Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-21 / 118. szám
1977. május 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 történt a javaslatokkal? Tagkönyvcsere után Szerkesztőségi kerekasztal Baktalórántházán Hamarosan öt hónapja, hogy Baktalórántházán 375 kommunista átvehette új párttagsági könyvét. Ezzel pártéletünk egyik jelentős eseménye zárult le. De folytatódtak az eszmecserék, amelyek korábban a taggyűléseket előzték meg. És napirendre került az elhangzott javaslatok, észrevételek sorsának eldöntése, a köz érdekeit szolgálók megvalósítása. A baktalórántházi nagyközségi pártbizottsághoz 15 alapszervezet tartozik. A beszélgetéseken a párttagság részéről 154 észrevétel, javaslat hangzott el. Legtöbb a gazdaságpolitika és a párt- politika területét érintette.' Számuk 108 volt. Mi történt az eszmecseréken elhangzott javaslatokkal? Ez volt a témája annak a szerkesztőségi kerekasztal-beszélgeté- sünknek, amelyet a pártbizottság székházában tartottunk. A beszélgetés résztvevői voltak: Nemes Zoltánné, az ÁFÉSZ pártvezetőségének tagja, Bodnár Sándor, az építőipari vegyes szövetkezet pártcsoportjának vezetője, Kemény Pál, a Dózsa Tsz pártvezetőségének tagja és Szabó Béla, a MEZŐGÉP Vállalat gyáregysége pártvezetőségének tagja. A résztvevők véleménye megegyezett abban: rendkívül nagy haszonnal jártak ezek a beszélgetések. Szabó Béla így fogalmazott: „Teljesen felszabadultak az emberek, közelebb kerültünk egymáshoz, s még azok a párttagok is kitárulkoztak, akik korábban visszahúzódtak, hallgattak. Bátran szóltak a hibákról, javasoltak, kezdeményeztek.” Elmondta, hogy szövetkezetükben 36 párttag dolgozik és huszonnyolc javaslat hangzott el. Főleg gazdaságpolitikai kérdésekben. Ezt indokolta az is, hogy az 1975-ös esztendőt nem valami fényesen zárták. Éppen ezért a munka, a szervezés ésszerűsítése érdekében tettek javaslatokat a párttagok. „Elmondták, helytelen, hogy a fizikai munkások 60 százaléka lakóhelyüktől távol, Dunavarsányban, Gödöllőn, Budaörsön, Szolnokon dolgozott. Minden építkezésünk veszteséges volt. Vasas szakemberek végeztek építőipari munkát. Emiatt is zúgolódtak. Jogosan. Valamennyi párttagunk javasolta, sürgősen vizsgáljuk meg ezt a dolgot. így került az ügy a válallat igazgatójának asztalára.” Vizsgáltak, intézkedtek. Az eredmény: 1977-ben egyetlen megyén kívüli munkahelyük 6incs. És a saját szakmájukban foglalkoztatják a vasasokat. Két műszakos termelést valósítottak meg. Csakhogy — három irányból, s legalább 15 községből járnak be a munkások. „Vagy későn érkeztek a második műszakba, vagy későn jutottak haza. Ez rontotta a munkafegyelmet, a termelés is akadozott. Szóvá tették ezt a párttagok a beszélgetéseken. Kérték, oldjuk meg a dolgot házon belül.” így is történt. Saját autóbuszuk menetrend szerint közlekedik, úgy, ahogy a műszak és a dolgozók érdeke kívánja. Bodnár Sándor: „A beszélgetéseken 11 javaslat hangzott el. Ezek kerültek a pártvezetőség intézkedési tervébe. Vannak olyanok, amelyek már megvalósultak, s vannak, amelyeket csak később lehet megoldani. Feltételek szükségesek hozzájuk. Fizikai munkás párttagok kérték, vezessük be a szövetkezetben a két műszakos termelést. Ez indokolt is volt. Mint ké Bodnár Sándor sőbb kiderült, a múlt évi 25 milliós tervünket csak így tudtuk teljesíteni. Ha mi az elhangzott javaslatokra nem építünk, nem adnak erőt, bíztatást ennek megoldásához a kommunisták, akkor a tervünk nem teljesül.” Kemény Pál: „Nagy aktivitás volt, 67 javaslat hangzott el a