Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-15 / 113. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. május 15. e Elveszett meghívó Én azon derültem, amin az elnökhe­lyettes bosszankodott; hogy tudniillik Marika, az adminisztrátor elfelejtette felírni az elnök naptárába az értekezlet időpontját. így aztán a járási hivatal helyett a határba ment, ahol vetik a krumplit meg a kukoricát. Kuncogtam magamban. Ügy kell nekik, ha nem tudják, hogy ilyen áldott jó időben vé­tek értekezni, tanácskozni! Replikázott az elnökhelyettes Mariká­val. Most mi lesz? Mit mondanak, hogy pont ebből a nagyközségből hiányzik a tsz-elnök az értekezletről? Ö, aki nem­rég maga is a járásnál dolgozott vezető beosztásban! Próbáltam nyugtatni, vi­gasztalni, de ő így érvelt: „Mit szól a járási hivatal elnöke? Éppen L. elvtárs hány fittyet az állami fegyelemre?” Marika elfelejtette. Történhet bármi, felelősségre vonhatják, megbüntethetik, már megtörtént. Bántotta, de — mint mondják — késő bánat... Végre, ami­kor előkerült a meghívó, már csak kí­váncsiságból is. belepillantottam. Mi volt az a fontos dolog, amelyre e drága dologidőben kell feltétlenül tanácskoz­ni a járás összes tsz-elnökével? íme a napirendi pontok: 1. Az 1976-os eszten­dő értékelése és az idei feladatok. 2. A módosított szövetkezeti törvény ismer­tetése. 3. Soron lévő agrotechnikai fel­adatok. S minderről április derekán egy érte­kezlet. Felesleges talán kommentálni is. Az első, már agyonbeszélt téma. (Helyette inkább tenni kell.) A második elolvas­ható a közlönyben, a harmadik pedig olyan, ha azt a járásnál kell megoldani egy tsz-elnöknek, hogy mikor, milyen agrotechnikát alkalmazzon, akkor ott baj van. Sokat értekezünk feleslegesen. Egy tanácskozásnak akkor van értelme, cél­ja, ha azt idejében tartják, amikor a ki­tűzött célok megvalósításához tudnak tanácsot, információkat adni, amikkel segíthetik a vezetést. Nemzetközi sta­tisztika bizonyítja, hogy a vezetők mun­kaidejüknek csaknem 20 százalékát for­dítják tanácskozásokra, értekezletekre. Nehéz lenne eldönteni, hogy sok-e ez, vagy kevés. Akkor van értelme ha a ta­nácskozás ad valami újdonságot, hírtar­talma van, orientál valamilyen fontos feladat megoldására, vagy éppen ahhoz nyújt segítséget, hogy korrigáljon, s he­lyes irányba terelje a cselekvést, a dön­téseket. Csak azért, hogy valaki vagy valakik „pofafürdőn” vegyenek részt, semmi ér­telme az értekezletnek. Ma már az irá­nyítási szervezetekkel szemben támasz­tott fontos igény, hogy megvizsgálják azt is, mennyi pénzkiadással és idővesz­teséggel jár egy-egy értekezlet. Ha ezt a járásnál összeszámolják, megdöbbennek. Talán meg sem tartják a korábban fon­tosnak ítélt tanácskozást. Ugyanis ez az irányítás egyik alfája: ha időközben ki­derül, hogy valamilyen ok miatt feles­legessé válik egy tanácskozás, akkor ezt ne hívják össze csak azért, hogy legyen mit kipipálni. Kíváncsiságból néhány igazgatónak a naptárába is belenéztem. Kriksz-krak- szok, átírások, bejegyzések, s ezek nyolc­van százaléka tanácskozás, értekezlet. Amikor megkérdeztem egyiküket, el tud-e menni valamennyire? Mosolygott: „Nem. Van olyan nap, amikor egyszer­re két helyen kellene megjelennem.” Hogy melyiket választja? ö azt, ahol hall is valamit, ahol a vezetése alatt ál­ló gyár részére olyan információkat sze­rezhet, amelyekből profitálhat az egész kollektíva. De találkoztam olyan igaz­gatóval is, aki így válaszolt erre a kér­désre: „Oda megyek, ahol tudom, hogy megsértődne a vezető, ha nem jelennék meg.” Protokolláris szempontok is ér­vényesülnek. De mondják meg őszintén, van-e olyan szervezet, amelyik nem a saját értekezletét tartaná a legfonto­sabbnak? Nincs. El is várják, hogy a meghívottak részt vegyenek. A vezető viszont akkor jár«el helyesen, ha szelek­tál — oda megy el, ahol a legtöbb hasz­not véli. Hallottam, a városi tanács elnöke hét­főn azzal kezdi munkáját, hogy magát, helyetteseit és a tanács vb-titkárát be­osztja a várható értekezletekre. így is előfordul, hogy rátelefonálnak, mert őt várják el a fontos tanácskozásra és nem a helyettest. Mit tud tenni? Bosszanko­dik. Csakhogy ő nem azért, mint ese­tünkben a tsz elnökhelyettese. Értekezni csak akkor, és csak annyi ideig helyes, amikor arra szükség van, és úgy, hogy a tanácskozás résztvevői azt mondhassák: érdemes volt részt venni, mert segítséget kaptunk a mun­kához, a vezetéshez. A gépi földművelésről 0 Azt hallottam, önnek van a „legmaga- ^ sabb állása” a nyíregyházi Ságvári Ter­melőszövetkezetben. Igaz ez? — Nem állás, ülés. Olyan három méter magasságban volt a kormánykerék. £ Hogy-hogy volt? — Most egy félméterrel alacsonyabban van. — Aki így tesz, az nem szereti a trakto­rát. Én minden este* legalább egy félórát a karbantartással töltök. Reggel, amíg teleszív­ja magát benzinnel, ellenőrzőm a biztonsági felszereléseket és csak így indulok. 0 A termelőszövetkezet vezetőitől hallot­tam, hogy ön egy hajtós ember, aki szí­vesen vállalja a munka nehezét is. Ezen a tavaszon is emlegetnek valami éjsza­kai „maszek” műszakot. Hogyan volt ez? 0 Mi történt, javítják? — Nem. Elültem vele a Nagylaposon. Most azért vagyok itt bent a központban, hogy a műhelyben egy megfelelő huzató drótkötelet készítsünk. Nem is tudom, mi­lyen gép vontat ki. Lehet, hogy a honvédség­től kell segítséget kérni. Nagyon bosszant... A Csak úgy magától ment rá a lágy w talajra? — Én is akartam. Tudja, eddig egész ta­vaszon hajtottunk. Szépen haladtunk. Ez az egy valamire való tábla van még, ahol az én nagy gépemmel szántani érdemes. 120 hold az egész. Nagylapos, a neve is mutatja, hogy egy alacsonyabb terület. Ez minden tavaszon utoljára marad. Hetek óta nézegettük a szak­vezetőkkel, mikor lehet már rámenni. Teg­napelőtt közösen úgy állapítottuk meg, most már elbírja a traktort. Fel is szántottam vagy négy holdat, amikor a baj megesett. Mintha egy gödörbe süllyedtem volna, úgy elült alattam a traktor. Akadtam már el kisebb géppel, de ezzel még soha. Akkora nyolc gu­mikereke van, el sem képzelné az ember, hogy ez is elsüllyedhet. A Milyen gép az, amely nyolc gumitömlőn w fut? — A neve: Rába-Steiger, született Győr­ben, 1975-ben, a mágassága 380 centiméter, a súlya 125 mázsa. Annyit nyom ez a gép a mérlegen, mint 12 darab középnagyságú sze­mélygépkocsi. Egyszerre 780 liter benzinnel lakik jól. Az ereje 245 lóerő, a gépállomások első szántó traktorainál 7—8-szor erősebb. Az ekéje jóval nehezebb (3000 kilogramm), mint a korábbi traktorok mindenestől. Ennyi szakszerű adatból még a laikusok is elképzelik, micsoda monstrum lehet a Rába. De mit tud? — Egy tízórás műszakban általában 18— 20 hektárt szántok le, ez 30—35 holdnak fe­lel meg. Csak tájékoztatásként említem, hogy a gépállomások első traktorai a G—35-ös körmösök 3—4 holdat szántottak le egy mű­szakban. Egy ember ma tízszer többet telje­sít, mint húsz évvel ezelőtt. 0 Az ilyen sokat tudó gépnek az ára is ^ szép summa lehet? — A munkagépekkel együtt kétmillión felül van. A Ennyi pénzből 25 darab Zsigulit lehetne w vásárolni. Nem volt lámpaláza, nem félt ekkora értéket mozgásba hozni? — Egy kicsit furcsa volt. No most mi lesz — kérdeztem magamtól. De nem lett semmi baj. Előtte már 15 évig ültem traktoron: a kis K—25-östől a nagy Dutráig mindent vé­gigcsináltam. Az újtól sohasem féltem. Egy kéthetes tanfolyamon voltam, ahol nagyjából megismerkedtünk a Rábával. Nagyon jó ke­zelőkönyvet írtak hozzá. Az a fontos, hogy az ember megtanuljon a műszerekből olvasni. Itt minden hibát lámpák jeleznek. A fülkéje légkondicionált. Ebbe már nem jön bele a por, de nincs szükség vattás kabátra sem, 10—15 fokos hidegben is ingben vezethet az ember. A Annyit dicsérte már ezt a gépet, mint ^ régen a parasztemberek a lovat. Azt meg lehetett érteni, hiszen a jó báná­sért, a jó abrakért, a ló hű tud lenni, de egy gépet hogyan lehet így kedvelni? — Hogy hajtós ember vagyok? Amikor szükséges, ráhajtok. Ez nekem is jó, a szö­vetkezetnek is. Ebből a szövetkezetből élek, tagja vagyok már tíz éve. Ha szorul a mun­ka, szombat, vasárnap is megyek. Tudom, hogy kampányban mennyire fontos a nagy­teljesítményű gép kihasználása. A vetésnél sokat számít az, amikor 50—60 holddal előbb­re vagyunk. Közvetlenül is jól járok, mert a szabad szombatokon 25, vasárnap pedig 50 százalékos bérpótlékot kapok. Az a bizonyos emlegetett műszak úgy volt: egész nap szán­tottam, és este láttam, még egy napra való van a táblából, aztán jöhetnének a vetőgé­pek. Nem voltam fáradt, egy kicsit pihen­tem, utána egész éjszaka dolgoztam. Reggel, amikor bementem a központba, láttam a munkalapon, ki vagyok írva ennek a terület­nek a szántására. Szóltam a szakvezetőnek, mehetnek vetni, mert azt én már felszántot­tam. A vetőgépek elindultak, én pedig haza­mentem pihenni. 0 Arról már szólt, hogy a traktor és a munkagépek, amelyekkel dolgozik, két­milliót érnek. Hát az egész évben mű­velt terület termésének mennyi lehet az értéke? — Erre nehéz válaszolni. Olyan ezer— ezerkétszáz hektárt szántok, tárcsázok éven­te. A kukorica, búza alá szintén én szántok, de ez csak az alapozás. A vetés, az ápo­lás, a betakarítás mind olyan munka, amit jól kell végezni. Az eredmény egy nagyobb kollektíváé. Egy bizonyos, ahogy haladunk előbbre a gépesítésben, annál nagyobb tel­jesítményű gépekkel dolgozunk, és mindig nagyobb értéket állít elő egy-egy ember, aki­nek a felelőssége is egyre jobban növekszik. A jó, vagy a rossz munka milliókkal növel­heti, csökkentheti az eredményt. 0 Ilyen bonyolult gép, ekkora termelési ér­ték más traktorost kíván, mint annak idején a vaskerekesek vezetői voltak? — 15 éve voltam már traktoros, amikor a Rábát már megkaptam. Előtte 8—10 féle gépen ültem: dolgoztam kombájnnal, szere­lőműhelyben, mégis nagy szükségem Volt a kéthetes továbbképzésre. Lassan két éve já­rok vele, de a kezelési utasítást egy-egy hi­ba keresésekor még gyakran forgatom. Más szakkönyvet is olvasnunk kell, mert amit ta­valy tudtunk, az idén már nem elég. 0 Ezt a nagy felelősséget, a napi 10—12 w órát hogyan díjazzák? — Tudja, a pénz mindig lehetne több, de alapjában nem panaszkodom, éves átlagban ötezren felül keresek. Azt én is tudom, hogy nem kereshetek ötször, hatszor annyit, mint az, aki egy kisebb kapacitású, régi traktoron ül. Ez igazságtalan volna, hiszen nem az én erőfeszítésem, a tudásom hatszorozódott meg, hanem az új technika adta ezt a többszörös teljesítést. A nagyobb felelősséget azonban méltányolja a vezetőség, én keresek a legtöb­bet a traktorosok között. 0 Díjazzák-e külön a minőségi munkát? — Közvetlenül nem. A szántás, tárcsá­zás ma már olyan munka, és annyira jó gé­pek vannak, úgy tudjuk csinálni, hogy ezt csak szinte szándékosan lehet elrontani. Aki rossz szántást ad ki a keze alól, azt büntetni kell. Különben én szocialista brigádban dol­gozom, és nálunk becsület dolga a jó minő­ség, ez a vállalásunkban szerepel is. Az ösz- szes teljesítés és az eredmények után év vé­gén kapunk prémiumot. Az 1976-os eszten­dőre minden száz forint keresetre 17 forint nyereséget és 12 forint prémiumot kaptunk. — Az én korosztályomban már kevés traktoros van, aki lovat is hajtott. Én itt szü­lettem, nem messze innen a nagykállói ha­tárban, a Vadas-tanyán. Húszéves koromig nem kormánykerékkel, hanem hajtószárral, zablával irányítottam az ekét, a szekeret. Amikor a honvédségtől leszereltem, akkor ültem traktorra a nagykállói gépállomáson. Szerettem a lovat, de most már jobban a gépet. Talán furcsán hangzik, a gép is tud hű lenni, ha kedvez neki az ember. A gon­dosságért, a jó bánásért a gép is „vissza­nyerít”. Én már a hangjáról tudom, hogyan érzi magát a traktorom. Napokkal előbb ész- reveszem, mielőtt elromlana, ha valami meg­kopik és már nem azt a megszokott hangot adja, amit én elvárok tőle. A gépet este nem kell etetni, itatni, le­állítja és mehet haza? 0 Látom, a pénzzel nagyjából elégedett, így van ez az irányítással, a munkakö­rülményekkel? — Nálunk a szakvezetés minden délután eligazítást tart, ahol megszabják a másnapi teendőket. Mi traktorosok este a portán írás­ban megkapjuk, mikor, hová, milyen munká­ra kell a következő reggel indulni. Ezt én jónak tartom, inkább más gondom van. 0 Mi az? — A magányosság. A sok jó mellett, a légkondicionált fülke elzár a többi embertől. Egyetlen ilyen gép van a szövetkezetben, így másokkal nem tudok együtt dolgozni. Rádióz- gatok, mert ez is be van építve a Rábába, de a beszélgetés, a munka közben támadt gondok megvitatása nekem nagyon hiányzik. Tudom, ezen a vezetőség pillanatnyilag nem segíthet. 0 És olyan javaslata, amin tudnának vál- w toztatni? — A nagy géphez kicsik a táblák. A szé­les munkagépekhez legalább két-háromszáz hektáros tábla kellene. Talán majd az őszi egyesülések után valamit javul a helyzet, de az igazán nagy táblákat a bokortanyák és a fasorok miatt akkor sem lehet kialakítani. Remélem, valamit azonban tudunk tenni. Azt szeretném, ha a vezetőség több munkagépet vásárolna ehhez a nagy erőgéphez. A föld­utak rendbehozatalához jó lenne egy föld­gyalu. A területünkön sok a belvíz, a vízfo­lyás, valami csatornatisztító szerkezetet is lehetne működtetni a Rábával a holt sze­zonban, amikor a szántóföldön nincs munka. 0 Eddig csak dicsérte a Rába-Steigert. w Olyan jól megcsinálták ezt a gépet, hogy semmi gondja? — Az erőgép bevált. Néhány kisebb ja­vaslatot már elmondtunk a gyári szakembe­reknek. Gondunk a munkagépek minőségével van. Ha szárazabb a talaj, bizony az ekefej- tartó szár könnyen elhajlik. Állítólag ezen is fognak javítani. Problémánk, hogy nagyon nehezek a munkagépek. Egy gyengébb ember az összeszereléssel nem is boldogul. Pedig a táblán egyedül vagyunk, és ott napközben is előfordul, hogy szerelnünk kell. Javaso­lom a gépszerkesztőknek, hogy valamilyen, a szerelést megkönnyítő automatikán törjék a fejüket. 0 Tizenkét éve traktoros, tíz éve a Ságvári w Tsz-ben dolgozik, volt-e már fegyelmije? — Nem volt, akkor meg sem kaphattuk volna a mágas kormánykitüntetést. A mi bri­gádunk, a Petőfi nyerte el a múlt esztendő­ben a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigád­ja címet. Most mindnyájan azon vagyunk, hogy rászolgáljunk a kitüntető címre. Má­sok is figyelnek bennünket, jobban szem előtt vagyunk. Én személyesen is több dolgot köszönhetek a brigádnak. 0 Például? — Tanyán éltem húszéves koromig, a politika, a közélet nem igen érdekelt, nem is nagyon jutott el hozzánk. A brigádban let­tem párttag és munkásőr. Mind a két szer­vezetben jól érzem magam. Említettem már, hogy néha idegesít a magány. Munka köz­ben nem tudok emberekkel találkozni, gon­dolatot cserélni. A brigádban, a munkásőr­ségben és nem utolsósorban a pártszervezet­ben mindezt pótolhatom. Nekem a mozgalom emberileg igen sokat jelent. Rendszeresen végzünk társadalmi munkát, részt veszünk pártoktatásban, és még kirándulásra is jut időnk. Ügy tudom, ide nősült a Ságváriba, tíz évvel ezelőtt a házasság hozta ide. Mit szól a felesége a sok nyújtott műszak­hoz, a társadalmi elfoglaltsághoz? — ö korábban kezdte, mint én. Előbb lett párttag is. Én csak brigádtag vagyok, ő pedig vezetője a kertészeti szocialista brigád­nak. így hát becsülni tudja az én társadalmi munkámat. Természetesen azért kerítünk időt az együttlétre, a közös szórakozásra is. Van színházbérletünk és mind a ketten szí­vesen nézzük a televíziót. Sok traktoros panaszkodik az egészségé­re: a rendszertelen étkezés, az állandó rázkódás kikészíti a gyomrot, a megfá­zás miatt pedig sokan reumásak, derék­fájósak. Többen balesetet szenvedtek, ön 17 év után hogy van ezekkel? — A balesettel kezdeném. Egyszer vol­tam táppénzen. Akkor is a hajtás, a kapko­dás miatt. Siettem az olaj feltöltéssel, nem tisztítottam meg a csizmámat a sártól és amikor felmásztam arra a hatalmas gépre, visszacsúsztam. Ezt figyelmeztetőként mond­tam el másoknak. Megtanultam, ennyire nem szabad sietni. Szerencsére nem volt sú­lyos eset, két hét után dolgozhattam. Most 39 éves vagyok, eddig még különösebb fog­lalkozási betegséget nem érzek. Tudom, alig lehet találni nyugdíj ás traktorost. 45—50 éves korban műhelybe kerülnek, vagy rokkantak lesznek. A mostani fiatalok, akik párnás ülé­sen, légkondicionált fülkében kezdik, bizto­san elérik majd, hogy a kormánykeréktől mennek majd nyugdíjba. Én is szeretném egészségesen végigcsinálni. Köszönöm az interjút. Csikós Balázs 1 KM Kövesdi András traktorossal FVasärnapi^ L INTERJÚM

Next

/
Oldalképek
Tartalom