Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 1977. május 1. o A nagyüzemi mezőgazdaság, az iparszerű termelési rendszer ma már megköveteli a magas fokú gépesítettséget. Ezért is határozott úgy megyénk hat állami gazdasága, hogy közös anyagi összefogással, növényvédő helikoptert vásárol. A KA 26-os szovjet gyártmányú gép tavasszal már meg is kezdte a munkát a gazdaságokban. De nemcsak itt, mert a gép igen termelékeny: napi 60 felszállással képes 720 hektáras területen gyomirtást végezni, vagy gyümölcsöst permetezni. A szabad kapacitást bérmunka formájában a termelőszövetkezetek veszik igénybe. A megye első helikopterének munkájáról a nagyhalászi Petőfi Termelőszövetezet földjén készített képriportot Elek Emil NAPI 60 FELSZÁLLÁSSAL HELIKOPTER a mezők fölött Két felszállás között egy perc alatt töltik meg a he likopter tartályát permedével. Munkában a főszerelő Tislér Gábor. Perger István pilóta és Mácsai Attila gyakorlópilóta a térképet tanulmányozza. ..........i1! i r Evenként 12 ezer embert érint Mikor jön az első nyugdíj? Szabolcs-Szatmár megyében évente 12 ezer dolgozó jelenti be nyugdíjigényét. A nyugdíjasok száma 81 ezer. így érthetően nagy az érdeklődés: kik és hogyan intézik a nyugdíjügyeket. Többen késedelmes ügyintézésre panaszkodtak, ezért is kértünk tájékoztatót Tassy Jenőtől, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatósága vezetőjétől. Elöljáróban elmondta: egy 1975-ben megjelent SZOT- szabályzat . lehetővé teszi, hogy a biztosított dolgozó egy évvel a várható nyugdíjazása előtt kérheti szolgálati idejének megállapítását Ha az 59 éves férfi és az 54 éves nődolgozó (tsz-tagoknál más az életkor) munkahelyén kéri a szolgálati id5 megállapítását, akkor egy ev áll rendelkezésre az úgynevezett nyugdíj-előkészítő munkára. Felelősségteljes munka ez, hiszen köztudott, hogy a nyugdíjakat a szolgálati idő és a fizetés után állapítják meg. „Vastag" munkakönyvek Szabolcs-Szatmár megyében különösen nagy feladat a munkában eltöltött idő megállapítása, mert az iparosítás előtt sokan és sokfelé ingáztak. A megye nyugdíjigényeseinek 60—65 százaléka „vastag munkakönyvvel” rendelkezik, ez azt jelenti, hogy az említett idős emberek 15—20 munkahelyen dolgoztak életük során. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény egy sor újdonságot hozott a nyugdíjügyekben is, a rende. letek bonyolult világában nem járatos dolgozók munkahelyükön és a nyíregyházi Széchenyi utcán lévő „SZTK”-ban kérhetnek felvilágosítást. Előkészítő bizottságok Kár. hogy megyénkben mindössze 125 munkahelyen van nyugdíj-előkészítő bizottság. A bizottságok száma sokkal több lehetne, megalakításuk nem jár nagy munkával, s évente mindössze kétszer-háromszor kellene operatív munkát végezniük. A termelőszövetkezetekben is lehet nyugdíj-előkészítő bizottságot létrehozni, s megyénk egyetlen termelőszövetkezetében sem működik ilyen bizottság. Az ügyintézés meggyorsítása érdekében a társadalombiztosítási igazgatóság az elmúlt hetekben 70 szabolcs-szatmári tsz-ben a helyszínen vette fel a nyugdíjigényeket, s ezzel együtt a helyi ügyintézők és az igényjogosultak jogi és egyéb tanácsokat kaptak az igazgatóság munkatársaitól. A megállapítás Egy statisztikai adat is indokolttá teszi az előkészítő munka kiterjesztését. Azokon a helyeken, ahol nem foglalkoznak előkészítő munkával, ott közvetlenül a nyugdíjigény bejelentése után átlagosant 40 napot vesz igénybe az ügyintézés, s az előkészítéssel foglalkozó munkahelyeken átlagosan 28 napot kell ügyintézésre fordítani. Ahol nincs előkészítő bizottság, ott a munkaügyi osztályon kérhetik a dolgozók a nyugdíjuk megállapítását. Ha Időben látnak munkához az illetékesek, akkor nem késik az első nyugdíj. A téma azonban nemcsak anyagi, hanem társadalompolitikai ügy is. Az időben — vagy előre — végzett ügyintézés hivatalnokoknak és igényjogosultaknak egyaránt érdekük. N. L. ||||!./ NEPSZOkÁSÖK|| |;!Í|P Májusi éjszaka régen A május elseje éppen úgy, mint most, mindig nagy ünnep volt az emberek életében. A fiatalok, sőt még a házasulandó legények, de még a vőlegény számba menők is hetekkel előtte készültek erre a napra. Mivel május viliáján volt az ősi híres májusgallydugás. Ha nem volt erre alkalmas fa vagy gally a saját portájukon, vagy kint a földjükön, akkor még arra is vetemedtek, hogy kiszemeltek másnak a_ kertjében vagy kinti földjén, mint például a vásárrét fűz dűlőben vagy a réten egy-egy szép májusfának vagy májusgallynak valót, hogy melyiket fogják elvinni az imádott leánynak. Leginkább szokásban volt á nyárfa, ez volt az ősi hivatásos májusfa. A legények május viliáján összejöttek a megszokott helyeken, nálunk a régi Bródy-saroknál. Itt megbeszélték a tennivalókat, azután elmentek -a kocsmába, későbbi időben, a vendéglőbe, ott egy kicsit iszogattak. Majd a jó barátok 3-4- en kalákába álltak össze, és megbeszélték, hogy hány helyre mennek és hol kezdik az éjjeli zenét. És vagy csak nótaszóval, vagy szájmuzsika- vagy harmonikaszóval adták meg a tiszteletet a lányosháznál. Később a pénzesebb legények a vendéglőben lévő zenészekkel .megegyeztek és úgy vitték az éjjeli zenét muzsikával. Még mielőtt elmentek volna hazulról, már elkészítették a fát, ki-ki a maga portáján, 11—12 óra között adták az éjjeli zenét és vitték a májusfát is. Amelyik legény szeretőjéhez mentek előbb, az a legény ment elöl, a lányosháznái az tudta a járást. Azt a kutya is megismerte. Akkor lábujjhegyen belopakodtak az eresz alá, a zenészek halkan rákezdték, szép halkan a hallgató nótát. A legények szépen kísérték énekelve. Mikor végefelé jártak az első nótának, kigyulladt az első gyufa az ablakban, vagyis megjelent a szeretett kislány karcsú alakja egy szál ingben, ami nagyon szép látvány volt a lányok után sóvárgó fiatal legényeknek. Ez volt ájele, hogy fogadja a lány a zenét. De ez csak egy pillanatig volt látható — alig, hogy felgyulladt, máris elaludt a gyufa. A második gyufát akkor gyújtotta a lány, mikor a második dal vége felé tartottak. A harmadik gyufa gyújtása már a legnagyobb fogadást jelentette. Volt olyan hely is, hogy éppen csak egy-két gyufát gyújtottak. Ez azt jelentette, hogy nem szívesen fogadják a legénynek a zenéjét. Ha jól fogadták a zenét, a lány .papucsba ugrott, prusz- lékat vett magára és a konyhába egy kis pálinkára asztalhoz ültette a legényeket, a zenészeket is- megkínálta. Aztán még egyet táncoltak is. Ha két lány is volt a háznál, akkor azt huzatták a legények és dalolták is: „Egy asszonynak két eladó lánya, Egyik szegfű, másik majoránna. Én a szegfűt választom magamnak, Mert az nékem illik bokrétának.” Ha csak egy lány volt, akkor pedig azt húzták: „Kék a búzavirág, szép az egész világ, Ha a szép szemedbe nézek.” Mikor vége lett a táncnak még egy pohár pálinkát elfogyasztottak és eltávoztak a legények, a lányos háznál pedig lefeküdtek. Csak egy valaki nem feküdt le, az ünnepelt leány. Mielőtt eltávoztak, halkan, alig hallhatóan a zenészek azt húzták: „Jártam ablakid alatt, egy holdvilágos éjjelen.” A kislány sem sokat aludt akkor éjszaka. Az ablakban a függöny mögé bújt és figyelte a fejleményeket, nehezen várta a hajnalt. A legény pedig fogta az .ásót és az ablak alatt vagy a ház előtt ásott egy gödröt, amibe a májusfát beleállította vagy gyökeresen, vagy simán, akkor ajándékot akasztott rá: egy pár szép delinkendőt, mindenféle színű szalagokkal feldíszítette, két-három tábla szerencsi csokoládét. Két-három üveg itókát is akasztott rá, ezzel a lány apjának kedveskedett a legény. A felcicomázott májúsfát a legény virradatig őrizte, nehogy valamelyik konkurens elvigye. A lány mór hajnalban körüljárta a májusfát, majd megölte a kíváncsiság, és a boldogság. De azért reggel nem vette le az ajándékokat, a fa is ott állt délfeléig is. Hadd lássák a falubeliek, hogy milyen májusgallyat vagy fát kapott. A májusfát sok lány locsolgatta és ha az megfogant, erre büszke volt. de még a legényt is boldoggá tette vele. Bodnár Bálint jg yárra megérkeznek régi lakóhelyükre Hkl a fülemülék, májusban dallal áraszt- BÉ&H ják el az egész környéket a Tisza partján Tiszabercel, Tiszakarád vidékén. Olyan csengő, olyan tiszta és dallamos a hangjuk, hogy kontárnak tűnik mellettük még a dalos madarak királya is. Szinte megfejthetetlen titok, miért ragaszkodnak ennyi, re megszokott lakásaikhoz, hiszen Magyar- országon csak a Tisza és a Bodrog mentén élnek, ezek a keleti klímához szokott mada rak. Annyira ehhez a tájhoz kötődnek, hogy a leírók elkeresztelték őket magyar fülemülének. Veréb nagyságúak, s nem öltenek magukra színes tollazatot. A barna hátuk szűr. késbamával felhőzött, mintegy jelezve rejtett életmódjukat. Mert menekülnek, s bujkálnak egyetlen ellenségük, az emberek elől. akik összefogják őket, s kalickába zárva kényszerítik éneklésre. Néha a madarászok hálóikba is belevetődnek, de csak addig foglyok, amíg lábukra nem kerül a vonulásuk irányát kutatók gyűrűje. A Tisza környéke ad otthont a gémtelepeknek. a kócsagoknak a bakcsókoknnk S történt egyszer, nem ís olyan régen, hogy Tiszabercelen 11 nyárfán fészkelő, sok család életét tette tönkre az ember. Mert meggondolatlan, lélektelen volt. A véghasználatra ítélt fákat fészkestől együtt kivágták. A fák fiókástól dőltek. Hasonló sorsra jutott Gávavencsellőn egy gólyacsalád is. Azok, akik elpusztították ezt a családot, egy ritkaság számba menő értéket tettek tönkre. Hiszen alig-alig raknak fára fészket a gólyacsaládok. Inkább a biztonságosabb kéményeket, s villanypóznákat kedvelik. Ezek a hasznos és értékes madarak a természetkedvelők segítségével kivívták maguknak, hogy a TITÁSZ gólyakosarakkal óvja fészküket Kissé önos érdekből is, nehogy áramszünetei okozzanak. Egy fekete gólyafészket sikerült felderíteni Tiszabercelen, de azt a fát is kivágták. Magyarországon a legközönségesebbnek tartják a bakcsót. Szép számmal van ebből a védett madárból is a megyében. A két-há- romszázas telepek azonban gyakran változtatják helyüket, ha a madarak „nem jönnek ki” az emberrel. Hiszen a bakcsók szeretik a tocsogókat, melyeket azonban egyre tnkább felszántanak, jóllehet az a terület mezőgazdasági művelésre nemigen alkalmas, de a madárlakhelynek kiváló. Tokajtól Cigándig ötezer költőüreget vájtak a parti fecskék. Oda rejtik, ott nevelik fiókáikat és élnek boldog házasságban. A méhészmadár vagy más néven gyurgyalag egzotikus színekkel tarkított pöttöm élőlény. Ritka és értékes kincsünk, prütyögő hangjuk messze hallatszik. Szereti pompás ruháját, kecses alakját mutogatni. Sokan tévesen gondolják, hogy kárt tesz a méhesekben, pedig csak akkor bántja azokat, ha az ember a méheket a közelükbe viszi. Az ezerszínű szabolcs-szatmári madárvilágból csak néhányat mutattunk be. Mind. annyian védettek, a törvény szigora bünteti azokat, akik ellenük törnek. Balogh Júlia KM
