Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-15 / 113. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. május 15. o ELEGÁNS KOCSI, JÓ MEGJELENÉS, ÖSSZESÚGNAK A NŐK: MENŐ SRÁC. CSI­NOS LÁB, MINISZOKNYA S ÖSSZESÚGNAK A SRÁCOK: MENŐ LÁNY. MIT TAKAR HÁT A „MENŐ” FOGALMA? CSAK ENNYIT ... ? A MOM MÁTÉSZALKAI GYÁREGYSÉ­GÉBEN BESZÉLGETTÜNK ERRŐL HAJNAL BORBÁLÁVAL, PANKOTAI GÁBORRAL, TÖLGYESI KLÁRÁVAL, PAPP LAJOSSAL, RIMILI NÓRÁVAL ÉS SZOVÁTI TIBORRAL. — Ha a „menő fej” fogal­mát akarjuk tisztázni, ren­geteg dolgot kell figyelembe vennünk — kezdi a beszélge­tést Klári. — Az tény — ne­kem bármennyire is nem tet­szik —, hogy a fiatalok hasz­nálják ezt a kifejezést. Sze­rintem a menő fejeknek két alapvető típusa van. Az egyik a kihívóan viselkedő, nagy­képű, feltűnően öltözködő, gátlástalan emberek csoport­ja, akik mindenáron menő fejeknek akarnak látszani. A másik típus, akire környezete önkéntelenül ragasztja ezt a jelzőt. Ezek normálisan vi­selkednek, s az emberi kap­csolatokban, a munkában mutatják meg, hogy igazi menő fejek. Rámenős srác Az asztalnál ülők közül többen egyet nem értően in­tegetnek. Lajos summázza véleményüket: — Túlságosan mereven íté­led meg ezeket az embereket. Mert mit gondolsz, kik előtt akarnak — most csak a fér­fiakról beszélek — menő fe­jek lenni? Pontosan előtte­tek. Éppen ti, lányok várjá­tok ql, hogy a partneretek jó dumájú, lezseren öltözött, rámenős srác legyen. Tegyük f ii, ha én csak kalandot ke­resek egy házibulin, vagy egy bálon, és félénken, gátlása­immal küszködve közeledek az arra az estére kiválasztott lányhoz, mit szólna? Egy­kettőre faképnél hagyna, s keresne egy sokkal imponá- lóbb, rámenősebb legényt, aki rövid idő múlva közli szán­dékát. — No látjátok, éppen ez a legnagyobb baj, hogy a fiúk többsége általánosít, mint most te, és minden lányt egy kalap alá vesz — veszi át a szót Bori. — Komolyan mondom, néha fantasztiku­san nevetségesek tudtok len­ni. Maradjunk még a házi­buliknál. Ha nektek sikerül egy-egy ilyen lánykát fölcsípni, s eléritek célotokat, mit gon­doltok arról a lányról? Azt, hogy menő fej? Lehet, abban a pillanatban azt hiszitek egymásról kölcsönösen, hogy micsoda menő fej a partne­rem, de később? S mi van abban, ha az arra az estére kiszemelt lány kinevet ben­neteket, úgy, ahogy vagytok, mindenestől? Mert az esetek döntő többségében ez követ­kezik be. A tetsxelgős — Én még azt is hozzáten­ném Bori szavaihoz, hogy a menő fejek nagy része nem­csak a másik nem előtt akar tetszelegni ebben a pózban, hanem önmaguk, s azonos nembéli társaik előtt is — mondja Nóra. — Mert mivel magyarázzátok azt, hogy a fiúk szemében az a menő fej, aki többet iszik — mond­juk a kocsmában, ahol igazán Szováti Tibor kevés lány mulat — vagy nagyobb szája van? Ezért is nincs igaza Lajosnak, mikor azt bizonygatja, hogy a me­nő fejek kialakításában a lányoknak van nagyobb sze­repük. — Csak részben értek egyet a lányok véleményével — kapcsolódik a vitába Gábor. — Vegyük a ma legnépsze­rűbb, tényleg menő fejeknek titulált beatzenészek esetét. Mit szólnátok, ha ezek fapo­fával, mereven játszanának a színpadon, s a szünetekben halkan, jólneveltséggel bi­zonygatnák, nem nagy ügy az egész, különben is gyerekszo­bában nőttek fel. Kikacagná­tok őket, mert elvárjátok, hogy játsszák meg magukat. S tudjátok, milyenek ezek az emberek? Kívül máz, belül semmi. De azt hiszik, ők a menő fejek, mert a lányok rajonganak értük. Jó cuceai vannak — No, mielőtt a csikók messzire ragadnák a szeke­ret, tisztázzunk néhány kér­dést — szólal meg a társaság legidősebb tagja, a 24 éves Tibor. — Most kölcsönösen vádaskodtok, holott egyik nemnek sincs joga a másikat okolni. Szavaitokból már­TBlgyesi Klára v már az derül ki, hogy min­den fiú, s minden lány a rossz értelemben vett menő fej. Csak azt nem veszitek fi­gyelembe, hogy hiúság is van a világon. S ki nem szeret­ne jól, fiatalosan öltözni, im­ponálóan viselkedni? — De nem kirakatbábunak öltözni, s minden áron nép­szerűségre törekedni — vág közbe Klári. — Azt éppen te mondtad — veszi a lapot Tibi — hogy a menő fejeknek két típusa van. Aki minden áron annak akar mutatkozni, s aki ön­kéntelenül válik azzá. Azzá válik, mert jó cuccai vannak, modernül, fiatalosan gondol­kodik, felelősségtudat, intel­ligencia jellemzi, s nem utol­sósorban jól dolgozik. Eddig ugyanis főleg az alapján ítél­keztetek, hogyan tölti az il­lető a szabad idejét, és hogyan viselkedik e közben? De én azt tartom igazán menő fej­nek, aki a munkahelyén bi­zonyítja, hogy kiérdemelte ezt a titulust. Persze, vannak olyanok is, akik kiérdemlik ezt, de tesznek is érte. A házibuli — Tudsz erre példát mon­dani? — Igen. Már említettük a házibulikat, maradjunk most is ennél. Tegyük fel, van egy Pankotai Gábor fiú és egy lány, akik talpra­esettek, intelligensek —tény­leg menő fejek — s akik köl­csönösen tetszenek egymás­nak. Ezek aztán még igye­keznek is rájátszani erre. S ha nem is az első látásra, de később valószínű, hogy sze­relmesek lesznek egymásba. Azt hiszem, ez a kis csalás — mert ez a rájátszás sokszor az —, ebben az esetben meg­bocsátható. Csak nehogy ké­sőbb megváltozzon egymás­ról a véleményük. Mert a há­zasságban azért sok minden megváltozik. Persze egy há­zaspárra is rá lehet monda­ni, hogy menő fejek. De itt azért már nem biztos, hogy javára válik a házasságnak, ha mindketten a korábbi éle­tük menő jegyeit hozzák magukkal. Még ha az elkép­zelt ideált is találták meg. Az ideál — Nem lehet elképzelni egy ideált — mondja Nóra — ha lehet egyáltalán ideálról beszélni. Az, hogy minden jó tulajdonság egy emberben Hajnal Borbála öltsön testet, lehetetlenség, de talán nem is lenne jó. Kevés olyan fiúval találkoztam még, akit szívesen elfogadnék minden tekintetben partne­remnek. Szerintem a szépség nem lehet elsődleges. — Ha már itt tartunk, sze­rintetek döntő a másik kül­seje? — vág közbe az újság­író, csupán a kérdés kedvéért. Klári és Gábor egyszerre érvelnek és tiltakoznak. Ne­kik bőven van tapasztalatuk. — Mi már régen együtt já­runk. Esetünkben más a hely­zet. Gimnáziumban ismer­kedtünk meg, barátok vol­tunk. Később alakult ki a kölcsönös vonzalom, szeretet egymás iránt. Nem lehet dön­tő két fiatal kapcsolatában a külső, a szépség. Elsődlege­sen az emberi értéket kell fi­gyelembe venni. A jó megjelenés — Persze, első pillantásra a külső az, ami megragadja, vagy taszítja az embert — toldja hozzá Tibor — de sze­rintem is, nem lehet csak a külsőségekre adni. A jó meg­jelenés viszont fontos. Én, ha járok egy kislánnyal, el­várom, hogy szépen csinosan öltözködjön, jó megjelenésű legyen. Természetesen ennek fordítva is igaznak kell len­ni. — Mondjuk meg őszintén — így Lajos — egy bálban vagy összejövetelen, tánc előtt megnézi az ember, hogy kit kér fel. Ezt külsőségek alapján lehet eldönteni, csak ez után tudjuk a belső érté­ket megállapítani. Az első be­szélgetés után eldőlhet mit takar a reprezentatív külső. — Reprezentatív külső ide, reprezentatív külső oda, egy a lényeg — vallja Bori —, értsék meg egymást, legyen közös témája a két fiatalnak. A kezdeti barátság gyorsan átalakul szerelemmé, még si­ettetni sem kell. — Két fiatal szerelmének — mondhatni — természetes velejárója a szexuális kap­csolat. Elítélhető, vagy meg­engedett ez házasság előtt? — Több barátommal vitat­koztunk már erről — mond­ja Gábor. — A többség vé­leménye az volt, nem elíté­lendő egyik nem részéről sem, különösen akkor, miután megismerték egymást, eset­leg már eldöntötték, hogy összeházasodnak. De itt jön az ellenérv: hosszabb együtt- járás után- nehezen kezdenek szexuális kapcsolatot. Hogy miért van ez? Nem tudtuk megmagyarázni. — A fiúk könnyebben ve­szik a dolgokat — véli Nóra. — Ezen a téren még nincs egyenjogúság. A legtöbben elvárják, hogy érintetlenül menjen a lány a házasságba. — Ezt mint fiú helytelení­tem — szól közbe Lajos —, egy lánynak ugyanúgy joga van ehhez is, mint egy fiú­nak. Ezt senki sem kérheti tőle számon. Szerintem nem az előélet a fontos. Megis­merkedés után legyen hűsé­ges a lány is, a fiú is. Családalapítás Rimili Nóra — Mind a két félnek szá­mot kell vetni a következmé­nyekkel, felelősséggel kell lenni egymás iránt, vállalni kell a nehézségeket is — te­szi hozzá Klári. — A szexualitás ugyanúgy hozzá tartozik az életünkhöz, mint bármilyen más életfo­lyamat, még ha fiatalok is vagyunk — összegez Tibor. — Az, hogy a fiúk könnyebben veszik? Lehet, de a felelős­ség nekik is legalább olyan nagy, mint a lányoknak. Eb­ben az esetben kölcsönösen jutalmazzák meg egymást bi­zalmukkal. — És olyanról még nem hallottál, hogy pár órai is­meretség után egymásé lesz­nek? — vág közbe a másik két fiú kérdésével. — Azok nagyon szélsősé­ges esetek. Mit várhatnak egymástól, mondjuk ötórai ismeretség után, mit szeret­hetnek meg a másikban? Ezt zárjuk ki, nem tipikus. De, ha Papp Lajos két ember igazán szereti egy­mást — mert érzés nélkül ezt sem lehet csinálni — nem le­het őket elítélni, mert még nem házasok. Na bumm, és ha nem is lesz esküvő? — De nagyon könnyen le­het, hogy jön a gyerek. — érvel tovább Klári. — Kény­szerházasságok, amiket ez után kötnek, nem minden esetben vezetnek jóra. Szük­ségmegoldásnak sem lehet el­fogadni az ilyet. — Különben is csak lakva lehet igazán megismerni a másikat — veszi vissza a szót Tibor. — Sok lánnyal talál­koztam már, és hogy is mondjam, én vigyáztam rá­juk, nehogy hülyeséget csi­náljanak. Amikor bevonul­tam katonának, úgy tervez­tük egy kislánnyal, hogy ösz- szeházasodunk. Az első hóna­pokban nagyon sokat gondol­koztam rajta, vívódtam ma­gamban, végül is elmaradt az esküvő. — Nem is szerencsés meg­oldás — mondja Bori — ka­tonaság előtt, vagy közben megházasodni. Tervezni kell a családot. Felelőtlenség csak úgy belevágni. — Lehet-e korhoz kötni a házasságot? — vetődik fel a kérdés. — Azt egyáltalán nem le­het meghatározni — vágja rá azonnal Lajos —, mikor nő­süljön az ember. Amikor úgy érzi, hogy szüksége van rá, megérett a családalapításra, ám legyen. — Ez így igaz, csak hadd tegyem még hozzá — fejtege­ti Bori — a másik anyagi helyzete nem lehet mérvadó. Én sokkal többre értékelem a közösen szerzett javakat. Persze pénzből él az ember, de az már eleve feszültséget okoz, bármilyen legyen is az egyetértés. — A házasságban szerin­tem fontos, hogy a szerelem mellett legyen egy másik té­nyező is — mondja lassan, gondolkodva Tibor. — Ez pe­dig az egymás kiegészítése, az, hogy felkeltsék a másik­ban szunnyadó lehetőségeket. • Ezzel csak a beszélgetést fejeztük be; nagyon sokáig vitatkozhattunk volna még. Hat fiatal mondta el vélemé­nyét őszintén és nyíltan úgy, ahogyan érzik. Húsz-hú- szonkét évesek, modern gon­dolkodásúak és ők igazán tudják, ki ma a menő fej. írták: Balogh Géza Sípos Béla Fotók: Gaál Béla KM

Next

/
Oldalképek
Tartalom