beszélgetéseken. Ebből 49 olyan, amely intézkedési tervünkbe került. Mit is emeljek ki ezek sorából? Legtöbben a gazdaságpolitikával foglalkoztak. Most talán a legfontosabbat említem. Jogosan bírálták a gazdasági vezetést, mert a tsz- ek egyesülése után annyira elhanyagolta a szocialista brigádmozgalmat, hogy az csaknem teljesen széthullott.” Tíz brigád, legalább 150 ember várta, mi történik? Csökkent a kollektivitás az emberekben. Ezt hiányolták! „Alaposan megvizsgálta pártvezetőségünk a jogos bírálatot és a javaslatok alapján intézkedtünk.” Summázva: a bírálat eredményeként 16 brigád ma már újra a szocialista cím elnyeréséért van versenyben. Tavaly év végén 13 közülük elnyerte a címet. „Ha a szocialista brigádok nincsenek, akkor tavaly legalább 1 millióval lett volna kevesebb gazdaságunk nyeresége.” Nemes Zoltánná: „Hallatlan segítséget jelentett a sok észrevétel, amely az áruellátással, a boltok korszerűsítésével kapcsolatban hangzott el. Szövetkezetünkhöz 10 község ellátása tartozik, melyekben 54 különböző kiskereskedelmi egység működik. Ezek fele régi, részben elavult, korszerűsítésre szorulna. Szóvá tették, hogy itt a higiéniai feltételekkel is baj van. Raktáraik szűkösök, a Szabó Béla Kemény Pál dolgozók szociális ellátását nem tudjuk biztosítani. Igaz. Ezeken a gondokon csak részben tudtunk és tudunk segíteni. Kevés a fejlesztési alapunk. A javaslatokból máris megoldottuk, amit lehetett. Leveleken és Ramo- csaházán fapavilonban nyitottunk ABC-boltot, Nyírjá- kón egy épület átalakításával oldjuk meg az üzletnyitást.” örvendetes, hogy a párt- szervezetek vezetőségei az eszmecseréken elhangzott javaslatok megvalósítására inNemes Zoltánná tézkedési tervet készítettek. Ez fontos, mert erősíti a pártdemokráciát, bizonyítja a pártvezetés következetességét. Vannak olyan javaslatok is, amelyek csak később valósíthatók meg. Vajon mi akadályozza néhány ilyen javaslat megvalósulását? Bodnár Sándor egy évtizedes „betegségről” szólt. „Rendelkezések szerint az építőipari brigádoknak a munka megkezdése előtt keretutalványt kellene kiadni, amely tartalmazza az elvégzendő munkát és az érte járó bért. Nos ez az, ami még nem megy. Szóvá tették a fizikai munkás párttagok a beszélgetések alkalmával: Ők „vakon” dolgoznak? Valójában igaz, hogy nem megfelelő az ösztönzésük sem. Hol a hiba? Erről a műszaki vezetésnek kellene gondoskodni. Létszámhiány miatt nem volt megoldás. De addig nem nyugodhatunk, míg nem történik változás.” Kemény Pál az üzemi étkezés gondjairól szólt. „Egy üzemegységben megvalósult az étkezés. De három van! Meglátásunk szerint csak a szervezésen múlik a megoldás. Nekünk is, a gazdasági vezetésnek is hatékonyabban kellene ezzel az üggyel foglalkozni.” Kiapadhatatlan forrásai a pártéletnek az elhangzott beszélgetések. Jó munkaprogramot adtak a pártvezetőségeknek. Ezt bizonyította a kerekasztal-beszélgetés is. És azt, hogy bátran kell fordulni a jövőben is a párttagsághoz. Számíthatunk kezdeményezéseikre, javaslataikra és megvalósító munkájukra is. Ezzel válik még hatékonyabbá a pártélet, a pártmunka. Farkas Kálmán Az MSZMP Központi Bizottsága 1976. decemberében határozatot hozott a munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban szocialista brigád vezetőket: milyen területen látnak eddig kihasználatlan tartalékokat? Aki válaszol: Kántor József, a tiszaberceli Bessenyei Tsz szakosított sertéstelepe Március 15. aranykoszorús szocialista, origádjának vezetője. — Szabolcs állattenyésztésébe is bevonult az ipar. A szakosított sertéstelepek a járni tanulás buktatóit is átélték. Mi is megfizettük a tandíjat, de megfeszített munkánkkal elértük, hogy eddig minden évet eredménnyel zártunk. — A gazdaságos termelés alapja a tervek teljesítése és túlteljesítése. A mi telepünkön az 580 tenyész- kocának — 300 kocasüldő- utánpótlással — mindig meg kell lenni. 1977-ben 1466 fialást terveztünk. (Az első negyedévet teljesítettük.) ügy is mondhatnám, hogy ebben az évben 13 ezer kismalacot kell megfognunk és felnevelnünk. Az elhullás csökkentésében a jónak tartott 7,13 százalék mellett is vannak még tartalékok. — A jövőben több haszonnal járna, ha ezeknél az AGROKOMPLEX rendszerű telepeknél időt, s a sajátos nedvesség korrodáló hatását jobban bíró, tömörebb fémszerkezeteket alkalmaznának. A szellőző berendezések sem voltak eddig biztonságosak. Ez a telep négyéves. Most 14 millió forintos rekonstrukciót hajtunk végre. Ezt a tenyésztési és tartástechnológiai módszerek változásai indokolják. A konténeres malacnevelő istállókra nagyon nagy szükség van. — És ha már a brigádnál tartunk: 52-en vagyunk. Az elmúlt évben elnyertük az „Oklevél a hústermelésben elért kiváló eredményért” megtisztelő kitüntetést. Ez kötelez. Kötelez, hogy ne csak 12 szakmunkás legyen a brigádban. Tanulnunk kell. Igaz, ezt gyerekkorban kellett volna kezdeni, de ma sem késő. Én az edÁki válaszol: KÁNTOR JÓZSEF szocialista brigádvezető digi szakmai továbbképzések anyagát úgy hasznosítom, hpgy a szakmunkás- képző kihagyásával szak- középiskolába iratkozom be. — És már ismét a számoknál tartok. Ebben az esztendőben terv szerint értékesítünk 9045 hízott sertést. Ehhez 41 971 mázsa takarmány 20 millió forinton felüli értékben áll rendelkezésünkre. Szeretni kell a jószágot. Biztosítani azt a körülményt, amelyben a sertés nemcsak az utolsó cseppig feleszi a takarmányt, hanem hasznosítja is. — A megye állattenyésztőiben kevés a „sertésvéna’’. Törzstenyésztelepünkön az országban" egyedülálló dánlapály apaállatokat tenyésztünk tiszta vérben. Ezeknek az utódai 100 kilogrammos súlynál 18—20 mm-es (!) szalonnát hoznak, Ezeket az apaállatokat nagy számban viszik az ország minden részébe. A megyében eddig mindössze két darabot adtunk el. Ha ar húsiparnál javítani akarjuk a százalékot, akkor gazdaságainkban nagyobb százalékkal kell alkalmazni a dán-lapályt. — A brigád kinőtte a telep szociális, kommunális helyiségeit. Bővítés szükséges. Zömében fiatalok vagyunk. Szórakozási lehetőségeink is lehetnének kulturáltabbak. Ezt a meglévő művelődési ház programjainak tartalmasabbá tételével érhetnénk el. A jövőben a társadalmi munkában és a közéleti szereplésben is ajánlatos lenne előbbre lépnünk. Sigér Imre L ink Lajos, többszörösen büntetett előéletű, fővárosi illetőségű üzletszerző kifogyhatatlan energiával győzködte Komor Vendelt, a zsengi- cei Üj Harmat Tsz elnökét. — Értse meg, elnököm — mondta látogatása harmadik órájában —, a magyar ipar jövője a mezőgazdaság. Ipartelepek nőnek ki a löszből. Kenyér nem kell többet. Eszünk kétszersültet? Hizlaldák ? — Felnevetett. — Minek? Eszünk konzer- vet. Csakhogy ennek a fejlődésnek elébe kell menni, elnököm! Mit szólna, például, a műanyagiparhoz? Komor Vendel nem szólt semmit. — Mert ugye a búzát megeszi a... —- Peronoszpóra — segített Komor Vendel. — A baromfit ellepi a ... — Lisztharmat. — Úgy van! — helyeselt Link Lajos. — És van az a rozsda! — A babérlevélen. — A számból vette ki. — Link átszellemülten szavalta: — Minek a munka a rozsba, műanyagon nem fog a rozsda! Komor Vendel fáradtan ingatta a fejét. — És a habszivacs? Bombaüzlet, elnököm! — próbálkozott újult erővel Link Lajos. — Nincs hótakaró? Szivacstakarót a végtelen őszi nutriavetésre! Mit szól? Komor Vendel gondolkodott. — Tejtükröt tudna forgalmazni? — kérdezte végül. — Tejtükröt? — Azt! Tej tükröt! — Ja, tejtükröt! — kiáltott fel Link Lajos és a Mennyi a százalékom? — Mennyit gondolt? — Huszonöt! Jó? — Legyen! — mondta Komor Vendel. Megkönnyebül- ten kísérte ki az üzletszerzőt. ★ — Nézze, elvtársam! Ma már tejtükör nélkül nincs mezőgazdaság. Fontosabb. homlokára csapott. — Hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe. Fantasztikus ötlet! Zsengicei Üj Harmat Mgtsz. Tejtükör-üzemrész. Óriási! Nagy tétel? Komor Vendel — most először — sejtelmesen mosolygott. — Szerezzen vevőt. Addig nincs értelme, hogy foglalkozzunk vele. — Mintapéldány? — Felesleges. A téeszek ismerik. Az üzletszerző lázasan fészkelődött. — Mennyi az irányár? — Hát, egy jó tejtükör, úgy mindenestül — mondta lassan Komor Vendel —, az megérhet tizenöt-húszezer forintot is. Link Lajos felállt: — mint a tehén — bizonygatta másnap Link Lajos üzletszerző Száraz Vincének, a döngicsei Bíbor Jövő Tsz elnökének. — Magam láttam a chicagói farmokon, és persze a kijevi sztyeppéken is, hogy ott már nincsen tej tükör nélkül. Sőt, nem is szabad fejni, ha nincs tü- kpr. Nyugaton, például, a cówboyok tejtükör előtt borotválkoznak. Száraz Vince kezdetben kissé idegesen rángatózott, mintha hallani sem akarna a tejtükörről, de az üzletszerző éles figyelmét nem kerülte el, hogy az elnök feje lassan vörösbe változott, s egyre barátságosabban érdeklődik az áru után. Olykor már nevetgélt is. — A zsengicei tejtükör semmiben sem különbözik a legjobb külföldi márkáktól — jelentette ki magabiztosan Link Lajos. Majd megjegyezte: — Árban azonban jóval olcsóbb. — Mennyi? — kérdezte bátortalanul Száraz Vince. — Harmincezer — mondta Link egyből. — Párja! Száraz Vince elfordult. Az üzletszerző szigorúan leckéztette: — Ha egyet vesz, és az eltörik valahogy? Akkor mi van? Nem ilyenkor kell spórolni, kicsinyeskedni, elnököm! — Drága! — mondta az elnök sírósan. — Belga! — közölte Link. — Micsoda? — A tükör. Első osztályú foncsorozás. — Az más! — nyugodott meg az elnök. — Maguknak persze lehetne velencei is — mondta megenyhülten az üzletszerző. Száraz Vince a tenyerébe fektette az arcát. — Jó nekünk a mostani — mondta végül és felállt. — Megnézi? — Kíváncsi vagyok! — jegyezte meg epésen az üzletszerző. ★ Egyenesen az istállóba mentek, ahol két hosszú sorban álltak a tehenek, véggel a vendégeknek. — Anti bá’! — mondta Száraz Vince egy bajúszos öregnek. — Mutasson az elvtársnak egy szép magyar tej tükröt! — Melyiket? Mondjuk, a Rózsiét. — Lehet! — mondta az ember. Ezzel odalépett egy széles farú, tarka tehénhez és félrefogta a farkát. — Ehun van! — Látja? — vigyorgott Száraz Vince. Az üzletszerző közelebb lépett, lehajolt, de nem látott semmiféle tükröt. — Hol? — kérdezte. — Ott nézze belül, ahol a combja összeér! — Száraz Vince most már nem bírt magával. Rázkódva nevetett, alig bírta kinyögni: — Ha a combok jól szétállnak: jó tehén! Ha keskenyre zárnak: rossz tehén! Ez a tej- tükör ... mifelénk ... ! Link Lajos üzletszerző megkövültén bámult a Rózsi tejtükrébe, mintha arra várna, hogy mégis meglátná magát benne. — Hanem most már vigyázzon onnét, elvtárs! — szólt rá Anti bá’, mert látta, hogy a Rózsi ugyancsak topog, készülődik: mindjárt elhomályosul a tejtükör ... D. Kiss János LEHETNE JOBBAN?