Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-06 / 105. szám
4 KELET-MAGYAHORSZÁG 1977. május 6. A győzelem — közelről Moszkvai beszélgetés P. I. Trojanovszkijjal, a Krasznaja Zvezda haditudósítójával Carter Európában Nyugati csúcs Londonban P avlov Ivanovics Trojanovszkij haja már őszbe fordnl, de fiatalos mozgása, lendületes beszéde alapján nem gondolnánk, hogy már jócskán 60 fölött jár. ö maga mondja, hogy 35 évesnek érzi magát és még sokáig akar dolgozni, alkotni. Van miről írnia, hisz a II. világháború idején a Vörös Csillag című lap (a Vörös Hadsereg orgánuma) haditudósítójaként dolgozott, szem- és fültanúja volt a Nagy Honvédő Háború sok nagy ütközetének. P. I. Trojanovszkij ma elismert szakérője ennek a kérdésnek, a háborúról több könyve, brosúrája jelent meg. Emlékeiről, a haditudósítói munka sajátosságairól, „kulisszatitkairól” kérdeztük e beszélgetés alkalmával. Carter amerikai elnök csütörtökön Európába ^ utazott, hogy részt vegyen a londoni gazdasági csúcstalálkozón és tárgyalásokat folytasson a NATO-tagállamok vezetőivel. Bár elnökségének első i: három hónapjában Carter számos külföldi vezetőt látott vendégül Washingtonban, most első ízben indult külföldi útra. Az elnök derűlátóan nyilatkozott európai tárgyalásainak kilátásairól és kifejezte azt a reményét, hogy sikerül „fontos lépést tenni a világ problémáinak megoldására”. Elmondta azt is, hogy a gazdasági tárgyalásokat követően katonai kérdésekről, valamint a kelet—nyugati kapcsolatokról tanácskozik az atlanti szövetség képviselőivel. Cartert, aki késő este érkezett Londonba, James Callaghan brit miniszterelnök fogadta a Heathrow repülőtéren. — A sok ütközet közül, amelyet átélt, melyik tette önre a legnagyobb benyomást és miért? — Kétségkívül a berlini csata — mondja. — Berlin bevételénél a legfontosabb feladat az I. Belorusz Frontnak jutott. A támadás napját április 16-ra tűzték ki. Természetesen jobb lett volna várni 5—6 napot még, hogy a II. Belorusz Front és az I. Ukrán Front is egyidejűleg bekapcsolódhasson a támadásba, de az akkori bonyolult katonai-politikai helyzet ezt nem engedte meg. — A támadás időpontja egyébként a legfontosabb hadititkok közé tartozott és mi, haditudósítók sem tudtunk róla. De voltak bizonyos jelek, amelyek lehetővé tették, hogy ezt hozzávetőlegesen kiszámítsuk. Teljes mozgósítás, harckészültség, részletes hadijátékok a hadosztályoknál, újabb tudósítók nagy számú érkezése jelezte, hogy közeleg a fasiszta fenevad barlangja bevételének napja. S így is volt. Április 16-án hajnali 5 óra előtt néhány perccel Zsukov marsall kilépett a főhadiszállás barakkjából, körülnézett, majd ennyit mondott: kezdődik. Pontosan 5 órakor ezer ^és ezer aknavető löveg és „Ka- tyusa” dördülése reszkettet- te meg a levegőt. Mintha a föld mozdult volna meg. A falevelek reszkettek az ágakon és a hajnali sötétséget több ezer rakétalöveg vakító fénye hasította darabokra. Nem lehetett elfelejteni azt a pillanatot. — Hogyan dolgoztak a tudósítók ebben a csatában? — Mindenki igyekezett az eseményekhez legközelebb lenni, s így tehát állandóan száguldott a Főparancsnokság és az első rohamozok között. A rendkívüli esemény mindenkit magával ragadott, s ennek voltak furcsa megnyilvánulásai is. Egy tábornok például valósággal lecö- vekelte magát a Főparancsnokság bunkere elé és egy nagy alakú füzetbe a leghevesebb tűz alatt is nyugodtan, rezzenéstelen arccal írt. Ez minket meglepett, hiszen mindnyájan kicsit meg voltunk illetődve és az első per-: cekben őszintén megvallva nemigen tudtuk merre kapni a fejünket: Kérdésünkre azonban ő így válaszolt: ez itt világtörténelmi pillanat, kötelességünk minden eseményt a legnagyobb pontossággal följegyezni, az utókor így követeli. — Trojanovszkij elvtárs mint tudósító részt vett a fasiszta Németország feltétel nélküli kapitulációja aláírásánál, majd a nürnbergi peren is. Kérem, szóljon erről is. — Mint ismert, a kapitulációt a fasiszták részéről május 8-án éjjel 24 órakor Keitel tábornagy, Stumpf vezér- ezredes és Friedeburg tengernagy írták alá. A szovjet haditudósítók létszámát a Főparancsnokság erre az eseményre mintegy 10—15 főben határozta meg, úgy, hogy minden laptól 2 személy vehetett részt. Én ezt mint a haditudósítók rangidős vezetője elleneztem, mondván, hogy a szövetséges hatalmak 50—60 újságírót is magukkal hoznak. Furcsa lesz, hogy mi, Berlin elfoglalói, csak 15 tudósítót delegálunk. De á parancs ellen nem volt apelláta. így egy kis cselhez folyamodtunk : Konsztantyin Szminov, az ismert író, vagy Dolmatovszkij, a költő mint „önálló státusú” tudósítók jelentek meg és ezenkívül még minden laptól 2—2 újságíró. így aztán mi is elég nagy számban vettünk részt ezen a történelmi eseményen. — A nürnbergi peren szintén mint tudósító vettem részt. Saját szememmel láttam, milyen gyáván viselkedtek az egykori náci főkoloíjfr- posok. Hova tűnt hajdani gőgjük, „felsőbbrendűségük”? Erről a perről már könyvtárnyi irodalmat írtak, nem akarok most részletesen kitérni rá. Még csak annyit, hogy az ítéleteket — mint annyi embertársam — igazságosnak tartottam, eltekintve néhány esettől, amikor a büntetés túl enyhe volt. Milliók vére száradt ezeknek a lelkén... — S mi történt közvetlenül a háború befejezése után? — Természetesen visszatértem Moszkvába. Első utam egyből a szerkesztőségbe vezetett, ott a főnököm fogadott a következő kérdéssel: na, mit hoztál magaddal? Kicsit meglepett a kérdés, hiszen meglehetősen sokat írtam a háború alatt. Csodálkozásomra a főszerkesztő így válaszolt: írj valami olyat, amit még senki nem írt meg, amit még nem publikáltak a többi újságban. Rendben — válaszoltam, s hozzáfogtam egy cikksorozathoz Berlin utolsó napjairól. (Egyébként hasonló címmel adták ki P. I. Trojanovszkij könyvét is — nagy sikerrel. A szerk.) — Részleteztem a harci eseményeket, az ellenség ellenállását, bemutattam a náci vezetők utolsó napját, köztük Hitlerét is. Tény, hogy abban az időben a cikksorozat egyedülállónak számított a maga nemében. — Végezetül néhány szót arról, milyen adottságok, tulajdonságok szükségesek ahhoz hogy valaki jó haditudósítóvá váljon? — Legelőször is a haditudósító maga is újságíró, tehát rendelkeznie kell mindazokkal az erényekkel, amelyek egy jó zsurnalisztát jellemeznek, de ugyanakkor a munka sajátos voltánál fogva egy kicsit többel is. A háborúban szigorú törvények uralkodnak, a katonák egymás közötti viszonyát — nem is lehet másképp — kemény rendszabályok határozzák meg. Mi haditudósítók általában hadnagyi, századosi, őrnagyi rendfokozatban voltunk. S bizony néha egy-egy generális nem a legszívesebben ült le beszélgetni egy századossal. így tehát bizonyos fokú merészségre, bátorságra volt szükség, hogy a rangok miatt esetleg meglévő buktatókat ügyesen kikerüljük. — Ez a bátorság még világosabban nyilatkozott meg, amikor a tudósító közvetlenül a front arcvonalában dolgozott. Sajnos sokukat, köztük nem egy személyes barátomat munka közben ért az ellenséges puskagolyó. Az természetes, hogy szakmailag kifogástalan tájékozottságú- nak kellett lenni, hogy az egyszerű katonától kezdve a tábornokig mindenkivel megfelelő alapról lehessen beszélgetni, információt kapni. Szép és nehéz, igazi férfit kívánó munka volt a miénk, de ne haragudjanak, ha azzal a kívánsággal zárom ezt a beszélgetést, hogy Önök közül senki se kóstoljon bele, mert a haditudósító munkája kényszer, a háború, emberek egymást pusztítása teszi szükségessé! Péter László Cél: közös kormányprogram Pártközi megbeszélések Rómában A kommunista és kereszténydemokrata pártvezetők találkozójával csütörtökön megkezdődtek a konkrét tárgyalások közös kormányprogram kidolgozására az olasz pártok között. A három és fél órás megbeszélésen az OKP részéről Luigi Longo, a párt elnöke, Enrico Berlinguer főtitkár. Chiaromonte és Pajet- ta, a titkárság tagjai, és a parlamenti csoportok vezetői, Háttá és Perna vettek részt. Hasonló volt a kereszténydemokrata tárgyalóküldöttség összetétele: Aldo Moro pártelnök, Benigno Zaccagnini főtitkár, Galloni és Gaspari főtitkárhelyettesek, valamint a szenátusi és képviselőházi csoportelnök. Bartolomei és Piccoli. Harminc év. a népfrontkormány felbomlása óta először fordult elő, hogy az OKP és a KDP vezetői a kormányt és programját érintő kérdésekről hivatalos formában tárgyaltak egymással. A megbeszélés után Berlinguer kijelentette: „Nem köny. nyű a nézetek összeegyeztetése, ami ma megkezdődött. Az első találkozót, mindent egybevetve, mi hasznosnak és pozitívnak ítéljük. Megállapíthattuk: vannak kérdések és területek, ahol lehetséges közös megoldásokat találnunk, és vannak mások, ahol nézeteink eltérnek”. Az OKP vezetője közölte: a kommunisták változatlanul alapvető fordulatot tartanak szükségesnek az ország kormányzásában. maguknak pépedig felelősséget és részvételt kémek abban. A kereszténydemokraták ezt követően találkoznak a többi parlamenti demokratikus párttal is. utoljára a szocialistákkal. Harcos évtizedek PINTÉR ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI Este összeültünk jíj barátaimmal, megittuk a maradék bort, és szövögettük álmainkat a szebb jövőről. Reggel kicsinosítottam magam, kiléptem a főkapun, és — majdnem felborítottam a kapu előtt elhaladó német járőrt. Az éj leple alatt az Anarcs felől behatolt kisebb szdvjet erők visszavonultak, magyar és német katonák özönlenek Nyíregyháza felől Kisvárdára. Visszamegyek a kórházba, a portás közli velem, hogy 14 órakor legyek a portán, Kapás fia értem jön és elkísér az apjához. Még ma is rejtély előttem, honnan tudta meg a címemet. A megbeszélt időpontban elmentem Kapás József tartózkodási helyére. Elmondta, hogy mi történt otthon. Nem csukta be a kaput és a detektíveket csak akkor vette észre, amikor azok már az előszoba lépcsőjén jöttek fel. Az ajtó mögé állt, Négyesi rányitotta, az ajtót, ami eltakarta őt. A detektív beszólt az ajtón Kapásnénak. „Mondja, hova ment Kapás? Ugye nincs itthon?” Kapásné rávágta, hogy nincs, elment a városházára. A detektívek elmentek, Kapás pedig az Ószőlő utcán, és az erdőn keresztül eljött Kisvárdára. Közölte azt is, hogy többeket letartóztattak Nyíregyházán, nőket és férfiakat, Kapásnét, a lányát, Fazekasait, Czin- kovszkinét, a feleségemet és még másokat. Igyekeztem megnyugtatni. Néhány nap múlva Kisvárda végérvényesen felszabadult. Kapással több alkalommal találkoztam, abban állapodtunk meg, hogy pár nap múlva hazamegyümk Nyíregyházára. November első felében sok munka volt a kórházban. A felszabadító harcok során dr. Szabó Károly szinte minden idejét a műtőben töltötte, kötözött, operált, amputált. Dr. Hogyan László osztálya is tele volt betegekkel. A szovjet csapatok hídfőállásokat létesítettek a Tisza jobb partján, készültek a nagy átkelésre. Az átkelés után felkerestem Babicsov városparancsnokot, megkérdeztem, nincs-e valami feladat számomra? Közölte, hogy nincs, menjek haza, ott biztosan hasznomat veszik. Elbúcsúztam szovjet katona barátaimtól, akikkel sok közös ebédet fogyasztottunk el egy csajkából. Egyikőjük kikísért az országúira, leállított egy teherkocsit, felültetett rá és hazaindultam Nyíregyházára. Egy esős novemberi nap délutánján érkeztem meg, Mihalikkal találkoztam a Jókai utca sarkán. Elmondta, hogy a szociáldemokrata párt működik a Vay Ádám utca 6. sz. alatt. Elmegyek a szociáldemokrata párt helyiségébe, a kapuban két rendezőgárdista áll, kéthetes tagsági könyvvel a zsebükben. Nem akarnak beengedni. Egy erőteljes mozdulattal utat nyitottam magam előtt és indultam befelé. Az irodában Egri, Pásztor, Bihari és egy pár új ember van. Üdvözöljük egymást, tájékoztatnak a város helyzetéről, a közigazgatás újjászervezésének állásáról. Utána bementem a városházára, találkoztam Fazekas János polgármesterrel, Kazár Jánossal, a helyettesével és dr. Deák Endrével, a polgármester titkárával. Abban állapodtunk meg, hogy másnap délelőtt menjek be és kapok beosztást. Felkerestem Sajben Andrást a rendőrségen, érdeklődtem a rendőrség szervezeti felépítéséről. Elmondta, hogy van egy politikai csoport, amit ő vezet, van egy karhatalmi csoport, vezetője Kolláth Ernő, helyettese Laczkovszki József és van egy bűnügyi csoport. Vezetőjük nincs, néhány régi detektívből és egy pár új emberből áll, ezeknek még nincs gyakorlatuk. Fizetést nem kapnak, élni kell, a fegyelem laza. A városparancsnok Sajtent hivatta, abban állapodtunk meg, hogy másnap reggel felkeresem. Reggel bementem a rendőrségre Sajbennal beszélni. Megjelent dr. Erőss János megbízott főispán is. Bemutatkoztunk egymásnak. Erőss János megjegyezte, hogy ő már hírből ismer engem. Erőss megkérdezte, mit csinálok? Mondtam neki: tegnap jöttem haza. Felajánlotta: vállaljam el a kapitányság vezetését. Elvállaltam, majd közöltem, hogy a bűnügyi osztálynak még nincs vezetője, keresni kell megfelelő személyt. Több személy neve vetődött fel, majd abban állapodtunk meg, hogy dr. Grósz Mihályt nevezi ki a főispán a bűnügyi osztály vezetőjének. Grószt mindketten ismertük Saj- bernnal. A főispán kifejtette nézeteit a rendőrség tevékenységéről. Elsősorban a tulaj- donvédélmet, az elhagyott javak összegyűjtését tekintette a rendőrség fő feladatának. „A rendőrség ne forgácsolja szét az erejét, egyidejűleg ne foglalkozzon politikai munkával, arra sor kerül majd akkor, ha már a helyzet konszolidálódott. Nem értettem egyet a főispán nézeteivel, de nem akartam a mondabeli suszterinas hibájába esni, aki kenyér nélkül akarta annak a disznónak a kolbászát enni, amit a mestere még meg sem vásárolt. Ha meglesz a kinevezésem, akkor a rendőrség tevékenységét úgyis mi fogjuk meghatározni. Másfél évtizedes munkásmozgalmi tapasztalatból tudtam, hogy az új, kialakuló demokratikus rendszer biztonsága szempontjából a megbízható rendőrség nélkülözhetetlen. Még aznap megkaptam a kinevezésemet, a főispán elvitt és bemutatott a szovjet városparancsnoknak. A rendőrség épületének ablaküvegei kilőve, alig volt 4—5 helyiség, amelynek ablakai épek voltak. Szerveztünk egy hattagú üvegező brigádot a rendőrség tagjaiból, szereztünk üvegvágó szerszámot és megkezdtük az üvegezési munkákat. A takaréképület pincéjében több vagon síküveg megmaradt épen, ez nagymértékben hozzájárult, r hogy az igazgatási szervek épületei és a lakosság helyiségeinek ablakai be legyenek üvegezve, hogy a tél számukra elviselhető legyen. A rendőrség tevékenysége közben állandó szervező munka folyt. A nem megfelelő embereket leszereltük és a hazatértekből igyekeztünk a rendőrség sorait erősíteni. Hiányzik a párt, a megye idegrendszere, amely állandóan jelezné a megye községeinek politikai állapotát. Nyíregyházán meg tudtunk birkózni a nehézségekkel, mert itt a munkásság tapasztaltabb, öntudatosabb, a város vezetésében vannak munkásvezetők. A városban és a megyében is működött egy bizottság Nem volt ez sem képviselőtestület, sem megyei törvényhatóság inkább amolyan társadalmi bizottság. Hivatalból tagja volt Fazekas polgármester, Kazár János, Sajben András, de benne voltak Mákhel, Egri, Pásztor, tanárok, orvosok, kereskedők, gazdák, stb. Nem voltak ezek politikai szervek, de magukban hordták a nemzeti bizottság csíráit. Amolyan technokrata jellegű bizottságok voltak. Dokumentumok egyeztetésével Véget értek a szovjet- etiépiai tárgyalások Szovjet—etiópiai dokumentumok egyeztetésével értek véget csütörtökön a tárgyalások Nyikolaj Pod- gornij szovjet államfő és Andrej Gromiko külügyminiszter, illetve Mengisztu Haile Mariam etiópiai állam- és kormányfő között Moszkvában. A barátság és szívélyesség légkörében lezajlott csütörtöki eszmecsere alkalmával folytatták a két ország kapcsolatainak és a nemzetközi kérdéseknek a megvitatását. Moszkvai hivatalos közlemény szerint mindkét fél elégedettségét nyilvánította a tárgyalások eredményeivel és kifejezte készségét a barátság és együttműködés megszilárdítására. Ugyancsak csütörtökön az etiópiai delegáció, élén Mariam alezredessel, az ideiglenes katonai kormányzó- tanács és a minisztertanács elnökével, koszorút helyezett el a Lenin-mauzóleumnál és az Ismeretlen katona sírjánál a Kreml falai alatt.
