Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-29 / 99. szám
1977. április 29. KELET-MAGYARÖRSZÄG 3 Sokoldalúan I smerek aranyplakettes újító munkást, aki a korátroneljárással nem csak magának, de a gyárnak is hírnevet vívott ki. Tudok olyan fiatal mérnökkollektíváról az UNIVERSIL-ben, amelynek jelentős találmánya nyomán bővült az export a nyugati piacra és Afrika államaiba. A HAFE munkásai közül többen rendszeresen úton vannak a Szovjetunióba, hogy a nyírségi gyárban készült konve- jorok szerelésében közreműködjenek. Beszélgettem a vásárosnaményi faforgácslapgyárban olyan munkás- fiatalokkal, akik 3—4 szakmával rendelkeznek. Szót váltottam a Szatmár Bútorgyárban újdonsült művezetővel, aki újító is. De nem láttam a bútorgyárban asztalost. Annál inkább szerelőt, lakatost, univerzális szakembert. Ma már elképzelhetetlen ésszerű, gazdaságos termelési folyamat a gondolkodó-alkotó ember számításba vétele nélkül. Lehetetlen a gazdasági életben előre jutni, ha számításon kívül hagyják az emberi tényezőket. Gondoljunk csak arra, hány olyan gazdaságunk van, amelyik „féloldalas”, mert vagy a gépek, berendezések, felszerelések hiányoznak az optimális gazdálkodáshoz, vagy a vezetésben nincs meg a megfelelő szakképzettség; vagyis hiányoznak a szükséges objektív és szubjektív feltételek. Van olyan gazdaságunk, ahol még mindig kevés a szakmunkás, nem is szólva a nők képzésének hiányosságáról, mégis magas terméseredményeket akarnak elérni. Pedig ez így meddő törekvés. Fontos, hogy ezt a párt felismerte, és propaganda- munkánk homlokterébe állította. Miről van szó? Arról, hogy a tartalékokat fel kell tárni és a társadalmi-gazdasági előrehaladás szolgálatába állítani. Ezt célozza az a határozat, amely egységes egészként fogja fel a szocialista munkaversenyt és az üzem- és munkaszervezést. Tegyük hozzá: ez a határozat nem csupán a pártbizottságoknak, pártszervezeteknek, a szak- szervezeteknek ad feladatot, hanem a gazdasági vezetésnek is. Itt említendő meg a közművelődésről szóló párt- határozat is, amely a tudati tényezők szerepét hangsúlyozza. Sajnálatos, hogy jelentőségét egyes vállalatoknál nem, vagy nehezen ismerik fel. K étségtelen, hogy a szemléleteken máról holnapra nem lehet változtatni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lemondjunk a változtatásról. A gondokat komplex módon megoldó törekvésekre van szükség a vezetés minden posztján, amelyek eredményeket hoznak a gazdasági életben, egyben a dolgozók tudati fejlődését is elősegítik. Az üzemek gazdasági és pártvezetőinek mindig a legégetőbb kérdéseket kell érzékelniük, ezek megoldására kell törekedniük. Mindehhez hozzá tartozik a kollektíva segítségének, javaslatainak igénylése is, hogy minden alkotó erőt hasznosíthassunk. F, K. Szalontai Kálmánnak, a HAFE nyíregyházi gyáregysége szenszámüzem-vezetőjének a munka és a munka könnyebbé, ésszerűbbé tétele, az újítás az életeleme. Szerényen számolva is legalább 30 újdonság kidolgozásában vett részt, s hogy nem sikertelenül, ezt bizonyítják az elismerésék, közöttük a KGM kiváló dolgozója cím. — Kezdetek óta kitűnt különleges szakmai érzéke, látásmódja — így beszélt róla Kovács Gyula, a Rákóczi utcai telep vezetőhelyettese. — Látszott, hogy szerszámkészítőként is képes a részekben az egészet felfedezni, az összefüggéseket kikutatni. Nem hajlandó vállrándítással elmenni a dolgok mellett, mondván: „nem az én ügyem”. Hiszen nem munkaköri kötelessége volt, hogy a gyár veszélyben forgó tervtelParaszti múlt, gyári jövő „Más lett az életünk... öntik a forróságot a présautomaták. Hangjuk betölti a csarnokot. Munkapadjaiknál nők és férfiak, a másodperceket is kihasználva szorgos- kodnak. Tárcsabetéteket gyártanak gépkocsikhoz. Termékeik állják a hazai és a külföldi piac versenyét. Honnan jöttek ide, a munkapadok mellé? Jónás Sándorné Gyulaházán, Baráth Béláné Anarcson, Nyakó Sándor Dombrádon, Koczák Borbála Anarcson többre vágyott, mint amit a falusi életforma, a kapálás, a jószágtartás, a szűkre zárt család kínált. Ki-ki a maga módján, a maga lehetőségeivel indult el sorsán változtatni. Múltjukban az a közös, hogy valamennyien a parasztság soraiból jöttek. Jelenükben pedig az a tény, hogy valamennyien a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kisvárdai gyáregységében dolgoznak. A gyáralapító ötgyerekes asszony Jónás Sándorné 40 éves koráig élte a falusi asszonyok kenyerét, családért küzdő életét. Férje. _ nagylányai a közeli állami' gazdaságban, maga pedig a helyi termelő- szövetkezetben dolgozott. 1970-et írtak, amikor híre járt: munkásokat keres a VSZM. Jónásné és egyik lánya letette a fakanalat, férje leszámolt az állami gazdaságban és máris mindhárman Budapesten, az anyagyárban találták magukat. Betanulok voltak 8 hónapig. És mi lett a család többi tagjával? Asszony lányuk, aki éppen gyermekgondozási segélyen volt. ellátta otthon maradt testvéreit is. A gyáralapítók mindhárman betanított dolgozókként tértek haza. Később Jónásné a fiát is maga után hozta a VSZM- be. — Nem volt könnyű életformát váltani — mondja. — De tovább otthon maradni sem lehetett. Nem romantikát. értelmes munkát akartam. Meg embereket tudni magam körül. A pénz is biz-» tosabb volt igy. A család is együttmaradt. Valamennyien megváltoztunk. Többek lettünk. A mindennapra jutó munka, a présgép nyugtot adó zümmögése mellett, értelmesebbé tette hétköznapjainkat. Családom boldogulása, meg az unokák koronázzák be örömmel az életemet. A törzsgárdatagság, munkám elismerése a ráadás. Az előpréselő tanulni kezd Nyakó Sándor családjában úgy alakult az élet. hogy 17 éves korában nyakába szakadt a családfenntartás gondfigyelve, pesti szakmunkástanuló koromban a malomgépgyár szerszámműhelyébe helyeztek, holott géplakatosnak készültem. így lettem szerszámkészítő. Itt Nyíregyházán, a VAGÉP-nél még egyetlen voltam a szakmában, mostani helyemen pedig üzemvezető vagyok. Igaz, közben leérettségiztem. — Anyagi elismerés? — Nem vagyok álszent, a pénz is számít. Jól jött például tavaly a 11 ezer forintos újítási díj és jó lenne, ha véget érne már az a rég húzódó ügy, aminek eredményeként újítótársammal együtt mintegy 70 ezer forintot kaphatnánk. Az igazi azonban nem a pénz, hanem az, hogy a mérnökök is elismernek, diploma nélkül is partnerük vagyok. Speidl Zoltán ja. Krampácsolt a vasútnál, dolgozott az építőiparban, majd visszament a MÁV-hoz. Átrakó brigádba került. 1971- ben már betanított munkás a kisvárdai gyáregységben. Lehetőség nyílt a szakmunkásbizonyítvány megszerzésére. Az elsők között vizsgázott. MEO-st csináltak belőle, de ő a termelésbe kérte magát, így lett előpréselő. Közben megnősült. A szabó betanított munkásfeleség most gyermekgondozásin van. A szülőkkel laknak, de a lakás szű_ kös. Bővítésre gyűjtenek. — Nem hagyok én addig békét magunknak, hisz még csak 28 évesek vagyunk — gondolkodik hangosan, — amíg nem fogunk hozzá a rendszeres tanuláshoz. A nyolc általános ma már nagyon kevés. Én a múlt évben a szakmunkás-bizonyítványommal egyetemre kerülhettem volna, de családi gondjaim ezt nem tették lehetővé. így maradt a gimnázium. No meg természetesen a munka, amelyben továbbra is példát akarok mutatni. Férj, feleség egymás mellett Baráth Béláné betanított préselőnek minden vonatkozásban igazi partnere van a munkában. A szomszédos présgépeken a férje dolgozik. Míg feleségével beszélgetünk, neki duplán kijut az automata gépek kiszolgálásából. Há. rom műszakban dolgoznak. Három kislányuk van. A feleség a háztartást és a 10 éves tsz-dohányosságot, a férj a 18 éves bejáró záhonyi átrakómunkát a múlt évben cserélte fel az iparral. A gyerekek jövőjét látják így biztosabbnak. — Meg a mi életünk is más lett — veszi át a szót a munkahely porától megszőkült préselőnő. (— Akármilyen maszatosak vagyunk a gépek mellett, de az utcára már úgy lépünk ki. mint akit skatulyából húztak elő!) — Nemcsak a pénzzel, de az idővel is jobban tudunk gazdálkodni. így a férjem is el tudja végezni ä 7—8. osztályt. Én meg a lányaimnak tudok többet segíteni a tanulásban. Gyerekeimnek nagyobb tudást szánok, mint a mienk. Nagyobbik lányunk most megy gimnáziumba. Pedagógus szeretne lenni. Nem tudom, mit szélesedett a látóköröm az itteni egy év alatt, de hogy a brigád, a közösség nélkül nehezen lennék meg, azt máris állítom. A munkatársak és a munka lettek életem formálói. Felnőni a brigádhoz A tizenévesek mindezt másként csinálják. Az iskolában pályaválasztási tanácsadás van. Sőt: az üzemek, gyárak maguk is elmennek és szakmunkásképzőbe hívnak. Koczák Borbála is így lett műanyagfeldolgozó szakmunkás. Mindössze 18 éves, és már egy éve dolgozik. Az életből, a küzdelemből ma még keveset lát, de sok mindent ösztönösen meg. érez. — Munkáslány vagyok — állítja. — Édesapám a Vulkánban. segédmunkás, de belőlünk. mind a hét gyerekből — én vagyok a legfiatalabb — többet nevelt. A munka és a bejárás mellett szabad időmet a KISZ-ben végzett tevékenység köti le. Tagja vagyok a gyári női focicsapatnak is. A November 7 ezüstkoszorús szocialista brigád vett fel tagjai sorába. Munkában és tudásban fel kell nőnöm a brigádhoz. Bálból, szórakozásból nem állhat az élet... Sigér Imre jesítését másodmagával egy speciális szerszám elkészítésével mentse meg és senki sem kényszerítette arra, hogy újítson, törje a fejét. — Miért újít? — Amikor szembe találom magam egy technológiai problémával, az első gondolatom mindig az: miképp lehetne egyszerűbbé, gyorsabbá tenni az adott folyamatot. Úgy látszik, ez családi vonás is náluk. Apja földműves, „nagyon okosain gondolkodó ember” volt. Egyik testvére ugyancsak itt, a gyárban művezető, öccse pedig egy kisiparosnál dolgozva, „mindent tud, amit a forgácsoló szakmához, a gépi munkához tudni kell. Szépen farag, legújabban pedig képeket fest”. A jelek szerint kisfiától sem lesz idegen a szerszám, mert ötéves ugyan, de egy csavarhúzókészlettel, egy finom fogóval jobban leköti magát, mint a legcsodálatosabb játékkal. — Mi szükséges az újításhoz? — Azt kell kutatni, hogy a lehetőségek és a kívánalmak összhangja miként teremthető meg. Nem szabad elhinni, hogy amit elképzelünk, az jobb már nem is lehet. Mindezeken kívül pedig: megfelelő környezet, munkatársak is kellenek ehhez. — Vannak irigyei? — Szemtől szembe senki, de sokszor jut el hozzám mások kérdése: miért nem jó a régi? Minek a pluszgond?De az igazság az, hogy engem ezek nem befolyásolnák. — Mit érez sikernek? — Még nem vagyok negyven éves és koromhoz képest elértem, amit szerettem volna. Szerencsém volt akkor, amikor kézügyességemre félidőn 34 hektáron termel burgonyát a vállaji Rákóczi Termelőszövetkezet. Múlt évben mintegy 200 mázsát takarítottak be hektáronként. Hunlca a határban Ötletes módon töltik a burgonyavető gépet Nyírmadán. Az állami gazdaság szakemberei állványt készítettek, amiről a billenős kocsi könnyedén borítja a vetőgép tartályába a burgonyát. (Hammel József felvételei) Vetik a kukoricát a gergelyiugornyai határban. A jándi Előre Tsz területén Illés Alajos naponta 20 hektáron teszi földbe a magot. A vásárosnaményi Kossuth Tsz földjén lédús zöldtakarmányt takarít be a járva sl- lózó. \ Tollvonások egy újító arcképéhez
