Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-11 / 109. szám
1977. május 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Jó példa a beruházások gyorsítására ISKOLA fcéf év Hír: fél évvel az eredeti határidő előtt, ez év decemberében adják át rendeltetésének Záhonyban a Vasútforgalmi és Gépészeti Szakközépiskolát. Az erről szóló szocialista szerződést május 4-én írták alá a tervezők és kivitelezők, a beruházók és az üzemeltetők képviselői. Vöröses és sárgás téglák váltják egymást a homlokzaton, oldalain ablakkeret ablakkeretet ér. A két hatalmas szárny között átívelő híd még nem bontakozhat ki teljes szépségében, hiszen a munka még nem ért véget. Szép, szokatlan látvány, nem épült még ilyen a megyében. — Majd ha kész lesz, akkor kell megnézni — mondja Losonczi László művezető. Állványok takarják még a fél épületet, s a színes üvegek adják majd meg igazi hangulatát. Űj ez a munka valamennyiünknek, pedig építettünk már néhány iskolát... Míg végigkalauzol az építkezésen, arra keressük a választ: miért vállalták a befejezést fél évvel korábban? Elmondja, s rögtön hozzáteszi: az embereket kérdezzük, nehogy úgy tűnjön, mint valami hivatalos „szöveg”. Orosz Sándor kubikos brigádvezető jön a művezetőhöz. Kérdezni akar, de megelőzzük. „Miért vállaltuk? Elmondták, hogy milyen körülmények között tanulnak a diákok, meg hogy a szakmát csak komoly felszerelésekkel lehet tanítani. Ahol most vannak, ott ezt nem ríHgyon lehet. Hát ezért.” Kanda Sándor ugyancsak kubikos brigádvezető hasonlóan vélekedik, de még hozzáteszi: „nekünk is jobb ha hamarabb készen lesz. Több a pénz, hamarabb mehetünk másik építkezéshez.” Az épület belsejében vakológépek dolgoznak. Kívül eredeti színben marad a tégla. Nagyon oda kellett figyelni felrakására, a válogatásra. Balogh András és kőművesbrigádjának keze munkája. — Eddig se mondhatták ránk, hogy lazsálunk, de ezután még jobban kell húzni, ha időre készen akarunk lenni. Mert utánunk még jönnek a szakiparosok, aztán a berendezés. Én úgy érzem, ez szép felajánlás a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére. A nagyközségi pártbizottság tanácskozótermébe egymás után érkeznek a vendégek. Bogdányi Ferenc, a beruházási vállalat igazgatója közben az előzményekről beszél. — Tulajdonképpen 1973- ban kezdődött meg a vasútforgalmi szakközépiskolai oktatás Záhonyban, akkor, amikor Mándokról áttelepült a gimnázium egy 8 tantermes általános iskolába. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy ma a tudományos-technikai forradalom idején már nem lehet korszerű felszerelések nélkül jól felkészült szakembereket képezni, ezért vált sürgető feladattá az iskola építése. A döntés hamar megszületett: a megyei tanács és a MÁV közösen vállalták a költségeket. A beruházási programot 1974 januárjában rendelték meg. A NYÍRTERV két tervet készített, a beruházók az olcsóbbat, a 47 millióst fogadták el. 1975 decemberében született meg a szerződés a SZÁÉV-vel, a határidő 1978. július 15. volt. — Többszöri megbeszélés és az 5-ös főépítésvezetőség jó munkája tette lehetővé ezt a mai találkozást — mondja Kanda Pál, a SZÁÉV igazgatója. A dolgozók megértették, hogy milyen jelentősége van a határidő csökkentésének az iskola szempontjából, de azt is tudják hogy nép- gazdasági érdek a beruházások átfutási idejének csökkentése. Mindkét szempontot figyelembe vették, amikor ezzel a felajánlással csatlakoztak a csepeli felhíváshoz. — Ha valaki látja a munkatempót, vagy megnézi milyen szép létesítmény készül itt, azt hiszem elégedett lehet. Pedig nem megy minden úgy, mint a karikacsapás — mondja Danes Miklós főépítésvezető. Két éve nem kapunk például egy telefont, s ha valamit meg kell beszélni a központtal, 140 kilométer az út Nyíregyházáig és vissza. Meg aztán gyorsítaná a munkát, ha a távhővezeté- ket előre gyártott elemekből készíthetnénk, de ehhez módosítani kell a tervet is. A tervezők nevében Kalocsai István igazgató szól, s mi más lehetne mondanivalójának lényege, mint az összehangolt együttműködés és természetesen ígéret: el végzik a módosítást, s az igényeknek megfelelően építész- és épületgépész-tervezői művezetést biztosítanak. Elismeréssel szólt az építkezésről, az együttműködésről László András, a megyei tanács általános elnökhelyettese. — Záhonyban nagyon mostoha körülmények között végzik a pedagógusok az oktatást, s e szerződéssel fél évvel hamarabb javulnak meg lényegesen a feltételek. De nemcsak emiatt fontos kiemelni az együttműködés jelentőségét, hanem azért is, mert lényegében két év alatt épül fel a szakközépiskola, ahol a tantermek mellett műhelyek, tornaterem, 150 személyes kollégium szolgálja az oktatás, nevelés céljait. Ez a 2 év — programmal együtt is csak 3 év — jó idő, példa lehet a beruházások gyorsítására, a hatékonyság javítására. A szerződés megszületett, Az építkezés mindenkinek tetszett. A nap legboldogabb embere mégis csak Czégény Miklós, a szakközépiskola igazgatója volt. Nekik tanároknak, s a szakközépiskola tanulóinak szerezték a legnagyobb örömet 1977. május 4- én. Balogh József Á küldetés A leghosszabb gázvezeték. A legvastagabb csőfal. A legnagyobb átmérőjű vezeték. A legnagyobb gáznyomás négyzetcentinként. A legváltozatosabb terepviszonyok. És még sorolhatnék a legeket az orenburgi gázvezetékről. És minden igaz: a 2700 kilométer, az 1420 milliméteres cső, a 75 amoszférás nyomás, az évi 28 milliárd köbméternyi gázmennyiség mind-mind imponáló. — És mégse ez, amit a le- gebbnek tartunk — összegez Placskó József Ivano—Fran- kovszkban, a Petrolber létesítményi főigazgatója. Ami itt a legújabb: hét szocialista ország együttes: építkezése ez, ahol az öt szakaszon öt ország munkásai, szakemberei dolgoznak. — A tagországok kormányfői 1974. június 21-én döntöttek erről a munkáról — kapcsolódik a beszélgetésbe Sztyepan Nyikiforovics Kalas- nyik, a Szojuzintergasztroj igazgatója. Az orenburgi gázkondenzációs lelőhely kiaknázása és vezeték megépítése így a KGST komplex programjának részévé vált. Az öt szakasz hosszát a terep nehézségei alapján határozzák meg. A kivitelező országok egyenlő mértékben részesülnek majd a ráfordítással arányos gázszállításban. Magyarok az építkezésen A bogorodcsáni telep vezetője, Bagdi Márton gázmérnök foglalta össze a vezeték jelentőségét: — Ahhoz, hogy hazánk energiaszükségletét 1980-ban fedezni tudjuk, évi 2,8 milliárd köbméter földgázra van szükség. Ezt kapjuk majd az orenburgi vezetéken. A Szovjetunió tudja is ezt fedezni, csupán az volt á kikötés, hogy ki-ki vegyen részt az építésben. A magyar fél az ötödik szakaszon épít. Az első állomásunk Guszja- tyin, a második Bogorodcsa- ni, a harmadik Husid. A feladat nem könnyű: készítünk három kompresszorállomást, vasúti kirakót, minden helyen 140 lakást a leendő kezelőszemélyzetnek, hozzá a közműveket, szociális, kommunális létesítményeket. A vállalkozás valóban nagy. Nagyok a távolságok és igényes munkát kíván az építés. Az 1700—2000 magyar munkás, szakember, kiszolgáló szeS okan naponta cserélik az üvegvágót. ö négy éve dolgozik eggyel. 56 éves. Robusztus külsejét szeméből sugárzó jóindulat oldja barátivá. Éppen ünnepi ruháját öltötte, amikor betoppantunk vendéget mindig szívesen fogadó otthonába. Munkahelye, a Szat- már Bútorgyár fennállásának 25 éves jubileumát ülte. Házigazdánk, Fejér Barnabás üvegező-képkeretező, a gyár egyik alapítója, a 25 éves törzsgárdatag éppen a jubileumi ünnepségre készült. „Dolgos, kemény, boldog évtizedek állnak mögöttem. Apám kerékgyártó mester volt. így életem a fához kötődött. Ismerem valamennyi fajtájának minden tulajdonságát. Nincs az aszijas, görcsös fa, amelyből ne azt formálnék, amit akarok. De az üveget is engedelmességre bírom.” Ezermester. A minden mesterség utáni fogékonyságát örökölte is, meg fejlesztette is. Aztán a sors is rákénysze- rítette. 25 évvel ezelőtt, amikor belépett az akkor életre hívott Mátészalkai Vegyesjavító Vállalathoz, vitte magával asztalosszerszámait is. „Az első évek nehezek voltak. A vezetés elvállalt minden adódó munkát. Az asztalosságon túl gyártottam szekérkerekeket, falaztam a kőművesekkel, ácsoltam tetőszerkezetet. A környező községek toronyóráit is én hoztam rendbe.” Amikor a vállalat összeszedte magát, kettévették, és újat alapítottak belőle. Kétezer ember távozott így közülük. Ő mindig az anyavállalatnál maradt. öt igazgatót szolgált. A munkájával valamennyi elégedett volt. Fia mérnök, lánya kárpitos, ő vitte a gyárba a lányát. Szabad idejében olvas. Hobbyja: a sport és a méhészkedés. Munkarendje szigorú. Az egykori országos versenyeken is részt vevő diszkoszvető, gerelyhajító ma is tornával Szabolcsi portrék Gyáralapító asztalos A Petőfi Sándor négyszeres vállalati kiváló szocialista brigád vezetője. Tizenhét éve dolgoznak együtt. Fő feladatuk a gyárban a megelőző karbantartás. Ezzel együtt a 800 dolgozót foglalkoztató modern gyár példát mutat. Elvállalta a lakossági szolgáltatásokat is. Az ezermesternek ez csak egyik oldala. Huszonkét esztendőn keresztül látta el a vállalati szakszervezeti bizottság titkárának a tisztét. Évekig volt elnöke a HVDSZ megyei bizottságának, ő a gyári vszt elnöke. Kiemelkedő mozgalmi munkáját a Szakszervezeti Munkáért arany fokozata kitüntetéssel ismerték el. kezdi a napot. Napközben mázsás üvegtáblákat emelget. Szenvedélyes sakkozó. Elemzi az újságokban közölt partikat. Levelező mérkőzéseket vív az ország különböző vidékein élő sakkozókkal. Szobájának vitrinében sakkórák. Figyelmeztetnek az idő múlására. Sietnie kell a gyárba. □ jubileumi ünnepségen nyújtották át Fejér Barnabásnak negyedszázados tevékenységéért a magas kitüntetést, a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Sigér Imre Szivárgó vizek nehezítik a rézsfikészítést a guszjatyini építkezésen. (A szerző felvételei) mélyzet 1975 közepétől tartózkodik kint. A pioníridőkről talán a legszebben Szigeti János beszélt. Ez a 120 kilós vasszerkezeti lakatos maga a derű, emberség. A guszjatyini telep agitprop titkára, társadalmi munkában. — A legfontosabb az volt, hogy mindenki, aki ide jött, pontosan tudja, mi a dolga, így aztán az első az volt, hogy megmagyaráztuk: ez a munka egy kissé küldetés is. A legtöbben csak azt tudták: jó kereset, jó feltételek, tehát rajta. Ezen sem lehet csodálkozni, emberek vagyunk. De ahhoz, hogy tudjuk tartani a határidőt, hogy messze az otthontól jól, szervezetten dolgozzunk, ahhoz a legfontosabb volt a tudatos munka. Válogatott csapat Huszton mondta Bakó Endre, az ÉPFU ottani vezetője: — Válogatott csapat jött ki az orenburgi építkezésre. Egészségileg, szakmailag, emberileg a legigényesebb volt a válogatás. A feladat nagysága határozta ezt meg. És ami a legszebb: a nagy többség bizonyított is. Ha csak a mi gépkocsivezetőinkre gondolok, akkor is igaz. Egyszerűen nem ismerik azt a szót, hogy lehetetlen. A bogorodcsáni telepen sétálva futottam össze Bodnár Mihállyal. Pár perc élég volt ahhoz, és máris kiderült, édesanyja Dózsaszőlőben él, és ő is Nyírtelekről indult pályájára. Most műszaki ellenőr. Az iménti gondolatsort folytatta, kérdezés nélkül: — össze keli szednie az embernek magát, őszintén megmondom neked, ilyen igényes munkát otthon alig végzünk. Az emberben benne van a vágy, hogy megmutassa, mit tud. Nincsenek itt szuperem- berek. Csak a csapatjáték jobb. És ékkor beugrott egy beszélgetés, amely Guszjatyin- ban folyt. Németh László telepvezető és Horváth Béla, a 22-es építőipari vállalat építésvezetője számolt, összeadások, szorzások után adták meg a megközelítően pontos adatot: az orenburgi építkezéseken a magyar munkások 50 százalékkal magasabb termelékenységet érnek el, mint otthon. Pedig a terep nehéz. Hegyet hordanak el, mocsarat csapolnák le, köves dombháton küzd ember és gép, ha eső van, gép gépet vonszol, s sarat markol a kanál, ha nap süt, 30 fok fölötti a meleg, s port, tengernyit hajt a szél. — De sorolhatnám tovább a gondokat — így Németh László telepvezető Guszja- tyinból. Problémák vannak a tervekkel, másodpercre kell szervezni a szállításokat, a módosítások gyakorta rögtönzésekre késztetnek, néha megoldhatatlannak látszó munkák ugranak be. Szinte refrénként szól erre egy huszti beszélgetés: — Egyeztetés a szovjet átvevőkkel, a rossz tereppel folyó harc, a megváltoztatott műszáki ; paraméterek nemcsak ' á vezetőket teszi próbára — sorolja Hudák István telepi párttitkár. Itt minden szak- és segédmunkás azonnali cselekvőkészségére is szükség van. — Az ember elméletileg itt is úgy vezet, mint otthon — fejezi be a beszélgetést Gáló- csi Elek, a KEMÉV építésvezetője. De csak elméletileg. A lényeg: itt 24 órát vagyunk együtt vezetők és munkások. A ritmusunk eggyé válik, a gondolat is. Nyikolaj Fjodorovics Ri- csinszkij, a Szájuzzarubezs- gazprom igazgatója egy ivano- frankovszki sajtóértekezleten így fogalmazott: — Mi elsősorban a csőfektetéssel foglalkozunk, ami nem kis dolog 2750 kilométeren át. A partnerek közül a legjobban a magyarokat ismerem, és elmondhatom, tempónk szinkronban van, munkájuk nagyon megbízható. Meggyőződésem, hogy jó ez a közös vállalkozás. Nagyszerű élvtársakat ismerhettünk meg. A csőkígyó képe Fönt a Kárpátokban, majd az ukrán dombok között, a folyók mentén, a sík vidéken visz a csőkígyó. Egy kisebb ember vidáman beleállhat. És már készülnek az árkok a csúcsok alatt, folyók medrében, a köves földeken, vizenyős terepen. És 120—150 kilométerenként a nyomást kiegyenlítő kompresszorok. 1977. május első napjait írtuk. A gyakorlatlan szem sokszor kérdően nézett a szakemberekre: vajon mindebből hogyan lesz egy év múlva működő kompresszor, hogyan lesz itt két év múltán gáz? Vajon megbírunk-e a szokatlan munkával, egy olyan vállalkozással, mely minden részében új? Bürget Lajos (Folytatjuk) AZ ORENBURGI feV. SZAKASZ^
