Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-15 / 113. szám

Ml VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. május 15. io ALKOTÓMŰHELYBEN PÁL GYULA FESTŐMŰVÉSZNÉL Délelőtti utca „Névjegyére” nem férne el minden, ezért csak a leg­fontosabbakat írjuk le: Kál- lósemjénből indult, kétkezi munkásként kezdte. Közben tanult. 1954-ben szerzett dip­lomát a Képzőművészeti Fő­iskolán, ahol Hincz Gyula, Domanowszky Endre és Bar- csay Jenő tanítványa volt. Hatvanhárom óta él Nyír­egyházán. Általános iskolák­ban tanított, majd a tanító­képző intézetben, legutóbb a tanárképző főiskolán a rajz­tanszék adjunktusa volt. El­ső önálló tárlatát 1966-ban rendezték Budapesten a Fé­nyes Adolf-teremben. Azóta minden megyei, tájegységi és országos kiállításon szerepel­nek művei. Több megyei és országos pályázatot nyert, al­kotásai külföldi képtárakban, magángyűjtemények is meg­találhatók. Mit adott a művésznek, hogy a kétkezi dolgozók so­raiból indult? Pál Gyula el­sőként az élet és emberisme­retet említi, és azokat a ke­ménnyé érett erkölcsi értéke­ket, amelyeket a dolgos pa­rasztemberektől kapott útra- valónak. Ezek az élmények irányították ecsetjét, jelölték ki alkotói látásmódját, a mű­vészi megjelenítés eszközeit is. Nagyon sokáig a paraszti élet festőjének tartották őt, amelyben az elkötelezettség mellett egy kis beskatulyázá- si bélyeg is lapult. Olykor szemére vetették, hogy ko­mor, sötét színekkel, kemény vonásokkal alkotja meg ké­peit. öregasszonyalakjai csó­nakokra, vagy éppen kopja­fákra is emlékeztetnek... Hogyan fogadja a művész a közönség megjegyzéseit, ki­fogásait? Érdeklik-e egy-egy kiállítás vendégkönyvének sorai? Amíg nem tett eleget a vállalásának, hogy az álta­la megismert, nehéz sorsú pasztemberek belső arculatát megfesse, nem térhetett el eredeti szándékától. Nem volt hajlandó a nagyobb népsze­rűség vagy a divat kedvéért — feladni a saját maga vá­lasztotta művészi utat. A közönséget nem pusztán szemlélőnek tartja, hanem partnernek, akivel vívódás, hosszas küzdelem után érti meg magát. Ezt tartja érté­kes kapcsolatnak. Egy munkásoverálos vevő­re hivatkozik, aki a lakásán kereste fel, mert egy kiállí­táson látta a képeit” vásá­rolni akart a művésztől. Pál Gyula szívesen fogadta a vendéget, aki másnap ünnep- lősen, feleségével kereste meg. De nem volt meggyő­ződve róla, hogy a „vásárló" valóban érti, amit a kép mond. Csak később, a beszél­getés, barátkozás nyugtatta meg, hogy jó helyre kerül a képe. Pál Gyula legújabb képeit látva, amelyet idestova egy­éves betegeskedése közben alkotott, derűsebbek, színe­sebbek, mint a korábbiak. Mintha feladta volna a rá jellemző komor ecsetkeze­lést... „Minden ember vágyik a fényre, a beteg ember külö­nösen” — jegyezte meg a művész. Talán ez a titka, hogy a legújabb alkotásain több a derű, a játékosság. Mondjuk ki: az életigenlés. Egy-egy csendélet, egy kerí­tésen szép toliköntösben pompázó japánkakas, egy-egy színes utcarészlet, és sok-sok kis vázlat jelzi, hogy a mű­vész, anélkül, hogy hűtlen lenne önmagához, szélesebb élet- és színskálán alkot. S vajon igaz-e, hogy egy­fajta extázis, önmagán felül­emelkedés kell az alkotás­hoz? — kérdeztük. Vallja, hogy a „szent tűz” valóban kell, amikor egyedül és csak­is az alkotás a fontos. De itt is a parasztemberek szorgal­mára utal inkább, aki azt mondja a fiának: kapáljuk be még azt a hiányzó húsz sort, mert hátha holnap meg­jön az eső. Akkor kell alkot­ni, amikor tart az az állapot, mely jó alkotást teremt. S mi van a rosszal? „Azt meg kell semmisíteni. Újra kell festeni” — mondja önmagának a művész. A kö­zönséget ugyan becsaphatja az ember, de önmagát aligha. Ezért fogadja fenntartással a műveit érő dicséretet Egy művésznek a dicséretet min­dig kritikával kell fogadni — vallja. S tegyük hozzá: vo­natkozhat ez nem csak a művészre, másokra is. (P. G.) Nyíregyházi utca Devizamentes külföldi „cikk< Mit hozhat a szellemi import megyénknek? Vannak „import” cikkek, amelyekre nem vonatkoznak a vámszabályok és devizába sem kerülnek. Ezek közé tartoznak a külföl­di tapasztalatok, amelyek gazdagíthatják anyagi és szellemi értékeinket. Nem is min­dig fejezhetők ki pénzben ... Géczi Ferenc, a nyíregyházi megyei mű­velődési központ igazgatója azok közé tar­tozik, akik szellemi importcikkeket, haszno­sítható ötleteket, tapasztalatokat hoznak ha­za a külföldi útról. Korábban a Szovjetunió Kárpátontúli területén egy megyei küldött­séggel, majd a Népművelési Intézet szerve­zésében az NDK-ban, legutóbb április végén pedig Lengyelországban tanulmányozta a művelődési házak tevékenységét. Amatőrök paradicsoma Hogyan kamatoznak a külföldi ötletek? Géczi Ferenc figyelmét, érthetően, elsősor­ban a művelődési házak munkája ragadta meg. Velük foglalkozik, s egyben ez az in­tézménytípus éli át napjainkban legválsá­gosabb korszakát. Hogyan tölthetnék be job­ban szerepüket? Egyáltalán mi a szerepük? Először a kárpátontúli tapasztalatait em­líti, ahol észrevehetően a népművészetek ápolásának első számú otthonai a művelődé­si házak. Az ungvári művelődési központ nevében is viseli jellegét: népművészeti ház. A mi fogalmaink szerint óhatatlanul vala­milyen kézimunkázó „üzemházra” gondol­nánk, holott egészen másról van szó. Ez a ház a központja az amatőréletnek, a szerep­léseknek, próbáknak. Külön említi, mint ér­dekes tapasztalatot, a Beregszászon és kör­nyékén látott művelődési házat, melyet több kolhoz közösen épített. Helyet kapót benne egy múzeumi rész is, ahol a környék mun­kásmozgalmi és partizánemlékeit és a hu- cul néphagyományok művészi tárgyait he­lyezték el. Bolt, étterem, kultúra? Vagyis, a művelődési ház egyre inkább nemcsak művelődési ház? Géczi Ferenc, az NDK-ban szerzett tapasztalatokkal felel: né­met barátaink művelődési és klubháznak nevezik az általuk hagyományosan művelő­dési otthonnak beillő létesítményeket. Az NDK-ban még inkább látható a művelődési ház korszerűsödése, átváltozása. Nem egy he­lyen a művelődési és klubházban tekepálya, ebédlő, söröző is van, nem ritka a terem­sportrendezvény. A művelődési és klubház programjaiban főként a szórakoztató és szolgáltató jelleg domborodik ki. Akad olyan közös művelő­dési és szolgáltatóház, ahol bolt is található Az ide járókat nem kell külön fáradni a bevásárló helyekre. A nálunk még kitiltott büfé —, ahol csöndesen elsörözgetnek az emberek, — az NDK művelődési és klubhá­zaiban polgárjogot nyert. Nem féltik tőle a kulturált szórakozást. Festménykölcsönzés S mit mutat a lengyelországi kép? A mi­enkhez hasonló szerepkör mellett itt is akad­nak újdonságok — mondja a megyei műve­lődési központ igazgatója. Egészen szokatlan és jó formáját találták meg például a kép­zőművészeti kultúra népszerűsítésének. A művelődési házak egyik fontos funkciója a kiállítások rendezése. Érdekesség, hogy a2 érdeklődők a képeket ugyanúgy kikölcsönöz­hetik, hazavihetik, mint a könyvtári könyve­ket. Ha megkedveli a család, meg is vásá­rolhatják az alkotást. A művelődési házak fenntartásában, épí­tésében is vannak követendő mozzanatok: a társadalmi szervek mecénások is, anyagilag támogatják a művelődési házat. Még olyan szervek is, mint például a lakásszövetkeze­tek. Az új művelődési házak építését általá­ban 50 százalékban az állam dotálja, a má­sik 50 százalékát a lakosság társadalmi munkával, anyaggal, sőt pénzzel is segíti. Varsóban, az óvárosban egy hatalmas utcai perselyre lettek figyelmesek a magyar nép­művelési szakemberek: leendő művelődési létesítmény építésének színhelyén áll és a bedobált zlotik az építési költséget egészítik ki. Az egyarcúság alkonya Mi lesz hát a jövő, a holnap? Annyi itt­hon is észrevehető, hogy a művelődési ház ötvenes években „beskatulyázott” egyarcú- sága átalakul, közelít a külföldi példához klubszerűbbé válik sportolásra és egyéb szó­rakozásra, esetleg étkezésre, sörözésre, vásár­lásra is alkalmat teremt. Ezt diktálja a2 épületek célszerűbb, sokoldalúbb kihasználá­sa, a dolgozó ember megnövekedett igénye is. Ennek gyorsítását szolgálhatják a külföl­di tapasztalatok is. Ezek a tanulmányutak mint Géczi Ferenc említette, arra jók, hogy kitekintsen az ember és meggyőződjön róla, — a költőt idézve —, hogy mi sem vagyunk alábbvalók a többi nemzetnél. De másoktól tanulni van mit és szükséges is. (P.) Dsida Jenő NAPLEMENTE* Mi ez a furcsa, vézna sípszó? Ez a selyemlágy, kék zene? A nap, a nap, a zuhanó nap mintha aranyat vérzene. Völgyet szerettem, hegyre másztam. Kértem, hogy isteni kegyek mossanak bússá és szeliddé. Vájjon most már hová megyek? Fáj az éhség, s a jóllakottság, mar az ital, a szomjú csip. Zokog a nap, a lebukó nap, zokog az a távoli síp. Milyen sötét lesz! Fülelő csend. Lassan felmutatom eres két kezemet a csillagoknak: Nézzétek meg: üres. Üres. •Hetven éve, 1807. május 17-én született Dsida Jenő erdélyi költő. BARÁTI KÖRBEN Amatőr múzeológusok Foglalkozása? — Orvosi műszerész. Hobbija? — Pénzt gyűjtök. Orosz György, a nyíregyházi kórház mű­szerésze „gazdag” ember. Már diákkorában annyi pénze volt, hogy még a múzeumnak is fel tudott belőle ajánlani. Vagyonát azon­ban nem betétkönyvben tartja, hanem albu­mokban. Mert nem forintot gyűjt, hanem régi papírokat, érmeket. Ma 4—500 darabból áll a készlete. Gyűjteményének egyik legér­tékesebb darabja ma a múzeumban találha­tó — török ezüst a XVI. század közepéről. A régi értékek gyűjtésének szenvedélye, a nu­mizmatika miatt lépett be a Jósa András Múzeum baráti körébe. Filetóth Jánosné Rákamazról jár be a havonként egyszeri foglalkozásokra, öttagú családja teljesen leköti, így hosszabb ideje nem dolgozik. Azazhogy foglalkozása: ház­tartásbeli. Mi hozta ide, a baráti körbe? — Egyszer, talán a tv-ben, már nem is tudom, hallgattam egy előadást. Abban egy professzor a hazáról, a nemzetről, a hagyo­mányokról beszélt. Megragadott, amit a múltról mondott. Talán többet kellene fog­lalkoznunk a régi idők értékeiveL Erre van egy tervem is. Itt a baráti körben egy év alatt sok újjal ismerkedtünk meg. Ha mi, egyszerű tagok mennénk ki a vállalatokhoz, brigádokhoz elmondani; mi mindent tanul­hatnak itt, egy idő múltán talán sikere len­ne a toborzásunknak. Én szívesen vállalnék ilyen munkát — például Rakamazon. Lippa Zsuzsa a hajdúböszörményi óvó­nőképző hallgatója hétfőn délutánonként a kör kedvéért ül vonatra. Eredetileg az ásatá­sok és a fazekasság iránti érdeklődés von­zotta, a kör egyéves működését méltató köz­gyűlésen azonban egy meglepő ötlettel je­lentkezett. — Ügy tudom, a kör tagjai is tarthatnak előadásokat. .Szeretnék egyet vállalni a tava­lyi francia kőrútról. Párizs és a Loire menti kastélyok — ezt az utat jártuk be az Expresz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom