Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-27 / 123. szám

1977. május 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK Tanulás — lemondással? Az üzem- és munkaszervezés új útjain Aki felnőtt fejjel, munka mellett tanul tovább, jószántából, vagy kényszerűségből, a papírért, vagy ismeretei bővítéséért újra be­ül az iskolapadba — lemondásra is vállal­kozik: szabad időről, szórakozásról, mellék- keresetről. Nem véletlen, hogy külön tudo­mányág foglalkozik a felnőttoktatás lélek­tanával, hiszen a döntést számtalan tény motiválja. Mindig a kezdet a legnehezebb. A fel­vételi és az első beszámoló. A következő, amivel meg kell birkózni: a tantárgyak szá­ma/és a képzési idő. Ezeket vették figyelem­be, amikor az esti és levelező tagozatok leg­kisebb „testvére”, a szakmunkások szakkö­zépiskolája megszületett. Pár esztendős csu­pán. Sorsa megyénkben azért is érdekes, mert az országban az elsők között a képzés nagyobb részét a szakmunkásképző intéze­tekre bízták. A nyíregyházi 107-es számú in­tézetben az elmúlt napokban fejeződött be az utolsó beszámoló, a hallgatók már a vizs­gára készülnek. Arról érdeklődtünk, mit mu­tatnak az első tanév tapasztalatai? Megtudtuk, hogy azt a célját, ami miatt a szakmunkásképző iskolába helyezték — nagyrészt elérte. Áttelepítésével az volt ugyanis az elképzelés, hogy ismerős környe­zetben szívesebben folytatják tanulmányai­kat — magasabb szinten — a szakmunkás- képzőben végzett fiatal munkások. Vonzó volt a szokásosnál rövidebb tanulmányi idő — 3 év — és a kevesebb tantárgy — mind­össze öt tárgyat tanulnak. Zömmel fiatal szakmunkások jelentkeztek, a 107-esben 4 osztály indult. Nem ilyen szép a további kép. Év köz­ben a tanulók 30 százaléka kimaradt. En­nek voltak érthető akadályai is — betegség, katonaság —, ám több esetben olyan okai is, amelyek már nem tekinthetők magán­ügynek. Néhány vállalatnál már induláskor nagy volt a bizonytalanság, a jelentkezők nem tudták, végül is megkapják-e a mun­kahely támogatását. S a másik véglet: több vállalatnál kivétel nélkül minden jelentke­ző továbbtanulásához hozzájárultak. Soknak bizonyult a heti egyszeri kon­zultáció. A tanulók egy része nem tudott megjelenni az órákon. Többen hiányosan kapták meg a tanulmányi szabadságot, nem minden munkahelyi vezető tudott a 15 na­pos szabadságról, az iskolától kértek papíro­kat, igazolásokat. Mindezek után száztíz szakmunkás ju­tott el a vizsgákig. Az iskolában szerényen fogalmaztak: bíznak a vállalatok vezetőinek megértő támogatásában, hogy a munkahelyi gondokat megoldva lehetőséget adnak az is­kolába járáshoz. Ehhez annyit érder/.es hoz­zátenni: nem csak bízni kellene, hanem szá- monkérni, hiszen a munkahely a jelentkezési lap aláírásával kötelezettséget vállalt. Ne kelljen a dolgozónak még a tanuláshoz való jogáról is lemondania ... (baraksó) Gávai tartalékok Évek hosszú sora óta eredményesen gaz­dálkodik, pedig nem egyszer küzdött árral, aszállyal, a gávavenesellői Szabadság Ter­melőszövetkezet. Az 1970-es árvíz okozta ká­rokat is átvészelték. Azóta a gazdálkodás színvonala állandóan fejlődik. Az elmúlt évi egyesülés is előbbre vitte a gazdaságot. Ha a termelőszövetkezet kommunistái kényelmes emberek lennének, tulajdonképpen pihenhet­nének a babérjaikon is. Ám ők nem ezt te­szik. Ma is azokat a tartalékokat kutatják, amelyek kihasználásával egyre több ter­ményt, tejet, húst küldhetnek piacra. A mezei munkákat ezen a tavaszon is jól indították. Náluk a munka időben, jó minőségben történő végzése a dolgoknak csak az egyik oldala. A kommunisták erős­sége tudásuk állandó bővítésében rejlik. így a nagyüzemi gazdálkodásnak nemcsak szem­lélői, hanem alakítói is. Most előrelépésük egyik legfontosabb feladata az adottságaik közötti gazdálkodás tartalékainak feltárása. Az őszi búza termesztésében még igen nagyok a kihasználatlan tartalékok. Továb­bi lehetőségek vannak az új fajták megvá­lasztásában, a technológia pontos betartásá­ban. Időben végzett talajvizsgálatok alapján kell és szabad adagolni a műtrágyát. Bizto­sítani kell a talaj tápanyag-utánpótlását. Na­gyobb teljesítményű, jobb konstrukciójú kombájnok beszerzésével lehet csökkenteni mind a kalászban maradó, mind pedig az el- pergő szemveszteséget. Áll ez különösen a nagyobb terméshozamú fajták táblái eseté­ben. Kukoricát a KITE rendszerében termesz­tenek. Átlagtermésükkel ma még elégedet­lenek. Vetődés étkezési burgonyát hat kom­bájn segítségével 350 hektáron, öntözéses módszerrel termesztenek. A 200 mázsás múlt évi átlagterméssel itt sem dicsekszenek. Egy­értelműen állítják, hogy a burgonya jövője náluk a további gépesítéstől függ. Jelentős a szövetkezetben az állatte­nyésztési ágazat. Öntözéses rét- és legelőgaz­dálkodást folytatnak. A fejési átlag a 2-es számú telepen alacsony. Itt az egy szintre hozásban vannak nagy lehetőségek. Fokoz­ható a hízómarhák takarmányhasznosítása is. Mind a szarvasmarha-, mind a sertéste­nyésztésben a tartás és a gondozás emberi oldalaiban is van javítani való. Ezeken a mindennapi gondokon jutot­tak el a kétkezi munkától a repülőgépes, he­likopteres műtrágyázásig, gyomirtásig, a kombájnos betakarításig. A szövetkezet tag­sága semmi újtól nem fél, mert látja, hogy munkáját könnyíti. Szüntelenül keresik a magasabb terméshozamok elérésének lehető­ségeit, a kihasználatlan tartalékokat. Ennek köszönhetik, hogy ma már nin­csenek kiszolgáltatva a tavaszonként vissza­térő áradásnak, a nyári aszálynak, az időjá­rás szeszélyeinek. Tudják jól, hogy közös erőfeszítéssel magasabb termésátlagokat le­het elérni. Ez pedig egyéni boldogulásuk alapja is. / (sigér) Á megújhodó „Vulkán // Egyszer ne restelljék megnézni otthon, hol gyártották a meleget adó radiátort? Biztosan megtalálják bordázatán az Öntödei Vállalat kisvárdai vasöntödéjének emblémáját. A va­lamikor vaskályhákat készítő, nagy múltú Vulkán modern üzemmé fejlődött. Tavaly csaknem 450 ezer négyzetméter ra­diátort gyártottak, de felkészültségükből már tavaly is többre telt volna. Igénylik termékeiket a modern lakásokban or­szágszerte. Csakhogy nem volt megfelelő összhang a meg­rendelők és a gyár között. Ezen az idén piackutatással, új partnerek keresésével segítenek. Kevesen tudják, hogy kü­lönböző kézi szerszámokból, satukból is jelentős mennyi­séget gyártanak Kisvárdán. Tavaly például 12 millió 500 ezer forint értékűt állítottak elő. A múlt évben a terve­zett 275 millió 600 ezer fo­rint helyett csaknem 280 mil­liót érő készterméket gyár­tottak. Nyereségtervük 22 millió volt. Ezt csaknem 37 millióra teljesítették. Növe­kedett a dolgozók, különösen a fizikai munkások évi át­lagkeresete is. 1976-ban meg­haladta a 36 ezer 640 forin­tot, 2601 forinttal volt több, mint 1975-ben. Az előrelépés „titkai" Hogyan sikerült mindez? A kérdésre azért is érdemes ke­resni a választ, mert köztu­dott, hogy a korábbi évek­ben sok gond nehezítette az egykori Vulkán helytállását. Ne is firtassuk most a múl­tat. Inkább röviden azt ele­mezzük, miben, hogyan sike­rült előbbre lépni egy-két év alatt? Első helyen a céltudatos, tervszerű vezetést kell emlí­teni, amely a gyári termelés hatékonyságának növelésé­re, a gépekkel, anyagokkal, berendezésekkel, s az élő­munkával való takarékosság­ra komplex tervet készített, s ezek végrehajtását azóta is rendszeresen ellenőrzi. Az üzem- és munkaszerve­zési teendők közül csak né­hányat említünk — amiket megvalósítottak. Az üzem- fenntartási osztály élére ener­gikus mérnököt neveztek ki. Újítási és kivitelezési osz­tályt szerveztek. Az újításo­kat így gyorsabban tudják hasznosítani a termelésben. Átszervezték a tmk géppark­ját. A három öntöde olvasztó­művének irányítását kohó­mérnökre bízták. Az öntö­dékben felülvizsgálták az anyagnormákat, s ahol szük­ség volt rá, módosítottak. Fontos volt a minőségi kö­vetelmények növelése. En­nek érdekében az anyag- vizsgáló laboratórium veze­tésével a kohómérnököket bízták meg. A radiátoröntö­dében új kúpolókemencét építettek. Ennek teljesítmé­nye 20 százalékkal magasabb, mint az előzőé volt. Kidolgozták a radiátormag- készítés gépesítésének tech­nológiáját. Üzembe helyeztek egy úgynevezett maglövő gé­pet is, amely növelte a ter­melékenységet. Az anyagmoz­gatást biztonságosabbá tet­ték az öt új Diesel-targonca munkába állításával. A 2,6-os műszakszám Ezek még mindig csak a termelékenység emelkedésé­nek feltételeit jelentették. In­tézkedések sorát valósították meg a gépek, berendezések jobb kihasználása érdekében is. Így például a radiátor- és a Disamatic automata öntö­dét három műszakban üze­meltették. Ezek szükségessé tették, hogy részben a radi­átorszereidében is áttérjenek a három műszakos termelés­re. S bár már 1975-ben is az országos átlag fölött voltak, 2,14 műszakszámmal, ezt 1976-ban — a Disamatic ön­töde üzembe helyezésével — 2,6 műszakszámra növelték. Hasonló öntödék között ke­— Ez már Orbán szele! — Be is habarja a paszulyt! Megint csúfságol velünk ez a tavasz. — Rossz, ha fúj, de az se jó, ha erre esik. Valami min­dig rossz a mezőgazdaságnak. — Jut a rosszból... — Különösen az asszony­népnek. Mi aztán mindig ki­fogjuk. — Ne gondolja, hogy a munka miatt zúgunk, azt már megszoktuk. De hát az asz- szonyra mindig rájár a rúd. A férfiember fogja ma­gát, összepakol, s ha nem tet­szik, usgyi az iparba. Jön a busz értük. De mi... Ott ülnek a tábla végén, tizennyolcán. A Dalnoki Sán- dorné vezette női munkacsa­pat tagjai. Csupa asszony, negyven-ötven közötti. Meg­pihentek a répaegyelés köz­ben. Elfáradt a derék, kell egy kis nyugvás. — Mi csak dolgozunk. Igaz, eddig nem nagyon tudott a vezetőség munkát adni, de most aztán hajtanak alapo­san. — Valahogy nem megy még a szervezés. Persze a végin min­dig a tagságon csattan az os­tor. — Itt van ez a répa. Tudja, mit adnak ezer lapméterért? Százhúsz forintot. Ebből az­tán nem gazdagodunk meg. — Nem is csinálja se férfi, se fiatal. Nem is tudom, mi lesz, ha mi kivénülünk. Gép kellene, mert így bizony nem embernek való ez a munka. Tudja, hogy hányszor leéli be­levágni a kapát a földbe? Tud­ja hány hajlás ez? Gyorsan számolok. És az eredmény, ami kijön, valóban meghökkentő. Egy hektáron 150 ezer kapavágás, ugyan­annyi meghajlás, görnyedés. — Ez se lenne baj, ha a dolgok rendben lennének..» — Ugyan, hallgass már. Tudod, hogy nem kell min­dent kibeszélni. — Mit bánom én. Legalább egyszer kimondom a maga­mét. — Mondjad csak, különösen a háztájit. Ami még május­ban sem volt kimérve. Bajo­san lesz abból már tengeri. — Pedig, hogy hajtják: ház. táji állattartás, bikahízlalás, sertéstartás. Másutt meg ház­táji agronómus is van. Itt, még a háztájit se mérik ren­desen ... — Mintha nem hallgatnák a rádiót, meg a televíziót. Még az újságban maguk is azt hajtják. Itt meg a tápért is be kell járni az egész kör­nyéket. — Azt hiszik, hogy mert a múlt év jobb volt, mint a korábbiak, már mindent le­het csinálni. Pedig ha jobb kedvre derítenének, több kedvünk lenne. Mert nem fé­lünk mi a munkától... Mondják, valami természe­tes parlamentarizmussal, szen­vedélyesen s biztos, néha tú­lozva is. De nagyon kikiván- kozik az ecsedi asszonyok e csapatából valami. — Mert tudja: úgy mond­ták itt. hogy Ecseden van sze­gény tsz, gazdag tagság. így igaz, ilyen rendezett falu alig akad. Persze, úgy lenne jó, ha lenne gazdag tsz, és gaz­dag tagság. Ezért is dolgo­zunk szakadásig. Csak a ked­vet ne szegjék. — Nem sokat számolnak a te kedveddel. Variálnak. So­kadik vezetőség van itt. 18 év alatt már a hetedik elnök. Biztos jót akar, de az már nem bizonyos, hogy jól is csi­nálja. Nem könnyű itt igazságot tenni. Hosszú évek után az elmúlt esztendőben sikerült a sok szanálásból kikászálód­ni. Csak erős kezű vezetés ké­pes rendet tenni a nem köny- nyű ecsediek háza táján. Csak hogy az ember érzékeny mű­szer is egyben, s bizony, hogy értse a dolgot, jó magyará­zatra van szükség. — Nem sokat magyaráznak itt. higgye el. Meg aztán sok­szor a szó nem ér sokat. Ne­künk, akik itt ülünk, van összesen vagy ötven bikánk, tehén sertés is akad, meg portánként 2—300 darab ap­rójószág. Most magyarázza meg, mi is volt a háztájival! És ez nekünk zsebre megy ám! Mert mi lesz, ha az idén megint rossz lesz a gazdasági év? Se a tsz nem fizet, s a háztájiból nem lesz bevétel. — Asszonygond ez, éppúgy mint a többi. Mert a kis házi gazdaság a mi dolgunk. De látja, itt sem vagyunk restek. Valahogy jobban össze kelle­ne hozni a közös gondját meg a miénket. — .Nem .sajnáltatjuk mi magunkat, de képzelje el, reggel útnak indítjuk az em­bert, a pulyát. A reggelire már nem marad idő, fél hét­kor ott a busz értünk. Ta­risznyából eszünk, ide nem jön ki a konyha. Este, mire hazamegyünk, folytathatjuk 11-ig. Jószág, vacsora. Pörögnek az asszonynyel­vek. jó szívvel bíztatnak: ír­ja csak meg, ez a színtiszta igazság. Közben nézem a munkában korán hervadt nő­ket. akik ha néha duzzogva- keserűn is. de hordják a munka terhét. Kászálódnak a munkához. Még hosszú a táb­la, jó két óra a végéig. A Kraszna felől huzatos síkon végigsöpör a szél. — Jól kibeszéltük magunkat. Könnyebb lett a szívünk, lel­künk — mondják búcsúzó­nak. — Kell néha egy kis panaszkodás — fejezi be Etelka néni. Aztán mennek, s már csak a gyom látja kárát haragjuk­nak. Tisztul a tábla, egyesé­vel marad a répa. Megszé­pülnek a munkában az asz- szonyok is, s a kiskapa sűrűn csapódik a szélszárította földbe. Bürget Lajos vés olyan van az országban, mint a kisvárdai, ahol ilyen magas lenne a műszakszám. Népgazdasági érdek — párt- és kormányhatározat is előírja — hogy a korszerű és nagy értékű gépeket, be­rendezéseket maximálisan ki kell használni. Ezt a gyár vezetése igyekezett teljesíte­ni. Csupán a Disamatic ön­töde tervének megállapításá­nál számították el magukat. Túlzott óvatosságuk miatt e korszerű öntödét néhány hé­tig egy, illetve később két műszakban üzemeltették. A vezetés rugalmasságára vall azonban, hogy gyors piacku­tatással igyekeztek megolda­ni a korszerű öntöde „leter­helését” is. így az 1977-es, döntő jelentőségű esztendő­ben a Disamatic öntöde tel­jes termelési kihasználása biztosítva van. Egy gyár zavartalan ter­melésének egyik fontos felté­tele a hatékony és megelőző karbantartás. A gépek, be­rendezések hétközi és hét végi javítását, karbantartását szervezettebbé tették. Jórészt ennek az eredménye, hogy a váratlan hibák miatt kiesett termelési érték 1976-ban 0,75 százalékra csökkent. Hogyan érték el? Úgy, hogy a tmk- műhely lakatosait és az üze­mi. karbantartókat összevon­ják. Új ösztönzőrendszert dol­goztak ki. Most a váratlan hibákból eredő termeléski­esés csökkentése érdekében a karbantartó lakatosok mozgó­bérben is részesülnek. Ered­mény: csökkent a termelés­ből kiesett órák száma. A folyékony vas megtaka­rításából 1,36 milliót értek el. A Disamatic öntödében a selejtcsökkentés 12 millió 760 ezer forint megtakarítást eredményezett. Ebben jelen­tős része volt a kúpolók szakszerű üzemeltetésének. Az anyaggal és energiával való takarékosság mérlege: 14 millió forint. Beruházások Ilyen eredményekkel járt és jár a tavalyi komplex in­tézkedési terv végrehajtása, a korszerűen végrehajtott üzem- és munkaszervezés. S mindezt úgy valósították meg Kisvárdán, hogy csaknem 21 millió forintot fordítottak be­ruházásokra. Ebből 16,5 mil­liót a radiátoröntöde munka- körülményeinek javítására, a sűrített levegőhálózat rend­szerére pedig 3,7 milliót. Jóslásokba nem bocsátko­zunk: az idei első három hó­nap eredményei is biztatóak- Ahhoz, hogy az idei tervet teljesítsék, szigorították a technológiai fegyelmet. Jobb formázó berendezést 'gyárta­nak és helyeznek üzepibe. Az öntödékben ösztönzőbb pre­mizálási rendszert alkalmaz­nak. Gépesítik a magkészí­tést a radiátorgyártásban. Ja­vítják idén a dolgozók mun­kakörülményeit. Megépül egy 750 személyes fürdő és öltö­ző. S már azon munkálkodik a vezetés, hogy a Disamatic öntödét tovább korszerűsít­sék, újabb üzemrészekben tervezik a két műszakos ter­melés alkalmazását. Egy nagy múltú gyár új- hódik meg, ahol ezer ember dolgozik. 900 fizikai munkás, olyan törzsgárda, amelyre mindig lehet számítani. Bi­zonyítottak tavaly is, bízhat­nak bennük most is. Olyan eredményeket értek el, ame­lyek mutatják: van még eb­ben a kollektívában tartalék ahhoz, hogy az idei, még fe­szítettebb terveket is teljesít­se. Mert sok-sok meleget adó radiátor kell a városoknak, az új munkásnegyedek lakói­nak. F. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom