Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-30 / 100. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. április 30. Éljen a Szovjetunió, a társadalmi haladás, a világbéke fő támasza! Átadták Nyíregyháza új felüljáróját (Folytatás az 1. oldalról) A kulturális és sportlétesítmények fejlesztését igen fontos lépésnek nevezte a város életében a Központi Bizottság titkára. A városi sportcsarnok és uszoda építése nagy lehetőség, de megfelelő hasznosításához jól képzett testnevelő szakemberekre van szükség. A sport nemcsak egészségformáló, hanem nevelő hatása is óriási a tudatos fegyelem kialakításában. Befejezésül sok sikert kívánt a város vezetőinek terveik megvalósításához és mint a megyeszékhely egyik országgyűlési képviselője. Ígéretet tett, lehetőségeikhez képest ő is segítséget nyújt a biztató tervek teljesüléséhez. Biszku Béla délután a megye és a város vezetőinek kíséretében részt vett Nyíregyháza kiemelkedő eseményén, a Tiszavasvári úti felüljáró avatásán. A verőfényes délutánon, több ezer résztvevő jelenlétében Bíró László városi tanácselnök köszöntötte a tervezőket, beruházókat, kivitelezőket. a megjelent vendégeket. Ojtozi János, a közúti üzemi vállalat igazgatója tett jelentést Biszku Bélának, a Központi Bizottság titkárának: tizennégy vállalat jól szervezett munkájával, hat hónappal a határidő előtt, a 100 millió forintos beruházással készült felüljáró építéséről. Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára avató beszédében a többi között elmondta: Szabolcs-Szatmár megyének és Nyíregyházának jelentős eseménye ez a mai felüljáróátadás. Elismeréssel szólt a kivitelezésben részt vevő vállalatok fizikai és szellemi dolgozóinak munkájáról, az irányító szervek, elsősorban a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vezetőinek tevékenységéről. Emlékeztetett arra, hogy gazdasági és társadalmi fejlődésünk tette lehetővé e bonyolult és nagy értéket képviselő felüljáró létrehozását. A jelentőségét fokozza, hogy olyan vasúti síneket ível át, amely hazánkat a baráti Szovjetunióval köti össze. Olyan ez a vasút mint egy éltető ér, melyen a kölcsönös áruszállítás 10 ezer tonnái áramlanak naponta. Biszku Béla a város vezetőivel folytatott délelőtti beszélgetésére hivatkozva elmondta a több ezer főnyi városi dolgozónak, hogy büszkék lehetnek Nyíregyháza fejlődésére, hiszen ebben az ötéves tervben is több mint 6 milliárdos beruházás gazdagítja a várost. Ez a felüljáró is része a város gyarapodásának. Hogy még szebb legyen a megyeszékhely, gazdagabb az itt élő emberek élete, ahhoz továbbra is szorgalommal kell dolgozni. Olyan szervezettséget kell kialakítani. hogy az boldoguljon jobban, aki többet tesz a közösségért. — E gondolatok jegyében adom át a felüljárót és használják azt rendeltetésszerűen — fejezte be beszédét a Központi Bizottság titkára. Majd átvágta a forgalom megnyitását jelképező szalagot. A vendégek végigsétáltak a felüljárón, utána az átadási ünnepség a fegyveres erők klubjában folytatódott. Itt Popp Gábor, a közúti igazgatóság vezetője jelképesen átvette Nyíregyháza harmadik közúti felüljáróját. Ezt követően Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszA SZOT meghívására pénteken hazánkba érkeztek a Szakszervezeti Világszövetség, a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsa, a Finn Szakszervezeti Szövetség, a Francia Általános Munkásszövetség, az Iraki Szakszervezetek Szövetsége, a Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsa, a Marokkói Általános Munkásszövetség, a Mongol Forradalmi Szakszervezetek Szövetsége, az Olasz Általános Munkásszövetség (CGIL), az Olasz Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége (CISL), az Olasz Dolgozók Munkásszövetsége (UIL), a Portugál terhelyettes kitüntetéseket adott át. A Közlekedés Kiváló Dolgozója kitüntetést kapták: Ojtozi János igazgató, Tivadar György főmérnök, Molnár György főmérnök, Petró Pál műszaki ellenőr, Simon István tervező, Varga Gyula, a nyíregyházi városi pártbizottság első titkára, Erdélyi Lajos állomás- főnök-helyettes. Miniszteri dicséretben részesültek: Rácz István építésvezető, Filep Ernő brigádvezető, Sitku Andor villanyszerelő, Szemán István, a Volán 2I-es számú főnökségének „ vezetője. Tóth Kálmán az Építésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetést adta át a közmű építő vállalat két dolgozójának, György Istvánnak és Novo- damszky Györgynek. Bíró László, a városi tanács elnöke Nyíregyházáért emlékérem kitüntetést adott át Kozma László főmérnöknek, Vagy Sándor főmérnöknek és Csőriéi András főmérnöknek. Az avatóünnepség után a késő délutáni órákban Biszku Béla visszautazott Budapestre. Interszindikál, a Román Szakszervezetek Központi Tanácsa, a Spanyol Munkásbizottságok, a Togói Általános Munkásszovétség és a Vietnami Szakszervezeti Szövetség testvéri küldöttségei. A vendégek részt vesznek a magyar dolgozók május 1-i felvonulásán és ünnepségein, továbbá látogatást tesznek Baranya, Békés, Borsod, Győr és Szolnok megyében, ahol ismerkednek ipari és mezőgazdasági üzemekben folyó szocialista építőmunkával, és a szakszervezetek tevékenységével. Külföldi szakszervezeti küldöttségek érkeztek a május elsejei ünnepségekre A világ két pontjáról május 1. előtt Kuba: szabad munkaünnep Anglia: harci felvonulás Százhúszezer embernek helyet adó, hatalmas tribün magasodik néhány napja Havannában a Forradalom téren lévő híres Jose Marti emlékművel szemben: nagyszabású, kubai színekkel és hangulatokkal tarkított május elsejei ünnep vendégeit várja. A középületeken, közöttük a nagy szállók tetején, vagy széles homlokzatán esténként színes lámpafüzérek gyulladnak: köszöntik a nemzetközi munkásosztály hagyományos ünnepét. Az ünnepi felvonulás szervezői, ahogy erről a sajtótudósítók a főpróba során megbizonyosodhattak, nagy munkát végeztek. A másfél órára tervezett karneváli hangulatú felvonuláson a különböző társadalmi és tömegszervezetek, foglalkozások és szakmák mintegy húszezer képviselője halad el majd a vendégek és természetesen az állami és pártvezetők előtt. A vonulók csoportjai ötletesen szimbolizálják a képviselt szakmákat, szervezeteket. Képviseltetik magukat a fegyveres erők kiválasztott egységei és a kubai lakásépítési programot nagyszabású, önkéntes munkával országszerte támogató, „mikrobrigádok” legkiválóbb tagjai. Lenyűgöző élményt ígér az elnöki díszemelvény előtt felsorakozó, erre az alkalomra összeállított hatalmas, kétezer tagú kórus és az ezt kísérő 450 tagú zenekar. A dísztribün előtt áll majd össze az ünnepet, s az országot jelképező hatalmas élőkép, amelyet háromezer fiatal formáz. A felvonulás után természetesen számos szórakozási lehetőség és kulturális rendezvény várja — késő estig — a vendégeket és a vendéglátó Havanna dolgozóit. A májusi ünnep jó hangulatú felvonulással való köszöntését megelőzően — és a Kubai Köztársaságban ez is hagyományos már—, munkaversennyel is készülnek a méltó megemlékezésre. Az ez évi jelszavak az országos gazdaságfejlesztési tervek teljesítéséhez való hozzájárulásra szólítanak fel. A verseny ebben az évben mindenekelőtt a takarékosság, a termelékenység és a munka hatékonysága fokozásának területein folyik. A kubai szakszervezeti szövetség ünnepi felhívásában ezeknek az erőfeszítéseknek a fontosságát hangoztatta. Az ünnepi előkészületek az országban szép példáját adták a nemzetközi munkás- mozgalommal való szolidaritás megnyilvánulásainak is. A szakszervezeti szövetség felhívása a közelgő ünneppel való összefüggésben köszöntötte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. születésnapját, a szovjet dolgozókat, akik a hatvan évvel ezelőtt kivívott győzelemmel ahhoz is hozzájárultak, hogy ma Kuba szabadon ünnepli május elsejét. Angliában a dolgozók az idén tíz nappal május.1. előtt vonultak ki az utcákra, a régi idők nagy tavaszi munkástüntetéseinek harcos szellemében. Április 20-án nyílt meg ugyanis a parlament tavaszi ülésszaka és a dolgozók ezrei egyenest oda, a törvényhozás házába tartottak, hogy közvetlenül a képviselőknek tolmácsolják a nép követeléseit. Délután kettőkor, vigasztalanul permetező esőben indult' el a menet hármas-négyes sorokban a Hyde park sarkától, a tömeggyűlések hagyományos színhelyétől a Westminster palota felé, a piros táblák, transzparensek alatt londoni, birminghami, manchesteri dolgozók haladtak. Az ázott, töretlen harci szellemű menet fél négykor ért a parlament kapujához, ahol csoportonként egymást váltva vonultak be a nagy előcsarnokba és találkoztak a képviselőkkel. Más nagy városokban is tízezrek szüntették be a munkát és tartottak tiltakozó tömeggyűléseket. Az április 20-i országos akciónap 'a dolgozók önálló kezdeményezése volt és figyelmeztető szava nemcsak az ígéreteit megszegő munkáspárti kormánynak szólt, hanem szakszervezeti vezetőségüknek is. A munkáspárti kormány két éve „társadalmi szerződést” kötött a szakszervezeti főtanáccsal, hogy a gazdasági válság közepette a dolgozók érdekvédelmi szervezeteivel szereltesse le a bérköveteléseket. A „nemzeti érdek” nevében a dolgozó milliók két év alatt példátlan önfegyelemmel tűrték szokásos béremeléseik törlését, miközben az árak szédületesen emelkedtek és életszínvonaluk egyre süllyedt. Mostanra betelt a mér^ ték. A csalárd „társadalmi szerződés” a dolgozók áldozatai árán csak a tőkés vállalatok profitját duzzasztotta, a másfél milliós munkanélküliségen, az infláción, a termelés pangásán mit sem enyhített. A szakszervezeti főtanács még ingadozik, az országos elégedetlenség azonban utat tört magának és felső jóváhagyás nélkül szakszervezeti bizalmik vezették az utcára a dolgozókat a „társadalmi szerződés” ellen. A felvonulók figyelmeztették á parlamenti képviselőket, hogy az április 20-i megmozdulás csak a jéghegy látható csúcsa volt, az osztálybékéknek vége, a szakszervezetek újra védeni fogják tagjaikat, nehezen kivívott életszínvonalukat. Londonban azóta megalakult a május 1-i szervező bizottság. A dolgozók menete vasárnap délben a Themze partjáról indul és két órakor a Hyde parkban lesz a nagygyűlés, amelyen szakszervezeti szónokokon kívül lan Mikardo, a munkáspárt országos végrehajtó bizottságának tagja mond beszédet. Havanna, 1977. április. Fort Péter London, 1977. április. László Balázs I HarcösRwtiiectckl PINTER ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI A szovjet hadsereg sztálingrádi győzelme új lendületet ad a politikai munkának. Lényegesen befolyásolja az ország hangulatát és bizonyossá teszi a hitlerizmus vereségét az ingadozó polgárság körében is. Erőteljes propagandamunkát folytatnak az építőmunkások, soraikat kívülálló új tagokkal bővítik. Murczkó Károly a postásotthonon kívül is szélesíti kapcsolatait sportbarátainak népes táborában. Palicz Mihály a munkásotthonon kívüli pártcsoportok közötti összekötő feladatait látja el. Pálfy Ernő az internálás következtében megszakadt kapcsolatait újra rendezi, sőt ezeket a kapcsolatokat továbbfejleszti, újabb fiatalokat vesz fel a csoportjába. (A bélyegüzlet segítségével e kapcsolatokat egy ideig el lehet konspirálni. Az a veszély azonban fennáll, hogy a tapasztalatlanabbak hibát követhetnek el és akkor a csoportot felgöngyölíthetik.) A párt- és szakszervezetek egyes vezetői sorozatos meghívásokat kapnak a polgári rétegekből politikai megbeszélésekre, amiknek bizony sokszor nehéz eleget tenni. A hatóságok előtt ismert elvtársak munkavégzés, javítások címén tesznek eleget a meghívásoknak és folytatnak beszélgetéseket. A lakosság nagy részét aggasztja a háborúban való részvétel, és a németek polipként való ráfonódása az ország testére. A németek viszik Szabolcsból a gyümölcsöt, a vágóállatokat, a szeszt és fedezet nélküli márkával „fizetnek”. Hiánycikk lett a petróleum, a ráfvas, a kerékpárgumi, a bőráru. Ez fokozza az elégedetlenséget, a németellenes hangulatot. Névre szóló leveleket kapunk a Békepárttól, amiknek tartalmát igyekszünk megismertetni tagjainkkal és a pártonkívüliekkel is. Ismertebb párton kívüli személyek szintén kapnak leveleket Békepárt aláírással. 1943 júliusában konspirációs hiba következtében egy Pálfy csoportjához tartozó fiatalt őrizetbe vesznek, Pálfy Ernőt internálják. Az esetnek híre megy, bizonyos fokú visszahúzódás következik az értelmiség részéről. 1943 augusztusában Jékey Ferenc főispán magához hívatja Smiedt Mihályt és Fazekas Jánost hivatalos időn túli megbeszélésre. A megbeszélést a főispán bizalmasnak tekinti. Érdeklődik a munkásság véleményéről a jelenlegi háborús viszonyok között. Fazekasék elmondják, hogy a munkásság aggodalommal szemléli az ország súlyos helyzetét, a németek fokozódó katonai és gazdasági nyomását. Véleményünk az, hogy a kormánynak intézkedéseket kell tenni a német nyomás csökkentése érdekében. A kormány ilyen irányú intézkedése találkozik a munkásság támogatásával. A főispán megköszöni megjelenésüket és felhívja a figyelmüket, hogy „ne feledkezzenek meg a magyarságukról, lesz idő, amikor szükség lesz minden magyarra”. Pár nap múlva rendőr jelent meg a lakásomon, és arra kért, hogy másnap jelen36 jek meg a rendőrségen, a kapitányság vezetője beszélni akar velem. A közölt időpontban megjelentem a főtanácsosnál. Dr. Kiss Sándor, a kapitányság régi vezetője előrehaladott kora miatt nyugdíjba ment, helyét dr. Vastagh Zoltán főtanácsos vette át. Elmondta, hogy Szegedről jött, régi rendőrtiszt, ismeri a munkásmozgalom minden árnyalatát. Azért hívatott, mert ő a politikai ellenfeleit nemcsak aktákból, hanem személyesen is meg akarja ismerni. Felteszi az első kérdést: hogy lehet az, hogy 1941. óta rendőri felügyelet alatt vagyok, és párt jegyzői tisztségemről nem mondtam le? Válaszom az volt: nem mondhattam le, mert a rendőrség vezetőségválasztó gyűlést nem engedélyezett. Ha lemondok, politikai meggyőződésemen az sem változtat. Rendőri felügyelet alá helyezésemmel kikapcsolt a politikai életből a rendőrség. Lemondásomat a fenti okok miatt formálisnak tekinteném. Megkérdezi, mi a véleményem a jelenlegi helyzetről? Nagyon súlyosnak tartom, a kormánynak meg kell találni a kivezető utat az ország függetlensége érdekében. Ebben a kérdésben magam is támogatom a kormányt. Az öntudatos szervezett munkásokat bosszantotta az, hogy rendőrtisztek, közigazgatási vezetők akarták őket „nevelni”. A munkások megalázónak tartották, hogy kétségbe vonják gondolkodó, önálló véleményalkotó képességüket. Losonczi (Ling) Károly asztalossegéd világosan megfogalmazta a szervezkedés szükségességét az egyik rendőr- tanácsosnak, aki őt nevelni akarta. Arra akarta rábírni, hogy ne járjon a munkás- otthonba, mert „ő jó munkás, egyénileg is boldogul”. Losonczi azt mondta a tanácsosnak: „azért járok a munkásotthonba, hogy a hét minden napján szerszám legyen a kezemben, és naponta háromszor tudjak enni. Ma hetenként csak két-három nap van szerszám a kezemben, és naponta csak egyszer tudok enni”. A tanácsost nagyon meglepte az osztályharcnak és az osztályérdeknek ez a leegyszerűsített, világos meghatározása. A főispán megbeszélését Smiedtékkel, és a kapitányság vezetőjének velem való beszélgetését úgy tekintettük, mint a hatóságok tájékozódását arra az esetre, ha a katonai helyzet rákényszeríti Horthyékat a háborúból való kilépésre. Ismerni akarták a munkásszervezetek magatartását. A háborúból való kilépés nem mehet végbe másként, csak ha az összes fegyveres erő, és a munkásság egyidejűleg fordul szembe a németekkel. Feltevésüknek van bizonyos reális alapja. Az országos helyzetet nem ismerjük, csak a megyeit. Itt egyre több olyan jelenséggel találkozunk, amelyből erre lehet következtetni. A katonatisztek között egyre többen vannak olyanok, akik felismerték, hogy a tengelyhatalmak elvesztették a háborút. De vannak köztük olyanok is, akik képesek az ország becsületét odadobni, hogy gallérjukon eggyel több csillag legyen. Ebben az időben egyre több meghívást kapok szabolcsi földbirtokosoktól rádió- készülékek megjavítására. Ismerik a párthoz való tartozásomat, politikai nézetemet azonban nem. A javítások csak rövid időt vesznek el a munkanapból, így jut idő egy kis politikára. Érdekli őket a jövő. Abban egyetértünk, hogy reformokra szükség lesz. De milyen mértékű lesz a változás? Csak azt tudom mondani, hogy minél később lépünk ki a háborúból, annál nagyobb lesz a szegénység, a németek kirabolnak bennünket, nő a feszültség és a kényszerhatások befolyásolni fogják a reform mértékét. Bíznak Kállay manőverező képességében és abban, hogy a győztes nyugati hatalmak kölcsönökkel segíteni fognak.
