Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■ i»77 | 0 Változik-e éghajlatunk? A múlt század meteorológusai az éghajlatot állandó jellegű természeti adottságnak tekintették, amely legfeljebb csak igen lassan (évezredek folyamán) változik meg. Ma tudjuk, hogy az éghajlatváltozások ennél sokkal gyorsabb ütemben játszódnak le, éspedig kétféle irányban. Először is létezik egy természetes éghajlatingadozás, amely kb. 40 évenként felváltva lehűlést és melegedést idéz elő. Másodszor pedig folyik az éghajlatnak az ember okozta átalakulása, amelyet az emberiség ipari tevékenysége okoz. A természetes éghajlat-ingadozás már a század közepe óta a lehűlés irányában halad. Az emberi tevékenység ellenben széndioxidot és aeroszolokat juttat a légkörbe és ezáltal a föld éghajlatának felmelegedését idézi elő. Tehát két ellentétes irányú folyamat megy végbe egyidejűleg, és így éghajlatunk jövője azon múlik, hogy a két hatás közül melyik lesz erősebb. A meteorológusok számításai szerint a legközelebbi évtizedekben az emberi tevékenységből származó melegítő hatás erősen túlsúlyba kerül a természetes eredetű éghajlati ingadozásokkal szemben. A természetes eredetű lehűlés tehát csak mérsékli a mesterséges eredetű melegedésnek az ütemét. Századunk utolsó évtizedeiben a természetes ingadozás ellenkező irányba fordul és így az évszázad végén mind a két hatás az éghajlat melegedését fogja támogatni. Szerszámgépgyártás Litvániában Precíziós, digitális programvezérlésű fémforgácsoló szerszámgép gyártását kezdte meg a közelmúltban a vilniusi köszörűgép- gyár. Az új gépek négyszer termelékenyebbek, mint a korábbi, hasonló gyártmányok és lehetővé teszik a munkadarab ötezredmil- liméter pontosságú megmunkálását. Egyetlen ilyen automata forgácsológép évi 50 ezer rubel megtakarítást eredményez a szovjet népgazdaságnak. „Emberi közreműködés nélkül” termel a vilniusi „Zsalgirisz” gyár automata maró szerszámgépe is, amely 11 különböző műveletet tud elvégezni — többek között a marást, a fúrást és a menetvágást. Megkezdődött a koordináta-lyukeszterga, a fogazómaró és más automatizált programvezérlésű szerszámgépek szériagyártásának előkészítése is. A Vilniusi Fémforgácsoló Szerszámgép Kutató Intézetben létrehoztak egy olyan automatizált irányítórendszert, amely sokoldalú segítséget nyújt a termelőknek a számítógépes berendezések optimális felhasználásához. A litván szerszámgéptervezők szorosan együttműködnek moszkvai, leningrádi és más szovjetunióbeli szerszámgéptervezői központok szakembereivel. Termálvizek Grúziában Űj gazdasági ágazat van születőben Grúziában — feladata a termálvizek ipari, mezőgazdasági és városi hasznosítása. A köztársaságban gyakorlatilag kimeríthetetlen földalatti hőforrásokat találtak. A nyugati és a keleti területeken végrehajtott próbafúrások során 60—100 C-fokos, sőt még ennél is melegebb víz tört felszínre. A forró vizet már melegházak, szanatóriumok és lakóházak fűtésére fel is használják. Elkészült egy komplex terv is Zugdidi város hőellátásának termálvízzel való megoldására. 100 millió éves „múzeum" A Szovjet Tudományos Akadémia Paleontológiái Intézete és a Mongol Tudományos Akadémia Geológiai Intézete által szervezett nagyszabású közös szovjet—mongol paleontológiái expedíció mongóliai útja során rábukkant az első emlősállatok megkövesedett maradványaira. A legalább 100 millió évre becsült leletek nemcsak azt a korábbi fel- tételezést döntötték meg, miszerint az emlősök kb. 60 millió évvel ezelőtt kezdtek említésre méltó szerepet játszani a száraföldi faunában, hanem azt is bebizonyították, hogy az emlősök eurázsiai elődjeinek őshazája a mai Mongólia területén volt. Az ötévi közös munka folyamán számos váratlan felfedezést tettek a kutatók. A Dél- Gobiban feltárt tapírtemető például arról tanúskodik, hogy a Gobi-fennsíkon 40 millió évvel ezelőtt szubtrópikus éghajlat uralkodott. Szenzációként hatott a korábban amerikai eredetűnek vélt puma csontjainak felfedezése Mongóliában. Az észak-mongóliai ásatások során három ujjú ló, nyest és nagymacska — már Európában is feltárt emlősök — maradványaira bukkantak az expedíció részvevői. Mongólia a világ egyik leggazdagabb paleontológiái „múzeuma”. Mivel Mongólia területe az elmúlt 200 millió év folyamán állandó jelleggel'szárazföld maradt, ez lehetővé tette számos ősállat, köztük emlősök maradványainak fennmaradását, a Gobi- fennsíkon uralkodó száraz klíma és a gyér növénytakaró pedig biztosította a leletek jó állapotban maradását és könnyű hozzáférhetőségét. Az expedíció 1980-ig folytatja a mongóliai kutatásokat. A napóra története A rendkívül dekoratív zsebnapóra 1625 ben készült Dieppe-ben; a készüléket mágnestű segítségével kell betájolni észak—dél irányban. A z ember ősidők óta szükségét érezte, hogy olyan eszközöket készítsen, amelyekkel megmérheti az őt körülvevő világ dimenzióit: a teret és az időt. Az előbbivel nagyon sok nehézsége támadt. Az emberi testrészekről elnevezett mértékegységek tanúsítják, hogy kezdetben nem talált olyan dolgokat a környező világban, amelyekre nyugodt lélekkel rábízhatta volna magát. Sokkal könnyebb volt egyetemes mérték- egységet találni az idő számára. A Nap mozgása lehetővé tette, hogy a Föld legkülönbözőbb pontjain élő embercsoportok azonos mércével mérjék az időt. Ez az alapegység, természetszerűleg, a nap lett. A századok során mindenféle alakú (kocka, gömb, henger stb.) napórákat készítettek. Valószínűleg műszaki meggondolások késztették a nürnbergi mestert (1618), hogy a kissé szokatlan háromszög alapú hasábot válassza. Szükségük volt azonban a napnál rövi- debb mértékegységre is, s e célból gondosan feljegyezték a Nap állását pirkadat és nap- szállat között. Egyetlen erre szolgáló módszerük az volt, hogy különböző időpontokban rögzítették egy bot árnyékának helyzetét. A napkelte és napnyugta időpontjában vetett árnyék határozta meg a skála két szélső pontját. Ezt egy másik egyiptomi találmány, a vízóra (ugyanúgy működött, mint a homokóra) segítségével osztották be egyenlő részekre: egy-egy beosztás közötti időtartam éppen egy órának felelt meg. Az első napórákat az egyiptomiak készítették az időszámítás előtti harmadik évezredben. Az ötlet azonban annyira természetes és magától értetődő volt, hogy nemcsak Egyiptomban, hanem más civilizációkban is (amelyek nem voltak kapcsolatban egymással — nagyjából ugyanebben az időben megszülettek a napórák. Az egyiptomi csillagászok azonban azt is észrevették, hogy az égbolton látható csillagképek nem minden éjjel ugyanazon a helyen láthatók, és körülbelül tíznaponként lényeges eltérés mutatkozik helyzetükben. A csillagmozgásnak ezt a periódusát „dekádnak nevezték el. Az év tartama alatt rendszeresen figyelték a csillagok helyzetét, és a 36 dekán alatt végzett vizsgálatok lehetővé tették, hogy pontosan megmérjék az év minden napjának időtartamát. Az évszázadok során a napóra egyre tökéletesebb lett. Sokáig a mechanikus szerkezetű órákat is napóra segítségével állították be, illetve ellenőrizték, hogy pontosan jámak-e. A középkorban kezdték szükségét érezni, hogy a hatalmas napóra-építmények helyett kisméretű, hordozható napórákat készítsenek. Ezek főleg Európában és a Távol- Keleten terjedtek el. A XVI. század vége felé már nagyon díszes kivitelű napórákat készítettek elefántcsontból, ezüstből, sőt, még aranyból is. Ezekbe piciny iránytűt szereltek, hogy leolvasásakor az órát pontosan be lehessen tájolni. Középületeken, többnyire templomok, városházák falain, díszítő célzattal gyakran helyeztek el napórákat. Képünk a krakkói Szent Mária templom bejáratát díszítő napórát ábrázolja. Az egyiptomi csillagászok azt is észrevették, hogy a napsütés időtartama ciklikusan változik: nő, majd csökken, s kezdődik újra elölről. Ennek alapján vezették be az idő másik mértékegységét, az évet, amely náluk éppen 365 napból állt. Mivel ez nem felelt meg pontosan annak az időnek, amely alatt a Föld egyszer „körüljárta” a Napot, tökéletesíteni kellett a naptárt, számításba kellett venni a fennmaradó 5 órát, 48 percet és 45 másodpercet. időjelző műemlék: a karnak! obeliszk. A majdnem harminc méter magas kőoszlop i. e. 1470 óta áll Amon Rá temploma előtt, és hatalmas napóra mutatójaként tudósít az idő múlásáról. A kő megmondja, hány óra... Ezt a szokatlan alakú és kivitelezésű napórát 1924- ben, Lengyelországban karcolta valaki egy kődarab legömbölyödött részére. N apjainkban, amikor a másodperc milliomod részéig tartó jelenségeket is mérni tudjuk, a napóra műszaki szempontból semmit sem jelent számunkra. Mivel azonban oly sokáig volt megbízható eszköze az idő múlása iránt érdeklődő embernek, megérdemli, hogy sikerültebb példányait a nemes gyűjtőszenvedély megmentse az enyészettől, vagy legalábbis a feledéstől. H. V. A* alig 46 cm magas csikó büszkén lépdel... A világ legapróbb lovacskái A lovacskák megkülönböztetett bánásmódban részesülnek Ely „lóhoteljeiben”. E ly Ray Oakland Hülben lakik, a San Francisco öbölre néző tanyaszerű házban, ahol a közönséges látogató figyelemre méltónak legfeljebb az úszómedencét és a teniszpályát találná. Ely azonban másra büszke: az istállóiban fickándozó lovacskákra. Semmi rendkívüli tulajdonságuk nincs, kivéve azt, hogy magasságuk alig éri el a 75 centimétert. A „miniatűr” lovak iránti szenvedély nem újkeletű dolog. Arab lótenyésztők a XVI—XVII. században hozták először az európai piacokra a piciny állatokat. Angliában rövidesen minden előkelő családban volt belőlük néhány, és mint a ház kedvencei, gyakran szerepeltek a korabeli festményeken is. A kis lovacskák ma a világ legritkább állatfajai közé tartoznak. A szakértők 300 kancát tartanak nyilván, közülük csak 100 kisebb a 75 cm-nél. Ely Ray az apró lovacskák szenvedélyes gyűjtői közé tartozik. A zöld gyepen hancú- rozó, a konyhában sárgarépa után szimatoló kedvencei között 11 nem éri el a bűvös 75 centis határt. Gazdájukat nemrég az az öröm érte, hogy luxushotelnek is beillő istállóinak egyikében világra jött a kicsinységi verseny győztese, a 40 cm magas Champion. (Apja, az ötéves Arabian King csak 68 cm magas, de gazdájának így is 25 ezer dollárjába került.) A pici lovak nem vesznek részt versenyeken, legfeljebb a futballmérkőzések szüneteiben vagy egyéb alkalmakkor lépnek fel. Szállításuk nem okoz gondot, kényelmesen elférnek egy személygépkocsi hátsó ülésén. A legnagyobb és a legkisebb: Ely Ray kedvencével, Championnal, a gondozó pedig a toronyként fölé magasodó közönséges lóval. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS)
