Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-04 / 103. szám
KBUCT-MAGYARORSZÁG 1977. május 4. Élüzem- avató a fehér- gyarmati postán A z 1976. évi árubevételi tervét 103,2%-ra teljesítő fehérgyarmati járási postahivatal dolgozói április 30-án ünnepelni gyűltek össze. A járás és a község vezetői jelenlétében adta át dr. Kiss Zoltán, a Debreceni Postaigazgatóság postaforgalmi igazgatója Frendl Dezsőné hivatalvezetőnek az Élüzem cím viselésére jogosító oklevelet. Elismeréssel szólt a hírlapterv 108,7%- ra teljesítéséről, s arról, hogy míg 1975- ben 1943 napilap-előfizető volt, ez a múlt évben 2087-re növekedett. így az egy hónapban egy lakosra jutó előfizetői és áruspéldány 9,1 db-ról 10,3-re gyarapodott. Hajdú. Szolnok és Szabolcs megyék postahivatalai közül összesen három részesült a magas kitüntetésben. Dr. Kiss Zoltán öt kiváló dolgozó jelvényt és oklevelet, egy vezérigazgatói elismerést és egy igazgatói dicséretet is átadott a hivatal dolgozóinak, akik közül még harmincán pénzjutalmat kaptak. Képünkön: dr. Kiss Zoltán átadja Frendl Dezsőnének az Élüzem cím viselésére jogosító oklevelet. (Molnár Károly felvétele) Megszépülhetnek Egy korszakot zárnak le az életükből azok, akik nyugdíjba mennek. A hirtelen félben hagyott munkának azonban súlyos következményei lehetnek, mert a feleslegesség érzése, sokszor a régi barátok elmaradása rövid idő alatt pontot tehet egy élet végére. Ezt azonban nem engedheti meg magának az egyén és a társadalom sem. A magára maradásból egyik kiút a munkavállalás. A megyében élő 75 ezer nyugdíjas 20 százaléka dolgozik régi vállalatánál, vagy más munkahelyeken. De a napok kitöltése ezzel még nem teljes. Három nyugdíjast azért kerestünk meg, hogy elmondja, miért vállalta újra a munkát és hogyan rendezte be életét a nyugdíjba vonulás után. Elhamarkodtam Szorosra kötött fejkendője alól kilátszanak az ősz hajszálak. Fehér köpenye elé vastag bőrkötényt kötött. Arca megfáradt, szemei szomorkásak, de a mozgása még fürge. Az egészségére sem panaszkodik Kriston Ferenc- né, aki túl jár a 60. évén, mégis a munkaasztal mellé állt a Nyíregyházi Konzervgyárban. — Négy éve mentem nyugdíjba, de csak most jöttem rá, hogy elhamarkodtam ezt a lépést. Senki sem küldött, s ha maradok, most meg lenne a 14 éves munka- viszonyom. Vidéken éltünk, csak a férjem dolgozott Nyíregyházán, én a három holdat műveltem. Aztán a földet a tsz-nek adtuk és a városba költöztünk. így kerültem a konzervgyárba. Tíz évig dolgoztam, ezért a nyugdíjam nagyon kevés lett. Amikor most visszajöttem csak azt kértem, reggel 6 helyett 8 órára járhassak. Hadd legyen ennyi kedvezménye a nyugdíjasnak. így mindennap 6 órát dolgozom egész évben. — Nem fárasztó ez a rendszeres munka? — Nagyon szeretem a gyárat, szívesen dolgozom. A nyugdíjasok külön csoportban vannak és könnyebb, ülőmunkát végeznek. A délutánokon elvégzem a házimunkát, és jut időm az unokákra is. A szükség alakította így a helyzetemet, a mai eszemmel már másképp csinálnám. Kriston Ferencné most csak a nyugdíja kiegészítéséért dolgozik, s bejár a a késői évek Továbbdolgozó nyugdíjazok gyárba addig, amig az erejéből telik. Nem egyedi példa az övé, ám szép számmal vannak olyanok is, akiket más meggondolás hajt vissza a munkahelyére. Erről beszélt Jékei Lajos, aki ez év közepén 51 éve dolgozója a kereskedelemnek. Mennem kellett... — Negyvenhárom évi munka után egyáltalán nem gondoltam arra, hogy valaha is dolgozni fogok. Éreztem, nagy szükségem van a pihenésre. Egy évet otthon töltöttem, de aztán menni akartam, menni kellett. Hajtott a munkaakarás, hívott a szakma, nagyon hiányzott a találkozás az emberekkel. A személyes „híreket” nem pótolhatja a tv és az újság sem. Nem a régi vállalatomhoz mentem, hanem a Nyírfa Áruházba, ahová annyiszor hívtak, ahányszor vásárolni jöttem. A . délelőttjeim az áruházé, a raktárban dolgozom és megpróbálok olyan rendet rakni, hogy tnindenki mindent azonnal megtaláljon. — Önt szinte az egész város ismeri és megszámlálhatatlan fiatalból nevelt jó kereskedőt. — A nagy ismeretségi kör természetes, mert 43 évig a RÖVIDKÖT-nél tulajdonképpen a pult mögött álltam, a boltvezetőket szolgáltam ki. Nincs a megyének olyan boltja, ahol ne fordultam volna meg. S a nevelés... nagyon szeretem az embereket, van türelmem a tanításhoz. így telj es a nap Sallayék egyszerű családi házban laknak Nyírteleken. A lakás tele Van szebbnél szebb hímzett terítővei, faliképpel. A háziasszony, Sal- lay Lajosné keze munkáját dicséri mindegyik. — Ez a hobbym, a munkám a bedolgozás, a kert, a háztartás. Ugye nem is olyan kevés egy nyugdíjasnak? De így teljes a napom. A kézi- munkázás és a cipőfelsőrész fűzés pihentet, de a fűzés ezenkívül az összekötő kapocs a régi munkahelyemmel, a Szabolcs Cipőgyárral. Huszonnégy évig bejáró voltam, emiatt nem vállaltam tovább a munkát, pedig még fizetésemelést is adtak volna. A régi hangulatot ez pótolja, no meg a névnapok — mert azokat most is együtt tartjuk — és a férjem. — A férje? Hogyan? — ö még a gyárban dolgozik és én szinte mindennap vele megyek, persze csak gondolatban. Ha az órámra nézek, tudom melyik üzemrészben jár, szinte hallom, ki érdeklődik irántam. Ha hazajön, az az első, hogy megkérdezem, mi történt a gyárban. — Számomra ismeretlen a nyugdíjasok egyedülléte, mert terveim, céljaim vannak. Itt ez a házr én építettem, de most már ráfér a felújítás. Most ez a legfontosabb. A család is elég nagy, szeretem az unokáimat, s amit a bedolgozással keresek, azt rájuk költőm. Tudja, sok függ attól, hogyan készül fel a nyugdíjra és hogyan él azután az ember. Nem szabad elhagyni magunkat. Nézze, egy ősz hajszálam sincs — irigyelnek is érte a lányaim — pedig voltak nehézségek az életemben. De igyekeztem jókedvű maradni. Ezt ajánlhatom nyugdíjas társaimnak is, s akkor ezek a késői évek megszépülnek. Balogh Júlia A Balesetmentes munkáért B Nyírmadai Állami Gazdaságban nemcsak a balesetmentes munkára oktatják a dolgozókat. Egymillió 318 ezer forintot költenek ebben az évben a biztonságtechnikai felszerelésekre, a munkavédelem szervezeti fejlesztésére és az üzemegészségügyre. A biztonságtechnikai eszközök a balesetek megelőzésének csak egyik részét alkotják. A másik fontos tényező a dolgozók felkészítése egészségük, testi épségük megóvására. A gazdaság vezetői éppen ezért igen nagy gonddal szervezik a különböző baleset- és egészségvédelmi előadásokat. Szigorú mércét állítottak fel a balesetvédelmi vizsgára kötelezettekkel szemben. A biztonságtechnikai rendszabályok betartásában sokat tehetnek a szocialista brigádok. Ezek körében van legtöbb foganatja a felvilágosításnak, az oktatásnak. A szó erején túl, ebben az esztendőben 20 ezer forint jutalmat adnak a balesetmentes munkát végző kollektívák tagjainak. A mezőgazdasági nagyüzemekben egyik jelentős baleseti veszélyforrás a növényvédő szerek kezelési, felhasználási utasításának a megszegése. Nyírmadán a gazdaságban csak a szükséges orvosi vizsgával rendelkező dolgozókat bízzák meg ezeknek az anyagoknak a kezelésével, felhasználásával. És ami a legfontosabb: minden vegyszerrel dolgozó munkást ellátnak védőfelszereléssel. A balesetveszélyesnek minősített gépeket és berendezéseket csak a megfelelő szakvizsgával és külön engedéllyel rendelkező munkások üzemeltethetik. Ezeket a gépeket, berendezéseket üzembe helyezés előtt a szakvezetők ellenőrzik, hogy megfelelnek-e a munka- és tűzvédelmi követelményeknek. A balesetek másik okozója a rosszul szervezett munka. A gazdaság az ilyen jellegű baleseteknek korszerű üzem- és munkaszervezéssel igyekszik elejét venni. Korunkban a technika a mezőgazdaságban is egyre nagyobb teret hódít. Ez elősegíti a könnyebb, biztonságosabb munkát. S. I. Betörők a tarpai hegyen A tarpai hegy tiszteletet parancsol azoknak is, akik nem ott élnek, esetleg Vendégként volt szerencséjük a hegyen járni. Hogy miért? Talán azért, mert a megyében kevés ilyen hegy van és hogy a közeli környéken sehol nem alakult ki hagyomány borházak építését illetően. Itt takaros kis borházak épültek a hegyi szőlőkben. Nincs kerítés, mégis megbecsülik egymás dolgait az itteniek. Hegyi Zoltán tarpai és Borbély István szatmárcsekei lakosok hivatlan vendégként mentek a tarpai hegyre. Szomjas kedvük csalta oda őket 1976. december hó 21-én. Nem válogattak, az útjukba eső borhézakat feltörték. Négy zár is volt az egyik épületen, egyet sem hagytak rajta, valamennyit felnyitották. Ami enni-, innivalót találtak, azzal megkínálták magukat és ruhaneműt is szereztek. Három borházat törtek fel két nap alatt. A második nap már a harmadik borházban tanyáztak. A falubeliek megtudták^ hogy betörők vannak a hegyen. KÉPERNYŐ ELŐTT Elsőként, kedden, a kétrészes Havannai kihallgatás ■töltötte ki az estéjét annak, akinek volt ereje és türelme végignézni. Mert bizony mindkettőre szüksége volt. Pedig micsoda izgalmas olvasmány Hans Magnus Enzensberger könyve! Nemcsak a szöveg tartalma kelti és tartja ébren az erős érdeklődést, hanem a hátsó gondolati mezőben szinte állandóan jelenlévő tudata annak, hogy míg ezek a párbeszédek annak idején (1961-ben) zajlottak, közben még folytak a fiatal kubai államra tört (az USA által pénzelt és szervezett) ellenforradalmárok elleni harcok, s a forradalmárok, sőt maga Fidei Castro is leültek vitatkozni a fogoly ellenforradalmárokkal, a rádió és a televízió nyilvánossága előtt. Kitudni és Amerika tévénézői előtt kipellengérezni a volt gyárosok, földbirtokosok és kiszolgálóik és az USA indítékait, a demokrácia és a szabadság jelszavai mögé bújó valódi szándékaikat. Ennek a sok összetevőjű szituációnak a sistergése, izgalma nem kelt életre ebben a különben nagyon precíz, a külsőségekre (pl. fény- effektusokra, vitatónusra) nagyon is építő, a szöveget híven követő tévéjátékban. Ennek egyik lényeges oka a terjedelem, ami itt — sajnos — terjengősséggé lényegült, mert az adaptálok nem sűrítettek, nem tömörítettek a, szükséges mértékben. A másik nagy műsor a százötven perces, kétrészes tévéfilm volt, Az elnökaszszony, egyetlen estén vetítve. A nem is oly távoli jövőben, a 2060-as évek elején játszódó, fantasztikummal és sok badarsággal elegyített zagyva történet szerint merényletet szőnek és követnek el az Egyesült Államok első női elnöke ellen (akiről egyébként megtudjuk, hogy államvezetésre képtelen hiszteroid alkat.) Azonban ezen az estén nagyon hamar kiderült, hogy még jelentősebb és egyben nyíltabb merényletet szőnek és követnek el valaki más ellen is, s ez a valaki a Néző. Úgy telt az estém, mint egy lidérces lázálom. Folyton akörül tipródva, hogy bár lenne már vége, mert kikapcsolni nem lehet a készüléket, néznem kell, mert írnom kell róla. De miről? Arról, hogy számos gondolati közhelyet találunk komplikáltan szimpla és zavarosan megszerkesztett sablonokba gyömöszölve, stílus- és műfaj- keveredéssel, a tartalom és a külső forma zavaraival, ami a nézőt labirintusba kényszeríti? Igen, erről is, meg arról is, hogy ha már parabolát csinál a Hernádi— Szinetár szerzőpár, miért ragaszt „vörös farkat”, tanmondatokat, magyarázatokat a „grandiózus” mű végére, s arról is írni kellene, hogy a hegyek végül is egeret vajúdtak világra. Hogy kinek a pénzén?! Természetesen a nézőén, akinek elsősorban türelme és emberi önérzete ellen követték el ezt a merényletet. Seregi István A RÁDIÓ MELLETT Keresték is a szokatlan vendégeket, ők pedig, amikor ezt látták, az utoljára feltört bungaló padlására bújtak, ott várták sorsukat. Körbefogták őket, nem volt már lehetőség a menekülésre. Kellemetlen volt ez a találkozás a falubeliekkel, majd rövid idő múlva a rendőrségen kötöttek ki. Megállapítást nyert, hogy mind a ketten voltak már büntetve, és hogy szenvedélyes italozók is. A közelmúltban a Vásárosnamé- nyi Járásbíróság Hegyi Zoltánt 2 évi. Borbély Istvánt 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte, és 3—3 évre eltiltotta őket a közügyek gyakorlásától. Az ítélet részben jogerős. Borbély István a kényszerelvonó kezelés miatt jelentett be fellebbezést. Igaz, hogy az okozott kár 1500 forintot alig haladja meg, mégis felháborodott az egész falu, és jogosan, mert nagyon régen volt ilyesmi a tarpai hegyen, és a betörésért a törvény szerint sem jár dicséret, felelősség terheli, bárki is legyen az. Dr. Koplányi Mihály Nyíregyházáról, Budapestről, Szegedről és Bicskéről közvetítették pénteken Rap- csányi László rendkívül aktuális, sokakat érdeklő-érintő körkapcsolásos riportmű- soránák második részét, „Akik a pályázókra pályáznak” címmel. A most végző diplomások irányított — kötelező pályázattal történő — elhelyezkedése első szakaszának lezárultával ezúttal az őket fogadó munkahelyek képviselőié volt a szó. Bennünket közelebbről a meghirdetett megyei pedagógusálláshelyek pályakezdő fiatalokkal való betöltésének helyzete érdekelhetett, tekintettel a kisközségeink pedagógus (főleg szakos) hiányára. Az Oktatásügyi Minisztérium illetékesétől kapott tájékoztatás szerint bár az új pályázati rendszer eddigi tapasztalatai összességükben jók (a végzősökkel a meghirdetett álláshelyek 34%-a kerül már az eddigiek szerint is az idén betöltésre az előző évi 20—22%-kal szemben), a területi aránytalanságokat azonban korántsem szüntette meg egy csapásra. (Mint a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács művelődés- ügyi osztályvezetője mondotta, a kisközségék szakos ellátása legfeljebb 1980-ra lesz megoldható.) Pl. a nyír- jákói 4 álláshelyre egyetlen jelentkező sem akadt, a nyíregyházi járás jól megközelíthető helységeiben viszont egyáltalán nincs pedagógushiány. A problémák . megoldására hangsúlyosan került szóba a pályakezdő pedagógusok lakáskörülményeinek hathatósabb intézményes javítása és a társadalmi ösztöndíjak szélesebb körű alkalmazása. Nem hallgatták el a megkérdezettek a végzősök taktikázását sem, várakozásukat a második szakaszra, a júliusi „szabad vásárra”, amikor — remélhetőleg — megyénkben is jobb területi és szakos „te rítést” lehet majd elérni az eddigi tapasztalatok gondos mérlegelése (amiről a műsorból megbizonyosodhattunk) nyomán további célszerű intézkedésekkel, a hathatós támogatási rendszer kifejlesztésével. A műsor jó példája volt a fontos társadalmi kérdéseket a legnyíltabb őszinteséggel, az érintettekkel szem- besítően elemző rádiós feldolgozásoknak. A műsorvezető Rapcsányi László intellektuális érzékenysége az árnyalatnyi véleménykülönbségek azonnali, tévedhetetlen felismerésében és tárgyilagos ütköztetésében nyilvánult meg elsősorban, a tőle megszokott intenzív átéléssel. Riportertársai (Nyíregyházáról Balogh István, Budapestről Rádai Eszter, Szegedről Bakonyi Péter, Bicskéről Juhász Judit) jó segítőinek bizonyultak, a kérdéskörben való alapos felkészültségüket és kérdezni, szóra bírni tudásukat illetően is. A Rádiószínház Koppányi György „Földgömb madárral” című hangjátékának május 1-i bemutatója egy nagybeteg, egész életében „harapós” öreg szaki meg- békéltetéséről szólva túl sokat próbált egybezsúfolni: a munkáséletforma szókimondó emberi viszonylatainak bemutatását, „a pótolhatatlan ember nincs” elvének illusztrálását, a kegyes hazugság — még oly humánus indítékú — funkciójának beillesztését egy világos szándékú és mondanivalójú, ám kissé didaktikus történet keretében. Az agonizáló Sörös Mihály (Mádi Szabó Gábor remek hangalakításában) álomképei és a valóságos látogatói dialógusaiból váltakozóan felépített hangjáték sokfelé ágazása végül is — hatását csökkentve — kissé túlnyújtotta a produkciót. Merkovszky Pál
