Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-11 / 109. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. május 11. Napi külpolitikai hírmagyarázat Egy amerikai Afrikában EGY NÉGER POLITIKUS AFRIKABAN TÄRGYAL. Mi ebben a rendkívüli? — kérdezheti joggal az olvasó, hiszen a földrészt 350—360 millió, elsősorban színes bőrű lakos népesíti be. Csakhogy a kérdéses politikus amerikai, s tisztségénél fogva tagja a Carter-kormánynak, mint az USA ENSZ-nagykö- vete. Andrew Young, az egykori polgárjogi harcos útja valóban némi bonyodalmakkal jár. A tervek szerint Elefántcsontpartot, Ghánát, Nigériát és Mozambikot keresi fel, s két napra a Dél-afrikai Köztársaságban is vendégeskedik, igaz, magánemberként, miután a johannesburgi egyetem felkérte egy előadásra. Más kérdés, hogy a fajüldözés elleni amerikai mozgalom ismert képviselője nem mondott le arról a szándékáról sem, hogy Johannesburgban az ország színes bőrű politikusaival is találkozzék. A kisebbségi fehér telepesek kormányzata egyelőre nem döntötte el, hogy Young beutazásához hozzájárul- jon-e. Washington érdeklődése az utóbbi időben nőttön-nő Afrika iránt. Kissinger, a volt külügyminiszter annak idején többször is heves bírálatban részesült bizonyos körök részéről, hogy ténykedésében nem fordít kellő figyelmet Afrikára. Ezzel szemben Dél- Afrika fajüldöző politikájának elítélésével a Carter-kor- mányzat éppoly adós maradt eddig, mint elődje. YOUNG SZEMÉLYÉBEN színes bőrű politikus érkezik Amerika képviseletében a jelzett országokba. Ilyen körülmények között a tárgyalások talán fesztelenebbek, őszintébbek lesznek. Mo- zambikban vagy a délafrikai Johannesburgban, sőt Ghánában is bizonyára sok bíráló megjegyzés éri a washingtoni politikát, különösen a függetlenségi mozgalmakkal szembeni magatartása, a Smith- és a Vorster-rezsim támogatása, s nem utolsósorban Zaire ügyében. Az egykori polgárjogi harcos számára pedig az okozhat bonyodalmakat, hogy a vitákban meddig mehet el az afrikai országokkal szembeni lojalitásban, s nem ke- rül-e ellentétbe az oly tiszteletre méltó nyíltsággal vállalt faji szolidaritásával. Gyapay Dénes Losonczi Pál az Országos Vízügyi Hivatalban Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke kedden látogatást tett az Országos Vízügyi Hivatalban. Meghallgatta dr. Gergely István államtitkárnak, az OVH elnökének beszámolóját a vízgazdálkodás időszerű kérdéseiről. ezek között is elsősorban a lakosság ellátásával kapcsolatos feladatokról, valamint az év eleji ár- és belvíz elleni védekezésről. A tájékoztatón jelen volt Kékedi György, az MSZMP I. kerületi bizottságának elő titkára is. Losonczi Pál ezután a Velencei tóhoz látogatott. Útlevelet kap Dolores Ibarrori A spanyol kormány engedélyezte Dolores Ibárruri hazatérését és utasította Spanyolország moszkvai nagykövetségét az útlevél kiadására — jelentette kormánykörökből származó értesülésekre hivatkozva az AP amerikai hírügynökség. Megnyílt Londonban a NATO tavaszi ülésszaka A kelet-nyugati kapcsolatok alakulása, az európai biztonsági és együttműködési konferencia részvevőinek küszöbönálló belgrádi tanácskozása állt az előtérben a NATO londoni csúcskonferenciájának első napján. James Callaghan angol kormányfő megnyitó beszédében hangoztatta, hogy a NATO a közös nyugati védelem mellett az enyhülést * is igyekszik előmozdítani és készen áll „a termékenyebb kapcsolatra a Szovjetunióval”. Luns NATO-főtitkár a belgrádi tanácskozásról szólva kijelentette, hogy a Helsinkiben aláírt záróokmány egységes egészet képez és ^egyetlen lényeges pontja sem elhanyagolható. A csúcstalálkozó első munkaülésén Carter amerikai elnök is elmondta jóelőre beharangozott beszédét, amelyet amerikai részről már korábban programadónak minősítették. Carter megismételte, hogy az új amerikai kormányzat továbbra is politikája egyik leglényegesebb elemének tartja az Atlanti Szövetség fenntartását és megerősítését. A kelet-nyugati kapcsolatok megítélésében az amerikai kormányzat — az elnök megállapítása szerint — egyrészt abból indul ki, hogy „az egész emberiség érdekében széles körű együttműködést keressen a kommunista országokkal”, másrészt abból, hogy a Szovjetunióval a jövőben is folytatódik a verseny”. Ha ezt a kettős viszonyt megfelelően hozzuk összhangba, reménykedhetünk abban, hogy a versenyt idővel felváltja az együttműködés, amely fokozatosan szilárdabb kapcsolatok kialakulását eredményezi országaink és a Szovjetunió között” — mondotta. Carter elnök röviden utalt a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalásokra, hangsúlyozva, hogy bár a Szovjetunió elutasította a legutóbbi amerikai elképzeléseket, félreérthetetlenül jelezte, hogy megállapodásra kíván jutni a kérdésről. Az amerikai elnök a haderőcsökkentési tárgyalásokról szólva ugyancsak a megállapodási készséget hangsúlyozta, jelezte azonban, hogy az Egyesült Államok nem változtat elképzelésein és változatlanul teljesen egyenlő csökkentést akar elérni. Harcos févt izedek PINTÉR ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI Az MKP Központi Vezetősége tagjai, a területi titkár, amikor lejöttek hozzánk, mindig hangsúlyozták: nem vagyunk tömegpárt, élcsapat és vezető erő akarunk maradni. Álláspontjuk akkor változott meg, amikor a koalíciós partnerek új választások megtartását szorgalmazták a Függetlenségi Front legfelsőbb vezetésében. Végül is megállapodás jött létre az 1945 novemberi választások megtartására. Erről mi 1945 május elején értesültünk, ekkor kezdtünk hozzá soraink feltöltéséhez. Az 1945-ös év eseményeivel most nem akarok foglalkozni, de Nagyvarsány kimagasló választási eredményeinek okaira szeretnék kitérni. Vannak olyanok, akik az eredményeket valami kommunista terrornak tulajdonították. Ez merőben téves. Nagy- varsánynak különleges adottságai voltak. Ott volt a Fried-birtok, a Fried-malom és a hozzá tartozó szeszgyár. A varsányiak öntevékenyen indították meg a malmot, mert őrölni kellett a lakosságnak és a szomszéd községeknek. A szeszgyár alapanyaga ott volt, a krumpli és a répa. Mi mást tehettek volna? Vasút nem volt, elszállítani nem lehetett. Felfőzték szesznek, mert különben tönkrement volna. Az így elért jövedelem és a föld viszonylagosan igazságos elosztása (abszolút igazságos elosztás nincs) a község lakóit a választásoknál a kommunisták mellé állította. Figyelembe kell venni, hogy a feladatok sűrűsödtek és megoldásuk egyidöben jelentkezett, öt főfeladat képezte az akkori idők politikai munkáját. 1. Kommunista pártszervezeteket kellett létrehozni a községekben és az üzemekben. Legalitásukat el kellett ismertetni a közigazgatási szervekkel és a lakossággal. A párt legalitásának elismerése a közigazgatási szervek részéről azt jelenti, hogy nem hoz a jegyző határozatot a község ügyeit érintő kérdésekben a többi koalíciós párt egykét korrupt vezetőjével történt megállapodás alapján, hanem azt nyílt fórumon, a kommunista párt képviselőinek jelenlétében tárgyalják meg és így hoznak határozatot. A lakosság így ismeri el az MKP-t, teszi magáévá a programját és vesz részt annak végrehajtásában. 2. Ezzel egyidöben kellett szervezni a közigazgatást, a hiányzó helyeket megfelelő emberekkel betölteni és állandóan befolyásolni ezeket a szerveket, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletéit azonnal hajtsák végre, hogy a nagybirtokosoknak és kulákoknak ne legyen idejük a készletet elrejteni az éhező lakosság elől. 3. A földreformtörvényt három hónap alatt végre kellett hajtani. Ellenkező esetben a földek jó része vetetten marad és a következő évben a lakosság élelmiszer- ellátásában nagy zavarok keletkeznek. 4. Folytatni kellett az újjáépítési munkákat, hogy legyen elektromos energia, a termelőüzemek újra beinduljanak és az ideiglenes hidakon meginduljon a vasúti közlekedés. Amerikai levelünk A pénzéhes számár — Ki hitte volna, hogy a Donohue fiú ügye országos üggyé válik — csodálkoznak a New York melletti Long Island lakosai. — Persze ez nem az ő érdeme — válaszolják a hírnév miatt, de csak a hírnév miatt irigy- kedők. S ez így igaz, mert New York állam legmagasabb oktatási szervezete, az úgynevezett oktatási közgyűlés éppen azért tűzte napirendre a problémát, mert mind több és több Donohue-ügy kerül a nyilvánosság elé, amelyekből a következtetést levonva megállapították: a felnőttek közötti analfabétizmus valóságos nemzeti betegséggé válik. Ebben a „betegségben szenved” Edward Donohue 19 éves fiú is, aki egy éve fejezte be középiskolai tanulmányait. Igen, befejezte, bizonyítványa is van róla, hogy „tanulmányait megfelelő eredménnyel” elvégezte. De a bizonyítvány átvétele után röviddel bebizonyosodott, hogy az eredmény nem egészen megfelelő. Űj példán igazolódott az a szólásmondás, hogy „nem az iskolának, hanem magunknak, az életre való felkészülés miatt tanulunk”. Munkát akart vállalni, de nem tudta kitölteni a felvételi kérdőívet, így eltanácsolták. Egy másik helyen kérdőív kitöltése nélkül felvették kisegítő munkára. Vesztére rábízták, hogy rakja betűrendbe a munkahely dolgozóinak munkalapjait. Nem ismerte az abc-t sem. Kirúgták. A kudarcok hatására messzebb készült munkát vállalni, ahol még nem ismerték jó hírét. Oda viszont csak kocsival lehet eljutni. Szülei kocsiját akarta használni, de előbb jogosítványt kell szerezni. A vizsgán nem tudta elolvasni a kérdéseket tartalmazó lapot, így megbukott. Ismét próbálkozott, egy adag ravaszsággal megtoldva hiányos ismereteit. Felolvastatta magának a kérdéseket, s hibátlanul válaszolt mindegyikre. Vezetési gyakorlata már volt, így kapta a jogosítványt. Ez viszont felveti a súlyos kérdést: mindig visz magával valakit, aki elolvassa a forgalmat szabályozó útmenti táblák feliratait vagy egyedül közlekedve veszélyezteti mások és a maga életét? Mivel ilyen nehezen indult a pénzkeresési próbálkozása, az életben való elhelyezkedése, különös vállalkozásba kezdett. Szülei ügyvédet fogadtak és pert indítottak az iskola ellen, s „rosszul végzett tanítás” miatt 5 millió dollár kártérítést követelnek! „Nem is olyan buta ez a pénzéhes szamár” — mondják azóta róla Long Islandon. A tanárok szerint Donohue lusta, iskolakerülő volt, nagyon sokat mulasztott. Próbálták segíteni különórákon, de eredmény nélkül. Mivel az iskola szabályai szerint az a tanár nem léphet előre a fizetési ranglistán, akinek az adott osztályzatai között több, mint 15 százalék elégtelen van, így mindenki igyekezett megszabadulni Donohue-tól egy jobb segítségével. S szinte hihetetlen, hogy az ilyenfajta „felfelé buktatás” sorozatán át sodródott 12 éven keresztül. Az iskola felelőssége, iránt semmi kétség. Emiatt reménykedik a „pénzéhes szamár”, hogy megkapja a követelt pénzt vagy legalább egy részét. Bizonyos tények azonban reményei ellen szólnak. Nemcsak saját és szülei felelőssége, hanem az a tény, hogy az ügyvéd már eddig 300 levelet kapott a környékről hasonló esetek leírásával. De ennél súlyosabb az, amit az Egyesült Államok nevelésügyi hivatalának becslése tartalmaz: 23 millió amerikai írás-olvasási tudása olyan gyenge, hogy képtelen megbirkózni egy olyan egyszerű olvasmánnyal is, mint egy vasúti menetrend. Ez azt jelenti, hogy a „nemzeti betegségként” említett analfabétizmus a felnőttek között olyan magas, hogy ha Donohue esetleges sikere nyomán valamennyien visz- szakövetelnék az „iskolapénzt”, az iskolák ezrei jutnának csődbe. A csőd nemcsak pénzügyi, hanem oktatási is lenne, mert kiderülne, hogy jövedelmezőbb analfabétának maradni, mint jó bizonyítvánnyal szaporítani a fiatalok már most is négymilliós munkanélküli táborát. New York, 1977 május. DLotuLa 3tinári 43 5. Ideológiai harcot kellett folytatni a 25 éves Horthy-rendszer nézetei és az itt lévő ellenség reakciós propagandája, az egyházak régi rendszert konzerválni akaró tendenciái ellen. A kommunisták a feladatok megoldásában élenjártak, befolyásuk hónapról hónapra nőtt. A munka közben többen megrokkantak, egyesek elbuktak. A bukás oka nagyrészt tapasztalatlanságuk következménye, de megtalálható volt az okok között a reakció koncentrált aknamunkája is. A jelenlegi eredmények alapját mégis az akkori munkások, parasztok, értelmiségiek kollektív, elvtársi munkája vetette meg. Utóirat: Elnézést kérek mindazoktól a barátoktól, elvtársaktól, akik a visszaemlékezésemből kimaradtak. Nem szándékosságból történt, az évtizedek távlatából nem lehet minden részletet, cselekményt rekonstruálni. Az itt felsorolt események a megtörtént valóságot adják vissza. Ügy, ahogy véges emlékezőképességem leh ívé tette. (Vége) A szerkesztőség megjegyzése: Pintér András elvtársnak a két világháború közötti szabolcsi munkásmozgalomról szóló visszaemlékezését lapunk olvasói — mind e korban tevékeny részt vállalók, mind azok a fiatalok, akiknek ez az időszak már történelem — nagy figyelemmel, érdeklődéssel olvasták. Ezt a Kelet-Magyarországhoz, illetve a visszaemlékezés írójához küldött számos levél is bizonyítja. Ezek írói örömüket fejezték ki azért, hogy a visszaemlékezés régi adósságot pótol, másrészt több helyen kiegészítették, pontosították a történéseket, az azokban szereplő személyeket, illetve észrevételeikkel kiegészítették a munkát. Mint utószavában Pintér elvtárs is írja: a jelentős terjedelmű anyagot — dokumentumok hiányában — emlékezetből írta. Vállalkozása — szerintünk — rendkívüli jelentőségű adaléka a munkásmozgalom szabolcsi történetének, még akkor is, ha az idők folyamán az emlékezetből kiestek események, vagy nevek. Így ítélte meg a most 'véget ért sorozatunkat olvasóink többsége is. Írásban és szóban sokan fejezték ki elismerésüket a dokumentumerejű visszaemlékezés megírásáért és közléséért. A megjelenített kor ma már idős harcosai, azok gyermekei és unokái jóleső érzéssel látták, hogy nem feledkeztek meg róluk, harcukról. A fiatalok pedig alaposan megismerhették e korszakot és azok szabolcsi résztvevőit, s mai munkájukat mintegy folytatásaként tekintik annak a küzdelemnek, amelyet elődeik kezdtek el a szocializmus építéséért. Megköszönjük ezt a nagyfokú érdeklődést az olvasóknak. Megköszönjük Pintér elvtársnak, hogy vállalkozott erre a nagy energiát igénylő munkára. Ezzel sokat segített abban, hogy később elkészülhessen a megye munkásmozgalmának történetét bemutató kötet is, amely tudományos igényű, s a mostani visszaemlékezés nyomán kialakult számos hasznos észrevételt is tartalmazza majd. Ezúton is kérjük olvasóinkat, hogy a két világháború közötti időszak szabolcsi munkásmozgalommal kapcsolatos emlékeiket, dokumentumokat, visszaemlékezéseiket küldjék meg szerkesztőségünk címére, hogy azokat közölve, illetve megfelelő helyre juttatva hasznosíthassuk.
