Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-12 / 110. szám
1977. május 12. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Á veszteség nyeresége FURCSÁNAK TŰNHET: hogyan lehet a veszteségnek nyeresége? Egy régi közmondás alapján: „más kárán tanul az okos”. Nemrég értékelték az illetékes irányító szervek annak a múlt évet veszteséggel záró tizennégy termelőszövetkezetnek a vezetési, gazdálkodási helyzetét, amelyekben összesen több, mint nyolcvanmillió forint hiány volt. Ha az előző évhez hasonlítjuk az 1976-os veszteséget, javulásról beszélhetünk, az akkor huszonnégy mérleghiányos szövetkezetben 120 millión is felül volt a deficit. A javulás egy kedvezőtlen esztendőben következett be, amikor fagy és aszály csökkentette a hozamokat, majd ősszel az esőzés akadályozta a betakarítást. A dicséret azoké, akik ilyen körülmények között is teljesítették terveiket, a veszteségeseknél csak „enyhítő körülmény” lehet az időjárás, de semmi esetre sem minden hiányra magyarázat. Ha nemcsak az időjárás — és jórészt nem az —, akkor mi okozta egyes szövetkezetekben a 8—10 milliós hiányt? A növénytermesztésben legtöbb helyen a nem megfelelő talaj-előkészítés, a késői vetés. A gyenge őszi gabonákban nagy kárt okozott a téli fagy. A tavaszi szántásokban hiányosan kelt a kukorica, a cukorrépa. A gyomirtó szer sem fejtette ki a várt hatást a száraz, rosszul munkált talajban. A kultúrnövény nem fejlődött, annál inkább a gyom. A növénytermesztés másik nagy vesztesége a betakarítás elhúzódása miatt volt. Az igazsághoz tartozik, hogy egyik-másik szövetkezetben a gép- és szántókapacitás hiánya is fokozta a kukorica, vagy a napraforgó betakarítási veszteségét. Az esetek többségében az őszi betakarítás elhúzódása már következménye volt a tavaszi késői vetésnek: nem ért be idejében a kukorica, novemberre pedig elromlott az időjárás, így a tavaszi mulasztás tovább gyűrűzött, a bajok halmozódtak. A BETAKARÍTÁS veszteségeit fokozta a háztáji és közös munkák szervezetlensége, különösen azokon a helyeken, ahol jelentősebb az almatermő terület. Nem volt ilyen gond, ahol a közös egyik üzemágaként kezelték a háztájit, összehangolták mindkét területen a szedést és értékesítést. A gondokkal küzdő szövetkezetek példát vehetnének Vajától, Nyírgyulajtól és még néhány más szövetkezettől, hogyan lehet a közösben és a háztájiban késedelem nélkül almát szedni és értékesíteni. A háztájinál érdemes megjegyezni: néhány szövetkezetben milliós veszteséget okozott a közösnek a háztáji terület garantált, magas értékű megváltása. Például az egyik szövetkezetben 20 mázsa kukoricával váltották meg a háztáji területet holdanként. Hasonló közös területen csupán 6 mázsás átlagtermést értek el, így minden megváltott hold háztájira 14 mázsa kukoricát fizetett rá a szövetkezet. Vannak szövetkezetek, ahol a háztáji gazdaságok részére a szántást, szállítást és egyéb szolgáltatásokat ingyen, vagy jelképes összegért végzik. Több helyen ez is növelte a veszteséget. A rend azt kívánná, hogy az önköltséget számolják fel a végzett munkákért. Az állattenyésztés a legtöbb veszteséges szövetkezetben szintén a hiány növelője volt. Ismert gondok: a drága istállók félig üresen állnak, alacsony a hozam, nincs elegendő saját takarmány, nem tartják be az egészségügyi szabályokat, ‘ így magas A borjúelhullás, sok a veszteség. Van olyan szövetkezet; ahol a fejési átlag a múlt esztendőben 1334 liter volt, ez a kívánatosnak a felét sem éri el. Ugyanez a szövetkezet drágán vásárolt hizlalásra növendéket, majd szakszerűtlenül takarmányozták, kevés volt a súlygyarapodás, és mindennek az lett a következménye, hogy a hízómarha-élősúly kilogrammonkénti önköltsége 47 forintra növekedett. Az ilyen önköltség csak a veszteséget növelheti. A VIZSGALAT A LEGTÖBB MÉRLEGHIANYOS szövetkezetben elégtelennek tartotta a számviteli rendet, a bizonylati fegyelmet. A közösség millióival nem lehet úgy gazdálkodni, hogy például egy raktáros az esemény megtörténte után napokkal — fejből — írja be, mennyi anyagot vételezett, vagy adott ki a raktárból. Az ilyen szövetkezetekben alacsony színtű a szervezettség, laza a munkafegyelem, rossz vagy semmilyen a vezetői és a belső ellenőrzés. Szinte mind a tizennégy veszteséges szövetkezetben a rendezés feltételei között szerepel az ellenőrzés megszigorítása, a számviteli rend helyreállítása, a vezetők, a középvezetők felelősségének növelése. A vezetés szilárdítása, a munkaszervezés színvonalának növelése, a fegyelem, a rend megkövetelése elsősorban a szövetkezetek belső ügye, a gazdasági, társadalmi vezetők feladata. Azonban az eddiginél nagyobb gonddal kell figyelni a veszteséges, a gyenge termelőszövetkezetekre a tanácsi szerveknek, elsősorban a járási hivataloknak és a tsz-ek területi szövetségének. A felülvizsgálat után a gazdálkodás viteléhez a legszükségesebb anyagi támogatást az állam biztosítja. Most elsősorban a vezetésen múlik, hogyan gazdálkodnak a segítséggel. A szakemberekből álló felülvizsgálok nemcsak a hibákra mutattak rá, hanem a kivezető utat is megjelölték. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a veszteség- rendezési eljárást határozattá emelte, amelyben megfogalmazták a további gazdálkodás főbb elveit. Már mo6tfel kell hívni a figyelmet e határozatok maradéktalan végrehajtására. Sajnos, néhány szövetkezet a múlt évben nem teljesítette a szanálási javaslatokat, a tanácsi határozatot és most újra a veszteségesek sorában találjuk őket. A HATÁROZAT TIZENNÉGY SZÖVETKEZETRE SZÖL, de a hibákból mások is okulhatnak. A legjobb szövetkezetben is lehet a vezetést, az ellenőrzést javítani, takarékosabban, szakszerűbben dolgozni. így lehet és kell a rosszból is tanulni, a veszteségből nyereséget kovácsolni. Csikós Balázs brigádok segítik, gyá- molítják az arra rászorulókat, a magatehetetlen embereket. — Valamelyik üzem fiataljai segítenek Freimovics néninek? gyarázom, miről van szó. Mi, a kerületünknek azon öregjei, akik még jól tartjuk magunkat, elhatároztuk, hogy patronálni, segíteni fogjuk a kerületii| i munka Gondolataimba merülve bandukoltam az utcán, amikor halkan kopogtattak a hátamon. Megfordultam. — Jó estét, fiam. Meghívom egy csésze tejeskávéra. Legyen a vendégem — mondta régi kedves ismerősöm, özvegy Freimovics Rezsőné. Néhány perc múlva egy kis eszpresszóban ültünk. A pincér asztalunkra tette a forró kávét. Freimovics néni a hatalmas fekete táskájából egy zsemlét vett elő, és beleaprította a csészébe. — Hány éves most a néni? — kérdeztem tapintatlanul. — Amióta elmúltam hetvenéves, erre a kérdésre nem válaszolok — mondta szigorúan, aztán így folytatta: — Szeretném, fiam, ha pár sorban megírná, milyen nagyszerű dolog az, hogy ma egész Mérgesen az asztalra csapta a kanalat: — Méghogy nekem segítenek? Nem szorulok én semmiféle segítségre! Egész életemben mindig a magam lábán álltam, a magam ura voltam. Nagyon bután bámulhattam magam elé, mert özvegy Frei- movicsné anyásán megsimogatta a fejemet: — Mindjárt elmaben élő fiatalokat! — Ez egészen újszerű kezdeményezés... — Jelenleg egy fiatal házaspárt vettem gondozásba. Szegények olyan elesettek, olyan ügyetlenkék. Hetente kétszer elmegyek az asszonyka helyett a piacra, és bevásárolok neki. — Az asszonyka talán nem tud vásárolni? — Mit értenek a mai fiatalasszonyok a bevásárláshoz? Mindig futnak, rohannak, aztán rájuk sózzák a legvacakabb árut. A mai fiatalasszony nem tud alkudni. A patronáláshoz tartozik az is, hogy hetente kétszer főzök nekik egy kis finom húslevest, jó házimetélttel. Ha kell, ápolom őket, gyógyszert hozok. Meg ilyesmit... özvegy Freimovics Rezsőné kikanalazta a cukrot a csésze aljáról, és fejére tette régimódi fekete szalmakalapját: — Írja meg, fiacskám, hogy ránk, öregekre mindig számíthatnak. Szívesen végzünk egy kis társadalmi munkát. Nem, hagyjuk magukra a gyámoltalan, tehetetlen fiatalokat... Galambos Szilveszter Az építők huszti lakótelepe. (A szerző (elvételei) Hétköznapok, munkások Levelekről jöttem, Bucuj Ferenccel együtt — kezdi a beszélgetést Baglé László. Igaz, budapesti vállalatnál dolgozom, mégis szabolcsinak vallom magam, a többiekkel együtt. Jó összeszokott a brigádunk, birtokosa a szocialista címnek. Kubikosok vagyunk, de itt főleg betonozunk. Télen is, ha fagy, márpedig itt kemény a tél, s ilyenkor is. Tíz-, tizenkét órás egy munkanap, itt hajtani kell. Gusz- jatyin nem üdülő. Ezt tudtuk akkor is, amikor kijöttünk. Jó pénzt keresünk, az igaz. De aki irigyli a 10—12 ezret, az jöjjön ki egy időre. Nem sajnáltatom magunkat. Mi vállaltuk. — Tudja, olyan ez a munka, hogy az ember szinte 12 óra után se szívesen hagyja abba. Egy SZ—100-as dózerrel dolgozom — mondja Pe- thő László —, már 75 óta. Ha itt jól körülnéz, akkor elképzelheti, mi vár még ránk. összesen 750 ezer köbméter földet kell elhordani innen. Fények az éjszakában Az újfehértói Nánási ott ül az E 652-es markoló fülkéjében. Éjszaka van. Rényszórók csóvái adnak csak fényt. És az autósor lámpái. A markoló beleharap a folyóparti dombba. Egyszer, kétszer, háromszor. Aztán Nánási megrázza a láncot, s a billenőskocsi vezetője rákapcsol. És máris újabb áll a kanál alá. És jönnek. szüntelenül, a por száll, a gépek sírnak és csikordul- nak. Pethő az utat egyengeti. Nincs egy perc megállás sem. A tempó 12 óra hosszat azonos. — Az egymásrautaltság, ez itt egy nagyszerű mozgató — magyarázza Répa Imre, a SZOT szervezője. Éjszaka és nappal itt mindenki érzi a másik iránti felelősséget is. Minden munkahelynek ez a legszebb közös vonása. Ez a szervező, a munkavédelem alapja, a jó szellem gyökere. — Nincsenek itt hősök, és nincsenek hőstettek — fejtegeti Lévai Ernő asztalos Bogo- rodcsániban. De vannak igazi munkások. Nézd ott azokat az embereket, akik a kőkemény földbe kalapáccsal verik a szádfalat. Gép ide nem fér. De iparkodnak, sürget az idő, meg az, hogy ebben az utcában igen sokan laknak, akik számára a feltúrt úttest kényelmetlen Hogy milyen fiúk? Ott a Füredi, az a középmagas, szikár. Ha tudni akarod nézd meg a járás dicsőségtábláját. Ott van a legjobb szovjetek között a képe. Bendák Károly telepvezető Huszton. szinte megszállottként mutatja a SZERB-et. Ez lesz a kompresszorállomás kiszolgáló épülete. — Lefogadták az emberek, hogy június végére kész lesz. De ez már nem igaz. Május végén itt minden ragyog. Remek fiúk ezek a KEMÉV-esek. A klubban — A hétköznapokat szeretjük a legjobban — így a KEMÉV-esek Huszton. Ilyenkor leköt a munka, s nem marad idő, hogy az otthoni dolgok felől gondolkozzunk. A munka itt a legjobb ír a honvágyra. Baglé László Levelekről. — Nem honvágy ez, inkább a család utáni kívánkozás. És itt máris eszembe jut az előző este. Ez Bogorodcsáni- ban volt. A telepen a Teke köz 23-ban. a kuglipálya mellett. Itt laknak a nyíregyházi TITÁSZ emberei. Ültünk faházban: Cseke Róbert, Nyit- rai Gábor, Kropkó József, Albert György és Bráz Dezső. Nyitrai levelet forgat a kezében. Kisiskolás lánya írta „Drága apucikánk. Nagyon szerencsésen megérkezett a leveled. Amikor olvastuk leveled akkor nagyon meghasadt a szívünk és sírtunk. Nagyon rossz nélküled. Bejegyeztem, hogy mikor jössz haza. Erika! Csókol Erika, Gabika és Anya”. Körben kis rajzok, díszítő minták. — Ezért mondják, hogy a munka az egyetlen ami felold — mondja Cseke. Mert bizony este nehéz. De nappal, az más. Láttad, hogy hol dolgozunk. Most földelünk egy kábelt. Aztán jönnek a pörgetett oszlopok. Huszonöt méter egy-egy. Ha jól megnézzük, a mi kis huszas csapatunk fejenként egymilliót termel egy évben. Mit mond az orvos? A 3 telep három orvosa dr. Arany János, dr. Gulyás és dr. Kurucz Vilmos. De nem egyszerűen orvosok, ők itt a pszichológusok is. Amikor erre az otthonszindrómára terelődik a szó. egybehangzóan mondják: — Nem kétséges, a munka a legjobb orvosság. És az egymásrautaltság. Jellemző, hogy itt a három munkahelyen alig van baleset, azok is a fociból származnak. Itt nincsen, aki szimulál. De igaz, hogy az otthon hiánya bizony megkínozza a legtöbb embert. Az esték talán a legproblémá- sabbak. Ilyenkor röpül a gondolat. Nem ritka, hogy erős emberek, akik olyanok nappal. mint a gránit, sírnak. •*— Itt egyszerűen nem érdemes azt keresni, hogyan nem lehet valamit megcsinálni. A megoldás — magyarázza Nyitrai —, a siker egyszerűen hajt. Vegyünk egy példát. Nekünk TITÁSZ-nál dolgozóknak például szükségünk lenne egy gépre. Nincs. Megkeressük a másik vállalatot. Jön a masina. Nincs jegyzőkönyv, szerződés. Legfeljebb annyi, hogy amikor visszük a gépet, odaszólnak: — Nem tudtok délután a rakodásba besegíteni? És tudunk. Az idő nem számít. Az eredmény a fő. Hazamenteni Hepp Miklós KISZ-titkár mondta Huszton: — Jó lenne ebből a szellemből valamit hazamenteni. De sokkal egyszerűbb lenne minden, ha a segíteni akarás lenne otthon is a példa. Lörincz János mesélte Iva- no-Frankovszkban. ö a három munkahelyet összefogó járási jogú pártbizottság titkára. — Azt érdemes megtanulni, hogy mindenre van megoldás, ha az együttműködők akarják. Előfordul gyakran, hogy egy munkahelyen harminc vállalat is érdekelt. Mégse tudunk arról, hogy akár egyszer is a féltékenység elállta volna a megoldás útját. A formális elemek hiányoznak, a kis érdekek eltűnnek. Mindenki érzi, hogy a cél a fontos. — Nézze — mondta Baglé László Levelekről — ahogy mi az utat betonozzuk, úgy haladnak az ÉPFU-sok. Ahogy a kocsik haladnak, úgy fogy a föld a folyó mellől. Aztán megint mi jövünk, a folyó mellett építjük a kompresszorházat. Végtére nem magunknak dolgozunk? Igen, a kör bezárult. A munkások végig a magyar szakaszon ezt ismerték fel. Űj tartalmat nyer a mi és miénk. Olyan egyszerűen, mint ahogy azt a kubikos megfogalmazta. Felidézem a munkásarcokat. Bucujt, Ná- násit. Baglét. Pethőt. Gábort a rendészt, a füttyös keméve- seket, a Teke közi titászoso- kat. A vízipólós ÉPFU-sofőrt. És mellettük látom a millió köbméteres hegyet, az ingo- ványt. amit eltüntettek, a dombtetőn épült állomásalapokat. Valóban nem hősök. Nem szuperemberek. Csak éppen tudatosan dolgozó munkások. És ennél többet nem lehet mondani emberről. Bürget Lajos (Folytatjuk)
