Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-03 / 155. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. július 3. Egy fedél alatt A fiatalember szikrázó szemekkel, az öreg lesütött fejjel jött ki a tár­gyalóteremből. Az öreg még szólni akart, de a fiú mérgesen elviharzott. — Csak azt akartam mondani, hogy ne haragudjon — szólt az öreg — de két éve is van, hogy nem szól hozízám. Görbebotját a folyosó padjának kar­fájára akasztja. Melléül. Míg tömi pipá­ját, kérdezés nélkül meséli ami a szívét nyomja ... Ö volt a legkisebb fia. Az idősebbek közül egy se tanult, marad­tak otthon az öt hold földön. Áldoztak rá, a többiek is neki kerestek. Aztán jött a háború, a két idősebb fiú odave­szett. Ketten maradtak az asszonnyal, de a fiú befejezte a tanulást. Diplomát ka- . pott, aztán hazament, hogy most már ő segítsen a családnak. A segítség nem sokáig tartott. Nő­sült, jött a gyerek, meg aztán a szülők is mondták: „kell az nektek, amit ke­restek, majd akkor segítsetek, ha már nagyobb szükség lesz rá.” Egyszer a fiú boldogan állított haza: szolgálati lakást kaptak. A szülők nem tapsoltak, jobban szerették volna, ha együtt maradnak, de erről egy szót sem szóltak. A költözés után sem volt változás, a fiú, az unoka rendszeres látogatók voltak. Amikor osz­tályvezetőinek nevezték ki, csökkent a találkozások száma, de betudták a több munkának. Egyik nap a fiú merész terv­vel állított be az öregekhez. „Bontsuk le ezt a házat — mondta — építünk he­lyette egy sokkal szebbet.” Fürdőszoba, alul garázs, szóval olyan, amelyik elég mindnyájuknak és az öregekre is ráfér egy kis kényelem. A szülők vonakodtak: jó már ez ne­kik, ám a fiú olyan lelkesen beszélt, hogy végül ráálltak. Az építkezés gyor­san ment, ősz végére be is költözködtek. A kölcsönt a fiú kapta, a ház az ő nevé­re ment, de mit számít az egy család­ban, kinek a nevét írják egy papírra a telekkönyvi hivatalban? A békesség né­hány hétig tartott. A fiú felesége köte­kedett, ha estére főzött az anyósa, de azt se állta meg szó nélkül, ha nem vár­ta a meleg vacsora. Ha elment a villany- számlás, mindig cirkusz volt utána, hogy azért kell sokat fizetni, mert egész nap „csinálják” a meleg vizet a fürdőszobá­ban. Egy idő után az unoka nem köszönt. A meny elkerülte a találkozást, aztán mikor dolgozni ment, lezárta a közös konyhát. A nagyszülők először a szom­szédban főzték meg ebédjüket, mert az öreg azt mondta: nem tart sokáig ez a harag, majd beszél a fiával — gondolta — de az hetekig sem nyitott rájuk aj­tót. Egyszer rászánta magát, bekopogott. Mielőtt megszólalt volna, menye úgy le­teremtette, hogy szólni sem tudott. Vár­ta, hogy a fia közbeszól, de ő mélyen hallgatott. Néhány hónap múlva levelet írt a fiának: kérte, hogy legalább 200 forintot adjanak havonta, mert a jára­dékból nem tudnak megélni, dolgozni pedig már képtelen. A válasz elmaradt. Aztán a bírósághoz fordult, gondolta, ott kibékülnek. Fia — aki akkorra már igaz­gatóhelyettes lett — a bíróság előtt még szóra sem méltatta. Mert „arra veteme­dett, hogy őt meghurcolja...” / Már-már elfelejtettem a dolgot, amikor 15 aláírással panaszos levelet kaptunk egy vállalat dolgozóitól. A lé­nyege az volt, hogy az igazgatóhelyettes visszaél hatalmával, nem csak elfojtja, meg is torolja a bírálatot. Könyörtelen az embereivel, ő pedig mindent megen­ged magának. A gyárban találkozunk. Rémlik, isme­rem valahonnan, de nem tudom hová tenni. Mondom jövetelem célját, s az el­ső kérdése: ki merte őt megvádolni, mi­kor ő mindenkinek jót akar? Az igazga­tójának is, aki szerinte már nem képes ellátni feladatát. Csupán baráti szerétéi­ből tájékoztatta erről is a felettes szer­vet ... Visszakanyarodunk az eredeti témá­hoz. Hallgat, aztán felugrik. Ilyen alan­tas vádakra nem válaszol. Szeme szik­rázik, s köszönés nélkül kirohan. Mint ott a bíróság folyosóján ... A kör bezárult! Goó/ László ellenőrző bizottsági elnökkel a tsz belső ellenőrzéséről Az ellenőrző bizottságról van olyan vé­lemény, hogy a kákán is csomót kereső szerv. Ahol vizsgálatot végez, biztosan hibák vannak és feljelentés, büntetés a dolog vége. Így van ez Önöknél, a jármi Alkotmány Termelőszövetkezetben is? — Nem így van. Az ellenőrző bizottsá­got a tagság választja és a szövetkezeti tör­vény értelmében azzal bízza meg, hogy el­lenőrizze a közgyűlés határozatainak végre­hajtását, a közös vagyon kezelését, a gaz­dálkodást, az alapszabály megtartását és ezek mellett vizsgálja a bejelentéseket. Ez a széles jogkör kizárja, hogy csak hibakere­séssel foglalkozzunk, csupán akkor vizsgál­junk egy-egy területet, ha ott valamilyen visszásság van. Tudomásom szerint minden vezető kö­teles hatáskörében a feladatok végrehaj­tását ellenőrizni. Nem ütközik egymás­sal a kétféle ellenőrzés? — Nem, mert mi azt vizsgáljuk, hogy egy-egy vezető hogyan követi nyomon az általa irányított munkák végzését, tehát mi a vezetőt is ellenőrizzük. De nem ez a fő feladatunk, mert így mindennap minden munkahelyen ott kellene lennünk. A kiadott munka elvégzéséért az illetékes vezetők a fe­lelősek. Az ellenőrző bizottság nagyobb, át­fogó ügyeket hosszabb távon vizsgál. Ebből von le következtetéseket, és erről számol be megbízójának, a tagságnak. £ Ki szabja meg, mit ellenőrizzenek? — A nagyobb, fontosabb vizsgálatokat munkaterv szerint végezzük, amit az ellen­őrző bizottság állít össze. Az éves tervünk­ben negyedévre bontva szerepel egy-egy je­lentősebb ellenőrzés. Például az első negyed­évben megvizsgáltuk a téli gépjavítást, a ta­vaszi vetőmagellátást, és az őszi kalászosok fejtrágyázását. A tervezett vizsgálaton kívül vannak a kisebb célellenőrzések, amiket szúrópróbaszerűen magunk határozunk meg időközben, és van vizsgálat, amit bejelentés alapján kezdeményezünk. £ Sok bejelentés érkezik? — Nem túl sok, a tagság többsége tud­ja, hogy a kisebb ügyek a vezetői ellenőr­zéshez tartoznak. De van, aki ezt nem is­meri. Jelezték például az ellenőrző bizott­ságnak, hogy egy magán juhász többször rá­engedi a juhokat a közös veteményre. Meg­kértem az illetékes ágazatvezetőt, és a me­zőőrt, állapítsák meg, van-e kár? Ha igen, intézkedjenek. Jelentsék a szövetkezet veze­tőségének, és az megteszi a további lépése­ket Az ellenőrző bizottság nem végezheti a mezőőr, a rendész, vagy az éjjeliőr fel­adatát. A tagság minket nem erre válasz­tott. Mi a sorsuk azoknak a bejelentéseknek, amiket saját hatáskörben vizsgálnak ki? — Az olyan ügyeket, amiket ellenőrzés­re érdemeseknek tartunk, a bizottság meg­vizsgálja. Az őri termelőszövetkezettel tör­tént egyesülés után bejelentés érkezett, hogy az ottani volt elnök egyeseknek — főként a rokonainak — több háztájit méretett ki, mint ami szabályos volt. Ez jelentős tagsági ügy, ezért vizsgálatot indítottunk, de sze­rencsére kiderült, hogy az állítás valótlan. Olyan személy tette a feljelentést, aki nem jó szemmel nézte a szövetkezet fejlődését. Errői közgyűlésen tájékoztatták a tagságot. tőségnek, és ők jogosultak az intézkedésre. Ha nem így lenne, akkor kettős vezetés ala­kulna ki a szövetkezetben, amiből káosz kö­vetkezne. A Az ellenőrző bizottság hogyan szerez tu- w domást arról, hogy volt-e foganatja a munkájának? — Én, mint az ellenőrző bizottság elnö­ke, minden vezetőségi ülésen részt veszek. Tanúja vagyok az ügy további sorsának, de emellett az elintézés módjáról írásban is ér­tesít bennünket a vezetőség. Említette, hogy szúrópróbaszerűen is vé­geznek ellenőrzést. Ez hogyan történik? — Elmondok egy esetet. Bejelentettem az elnöknek, hogy éjszaka az éjjeliőröket akarjuk ellenőrizni. Másnak nem szóltam, nehogy híre menjen. Az ilyen vizsgálatoknál fontos a meglepetés, szemben a nagyobb, ál­talános vizsgálatokkal. A jelentős, átfogó vizsgálatoknál jó, ha az ellenőrzendő terüle­ten dolgozók hónapokkal előbb ismerik a mi tervünket. Ez a módszer az ott dolgozókat jobb munkára ösztönzi, nekünk pédig az el­lenőrzéssel a végső célunk az eredményesebb gazdálkodás, nem pedig a hibák keresése. Éjjeliőrt, pénztárost, vagy raktárost ilyen előrejelzéssel nem lehet ellenőrizni. Itt cél­ravezetőbb a meglepetésszerű vizsgálat. így történt legutóbb is. A szövetkezet rendészét magam mellé vettem, és sorba jártuk az is­tállókat. Minden telepen rend volt, éber éj­jeliőröket találtunk, kivéve a paposi lóistál­lót, ahol aludtak az őrök. Bizonyítékként a lószerszámokat szépen megdézsmáltuk. En­gedtük, hogy reggel néhány percig a kocsi­sok szidják a „tolvajokat” és velük együtt az éjjeliőröket. Ez a példa is bizonyítja, az el­lenőrző bizottságnak néha ilyen vizsgálatot is végeznie kell, habár ez inkább a vezetőség reszortja. A A hibák feltárása miatt nincs összeütkö- w zésük a vezetőséggel? — Nekünk nincs. Igaz. ez két fontos dol­gon múlik: a feltárt hiányosságnak igaznak kell lennie, másrészt a vezetőségnek min­den vizsgálatot az ő munkája segítőjének, a közös ügy előbbre vivőjének kell látnia. A mi szövetkezetünk vezetősége az ellenőrző bizottság munkáját így fogadja. Nemcsak, hogy nem akadályozzák a munkánkat, ha­nem minden vizsgálatunkhoz megkapjuk a legmesszebbmenő segítséget. Például, amikor a szövetkezet három telephelyén végeztünk általános ellenőrzést, a vezetőségtől kaptunk járművet és mellénk adták a függetlenített belső ellenőrt is. Szakemberrel együtt a sza­bálytalanságot is könnyebb megállapítani. Az őri raktárban ekkor tártuk fel, hogy jelentős többlet van, be nem könyvelt tételt talál­tunk a magtár padlásán és ott a rend is ki­fogásolható volt. Mindig csak a szövetkezet gazdálkodási, anyagi helyzetét vizsgálják? — Nem. Például az említett telepek ál­talános ellenőrzésekor vizsgáltuk a dolgozók munkakörülményeit, és balesetvédelmét. Na­gyobb szabálytalanságot sehol nem találtunk, de mivel emberek védelméről van szó, a leg­kisebb hiányosság is jegyzőkönyvbe került, írásban hívtuk fel a vezetőség figyelmét, hogy a gépműhelyben a villannyal működő gépeknél hiányzik a gumilábrács, vagy a mű­hely előtt lévő nyárfa ága benőtt a villany- vezeték közé. A Sok helyen tapasztaljuk: „népszerű” a w vezetőségre gyanakodni, ezért gyakran tesznek feljelentéseket az elnökre, fő­könyvelőre, pénztárosra, és így tovább. Mivel önök a tagság megbízásából- vé­geznek ellenőrzést, csak a szövetkezet vezetését ellenőrzik? — Szó sincs róla. Egyformán köteles­ségünk a rend, a fegyelem, az eredményes gazdálkodás érdekében mind a két irányban ellenőrizni. Egyik alkalommal például a te­hergépkocsik fuvarlevelét ellenőriztük. Lát­tam, hogy a fuvarlevélen száz mázsa áru Fe­hérgyarmatra szállítása szerepel. Ahogy job­ban megnéztem az okmányt, kiderült, hogy gyapjút szállítottak. Szöget ütött a fejembe: eddig még akkora gépkocsit nem láttam, amelyre száz mázsa gyapjút fel lehetne rak­ni. Ebben az időben nem is volt ennyi szál­lítandó gyapjúnk. Tovább folytattuk a vizs­gálatot. Az átvételi jegyen már csak 35 má­zsa gyapjú szerepelt. Jelentettük az esetet a vezetőségnek, ők pedig utasították a bér- számfejtőt, hogy csak 35 mázsa áru rakodá­sáért fizethetnek ki bért. A szabálytalansá­got elkövetőkkel szemben eljárást indítottak. A Ilyen esetekben nem az ellenőrző bizott- ^ ság utasítja a bérszámfejtőt, vagy más szakembert? — Nem, ehhez nincs jogunk. A vizsgá­latról készült jegyzőkönyvet átadjuk a veze­A A vizsgálat során szoktak-e külső szakér- ^ tüt igénybe venni? — Ha szükség van rá, minden esetben. Az elmúlt ősszel a vezetőség úgy vélekedett, hogy a mátészalkai sertéskombinát (ahol egyharmad vagyonrésszel társak vagyunk) nem jó nyereségelszámolást küldött részünk­re. Az volt a vezetőség feltevése, hogy a tár­sulás kevesebb üzemanyagot és áramot hasz­nált fel, mint amennyit kimutatott. E nagy szakértelmet kívánó vizsgálatra az ellenőrző bizottság mellé kirendelte a vezetőség a fő­könyvelőt, és a függetlenített belső ellen­őrt. Mi pedig a tsz-szövetséghez fordultunk: adjanak olyan szakembert, aki energetikai ügyekben járatos. Ezt a kérelmünket a szö­vetség teljesítette. így sikerült megállapítani, hogy a részünkre kimutatott 85 ezer forint nyereséggel szemben mintegy félmillió forint illeti meg a jármi Alkotmány Tsz-t. A Ha külső szerv végez ellenőrzést, tud ar- w ról, illetve részt vesz abban? — Minden állami szerv, amelyik ellen­őrzést végez, előre írásos értesítést küld. A járási hivataltól kezdve a bevételi igazgató­ságig, a tűzoltóságtól a KÖJÁLL-ig, mindenki tudatja velem, hogy jönnek és mit vizsgál­nak. A vizsgálatra meg is hívnak. Ezen leg­többször részt veszek. Szükségem van rá tá­jékozottság végett, másrészt egy ilyen vizsgá­lat a szakmai fejlődésemnek is jó formája. A szövetkezeti törvényben előírt kétéven­kénti általános vizsgálatra rendszeresen meg­kérem a tsz-szövetség mellett működő revi­zori irodát. Egy ilyen vizsgálat jó támasz a becsületesen dolgozó vezetőségnek, könnyíti az ellenőrző bizottság munkáját, és ami a legfontosabb: erősíti a szövetkezeti tagság bizalmát. Én ezzel a lehetőséggel mindig élek. A Mint tapasztalt ellenőrző bizottsági el- w nők, milyen tanácsot adna más szövetke­zeti ellenőrző bizottságoknak? Melyek azok a területek a szövetkezet életében, gazdálkodásában, ahol legnagyobb szük­ség van az ellenőrzésre? — Mint arról már szóltam, a tagság az­zal bízott meg minket, hogy évente egyszer az egész gazdálkodást tekintsük át és arról számoljunk be a zárszámadó közgyűlésen. Ha ezt nézem, minden fontos. Vannak azon­ban területek, amelyekre jobban oda kell fi­gyelni. Ilyen például a raktárkészlet, az üzemanyag-felhasználás, a gépjárművek használata, a bér-, valamint a szociális és kulturális alappal való gazdálkodás. A Milyen összetételű az Önök szövetkezeté- w ben az ellenőrző bizottság, mennyire fog­ja át az egész szövetkezetét? — A héttagú bizottságból három nő, há­rom ellenőrző bizottsági tagunk pedig 30 éven aluli. Mi ezt a nemre és korra való megoszlást megfelelőnek tartjuk. Valameny- nyien más-más munkakörből, vagy más köz­ségből kerültünk a bizottságba. így teljesebb a hozzáértés, a terület és az emberek isme­rete. Hét éve elnöke az ellenőrző bizottságnak és azóta a megbízatása lejártakor, illet­ve más szövetkezetekkel való egyesülés alkalmával többször is újraválasztották. Ehhez a bizalomhoz elegendő-e, hogy igazságos, szókimondó és védi a közös vagyont? Kellett-e közben képeznie ma­gát az állandóan növekvő feladatokhoz? — Két esetben — egyszer Debrecenben, egyszer Nyíregyházán, a mezőgazdasági fő­iskolán — ellenőrző bizottsági elnökök részé­re szervezett szaktanfolyamon vettem részt. Ez jó alapozás volt, de emellett mindig fi­gyelemmel kísérem a TOT és a szövetség ha­tározatait. Több tapasztalatcserén is részt vettem már, mint ellenőrző bizottsági elnök. Egy ízben a Kárpátontúli területen is jár­tam, ahol megismerkedtem néhány kolhoz­ban az ellenőrző munkával. A szomszéd ter­melőszövetkezetekbe többször is ellátogat­tam. így voltam Nagyecseden, Vaján és Ro- hodon, ahol a belső ellenőrzésről tájékozód­tam. A Az ellenőrzést jól ellátni nem mindenki w számára népszerű. Sok haragosa van? — Nem személyeket üldözünk, nem egyéni érdekből végezzük a vizsgálatot, ezért előbb, vagy utóbb mindenki belátja, hogy szükség van a munkánkra. Elismerik, ha hi­bát lelünk, hogy jobb idejében figyelmeztet­ni az elkövetőt, mint akkor, amikor már el­hatalmasodott a baj. A Amikor először megválasztották, ha elő- ^ re látta volna az ellenőrzéssel járó gon­dokat, akkor is vállalta volna? — Én 1960 óta vagyok tagja a szövet­kezetnek. Mint kovácsmester jöttem ide, az­óta is a műhelyben dolgozom. Igaz, már nemcsak nagykalapáccsal ütöm a vasat, ér­tek a lakatosmunkához, végzek ív- és láng- hegesztést is. Tizenhét év óta a szövetkezet­ben egy helyen, fizikai munkával keresem a kenyerem. Amíg meg nem választottak, egy­szerű szövetkezeti tagként is rászóltam ar­ra, aki nem becsülte a közös vagyont. Sok fiatalt megtanítottam már a műhelyben a rendre. Néha megkaptam: „De harcos, csak nem innen akar nyugdíjba menni?” Ilyen­kor türelemmel beszélgetek a fiatalokkal. Nem egy ilyen heves újonc szakember né­hány év eltelte után legalább úgy ragaszko­dik a szövetkezethez, mint én és megköszöni a korábbi figyelmeztetést. Ezt látja a tagság, tudják, hogy nem a funkcióért, a könnyebb­ségért csinálom az ellenőrzést. Bíznak ben­nem, és ez nekem jólesik. Ezt a nehéz, kü­lönmunkát ezért végzem szívesen. ^ Köszönöm az interjút. Csikós Balázs 'Vasárnapig i INTERJÚ I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom