Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-27 / 123. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. május 27. (Folytatás az 1. oldalról) ben munkálkodjanak, az ülés résztvevői vélemény- és in­formációcserét folytattak azokról a kérdésekről, ame­lyek az európai értekezleten részt vett államoknak a kül­ügyminisztereik által megbí­zott képviselői közelgő belg­rádi talákozójával függnek össze. Az ülés résztvevői leszögez­ték, hogy a június 15-én Belgrádban megnyíló előké­szítő találkozón a záróok­mánnyal összhangban az idén őszre tervezett érdemi talál­kozó időpontjáról, időtarta­máról, napirendjéről és egyéb körülményeiről kell döntése­ket hozni. Kifejezték azt a meggyőző­désüket, hogy a belgrádi ta­lálkozónak a jövőben kell mutatnia, s legyen meghatá­rozója ennek a tanácskozás­nak az európai békéről, biz­tonságról és együttműködés­ről, való gondoskodás. Az ülé­sen képviselt államok abból indulnak ki, hogy a belgrádi találkozó az államok és a né­pek közötti kölcsönös megér­tés és bizalom megszilárdítá­sára hivatott, s a találkozó egész munkájának konstruk­tív jelleget kell öltenie. A találkozóra az a feladat vár, hogy elemezze a Helsinki el­vek és megállapodások meg­valósításának pozitív tapasz­talatait, s egyetértésre jusson a biztonság és az együttmű­ködés további erősítésének kérdéseit illető konkrét ja­vaslatokról és ajánlásokról a záróokmány alapján, amely hosszú távú cselekvési prog­ram valamennyi aláíró ország számára. Az ülés résztvevőinek véle­ménye szerint a belgrádi ta­lálkozó sikeréhez az szüksé­ges. hogy az azon részt vevő valamennyi államot áthassa a törekvés: hozzájárulni Eu­rópában az államközi kap­csolatok egészségesebbé téte­léhez, e kapcsolatoknak a széles körű és egyenjogú együttműködés útján történő fejlesztéséhez, mégpedig az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a záróok­mányban foglalt valamennyi elv szigorú betartása alap­ján. Ezzel összefüggésben kü­lönös jelentősége van annak, hogy kedvező politikai lég­kör jöjjön létre mind a talál­kozón, mind a földrész ál­lamközi kapcsolatainak ösz- szességében. Az ülésen megelégedéssel állapították meg, hogy a belgrádi találkozó feladatai­nak és tartalmának komoly és felelősségteljes megítélése mind szélesebb körű támoga­tás élvez a kontinens társa­dalmi erői. ezek nemzeti és nemzetközi fórumai részéről. Mindemellett nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni olyan tényeket, amelyek arról ta­núskodnak, hogy bizonyos erők olyan célokra próbálják felhasználni a belgrádi talál­kozót, amelyek nem felelnek meg a záróokmány szellemé­nek és betűjének, megkísér­lik a figyelmet csupán annak egyes rendelkezéseire össz­pontosítani, eltorzítva azok tartalmát, mellőzve ugyan­akkor más rendelkezéseket, különösen azokat, amelyek az államok közötti politikai kap­csolatokra vonatkoznak. A külügyminiszteri bi­zottság ülésén képviselt álla­mok, következetesen síkra- szállva az európai államközi kapcsolatoknak a biztonság és a béke szilárdítása útján tör­ténő, továbbfejlesztéséért minden tőlük telhetőt meg­tesznek annak érdekében, hogy a belgrádi találkozó munkája és eredményei meg­feleljenek az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet által megjelölt törté­nelmi feladatoknak, hozzájá­ruljanak az enyhülés folyama­tának kibővítéséhez, elmélyí­téséhez, lendületessé és sta­billá tételéhez, ami megfelel minden állam érdekeinek, függetlenül társadalmi és po­litikai rendszerétől. Ebben az értelemben készek a le­hető legszélesebb és legbecsü­letesebb együttműködésre az európai értekezlet valameny- nyi résztvevőjével. A külügyminiszteri bi­zottság a teljes kölcsönös megértés, a testvéri barátság és a szoros együttműködés légkörében ülésezett. Gáspár Sándor felszólalása a csehszlovák szakszervezeti kongresszuson Csütörtökön reggel foly­tatta munkáját a csehszlo­vák szakszervezetek IX. kongresszusa, amely szer­dán nyílt meg Prágában, a Fucik park kongresszusi palotájában. A délelőtti ülésen a kül­dötteken kívül több szocia­lista ország küldöttségvezető­je is felszólalt, közöttük Gás­pár Sándor, az MSZMP PB tagja, a SZOT főtitkára, aki a háromtagú magyar delegá­ciót vezeti. Gáspár Sándor egyebek közt a következőket mondotta: „Több mint négymillió szervezett magyar dolgozó ne­vében tisztelettel és elvtársi szeretettel köszöntjük kong­resszusukat. A magyar munkások szá­mára jóleső érzés látni és hallani, hogy a testvéri Cseh­szlovákia munkásosztálya, dolgozó népe miként gazda­gította, tette szebbé életét az elmúlt években. Úgy is, mint szomszédnak, úgy is, mint a szocialista tá­bor tagjának szívből gratulá­lunk. Kívánjuk, hogy kong­resszusuk célkitűzéseit mara­déktalanul hajtsák végre. Ezt követően Gáspár Sán­dor utalt arra, hogy a közel­múltban került sor a Szov­jetunió és a többi szocialista ország szakszervezetének kongresszusára. Ezeken a ta­nácskozásokon kitűnt: Azonosak céljaink és gond­jaink, közös az eszme, amely cselekvésünket vezéreli. Rop­pant nagy összetartó erő a mi közös világnézetünk. Erősebb minden vérségi kapcsolatnál. Ez a proletár internacionaliz­mus lényege, ebben van le­győzhetetlensége. A szakszervezeti mozga­lomnak születése óta törté­nelmi hivatása a proletár in­ternacionalizmus eszméjének ápolása és erősítése. így volt ez a múltban, és így lesz ez a jövőben is. Ezért vagyunk mi ezernyelvű és egyszívű brigád. A szocialista országok szak- szervezeteinek kongresszusait a világ minden táján nagy figyelemmel kísérik osztály­testvéreink. Azért, mert a hatalom birtokosai, az ural­kodó osztály képviselői, ha szabad költői hasonlattal él­ni, a dolgozó nép okos gyü­lekezete vitatja jelenét és jö­vőjét, tervez és határoz, meg­szabja a tennivalóit. A szocialista országok szak- szervezeti mozgalma már ré­gen kilépett a hagyományos — a kapitalizmus körülmé­nyei között ismert — szindi- kalizmus kereteiből. Más, több annál. A szocialista országok szak- szervezeti mozgalmának tör­ténelmi hivatása és rendelte­tése van. Alakítója és formá­lója a munkásosztály pártja vezette szocialista társadalmi rendnek, részese az e célt szolgáló osztályhatalomnak. Ezt azért mondjuk, mert még mindig van félreértés vagy megnemértés a szocia­lista országok szakszerveze­teinek jellegével és tevékeny­ségével. Szeretnénk, ha a mi osz­tálytestvéreink megértenék, hogy az épület, amelynek formálásán mi dolgozunk, a miénk. Ebben a házban nem arbérlők vagyunk, vagy fő­bérlők. hanem tulajdonosok. Tehát a mi szakszerveze­teink nem szűk, behatárolt keretek között végzik tevé­kenységüket. A párttal, a kormánnyal együtt — meg­felelő munkamegosztással — mindent a gazda szemével nézünk. Csütörtökön a BNV utolsó napján egész nap a nagyközönség látogat­hatta a kőbányai vásár­várost. Az utolsó napon is számos üzletkötésre került sor. A 650 ezre­dik látogató este kapu­záráskor hagyta el a vá­sárvárost. Bíró József külkereskedel­mi miniszter a BNV záró­napján nyilatkozott az MTI munkatársának az idei tava­szi nemzetközi vásár tapasz­talatairól. — Mindenekelőtt azt emelném ki — mondotta —, hogy az idén — jelentőségé­nek megfelelően — hangsú­lyozottan nagyobb teret ka­pott a szocialista országok gazdasági integrációja, közös eredményeink bemutatása. A KGST komplex programja alapján, a szakosítások, a kooperációk révén iparunk árulistája új produktumokkal gazdagodott. Ami azt is kife­jezi, hogy iparunk előrehala­dása meggyorsult. — Kohó- és gépiparunk, nehéziparunk a nagyszabású lépésváltás időszakát éli. A feladatok rendkívül összetet­tek. Magas színvonalon, igé­nyesen termelni, megfelelni a világpiac növekvő követel­ményeinek is kizárólag úgy lehet, ha bővítjük külkeres­kedelmi forgalmunkat, elmé­lyítjük részvételünket a nem­zetközi munkamegosztásban, A mi szakszervezeteink nem rendelésre dolgoznak, mint a kisiparosok, hanem osztály­célt szolgálnak, s védik a szo­cialista társadalom egyete­mes érdekét. Ugyanakkor a dolgozók érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetei. Olyan jogokkal és lehetősé­gekkel, amelyekkel szakszer­vezet tőkés viszonyok között nem rendelkezett és nem rendelkezhet. Tehát a szocialista szak- szervezetek tevékenységét semmi nem korlátozhatja, senki sem formálhatja saját képére. Kedves elvtársak! A magyar munkásosztály szolidáris csehszlovák mun­kástestvéreivel. Mindenben önökkel vagyunk. Kívánunk nagyon sok si­kert felelősségteljes munká­jukhoz,” — mondotta befeje­zésül Gáspár Sándor. s ipari termelésünket mind több területen kapcsoljuk össze KGST-beli partnereink programjával. E jelentős fo­lyamatnak itt a vásáron is tanúi lehettünk. — Minket természetesen mostanában mind gyakrab­ban foglalkoztat a kérdés: vajon a magyar vállalatok termékei számíthatnak-e a nemzetközi üzleti körök ér­deklődésére. Magas mércével mértünk itt a vásáron is, hi­szen most sem feledtük, hogy népgazdaságunk alapvető tö­rekvése a konvertibilis devi­zában elszámolt export szá­mottevő fokozása. — A Budapesti Nemzetkö­zi Vásár ebben az esztendő­ben is jól példázza Magyar- ország törekvését: fejleszteni kívánjuk kapcsolatainkat a világ minden államával. Együttműködési szándékunk a gazdasági élet területén is társadalmunk lényegéből fa­kad, s ezért örültünk, amikor újra és újra meggyőződhet­tünk: a körünkben megje­lent, 28 országot reprezentáló kereskedők, ipari és pénzügyi szakemberek az egymással rokonszenvezők módján ta­lálták meg a közös hangot. Valamennyiükkel, régi és új üzletfeleinkkel szeretnénk a vásárt követően is együttmű­ködni, s jövőre újra talál­kozni — fejeződik be Bíró József külkereskedelmi mi­niszter nyilatkozata. Bezárta kapuit a BNV Bíró József nyilatkozata ■■■hhmhhbmí MOZAMBIK - MA „Fekete” Afrika egyik nemrégiben függetlenné vált országa a kontinens délkeleti részén fekvő Mozambiki Né­pi Köztársaság. 1498 óta por­tugál ellenőrzés alatt állt, 1609-től hivatalosan portugál gyarmat. 1975 júniusában ki­kiáltották az ország függet­lenségét. A hosszú gyarmati sors rá­nyomta bélyegét az ország arculatára: Mozambik elma­radott agrárország. A földek nagy része ma is a külföldi társaságok tulajdonában álló nagyüzemi ültetvény, kisebb része a portugál telepesek farmergazdasága, valamint az afrikai lakosság félig naturá­lis gazdasága. Növényter­mesztésében legfontosabb a kukorica, a gyapot, az indus­dió, a cukornád, a tea, a rizs. a szizál és a kopra. Állatte­nyésztése nem jelentős. Ipara fejletlen. Ásványi kincsek kö­zül szenet, bauxitot és berillt bányásznak nagyobb mennyi­ségben. Az ország északi ré­szén gazdag vasérctelepek ki­termelését készítik elő, a part menti vizekben és a szá­razföldön pedig kőolaj után kutatnak. Képünkön: szovjet sebész­csoport műtétet végez Mapu­to központi kórházában. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Az ország függétlenné vá­lása után sokat tettek a gyor­sabb fejlődés érdekében. Nagy vizierőmű épült a Re- vué folyón és megkezdődött egy másik vizierőmű építése a Zambézi folyón, amely el­készítése után nagy területet tesz öntözhetővé. Az ország területe két na­gyobb egységre osztható: a váltakozó szélességű parti síkságra és a tőle nyugatra emelkedő hegyvidékre. Ég­hajlata a parti síkság északi részén egyenlítői, tőle délre erősen csapadékos szavanna. Az évi átlagos hőmérséklet 23—25 fok. Lakói 98 százaléka bantu néger, és a lakosság zöme ma is a hagyományos törzsi kultuszok híve. A független­né válás után az állam igyek­szik javítani a lakosság egészségügyi ellátását, és éh­hez külföldi segítséget is kért. Fontos intézkedéseket hoz­tak az egészségügyi helyzet javítására. Államosították a kórházakat és a klinikákat, bevezették az egész lakosság­ra kiterjedő ingyenes orvosi ellátást. A Szovjetunió szak­emberek és kórházi berende­zések küldésével nyújt segít­séget a korszerű egészségügyi hálózat kiépítésében. Moszkvai lövetünk Á közkincsé vált Tretyakov B moszkvai Állami Tretyakov Képtár a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom előtti orosz és az ezt követő szovjet képzőművészet kincsestára. A mú- 00 éves fennállása folyamán a világ egyik legran­gosabb galériájává vált, névét a leningrádi Ermitázzsal, a New York-i Metropolitannal, a párizsi Louvre-val emlege­tik együtt. Moszkvába látogató külföldiek soha nem mulasztják el felkeresni hatalmas termeit, megcsodálni olyan meste­rek alkotásait, mint Rjepin, Szurikov, Siskin, Levitan, Szeröv. Magának a múzeumnak a megalapítása szorosan ösz- szefügg a XIX. század második felének politikai-társadal­mi harcaival, változásaival. Alapítója Pavel Mihajlovics Tretyakov (1832—1898) gazdag kereskedő volt, akit azon­ban nemzeti-demokratikus érzelmek hatottak át, az orosz kereskedő-értelmiség felvilágosult csoportjához tartozott. Manufaktúrái jövedelmének nagy részét képzőművészeti alkotások vásárlására fordította, elhatározott célja az orosz nemzeti festészet legszebb darabjainak összegyűjtése. 1856-ban megvásárolja Hugyakov és Sildjer egy-egy képét — ezzel mintegy megalapozva az eljövendő gazdag gyűjteményt. Innen is számítják a múzeum létrehozását. Ebben az időszakban, amikor az orosz művészet fej­lődése alapot teremtett az önálló nemzeti festészet kibon­takozásához — melynek legfőbb stílusjegyei a realizmus és demokratizmus —, alakulnak ki Tretyakov művészi vi­lágképének és esztétikai elveinek fő vonásai, amelyek ma is meghatározzák a képtár alapvető jellegét. Nem kímélve erőt, fáradtságot, anyagi eszközöket, Tretyakov sorra járva a kiállításokat, minden arra érdem­leges képet megvásárolt. De ez csak egyik jellemzője volt sokoldalú személyiségének. Gazdag kereskedőként mint bőkezű mecénás is pártfogásba vette a gyakran sanyarú sorsú művészeket. Nem hagyta figyelmen kívül az új mű­vészeti stílustörekvéseket sem; az akkor még ismeretlen Levitan, Korovin, Szeröv „fölfedezése" gyakorlatilag az ő nevéhez fűződik. Az 1870-es években már több mint ötszáz darabból áll a kollekció, amelyet Tretyakov a lakásához speciálisan hozzáépített termekben helyezett el. 1881-ben pedig a már híres és jelentős gyűjtemény megnyílik a nagyközönség számára is. Ezekben az években gyakorlatilag minden értékesebb alkotást, amely az orosz festők ecsetje alól kikerült, megszerez. Közben nagyfokú szervezési munkát is végez, katalógusokat állít össze. Ké­pei már a külföldi kiállításokon is megjelennek, sikert hozva alkotóik és tulajdonosuk számára. És 1892-ben, mint­egy logikai betetőzéseképpen, ennek a hosszú és igazán ne­mes szenvedélynek Tretyakov Moszkva városának adomá­nyozza a galéria anyagát. Röviddel ezt megelőzően meg­halt fivére Szergej, aki szintén műgyűjtő volt és végren­deletében szintén a városra hagyta kollekcióját. 1898-ban, Pavel M. Tretyakov halála után a múzeum irányítását az. erre a célra létrehozott igazgatótanács vette át, soraiba tömörítve olyan ismert művészeket, mint pl. Szeröv. A század első éveiben a már egyesített galéria to­vábbra is lendületesen fejlődött, több mint 1500 festmény és mintegy 600 rajz képezte tulajdonát. 1906-ban pedig Vasznyecov, a híres festő tervei, rajzai alapján építették meg a múzeum főhomlokzatát, amely a régi századok jel­legzetes orosz motívumait idézi. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme je­lentős változást jelentett a képtár számára. Lenin 1918. jú­nius 3-án aláírta a dekrétumot, amely kim dja a mú­zeum államosítását. S az ország társadalmi-politikai éle­tében bekövetkezett új korszak új fejezetet nyitott a ga­léria történetében is. Kiállítótermeit birtokba vették a munkások, parasz­tok, a „Tretyakovka” — ahogy a moszkvaiak becézik —, valóban az egész nép közös közkincsévé vált. Megvalósult amiről hajdan alapítója álmodott. 1917 után tovább növekedett a már így is igen gazdag gyűjtemény; több múzeum, így pl. a Rumjancev Galéria anyagának egy részét hozzákapcsolták. Ma a Tretyakov képtár egyike az ország legjelentő­sebb kulturális, tudományos centrumainak, 52 termében megelevenedik előttünk az orosz művészet egész története, kezdve a legrégibb ikonoktól (XI—XVII. sz.), köztük And­rej Rubljov, Feofan Grek csodálatos alkotásai az orosz festészet aranykorának leghíresebb vásznain át (Rjepin, Verescsagin, Perov, Szurikov, Kramszkoj) a szovjet festé­szet és szobrászat alkotásáig (Koncsalovszkij, Geraszimov, Vera Muhina). Jelenleg több mint 40 ezer műtárgyat őriz a képtár. Népszerűsége napról napra nő, A forradalom előtti idő­szakban, 1915-ben a látogatók száma 15 ezer volt. Abban az időben ez rekordnak számított. Napjainkban évente kb. 1 millió 600 ezer érdeklődő fordul meg falai között, köztük igen sok fiatal. H képtár legfontosabb célja, mint azt a Szovjet mű­vészeti élet irányítói többször aláhúzták, a realisz­tikus művészet propagálása, elterjesztése, évszáza- ladó hagyományainak bemutatásával az új társa­dalom embertípusának művészeti nevelése. fpíttjr- JláizJó--------------------------------------------------------------------------­A haderőcsökkentésről Plenáris ülés Bécsben A közép-európai haderőkés fegyverzet kölcsönös csökken­téséről folyó bécsi tárgyalá­sok 137. plenáris ülését csü­törtökön tartották a Hofburg konferenciatermében. Ezúttal Jiri Meismer nagykövet, a csehszlovák delegáció vezető­je elnökölt. Az ülésen Wolf­gang Behrends nagykövet, az NSZK küldöttségének vezető­je szólalt fel. A legközelebbi plenáris ta­nácskozást június 2-án ren­dezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom