Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-11 / 109. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. május 11. Napi külpolitikai hírmagyarázat Egy amerikai Afrikában EGY NÉGER POLITIKUS AFRIKABAN TÄRGYAL. Mi ebben a rendkívüli? — kérdezheti joggal az olvasó, hiszen a földrészt 350—360 millió, elsősorban színes bőrű lakos népesíti be. Csakhogy a kérdéses politikus ameri­kai, s tisztségénél fogva tag­ja a Carter-kormánynak, mint az USA ENSZ-nagykö- vete. Andrew Young, az egykori polgárjogi harcos útja való­ban némi bonyodalmakkal jár. A tervek szerint Elefánt­csontpartot, Ghánát, Nigéri­át és Mozambikot keresi fel, s két napra a Dél-afrikai Köztársaságban is vendéges­kedik, igaz, magánemberként, miután a johannesburgi egyetem felkérte egy elő­adásra. Más kérdés, hogy a fajüldözés elleni amerikai mozgalom ismert képviselője nem mondott le arról a szán­dékáról sem, hogy Johannes­burgban az ország színes bő­rű politikusaival is találkoz­zék. A kisebbségi fehér tele­pesek kormányzata egyelőre nem döntötte el, hogy Young beutazásához hozzájárul- jon-e. Washington érdeklődése az utóbbi időben nőttön-nő Af­rika iránt. Kissinger, a volt külügyminiszter annak idején többször is heves bírálatban részesült bizonyos körök ré­széről, hogy ténykedésében nem fordít kellő figyelmet Afrikára. Ezzel szemben Dél- Afrika fajüldöző politikájá­nak elítélésével a Carter-kor- mányzat éppoly adós maradt eddig, mint elődje. YOUNG SZEMÉLYÉBEN színes bőrű politikus érkezik Amerika képviseletében a jelzett országokba. Ilyen kö­rülmények között a tárgyalá­sok talán fesztelenebbek, őszintébbek lesznek. Mo- zambikban vagy a dél­afrikai Johannesburgban, sőt Ghánában is bizo­nyára sok bíráló megjegyzés éri a washingtoni politikát, különösen a függetlenségi mozgalmakkal szembeni ma­gatartása, a Smith- és a Vorster-rezsim támogatása, s nem utolsósorban Zaire ügyében. Az egykori polgár­jogi harcos számára pedig az okozhat bonyodalmakat, hogy a vitákban meddig mehet el az afrikai országokkal szem­beni lojalitásban, s nem ke- rül-e ellentétbe az oly tisz­teletre méltó nyíltsággal vál­lalt faji szolidaritásával. Gyapay Dénes Losonczi Pál az Országos Vízügyi Hivatalban Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az Elnöki Tanács elnöke kedden látogatást tett az Or­szágos Vízügyi Hivatalban. Meghallgatta dr. Gergely Ist­ván államtitkárnak, az OVH elnökének beszámolóját a vízgazdálkodás időszerű kér­déseiről. ezek között is első­sorban a lakosság ellátásával kapcsolatos feladatokról, va­lamint az év eleji ár- és bel­víz elleni védekezésről. A tá­jékoztatón jelen volt Kékedi György, az MSZMP I. kerü­leti bizottságának elő titkára is. Losonczi Pál ezután a Ve­lencei tóhoz látogatott. Útlevelet kap Dolores Ibarrori A spanyol kormány enge­délyezte Dolores Ibárruri ha­zatérését és utasította Spa­nyolország moszkvai nagykö­vetségét az útlevél kiadására — jelentette kormánykörök­ből származó értesülésekre hivatkozva az AP amerikai hírügynökség. Megnyílt Londonban a NATO tavaszi ülésszaka A kelet-nyugati kapcsola­tok alakulása, az európai biztonsági és együttműködési konferencia részvevőinek kü­szöbönálló belgrádi tanácsko­zása állt az előtérben a NA­TO londoni csúcskonferenci­ájának első napján. James Callaghan angol kormányfő megnyitó beszé­dében hangoztatta, hogy a NATO a közös nyugati véde­lem mellett az enyhülést * is igyekszik előmozdítani és ké­szen áll „a termékenyebb kapcsolatra a Szovjetunió­val”. Luns NATO-főtitkár a belgrádi tanácskozásról szól­va kijelentette, hogy a Hel­sinkiben aláírt záróokmány egységes egészet képez és ^egyetlen lényeges pontja sem elhanyagolható. A csúcstalálkozó első mun­kaülésén Carter amerikai el­nök is elmondta jóelőre be­harangozott beszédét, amelyet amerikai részről már koráb­ban programadónak minősí­tették. Carter megismételte, hogy az új amerikai kormányzat továbbra is politikája egyik leglényegesebb elemének tartja az Atlanti Szövetség fenntartását és megerősítését. A kelet-nyugati kapcsola­tok megítélésében az ameri­kai kormányzat — az elnök megállapítása szerint — egy­részt abból indul ki, hogy „az egész emberiség érdekében széles körű együttműködést keressen a kommunista or­szágokkal”, másrészt abból, hogy a Szovjetunióval a jö­vőben is folytatódik a ver­seny”. Ha ezt a kettős vi­szonyt megfelelően hozzuk összhangba, reménykedhe­tünk abban, hogy a versenyt idővel felváltja az együttmű­ködés, amely fokozatosan szilárdabb kapcsolatok kia­lakulását eredményezi orszá­gaink és a Szovjetunió kö­zött” — mondotta. Carter elnök röviden utalt a hadászati fegyverrendsze­rek korlátozásáról folyó szov­jet—amerikai tárgyalásokra, hangsúlyozva, hogy bár a Szovjetunió elutasította a legutóbbi amerikai elképze­léseket, félreérthetetlenül je­lezte, hogy megállapodásra kíván jutni a kérdésről. Az amerikai elnök a haderő­csökkentési tárgyalásokról szólva ugyancsak a megálla­podási készséget hangsúlyoz­ta, jelezte azonban, hogy az Egyesült Államok nem vál­toztat elképzelésein és válto­zatlanul teljesen egyenlő csökkentést akar elérni. Harcos févt izedek PINTÉR ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI Az MKP Központi Vezetősége tagjai, a területi titkár, amikor lejöttek hozzánk, mindig hangsúlyozták: nem vagyunk tömegpárt, élcsapat és vezető erő akarunk ma­radni. Álláspontjuk akkor változott meg, amikor a koalíciós partnerek új választások megtartását szorgalmazták a Függetlenségi Front legfelsőbb vezetésében. Végül is megállapodás jött létre az 1945 novemberi választások megtartására. Erről mi 1945 május elején értesültünk, ekkor kezdtünk hozzá soraink feltöltéséhez. Az 1945-ös év eseményeivel most nem akarok foglalkozni, de Nagyvarsány ki­magasló választási eredményeinek okaira szeretnék kitérni. Vannak olyanok, akik az eredményeket valami kommunista terrornak tulajdonították. Ez merőben téves. Nagy- varsánynak különleges adottságai voltak. Ott volt a Fried-birtok, a Fried-malom és a hozzá tartozó szeszgyár. A varsányiak öntevékenyen indították meg a malmot, mert őrölni kellett a lakosságnak és a szomszéd községeknek. A szeszgyár alapanyaga ott volt, a krumpli és a répa. Mi mást tehettek volna? Vasút nem volt, elszállítani nem lehetett. Felfőzték szesznek, mert különben tönkrement volna. Az így elért jövede­lem és a föld viszonylagosan igazságos elosztása (abszolút igazságos elosztás nincs) a község lakóit a választásoknál a kommunisták mellé állította. Figyelembe kell venni, hogy a feladatok sűrűsödtek és megoldásuk egyidöben jelentkezett, öt főfeladat képezte az akkori idők politikai munkáját. 1. Kommunista pártszervezeteket kellett létrehozni a községekben és az üzemek­ben. Legalitásukat el kellett ismertetni a közigazgatási szervekkel és a lakossággal. A párt legalitásának elismerése a közigazgatási szervek részéről azt jelenti, hogy nem hoz a jegyző határozatot a község ügyeit érintő kérdésekben a többi koalíciós párt egy­két korrupt vezetőjével történt megállapodás alapján, hanem azt nyílt fórumon, a kommunista párt képviselőinek jelenlétében tárgyalják meg és így hoznak határoza­tot. A lakosság így ismeri el az MKP-t, teszi magáévá a programját és vesz részt an­nak végrehajtásában. 2. Ezzel egyidöben kellett szervezni a közigazgatást, a hiányzó helyeket megfe­lelő emberekkel betölteni és állandóan befolyásolni ezeket a szerveket, hogy az Ideig­lenes Nemzeti Kormány rendeletéit azonnal hajtsák végre, hogy a nagybirtokosok­nak és kulákoknak ne legyen idejük a készletet elrejteni az éhező lakosság elől. 3. A földreformtörvényt három hónap alatt végre kellett hajtani. Ellenkező eset­ben a földek jó része vetetten marad és a következő évben a lakosság élelmiszer- ellátásában nagy zavarok keletkeznek. 4. Folytatni kellett az újjáépítési munkákat, hogy legyen elektromos energia, a termelőüzemek újra beinduljanak és az ideiglenes hidakon meginduljon a vasúti köz­lekedés. Amerikai levelünk A pénzéhes számár — Ki hitte volna, hogy a Donohue fiú ügye országos üggyé válik — csodálkoznak a New York melletti Long Island lakosai. — Persze ez nem az ő érdeme — válaszolják a hírnév miatt, de csak a hírnév miatt irigy- kedők. S ez így igaz, mert New York állam leg­magasabb oktatási szervezete, az úgynevezett oktatási közgyűlés éppen azért tűzte napi­rendre a problémát, mert mind több és több Donohue-ügy kerül a nyilvánosság elé, ame­lyekből a következtetést levonva megállapí­tották: a felnőttek közötti analfabétizmus valóságos nemzeti betegséggé válik. Ebben a „betegségben szenved” Edward Donohue 19 éves fiú is, aki egy éve fejezte be középiskolai tanulmányait. Igen, befejez­te, bizonyítványa is van róla, hogy „tanul­mányait megfelelő eredménnyel” elvégezte. De a bizonyítvány átvétele után rövid­del bebizonyosodott, hogy az eredmény nem egészen megfelelő. Űj példán igazolódott az a szólásmondás, hogy „nem az iskolának, ha­nem magunknak, az életre való felkészülés miatt tanulunk”. Munkát akart vállalni, de nem tudta kitölteni a felvételi kérdőívet, így eltanácsolták. Egy másik helyen kérdőív ki­töltése nélkül felvették kisegítő munkára. Vesztére rábízták, hogy rakja betűrendbe a munkahely dolgozóinak munkalapjait. Nem ismerte az abc-t sem. Kirúgták. A kudarcok hatására messzebb készült munkát vállalni, ahol még nem ismerték jó hírét. Oda viszont csak kocsival lehet eljut­ni. Szülei kocsiját akarta használni, de előbb jogosítványt kell szerezni. A vizsgán nem tudta elolvasni a kérdéseket tartalmazó la­pot, így megbukott. Ismét próbálkozott, egy adag ravaszsággal megtoldva hiányos isme­reteit. Felolvastatta magának a kérdéseket, s hibátlanul válaszolt mindegyikre. Vezetési gyakorlata már volt, így kapta a jogosít­ványt. Ez viszont felveti a súlyos kérdést: mindig visz magával valakit, aki elolvassa a forgalmat szabályozó útmenti táblák felira­tait vagy egyedül közlekedve veszélyezteti mások és a maga életét? Mivel ilyen nehezen indult a pénzkere­sési próbálkozása, az életben való elhelyez­kedése, különös vállalkozásba kezdett. Szülei ügyvédet fogadtak és pert indítottak az is­kola ellen, s „rosszul végzett tanítás” miatt 5 millió dollár kártérítést követelnek! „Nem is olyan buta ez a pénzéhes szamár” — mondják azóta róla Long Islandon. A tanárok szerint Donohue lusta, iskola­kerülő volt, nagyon sokat mulasztott. Pró­bálták segíteni különórákon, de eredmény nélkül. Mivel az iskola szabályai szerint az a tanár nem léphet előre a fizetési ranglis­tán, akinek az adott osztályzatai között több, mint 15 százalék elégtelen van, így mindenki igyekezett megszabadulni Donohue-tól egy jobb segítségével. S szinte hihetetlen, hogy az ilyenfajta „felfelé buktatás” sorozatán át sodródott 12 éven keresztül. Az iskola felelőssége, iránt semmi kétség. Emiatt reménykedik a „pénzéhes szamár”, hogy megkapja a követelt pénzt vagy lega­lább egy részét. Bizonyos tények azonban reményei ellen szólnak. Nemcsak saját és szülei felelőssége, hanem az a tény, hogy az ügyvéd már eddig 300 levelet kapott a kör­nyékről hasonló esetek leírásával. De ennél súlyosabb az, amit az Egyesült Államok ne­velésügyi hivatalának becslése tartalmaz: 23 millió amerikai írás-olvasási tudása olyan gyenge, hogy képtelen megbirkózni egy olyan egyszerű olvasmánnyal is, mint egy vasúti menetrend. Ez azt jelenti, hogy a „nemzeti betegségként” említett analfabétizmus a fel­nőttek között olyan magas, hogy ha Donohue esetleges sikere nyomán valamennyien visz- szakövetelnék az „iskolapénzt”, az iskolák ezrei jutnának csődbe. A csőd nemcsak pénz­ügyi, hanem oktatási is lenne, mert kiderül­ne, hogy jövedelmezőbb analfabétának ma­radni, mint jó bizonyítvánnyal szaporítani a fiatalok már most is négymilliós munkanél­küli táborát. New York, 1977 május. DLotuLa 3tinári 43 5. Ideológiai harcot kellett folytatni a 25 éves Horthy-rendszer nézetei és az itt lévő ellenség reakciós propagandája, az egyházak régi rendszert konzerválni akaró tendenciái ellen. A kommunisták a feladatok megoldásában élenjártak, befolyásuk hónapról hó­napra nőtt. A munka közben többen megrokkantak, egyesek elbuktak. A bukás oka nagyrészt tapasztalatlanságuk következménye, de megtalálható volt az okok között a reakció koncentrált aknamunkája is. A jelenlegi eredmények alapját mégis az ak­kori munkások, parasztok, értelmiségiek kollektív, elvtársi munkája vetette meg. Utóirat: Elnézést kérek mindazoktól a barátoktól, elvtársaktól, akik a visszaem­lékezésemből kimaradtak. Nem szándékosságból történt, az évtizedek távlatából nem lehet minden részletet, cselekményt rekonstruálni. Az itt felsorolt események a meg­történt valóságot adják vissza. Ügy, ahogy véges emlékezőképességem leh ívé tette. (Vége) A szerkesztőség megjegyzése: Pintér András elvtársnak a két világháború közötti szabolcsi munkásmozgalom­ról szóló visszaemlékezését lapunk olvasói — mind e korban tevékeny részt vállalók, mind azok a fiatalok, akiknek ez az időszak már történelem — nagy figyelemmel, ér­deklődéssel olvasták. Ezt a Kelet-Magyarországhoz, illetve a visszaemlékezés írójához küldött számos levél is bizonyítja. Ezek írói örömüket fejezték ki azért, hogy a vissza­emlékezés régi adósságot pótol, másrészt több helyen kiegészítették, pontosították a történéseket, az azokban szereplő személyeket, illetve észrevételeikkel kiegészítették a munkát. Mint utószavában Pintér elvtárs is írja: a jelentős terjedelmű anyagot — doku­mentumok hiányában — emlékezetből írta. Vállalkozása — szerintünk — rendkívüli jelentőségű adaléka a munkásmozgalom szabolcsi történetének, még akkor is, ha az idők folyamán az emlékezetből kiestek események, vagy nevek. Így ítélte meg a most 'véget ért sorozatunkat olvasóink többsége is. Írásban és szóban sokan fejezték ki elismerésüket a dokumentumerejű visszaemlékezés meg­írásáért és közléséért. A megjelenített kor ma már idős harcosai, azok gyermekei és unokái jóleső érzéssel látták, hogy nem feledkeztek meg róluk, harcukról. A fiatalok pedig alaposan megismerhették e korszakot és azok szabolcsi résztvevőit, s mai mun­kájukat mintegy folytatásaként tekintik annak a küzdelemnek, amelyet elődeik kezd­tek el a szocializmus építéséért. Megköszönjük ezt a nagyfokú érdeklődést az olvasóknak. Megköszönjük Pintér elvtársnak, hogy vállalkozott erre a nagy energiát igénylő munkára. Ezzel sokat se­gített abban, hogy később elkészülhessen a megye munkásmozgalmának történetét bemutató kötet is, amely tudományos igényű, s a mostani visszaemlékezés nyomán kialakult számos hasznos észrevételt is tartalmazza majd. Ezúton is kérjük olvasóinkat, hogy a két világháború közötti időszak szabolcsi munkásmozgalommal kapcsolatos emlékeiket, dokumentumokat, visszaemlékezéseiket küldjék meg szerkesztőségünk címére, hogy azokat közölve, illetve megfelelő helyre juttatva hasznosíthassuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom