Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

ÜNNEPI MELLÉKLET 1877. május 1. A MUNKÁSSÁ VÁLÁS ÚTJÁN . HMM Tinédzserek brigádmozgalma UGORJ FIAM! — SZÓLT A MESTER A KISINÁSNÁK, ÉS „UGORJFIAM” — AKI AFFÉLÉKEN, HOGY VOLNA RENDES NEVE IS, NEMIGEN ÉRT RÁ TÖPRENGENI — UD­VART SEPERT PIRKADATKOR, FÁT APRÍTOTT-HASÍTOTT HAJNALBAN, S JÓKOR REGGEL BEGYŰJTÖTT, HOGY NAGY TŰZ LEGYEN, HA A MESTERNÉ ASSZONY MÖ­GÖTT, KARJÁN A BEVÁSÁRLÓKOSÁRRAL VISSZAJÖN A PIACRÓL. NEM IS OLYAN RÉGI MÚLTRÓL SZÓLNAK ÍGY APÁINK MESÉL NÉMELYIKET MA MÁR SZINTE SZÉ­GYELLIK ELMONDANI. ligha van szebb iskolája megyénknek, mint a 107-es számú Mező Imre Szakmunkásképző In­tézet Nyíregyházán. Erre az iskolára bízták a szakmun­kások szakközépiskolája leg­több osztályának fenntartá­sát. A Nyitott iskola elneve­zésű országos kísérletben min­ta iskolaként szerepelnek. Legutóbb pedig ez év ele­jén indítottak el egy kez­deményezést, amelynek egye­lőre szintén nincs párja az országban: szocialista bri­gádmozgalmat hirdettek az üzemi tanműhelyekben ta­nuló-dolgozó csoportoknak. Hogyan is kezdődött? Fel­vállalja-e a nyilvánosság előtt is a „szülőanya” sze­repét Ragányné Bagaméri Katalin gyakorlati oktatás- vezető? Ragányné Bagaméri Katalin — így volt, nem tagadha­tom le — hangzik a válasz. — Azt kerestem, miféle módszerrel lehetne el­érni, hogy a tanulók érdek­lődjenek egymás munkája, tanulmányai iránt, érezzenek felelősséget a másik teljesít­ményéért, legyen joguk szá- monkérni a hanyagságot. — De nem kevesebb felada­tot jelentett annak „feltalá­lása”. — folytatja — hogyan lehetne érdekeltté tenni a vállalatokat abban, hogy tö­rődjenek többet tanulóikkal. A három évvel szem­ben a vállalatokhoz harminc­negyven éven át fognak tar­tozni. Amikor mindezek össze­adódtak, akkor jelentkezett a tanárnő az iskolai párt- szervezet vezetőségénél: le­hetne-e valamit kezdeni az ötlettel? Lehetett. A párszervezet felvette cselekvési program­jába a szakmunkástanulók szocialista brigádmozgalmá­nak elindítását, folyamatos patronálását Versenyfelhí­vást adtak ki. Ebben össze­foglalták. mit várnak a bri­gádoktól. Nem volt kötelező jelentkezni. Van olyan tan­műhely, ahol három tanuló- csoport váltja egymást — kettő visszariadt a felté­telektől, csak egy jelent­kezett. Végül a 46 ta­nulócsoportból 32 adta be jelentkezési lapját. Egy-egy brigádban általában tíz-ti­zenöt tanuló van. maguk kö_ zül választottak brigádveze­tőt, felajánlásokat tettek. s mint a „nagyok” — elkezd­ték munkájukat. Csatakiáltással választot­ták meg Urbin Mihályt, le­gyen a nagykállci cipőipari szövetkezet szocialista cí­mért küzdő tanulóbrigádjá­nak vezetője. Mi a népszerű­ség oka? Urbin Mihály — Csak arra gondolok, hogy a félévi jegy alapján gondoltak ki engem Egyedül nekem volt ötösöm gyakor­latból. Kis szünet után bevallja, hogy neki is van pótolniva­lója — technológiából. Mint­ha nagy titkot árulna el, úgy beszél legnagyobb élményé­ről: — Megláttam egy lábon a mi cipőnket. Ment az utcán, én meg néztem. Hogy esik benne a járás? Aztr hiszem, inkább akkor jöttem rá. mint a technológiaórán. hogy nem mindegy, melyik részt hon­nan és hogyan szabjuk ki. Az 1/13-as osztály cipőfel­sőrész-készítő tanulója apró termetével, meleg. tiszta gyermekszemeivel inkább el­képzelhető „kis hercegnek” a mesében, aki az élet apró kis csodáira felfigyel — mint egy termelőüzemben egy bri­gád élén. Mit látott eddig a munkahelyen? Milyenek a felnőttek? — A felnőttek pontosak, megbízhatók, tudják a kö­telességüket. Nálunk a sza­lag mellett általában azt látni, hogy túlóráznak. Mert több munkára van szükség. Azt szeretném, ha én is, meg a brigádom minden tagja olyan lenne, akikre mindig lehet számítani. De jó lenne vagy tíz év múlva újra hallani! Fábián Anikónak. az első­éves női szabó tanulónak a következő ajándékozási al­kalomra egy varrógépet ígér­tek. Most már majd otthon, Ibrányban a szülei is láthat­ják, mennyit halad szeptem­ber óta. Év végére bármilyen szoknyát meg fog tudni varr­ni — hólosat. zsebeset. oldalt vágottat, gloknisat. A Nyírség Ruházati Szö­vetkezet tanműhelyében miniatűr szoknyát varrnak — babaruhát. Ha sikerül, nagy­ban is elkészítik — kiáru­sításra kerül. De varrtak már sapkát — egyenruhához, KISZ-es felvonulásra. Füg­gönyszélt a bölcsődéseknek — mindkettőt társadalmi munkában. Anikó, a brigádvezető a le­hető legkomolyabban veszi munkáját. Tizennégy évével mélységesen fontosnak ítéli meg. hogy ez a csoport ho­gyan felel meg a szövetkezet igényeinek. Jövőre már ők is exportra dolgoznak. Az­tán sokan szeretnének itt maradni. Nem mindegy, ho­gyan zárul az első év. Emődi Ferenc Emődi Ferenc másodéves villanyszerelő tanuló máris védi a mundér becsületét. Ha valahol, valaki állványokon ácsorgó, bámészkodó, lányok után füttyengető. egy darab vassal órákon át egy ház kö­rül sétálgató, esetleg alvó, ne­tán söröző építőipari munká­sokat látna, az még véletle­nül se gondoljon a SZÁÉV- re. — Tudom, minden építő­iparossal szemben vannak ilyen előítéletek, mert ál­talánosítunk, de szerintem nem ez a jellemző. A mi cso­portunkra sem jellemző, hogy lógnánk, mégis volt egy gye­rek, akit semmire se tudtunk befogni. Se korrepetálásra, se focira, semmire. Ha vé­geztünk, azonnal eltűnt. Amióta brigádban vagyunk már kétszer jött. hogy sze­retné. ha munka után segí­tenénk neki tanulni. Több időt tölt a brigád megalakulása óta együtt a „Kandó” nyolc tagja. A kor­repetálásra szükség van. A társadalmi munkát, ha olyan, hogy örömük telik benne, szí­vesen csinálják. De van olyan, ami egyenesen bün­tetés. — Névsor szerint kell po­litikai előadásokat tartani az osztályban. Hát ez olyan, hogy néha csikorog a fogunk — de nincs más választásunk, aki egyszer kimarad, utána négyet tart. Rájöttünk, hogy jobb, ha nem bliccelünk. Azóta egymást is segítjük fel­készülni. Sőt, örülünk, ha a másiknak jól sikerül. A „Kandó” legkedvesebb munkája most készül. Nyo­mógombos térképet készíte­nek hazánk bauxitlelőhe- lyeiről, bányáiról. A nyíregy­házi 15-ös iskola kapja — ajándékba. Rakamazon, a cipőipari szövetkezetben az volt a leg­nevezetesebb nap. amikor egy műszakban tizenhármán száz darab tűt törtek el. Hornyai Erzsébet cipőfel­sőrész-készítő tanuló szinte már maga sem hiszi, hogy ez valamikor megtörténhe­tett. Pedig azóta mindössze pár hónap telt el. Hornyai Erzsébet — Ennyi idő alatt is ren­geteget tanultunk. Sőt. már ott tartunk, hogy társadalmi munkában önállóan is elbol­dogulunk a hulladékbőrrel. Húsvéti ajándékokat készí­tettünk az óvodásoknak, az­előtt székekre való kispár­nát. A legkedvesebb mégis a török császár, meg a kiska­kas volt. Mesét illusztrálnak vele a kicsik. Erzsit, a rakamazi ifjúsági brigád vezetőjét papíron vá­lasztották. Tizenháromból nyolc szavazatot kapott. Nem számított ekkora bizalomra. — Mégis jó hatással volt rám. Valamivel nagyobb lett a hangom, amióta brigádve­zető vagyok, de úgy gondo­lom, ez nem hátrány. Azóta már működik a szakkörünk, s összegyűlt a házikönyvtár is. Négy-öt könyvet hozott mindenki, ezeket cserélgetik, megbeszé­lik. Mert a kulturális válla­lásokat is teljesíteni akarják. Bartus Béla másodéves üveges tanuló a BEAG Uni- versil gyáregységének tan­műhelyében már gyakorlott kézmozdulattal szabályozza a lángot: ez még erőtlen, ez már éget. most, ez a közepes^ a két fokozat között, ez lesz az, ami úgy izzik, hogy ép­pen engedelmeskedik az üveg. Az egyik legjobb tanuló­nak tartják. Türelemjáték ez Fábián Anikó A Bartus Béla a munka az üveggel, amíg alakulni kezd. ehhez jó szem, jó kéz kell — s úgy érzi, ez­zel ő mind rendelkezik. Ta­lálkoztak, ő. meg a szakma. A „kis” Váci brigád vezetője a brigádmozgalom legfonto­sabb feladatának azt látja, hogy ebben a keretben job­ban össze lehet tartani a ta­nulókat. — Olyan a szakmánk, ami megköveteli, hogy tudjunk egymás technikai fogásairól, ki hogyan kezd hozzá, hol fogja az üveget, milyen lán­got használ Türelmet is ta­nulhatunk egymástól, hogy újrakezdjük az elrontott da­rabot. 'Aztán takarékoskodást az anyaggal. Ebben már se­gítségünk is van, a felnőtt Váci brigád. Jó lenne a na­gyokhoz, hozzájuk hasonlíta. ni — úgy szeretni a szakmát, ahogy ők. # Igazuk van-e vajon azok­nak, akik az általános isko­lából éppenhogy kikerült fi­atalokat a brigádmozgalom­ban fellelhető formalizmu­sok, sablonok veszélyétől fél­tik? Akik aggódnak: nem játszanak-e velük afféle fel- nőttesdit; vállaljatok, telje­sítsetek, adminisztráljatok — mi meg majd pontozunk. A legilletékesebbek: a kis bri­gádok vezetőinek válaszaiból kiderült, hogy maguk döntik el, mire vállalkoznak, meny­nyi az utánzás, s éppen élet­koruk a biztosíték a sablonok ellen. Mint a nagyok, naplót is vezetnek. Ezekből átsüt a na­iv gyermeki báj, a tisztaság és az a komolyság, amellyel feladatukhoz láttak. Egy má­sodikos csoport például így mutatja be a brigád tagokat: „B. V. a csoport szeleburdija, közepes képességű. G. E. ügyes, gyors, megbízható, ta­nulmányi átlagja jobb is le­hetne. Ny. E. magatartása jó, szorgalmas, ha akar. dolgo­zik, ha nem akar. nem. M. G szerény, biztatással aktí­vabb munkára serkenthető.” Van-e vajon igazi szocialista brigádnaplóban ilyen jellem­zés? A brigádok ismert hármas jelszavával — „Szocialista módon dolgozni, tanulni, él­ni” — így indult a verseny- felhívás. Megszabja a feltéte­leket: milyen követelménye­ket támasztanak a fegyelme­zett minőségi munka, a jó tanulás, az önképzés, önne­velés területén. A teljesít­ményt pontokkal mérik. A pontozásnál az iskola- igazgatói dicsérettel egyen­rangú a vállalat vezetőségé­nek dicsérete, mindkettő nyolcvan pontot ér. A nyári gyakorlatok befejezése után összesítik a teljesítményt, és értékelnek. A minimum sze­mélyenként 250 pont lesz. A brigád vándorzászlót kap, szocialista tanulócsoport cí­met, a legsikeresebb egyéni versenyző az arany-, ezüst-, és bronzjelvény mellé külföldi jutalomüdülést, értékes aján­dékokat. Már egyes vállala­tok is figyelnek erre a „tar­talékra”. * Hogyan fogadta a 12 üzem a tinédzserek brigádmozgal­mát? Mit tapasztalt a válla­latoknál járva Péter Imréné, az iskolai pártszervezet tit­kára? — Bevallom, nem számítot­tunk ekkora lelkesedésre — bár nem mindenütt értették azonnal, miről is van szó. Most ott tartunk, hogy a vállalatok akkor támogatják szívesen a tanuló szocialista brigádokat, ha mi a brigád­mozgalommal a leendő fiatal szakmunkások beilleszkedé­séhez adunk könnyítést, ha nevelési eszközeinkkel járu­lunk hozzá a munkássá vá­lás folyamatához. Monda­nom sem kell talán, hogy éppen ez volt a célunk. Egy példa a konzervgyár­ból : a mechanikai műsze­rész tanulókat patronáló Ga­garin brigád különfoglalko- zást tart a termelővonalak­ról, a munkássá nevelés ér­dekében negyedévenként bri­gádgyűlésre hívja a tanuló­kat, közös társadalmi mun­kát, sportviadalokat szer­veznek, szakmai tárgyakból korrepetálnak. Ezért azt ké­rik cserébe, hogy a tanulók tartalékalkatrészek gyártá­sával segítsék a brigád mun­káját. És a másik az Universilből. Szép László vállalati szak­oktató abban látja e mozga­lom előnyét, hogy idejében sikerült olyan viszonyt ki­alakítani a tanulók és az üzem között, amely a mun­kába állásnál kiküszöböli a zökkenőket. Különösen fon­tosnak tartja, hogy szakmai­lag magasabban képzett ta­nulók végeznek itt. Ezt segí­ti. ha rendszeres a kapcso­lat a patronáló brigáddal. Ez az emberi kapcsolatok dolgá­ban is érezteti majd hatását. — Negyvennégy szakokta­tónk van — foglalta össze végül az eddigi tapasztalato­kat Farkas László, a másik gyakorlati oktatásvezető — Sokat panaszkodtak, hogy még az egy műhelyben dol­gozó tanulók között sincs kapcsolat. Ennek vége, mert egymásra figyelnek, dicsér­nek és büntetnek, céljuk van hosszú távra. Kevesebb a fe­gyelmezetlenség. s reméljük, könnyebb lesz arra a mun­kahelyre beilleszkedni, ahol már tapasztalatot szereztek a brigádmozgalomban. Ha ez beválik, szívesen adjuk to­vább másoknak módszerein­ket. Szöveg: Baraksó Erzsébet Fotó: Gaái Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom