Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-06 / 105. szám
1977. május 6. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Eredményes Szabolcsban zöldségprogram Beszélgetés Kovács Istvánnal, a MÉM MG főosztályvezetőjével — Országszerte, így Szabolcs-Szatmár megyében is nagy erőfeszítések történtek a zöldségtermesztés fejlesztéséért. Ebben első lépés a terület növelése volt. Miként valósult meg az ezzel kapcsolatos program? — Sikerült a tervezett területnövelés. A mezőgazdasági üzemek megértéssel fogadták a kormányprogramot. Valamennyi érintett gazdaság, a termeltetésben érdekelt szerv, vállalat törekedett a lehetőségek teljes megvalósítására. Ismerem a megyei adatokat, így nyugodtan mondhatom, Szabolcs-Szatmárban is jól éltek a lehetőségekkel. Az elmúlt évihez viszonyítva több mint 18 százalékkal növelték a zöldség vetésterületét. A paprikát kivéve az egyes zöldségféleségek, a zöldbab, a paradicsom, zöldborsó, uborka területnövelése megfelelő. — ön tájékozott a zöldségtermelés megyei helyzetéről. A területnövekedésen túl mit tart említésre méltó, jó eredménynek? — A megye erőfeszítése és eredménye országosan is elismerésre méltó, bár a feladatok teljesítésének még a kezdetén vagyunk. Szabolcsban komolyan foglalkoztak és foglalkoznak a zöldségprogram helyi végrehajtásával. Természetesen ma még vannak kikerülhetetlen sajátosságok. Korai zöldségben a megye behozatalra szorul, de a késő érésű fajtákkal nemcsak a helyi lakosságot, és a konzervüzemeket látja el, hanem jelentősen hozzájárul az országos igények teljesítéséhez. Örömmel tapasztaltam: itt is felgyorsult a fóliás hajtatás, a zöldségtermelés. A nagyüzemekben a fűtött fóliasátras felület 37 ezer négyzet- méterrel, a fűtetlen 36 ezer négyzetméterrel gyarapodott. — Elegendő-e a hajtatásnál, primőrárutermelésnél a jövőben csak a fóliás megoldásra hagyatkozni? — A fóliás termelés alapterületét a jövőben is a jelenlegi mértéknek megfelelően kell szorgalmazni. Ezenkívül feltétlenül fontos az üvegházi felületnövelés. Ez költségesebb, hosszabb beruházási folyamat, de a korszerű zöldségtermesztés nem nélkülözheti. Jó hírt hallottam: Nyíregyháza térségében a közeljövőben több hektáros területen üvegházas zöldségtermesztésre rendezkednek be. Ezzel mi egyetértünk, támogatjuk. — Milyen jellegű ez a támogatás? — Azt hiszem, a legfontosabb a beruházás 70 százalékos állami támogatása, amit ehhez hozzá lehet tenni: az ügyek gyors, rugalmas intézése. — A zöldségtermő terület kedvező növelése után mit tart a legfontosabb feladatoknak? — Az operatív feladat, hogy legyen elegendő vetőmag, palánta. Ebben nincs és nem is volt számottevő gond. Távlatokban törekedni kell a további korszerűsítésekre, a gépesítés fejlesztésére. Ez utóbbi nem történhet meg egyik napról a másikra, de a folyamatosság fenntartható. — A zöldségtermelési program végrehajtása nemcsak a nagyüzemek feladata. Szükség van a termeltetők, a felvásárlók körültekintőbb, szervezettebb munkájára is. — Természetesen. Az országos és a megyei tapasztalatom is az, hogy e tekintetben kedvezőek a változások. A szerződéskötések kevesebb nézeteltéréssel, jó feltételekkel történtek. Ez növelte a termelési kedvet, a jobb és gyümölcsözőbb együttműködést alapozta meg. A termeltetés, a felvásárlás és az ellátás javulását várjuk attól is, hogy a MÉK jogutódjaként létrejöttek a megyei ZÖLDÉRT-vállalatok. — A háztáji és kistermelők, szakcsoportok szerepét eddig csak érintettük. — A háztáji és kisegítő gazdaságoknak, a kistermelőknek és a szakcsoportoknak főleg a helyi ellátás javításában van nagy jelentőségük. A számukra is kedvező feltételek mellett ilyen vonatkozásban is jó a fejlődés. Üj zöldségtermelő szakcsoportok alakultak, a háztáji gazdaságoknak pedig megfelelő mennyiségű és minőségű palántát juttatnak a gazdaságok. Vannak gondok — ha nem is szorosan zöldségfélénél, például a szárazbab-, lencsetermeltetésnél — de ezek megoldhatók. Alapvető, hogy a háztáji és kiskerttulajdonosok zöldségtermeléséhez a feltételek jobbak, mint korábban és ezzel éltek, élnek is. Seres Ernő Szoboszlói beszélgetés — Szóval, nyíregyházi? — Igen. — Az egy nagyon szegény vidék... — Miből gondolja? — Jártam ott. — Mikor? — Negyvenötben. Tizenkét éves voltam, és mivel Pest romokban hevert, nem volt kenyerünk sem, a Nemzeti Segély vitt le vagy ötszázónkat Szabolcsba. Rögtön Pest felszabadulása után érkeztünk a nyíregyházi állomásra. Ott vártunk egy fél napot, mert ott osztottak el bennünket kisebb csoportokra. Akkor az állomás egy romhalmaz volt, a váróterem meg egy fabarakk. Kinéztem a szemben lévő térre, de ott is csak tégla-, meg vályoghalmok voltak, meg bombatölcsérek. Messzebb néhány földszintes ház. — És hová került ezután? — Nyírmadára. De csak Baktáig ment a vonat, mert azt mondták, hogy valahol Bakta és Vásárosnamény között rossz volt a pálya, vagy fel volt robbantva valamilyen híd, már nem emlékszem, de az biztos, hogy a vonat nem ment tovább. Ügy vittek néhány társammal Nyírmadára ökrös szekérrel. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet a falu. Addig én falut nem is láttam, mert mindig is Pesten éltem a nyolcadik kerületi bérházak tövében. — És milyen volt az első benyomás? — Az emberek nagyon kedvesek voltak. Ahová engem befogadtak — Bancsi Józsefék — úgy fogadtak, mintha saját gyerekük lennék. Hozták a kenyeret, a tejet, az olajos napraforgó- magot. Estére főzték a krumplisgaluskát. Más nem nagyon volt. Valahogy úgy emlékszem rá, az ottani hónapokra, hogy változatos volt az étrend. Hol krumpli tésztával, hol tészta krumplival. Egy szegényes kis házban laktak akikhez kerültem, de olyan volt ott a környéken minden ház. Egy szoba, konyha. Emlékszem, még szovjet katonák is voltak a faluban. Egyszer, nagy falut felfedező csavargásaim után hazafelé mentem, nagy dübörgéssel jött egy lovas kozák. Vágta közben felkapott és maga mellé ültetett. A másik nagy élményem, hogy részt vettem a negyvenötös nyírmadai földosztásban is. Sokan állták körül azt az embert, aki a földet osztotta és biztatta a madaiakat, hogy verjék le a tulajdonjogot jelentő karót. De hiába mondta az embereknek, senki se akadt, aki leverje az első karót. Én ott bámészkodtam és mondtam a körülöttem lévőknek: bácsik, szívesen leverem én azt a karót a földbe. Bólintottak, rendben van, az lesz a legjobb, ha ez a gyerek nyúl először a földhöz. Azután is, hogy visszamentem Pestre, sokat gondolkoztam, miért nem akarta senki megtenni, amire egy gyerek is képes. Csak jó tíz év múlva jöttem rá, hogy miért. Akkor még féltek az emberek, hogy mi lesz, ha visszajön a földbirtokos, hogy mi lesz azzal, aki az első karót le merte verni. — Meddig volt Nyírma- dán? — Május elsejéig. Jó dolgom volt, de már nagyon vágytam Pestre, a srácokhoz, meg édesanyámhoz. Bancsi- ék egy hatalmas kenyeret kötöttek a hátamra, elvittek tehénszekérrel a baktai állomásra és minden jót kívántak. Ekkor találkoztam másodszor a nyíregyházi állomással. Valamivel már jobban nézett ki mint februárban, de még mindig olyan volt, olyan romos, csonka, lebombázott az épület is meg a környéke is. Emlékszem, délután kerültem oda, megkérdeztem, mikor megy vonat Pestre, azt mondták, nem tudják, hogy mikor tudnak összeállítani egy szerelvényt, csak feküdjek le a sarokba, aludjak nyugodtan, lehet, hogy másnap mehetünk. Reggelre aztán szerencsém lett, összeállt egy vonat. Nyi„Áz új gazda bért is Híradástechnika Beregben Bereg központjában, egy kőhajításnyira a vasúti sínektől, jókora telken közepesnek mondható üzem. Az irodának berendezett tömblakás homlokzatán a tábla még a régi, de a kerítésen belül korszak- alkotó változások történtek februárban és márciusban. Ennek az üzemnek az elmúlt évtizedben számos gazdája volt, az új gazda véglegesnek számít és jelentős fejlesztést ígér a most parlagon heverő területen. Fazekas Béla, a fiatal meós: — Az Elektromechanikai Vállalatnál többször nem kaptunk munkát. Igaz. hogy ilyenkor is járt az órabér, de az emberek egy része létbizonytalanságban élt. Most mindnyájan bizakodóak vagyunk. Balogh Pálné munka közben a BHG naményi üzemében. (Gaál Béla felv.) Óvoda és műszakpótlék Egy miniszteri döntés értelmében lett a vásárosnamé- nyi üzem a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár önálló gyáregysége. A műhely és a munka módosításával szinte egyidőben módosították a kollektív szerződést, amelyről Kovács Zoltán, az üzem szb- titkára ezt mondja: — Az új gazda bért is hozott A régi cégnél sok dolgozónk kapott 8 forintos órabért. A BHG vezetői viszont tott vagonokban utaztunk, de kocsi csak néhány volt, utas meg rengeteg. Szerencse, hogy nálam volt a nagy kenyér, vizet meg kaptam a felnőttektől, mert csak éjfél körül érkeztem meg Pestre. — Azóta nem járt Nyíregyházán? — Egyszer jártam Szabolcsban, talán ötvenötben. Vittünk egy szállítmányt Záhonyba. De akkor éjszaka volt és nem láttam semmit. Bejártam én ezzel a Zsigulival már a fél Európát, voltam a családdal a Bükkben, a Mátrában, a Balatonnál és a Dunántúlon szinte mindenütt. Szabolcsba csak nem jutottam el. — Ha kedve van, most eljöhet, hiszen innen már csak hetven kilométer Nyíregyháza ... * — Nagyon hálás vagyok magának, hogy ilyen tippet adott, harminchárom éve, hogy láttam a megyét. Azóta csak térképről, legfeljebb a Tv-híradóból, meg statisztikából. Onnan is láthattam, hogy a mai Szabolcs egészen más. De ezt az élményt semmivel sem lehet pótolni. Az állomást és környékét újra látni. A. piros tulipánsort a döcögő kisvasút sínpályája helyén, a szép épületeket, a csodálatos Sóstót. Még az emberek is mennyire másak! Ha megengeded, tegezzük egymást, azt hiszem én vagyok az idősebb. Nagyon megkérlek, hogy küldj majd idegenforgalmi prospektusokat, mert még a nyáron el akarok jönni a családdal egy hosszabb megyei kirándulásra. Címem: Várnai Róbert, Budapest, 22. számú Volán Vállalat. Ott dolgozom, az üzemrendészet vezetője vagyok. Kopka János ezt mondták: „Adunk egy keretet, ebből rendezzék az órabéreket úgy. hogy mindenki legalább tíz forintot kapjon. A megmaradt pénzt osszák szét differenciáltan”. A módosítót szerződés hasonlít az anyagyár kollektív szerződéséhez és ez kedvező nekünk. Jellegzetesen női üzemről van szó, ezért első helyen említjük azt az intézkedést, amelynek nyomán a központ egy pénzkeretet utalt át az üzemnek, azzal a céllal, hogy fizessék be a nagyközségi tanács számlájára. Ennek fejében a tanács sok dolgozó gyermekének óvodai elhelyezéséről gondoskodik. Aki az elhelyezési és közlekedési gondok ellenére vállalja, hogy legalább egy hónapig állandóan délutános műszakban dolgozik, az 30 százalék műszakpótlékot kap. A módosított kollektív szerződés sorai között az is kiderül, hogy jobban megbecsülik a nehéz fizikai munkát. Azok a szerelők, akik legalább egy hónapig a hagyományos profilban külterületen, szabad ég alatt szerelési munkákat végeznek, 30 százalék bérpótlékot kapnak. Később munkásszállító buszt és szociális létesítményt is kapnak az üzem dolgozói. Újabb női munkahelyek Borbás Bertalan főkönyvelő: — A közeli évek fejlesztéséről május végéig döntenek a központban. Ez év tavaszán harminc környékbeli lányt és asszonyt állítottunk munkába^ év végéig újabb nyolcvan nőnek teremtünk munkalehetőséget. A fejlesztés nagysága a terület munkaerő-tartalékától is függ. Valkó Géza üzemvezető azt mondja, a munka minősége és a munkássá válás ideje is meghatározza a beruházást és a fejlesztést. — Az új és az „átállt” kollektívának bizonyítani kell. A további bérfejlesztés szintén a munka függvénye. Azt akarjuk, hogy a bérezésben ne legyen különbség pesti és naményi munkás között. Ehhez a bonyolult munkához azonban fel kell nőnünk. A gépek telepítéséről, az átállásról és a kezdetről elismerően szóltak a pesti kollégák, ez lelkesítheti kollektívánkat. Szükséges a technológiai fegyelem megszilárdítása. a műszaki intelligencia növelése, hiszen új termékeink előállítása bonyolult munkát igényel. Uj dolog a kábelforma gyártása és az alkatrész- gyártás. Az alkatrészek többsége a Crossbar-rendszerű telefonközpontokba kerül, a központok egy részét külföldön értékesítik, így közvetve a világ színe előtt is vizsgázniuk kell a beregieknek. A hagyományos lakatosipari munkával továbbra is foglalkoznak. Külföldön, Ausztriában és Algírban folytatják a szerelési munkákat a beregi szakemberek. Az üzemvezető most arra a 42 dolgozóra hívja fel a figyelmet, akik az év elején Budapesten és Tatabányán sajátították el a szakma fogásait. Az első boríték Ködöböcz Erzsébet betanított munkás 21 féle színű sávkábel között látványos munkát végez. — Tatabányán tanítottak be, és itthon tizenöt lánynak adom tovább a szakma alapvető tudnivalóit. Később le akarom tenni a szakmunkás- vizsgát. A Gemzséről bejáró Szép Mariann mindössze 16 éves, ez az első munkahelye. — Az első borítékomban több, mint kétezer forintot kaptam. Levelező úton szeretnék leérettségizni, és az a tervem, hogy megszerzem a szakmát is. Tóth István művezető azt mondja: egy AR típusú kábel sávforma „behálózásának” normaideje jelenleg 4 óra, jövőre már 3,5 óra lesz. Számítanak a gyors betanulásra. A jövő ebben az üzemben is az érettségizett lányoké és azoké, akik kitanulják a híradástechnikai műszerész szakmát. A következő években együtt vizsgázik a beregi kollektíva — és a pesti gyár... Nábrádi Lajos
