Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-29 / 125. szám

2 KELET-MAGYAJRORSZÁG 1977. május 29. Megszűnnek a vidéki kocsmák Éttermek, bisztrók, cukrászdák épülnek 143 millióból SÍVIT A SZIRÉNA 24 óra szolgálat Szabolcs-Szatmár kiskereske. delrol forgalmának jelentős ré­szét a fogyasztási szövetkeze­tek bonyolítják le. Több mint 1900 AFESZ-bolt, üzlet, áruház, vendéglátóegység működik a megyében. Ezeknek nemcsak a községek, falvak, tanyai te­lepülések ellátásában van sze­repűk, hanem a lakosság Iz- lésformálásában, a kereskede­lem kulturáltságának Javításá­ban Is. A MÉSZÖV átfogó prog­ram szerint és pályázat alap­ján a közös fejlesztési alap­ból csaknem 33 és fél millió forinttal támogatja a falvak­ban, községekben működő vendéglátóegységek korsze­rűsítését. átlakítását, a kul- túráltabb ellátás feltételei­nek biztosítását. Előtérben a vendéglátás A IV. ötéves tervben a fo­gyasztási szövetkezetek kis­kereskedelmének üzletháló­zata jelentősen fejlődött me­gyénkben. E célra közel 300 milliót fordítottak. Bizonyos Május 23-tól július köze­péig újra a Nagyecsed mel­letti Sárvár területén foly­tatja ásatásait dr. Magyar Kálmán régész, a nyíregyhá­zi Jósa András Múzeum mun­katársa. A már eddig is szá­mos meglepetést hozó feltá­ró munka tehát új szakaszá­hoz érkezett, amikor is a mo­nostor teljes feltárása és a volt bejárati rész ásása jelen­ti az első munkát. Ezenkívül megvédik a már eddigi lele­teket, és új kutatóárkok se­gítségével a környéken felté­telezett, a régi templom és erődítmény kiszolgálását vég­ző épületek feltárását kísére­lik meg. Ebben az ásatási időszak­ban kerül sor a terület be­kerítésére is, hogy az illeték­telen látogatóktól óvják a rendkívüli értéket 'jelentő építészeti anyagot. Miután megyénk területén ez a leg­fontosabb egykori nemzetisé­gi monostor, érthető az ása­tás iránti fokozott érdeklő­dés. A muzeológusok és ré­gészek mellett szinte az egész megyére kiterjedő tár­sadalmi érdeklődés csírái bontakoztak ki, melyek igen ígéretesen járulhatnak hozzá a történelmi múlt e nagysze­rű emlékhelyének megóvásá­hoz. Első helyen kell említe­ni a TITASZ mátészalkai üzemigazgatóságát, a nagy- ecsedi kirendeltséget. Egy sor technikai felszereléssel, géppel és 400 kerítésoszlop­pal segítik a munkát, képvi­selőik naponta a helyszínen vannak, segítőkészen. lépés történt az ÁFÉSZ-ek vendéglátóegységeinek fej­lesztésére is. A változó élet­módhoz és a fogyasztási struktúrához viszonyítva azonban elmaradtak a növek­vő igényektől. A megye fogyasztási szö­vetkezetei éppen ezért V. öt­éves tervükben előtérbe ál­lították a vendéglátóipari egységek korszerűsítését, fej­lesztését. Ennek megvalósu­lásával jórészt felszámolják az italbolti rendszert Helyet­tük bisztrók, büfé-falatozók, cukrászdák, presszók nyílnak. Erre a célra összesen 143 mil­lió forintot fordítanak az ÁFÉSZ-ek, amiből 12 513 négyzetméter területen 78 új, korszerű étterem, bisztró, fa­latozó, presszó épül meg Sza- bolcs-Szatmárban. Hol, mi épül? Ezek közül 12 már meg­nyílt vagy hamarosan nyitni fog. Űj étterem épült Raka- mazon. Tiszalökön, Vásáros- naményban. Befejezés előtt áll a gávai, Kisvárdán a ven­déglátóipari kombinát a gyorskiszolgálóval és az étel­A tsz-szövetség mozgósító felhívása nyomán a környező termelőszövetkezetek közül többen pénzt, gépi munkát, embert ajánlottak segítség­képpen. A Műszaki és Tudo­mányos Egyesületek Szövet­sége megállapodás keretében fejezte ki sokrétű együttmű­ködési szándékát, a NYlR- TERV geodétákat bocsátott rendelkezésre a kitűzésekhez, a nagyecsedi kiszesek anya­gi és munkatámogatást je­lentettek be. Szép gesztusok nyilvánultak meg már eddig is a mátészalkai városi ta­nács és a költségvetési üzem részéről. Még várat magára a helyi tsz segítsége, ami dön­tő lehet, különösen a terep- rendezések során. A Hazafias Népfront és a társadalmi szervezetek együttmunkálkodásának cél­ja a lelet megmentésén kí­vül az, hogy Nagyecsed tér­ségében egy olyan helyet ala­kítsanak ki, melyet érdemes a látogatóknak felkeresni. Az együttesbe beletartozna egy XVI—XVII. sz.-ból való te­mető, egy műemléknek szá­mító őszsilip, a monostor és környéke, egy, a közelben lévő nagy kiterjedésű tópte- rület, amely az Ecsedi-láp ré­gi képét idézi. Az erdőrende­zőség ezzel kapcsolatban vál­lalta, hogy a környéken olyan sávot alakit ki, amely pihenő­helynek is alkalmas lenne. A most újrakezdődött ása­tást, a nyomában fellendült társadalmi buzgalmat tehát érdemes élesztgető figyelem­mel kísérni, egy új megyei látványosság reményében. bárral. Tiszaszalkán az ÁFÉSZ a tsz-szel közösen épít korszerű éttermet. Oro- son is elvégezték már az új étterem épületének alapozá­sát Étterem épül Nagyecse- den, Nagy káliéban, Deme- cserben, Jánkmajtison. Több helyen korszerűsítik az étter­met. így az V. ötéves tervidő­szak végére Szabolcs-Szatmár minden nagyobb községében korszerű étterem lesz. Igény­li ezt a mind jobban növekvő idegenforgalom is. Ebben az ötéves tervben cukrászdák, bisztrók vagy presszók épülnek Ibrányban, Tiborszálláson, Kislétán, Gyulaházán, Szatmárcsekén, Mérken, Nyírmihálydiban. Székelyben, Leveleken, Nyír­teleken, Tiszalökön. Nyírma- dán. Szabolcsveresmarton, Beszterecen, Szorgalmatos ta­nyán (Tiszavasvári mellett), Tiszakerecsenyben. Beregda- rócon, Nyírkárászon, Papo­son, Mátészalkán, Teremen, Rohodon, Ököritófülpösön, Penészleken, Bátorligeten, Tisztaberekén. Nagykállóban, Piricsén, Cégénydányádon, Nagyhalászon és még több te­lepülésen. Saját konyhás vendéglők Az ötödik ötéves terv vé­gére jelentősen átalakul a falusi vendéglátóipari há­lózat Szabolcsban. Ez meg­kezdődött 1976-ban, amikor 16 korszerű étterem. 12 presz- szó és 7 büfé-falatozó nyilt meg, s ezekkel egyidőben 28 italboltot szüntettek meg. Kötelezővé teszik, hogy a bisztrók az igényeknek meg­felelően működjenek. 3 kate­góriába sorolták és sorolják ezeket az egységeket. Az I-es kategóriába kerülő bisztrók saját konyhával rendelkez­nek, és meleg ételt kötelesek kiszolgálni. A II-esek hason­lóan, csak ide máshonnan szállítják majd a meleg ételt, míg a III. kategóriába tar­tozók hidegkonyhai ellátást kötelesek nyújtani. Az elkö­vetkező 4 évben a jelenleg italboltként működő mind a 93 egységet bisztróvá, fala­tozóvá alakítják át. Szabolcs-Szatmár fogyasz­tási szövetkezeti mozgalma, a tagság ezt a nagyarányú programot célrészjeggyel és jelentős társadalmi munkával' segíti. Tavaly ennek összege megaladta a 2 millió 700 ezer forintot, az ötéves terv idő­szakában több millióra te­hető majd. (f. k.) — Hol van már ez az ember ilyen sokáig? — morfondírozott magában január 13-án este O. Ferencné tarpal lakos. Csak ha­zajön — gondolkodott tovább — de mivel még jó félóra múlva sem nyílt az ajtó, elindult, hogy megkeresse. Amikor Dörfler Jó­zsef kapujához ért. az egyik mel­lékhelyiségből nyöszörgést, se­gélykiáltást hallott. — Segítség! Meghalok! Enged­jenek ki! Nagyon fázok! O. Ferencné megismerte férje hangját. Rohant, hogy segítsen, ám az ajtót zárva találta. Dörf- lert nézte, de öt sem találta, gon­dolta csakis a kocsmában lehet. Benyitott. — Engedje ki az uramat — mondta —, de mielőtt tovább folytathatta volna. Dörfler gorom­bán sértegetni kezdte, aztán sza­bályszerűen elzavarta. v — Hadd legyen ott, ott kell neki megdögleni — kiáltotta az asszony után — aztán kihúzta magát, hogy lássák: Jól elbánt az asszonnyal. O. Ferencné rövid idő múlva anyósával Jött vissza, s határo­zott fellépésére Dörfler kinyitot­ta az ajtót. Az átfagyott, horzso­lásokkal, zúzódásokkal tele em­Fültépően belevágott a csöndbe a riasztócsengő hang­ja. Lábak dobogtak a folyo­són, sorra siklottak alá a szürke zubbonyos férfiak a fényesre, koptatott \ rúdon, pillanatokon belül a kocsik­ban ültek, már szólt is a sziréna, nyílt a kapu, kifor­dult az utcára a vörös jár­műkolosszus. Az első ülésen a szolgálatparancsnok, kezé­ben feljegyzés: a sóstóhegyi állomáson kigyulladt egy te­hervagon. (Hajdú József őrmester: négy éve vagyok tűzoltó. Azelőtt hegesztőként dolgoz­tam és hivatásos gépkocsive­zetői" képesítésem is volt Ezért kerültem a volán mellé itt is. Nem könnyű egy ek­kora járművet vezetni. Egy­szer télen, éjszaka úgy meg­csúsztunk a jeges úton, hogy megpördült a kocsi. Képzel­heti : tizenöt tonna...) Közben már minden tűz­oltón ott a teljes felszerelés: széles öv biztosítókapoccsal, kis csákány az oldalukon, tompafényű fémsisak a fejü­bert hazavltték, de később kidé. rűlt, hogy két bordája is eltört. ★ O. Ferenc és Dörfler József kö­zel laknak egymáshoz Tarpán. Korábban Jó viszonyban voltak, már amennyire Jónak lehet ne­vezni, hogy Dörfler rendszeresen megdolgoztatta a könnyen befo­lyásolható O. Ferencet. Ezen a napon reggeltől délután két óráig dolgoztatta, ő közben a szomszéd­jával ivott. Néha O. Ferencet is megkínálta, akinek ennyi Is elég volt ahhoz, hogy megártson ne­ki. Amint hazament felesége le­fektette. de nemsokára megjelent Dörfler, hogy keljen fel, mert el kell vinni a tejet a csarnok­ba. O. Ferenc ittasságára hivat­kozott, nem akart menni, de Dörfler megragadta és magá­val vitte. O. Ferenc megadta ma­gát. Elindult a tejjel, de vagy 100 méter megtétele után visszafor­dult és bejelentette: nem viszi, mert fél, hogy kiönti. Dörfler szidni, sértegetni kezd­te. aztán rákiabált: ha nem tu­dod elvinni, öntsd ki. vagy csi­nálj vele amit akarsz. O Fe­renc megfogadta a tanácsot: kl­kön. Ki tudja, mi vár rájuk az elkövetkező percekben, ta­lán órákban... (Árendás Menyhért fő­törzsőrmester már negyedszá­zada tűzoltó. Ebből a huszon­öt évből körülbelül tizenkét évet — ha egyfolytában szá­moljuk! — a laktanyában töltött. „Tavaly álltunk át a 24—48-as rendre. Addig 24 órát szolgáltunk, 24-et pihen­tünk. így már könnyebb, hi­szen két napunk szabad egy szolgálat után. Egy teljes na­pot töltünk bent: de nem ab­ból áll ám ez, hogy ülünk és várjuk a riasztást... Egész na­pos kötött tematika alapján komoly elméleti és gyakorla­ti kiképzésünk van, ezen be­lül jelentős az erőnléti-tak­tikai gyakorlatok aránya! De ha tűz- vagy káresethez kell mennünk, gyakori, hogy az egész napot talpon, megfeszí­tett munkában töltjük...) A sínek mellett fut az út, kíváncsi tekintetek kísérik a szirénázó kocsikat: állnak a vonatok, az állomás jelzője tilosat mutat. Füstfelhőbe öntötte a tejet az udvarra. Amint ezt Dörfler meglátta, nekirontott és ütni kezdte. Amikor O. Fe­renc összeesett, addig rúgdosta, míg eszméletnél volt, aztán be­vonszolta egy fűtetlen, betonpad­lóid mellékhelyiségbe és rázárta kulccsal az ajtót. Előbb a szom­szédba ment, aztán elindult a kocsmába. ★ Dörfler József 40 éves tarpal lakost a Vásárosnaményl Járásbi. róság súlyos testi sértés bűntet­tében és személyi szabadság meg­sértésének bűntettében mondta ki bűnösnek, s halmazati bünte­tésül 8 hónap szabadságvesztésre ítélte. Enyhítő körülményként bünteUen előéletét és szívbeteg­ségét vették figyelembe, ez utób­bi miatt nem rendelték el az idült alkoholista kényszerelvonó­kezelését. Súlyosbító körülmény, ként értékelték a durva, gátlás­talan elkövetési módot és azt, hogy a személyi szabadság meg­sértése a sértett egészségét is veszélyeztette. A bíróság azt Is súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy az utóbbi öt évben a járásban csaknem meg­négyszereződött a súlyos testi sértések száma, (balogh) Pár másodperce szólalt meg a riasztócsengő... burkolózik egy vágányon fél­revontatva az égő vagon, kö­rötte izgatott vasutasok, kör­nyékbeliek. Pillanatok alatt leugrálnak a tűzoltók, elő a tömlőkkel, sugárcsövekkel, osztófejekkel, és máris zápo­rozik a víz a vagon belsejébe. Kurta parancsok pattognak, mindenki tudja, mi a teendő­je. Látszik: ilyenkor már „hadiállapotban vannak”, nincs helye töprengésnek, té­továzásnak. (Ambrus János tizedes: „A gyorsaság és határozottság alapvető követelmény. Elég, ha annyit mondok: napköz­ben hatvan másodperc, éjjel kilencven másodperc alatt kell kívül lennünk a laktanya kapuján! Gondolhatja, mit jelent éjjel, amikor felöltöz­ve alszunk, belevágódni a csizmába, felkapni a zub­bonyt, félálomban lecsúszni a rúdon... Még tán a gépkocsi- vezetőnek a legnehezebb, hi­szen neki nem lehet álmosan kilódulnia a garázsból a fecs­kendővel. Jártam már úgy, hogy odahaza a hajnali óra­csörgésre úgy vágódtam ki az ágyból, mint riasztáskor. Be­leivódik az ember vérébe.) Folyik a vizsgálat is: ml okozta a tüzet. Gyorsan kide­rítik, hogy befékezve ment a vagon, a féktuskó átizott, az­tán a vagon padlója követke­zett, majd a bent tornyosuló faanyag... Sorra kiszedik a falapokat, sok közülük telje­sen elszenesedett, némelyik még izzik. Bő sugárban ömlik a víz, elfojt minden zsarát­nokot. (Gégény János szakaszve­zető pár hónapja még próba­idős tűzoltó volt; tanult, az­tán letette az alapvizsgát. „De közben már mi újoncok is éppúgy várhattuk a riasztást, mint idősebb társaink; mi is vonultunk, ha kellett. Megta­nultunk nagyon sok mindent, szükségünk is van rá, hiszen ma már nem annyi a tűzol­tás, hogy vizet rá... Bonyolult oltóanyagok vannak, külön­féle technikák, és mindez egyre fejlődik! Meg aztán nem mindig tüzet oltunk: életmentéshez, vízszivatáshoz, veszélyelhárításhoz is gyakor­ta vonulunk.”) Már csak az elszenesedett falapok, meg a lassan földbe ivódó víz, az üres vagonból csörgő szennyes lé mutatja, hogy tűz volt. Jön a forgal­mista, a tűzoltók engedélye­zik a forgalom megindulását. A veszélyt elhárították, mun­kájukat bevégezték. Megszó­lal a rádió a parancsnoksá­gon: „Jelentem, a tüzet elol­tottuk, visszatérünk állomás­helyünkre...” Szöveg: Tarnavölgyi György Fotó: Gaál Béla Á sárvári harmadik szakasz Folytatódnak a nagyecsedi ásatások 24 óra szolgálat az egyik csoport mögött, ugyan­annyi a többiek előtt... Árendás Menyhért, Ambrus János és Gégény János a felszereléshez tartozó légzőkészüléket ellenőrzik. A tárgyalóteremből Dörfler büntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom