Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-29 / 99. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. április 29. Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely hat évtizede új korszakot nyitott az emberiség történetében! Kiváló vállalat a nyíregyházi papírgyár A 60. évforduló jegyében Készül a felvonulás dekorációja. (Foto: TASZSZ—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról) Befejezésül kérte: a maga posztján mindenki teljesítse feladatát, akkor az életszínvonaltervünk is megvalósul. A gyár kollektívájának jó egészséget kívánt. Ezután Kovácsvölgyi Zoltán igazgató kitüntetéseket adott át: A Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapták: Cselószki György, Hepp János és Vilmányi Márton. Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesültek: Balogh Imre, Bákány Miklós, Bicskei Sándor, Czuczor Hermann, Erdei Bálint, Fodor György, Hajdú Pálné, Hliva András, Jarostyák János, Jó- bi Lajos, Karóczkai János, Kálmánchey Gábor, Kovács Imre, Kovács István, Margi- tai István, Mikula János, Nagy Mihály, Németh Imre, Pa pp Andrásné, Puruczki László, Répánszki Antal, Szabó Károly, Tháli Miklós, Turóczi György, Weisz József. A vállalat vezérigazgatója Kiváló Dolgozó kitüntetést adott át Kovácsvölgyi Zoltán gyárigazgatónak, Gálit Miklós főmérnöknek. Az ünnepi gyűlésen osztották ki a szocialista brigádoknak a különböző fokozatú címeket. A vendégek a gyűlés befejezése után gyárlátogatáson vettek részt. A Központi Bizottság titkára elismeréssel szólt a látottakról. Megtekintette a negyedmilliárdos beruházással készülő új zsák- gyárrészleget. Végezetül Re- bák Pál, a November 7. szocialista brigád vezetője kérésére gratuláló sorokat írt a brigádnaplóba. ★ Több vállalatnál és szövetkezetnél is tartottak csütörtökön ünnepséget. A Felső-tiszai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság ünnepségén dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára adta át a Kiváló vállalat kitüntetést. Az ünnepségen részt vett dr. Csontos Gyula, a Fagazdaságok Országos Központja vezérigazgatója. A dolgozók közül 17-en az Erdészet kiváló dolgozója és egy dolgozó a Faipar kiváló dolgozója kitüntetést kapta. Gulyás András szb-titkár a SZOT Érdemérem arany fokozatát vette át. Kiváló szövetkezet címet kapott a Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet. A kitüntetést Mészáros Vilmos, az OKISZ elnökhelyettese adta át. A Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetésben részesült Fekete Sándorné és Molnár Ilona. A Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezet ünnepségén Czimbalmos István, a KI- SZÖV elnöke adta át a Kiváló szövetkezet kitüntetést. Nagy László és Feffer János termelésirányítók a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést kapták: A Vásárosnaményi ÁFÉSZ- nél a Kiváló szövetkezet kitüntetést Nagy Béla, a MÉSZÖV elnökhelyettese és Bu- zsáki László, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára adta át. Tiszalökön az ÁFÉSZ Prágában csütörtökön folytatta munkáját a Béke és Szocializmus című elméleti és tájékoztató folyóirat tevékenységét megvitató értekezlet. A csütörtöki ülésen felszólalt Gyenes András, az MSZMP KB titkára, a magyar delegáció vezetője is. Gyenes András megállapította. hogy a folyóirat eredményesen teljesítette feladatait, hozzájárul a marxizmus —leninizmus eszméjének terjesztéséhez, a testvérpártok tapasztalatcseréjének bőví. téséhez Egész tevékenységével jól szolgálta a testvérpártok kapcsolatai és összefogása erősítésének ügyét. A folyóirat az elmúlt időszakban is eredményesen közreműködött annak meggyőző bemutatásában, hogy szüntelenül gyarapodnak az öt világrész átfogó nemzetközi kommunista mozgalom soZója brigádjának csütörtökön délután a Szakma kiváló brigádja kitüntetést nyújtották át. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium dicsérő oklevelet kapta a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat, melyet dr. Móger János, a Dohányipari Vállalatok Trösztje vezérigazgatója adott át. A megyei ZÖLDÉRT Vállalat (MÉK) ünnepségén a dicsérő oklevelet dr. Pintér György, a ZÖLDKER vezérigazgató-helyettese adta át, Kiváló szövetkezeti munkáért kitüntetést kapott Gönczi Ferenc. Immár tizenötödször nyerte el a Kiváló vállalat címet a Szabolcs-Szatmárra is kiterjedő Eger—Mátra-vidéki Borgazdasági Kombinát. A kitüntetést Egerben dr. Dab- rónaki Gyula államtitkár, a KNEB és az ÉDOSZ elnöke adta át. rai, növekszik a kommunista ég munkáspártok ereje és befolyása. A Központi Bizottság titkára felszólalásában rámutatott arra, hogy a folyóirat tevékenységével elősegíti a nemzetközi méretű osztályharcban felmerülő, a testvérpártokat foglalkoztató új kérdéseknek a marxizmus— leninizmus szellemében történő alkotó megválaszolását. A KB titkára hangsúlyozta, hogy hazánkbar) a folyirat magyar kiadása hozzájárul párttagságunk marxista—leninista ismereteinek bővítéséhez, segíti a társadalomtudományok területéi) folyó kutatómunkát. Gyenes András elismerését tolmácsolta a folyóirat eredményes munkájáért. Küldöttségünk nevében egyetértését fejezte ki a testvérpártok közös orgánuma munkájának további tökéletesítését célzó javaslatokkal. Teherautó vesztegel a Gorkij utcán, s ez magában is különös látvány, hiszen Moszkva főutcájáról rég kitiltották a tehergépkocsikat. Ez azonban most kivételes eset: a fővárosi tanács villanyszerelői a május 1-i transzparenseket és fénydekorációkat szerelik. Az ünnepi díszítések gyárban készültek, mérnökök tervezték őket alumíniumból, plexiüvegből, s belülről fénycsövekkel világítják meg. A díszítések egyre korszerűbbek, egyre mutatósabbak, s május 1-én este, amikor minden forgalom leáll Moszkva központjában, puszta jelenlétükkel is esztétikai élvezetet okoznak majd a sétálók százezreinek. Az ünnep, amelyhez a keretet szolgáltatják ezek a dekorációk, az évek folyamán semmit sem veszített fontosságából a szovjet emberek számára. Ok a büszkeségre A munka ünnepére készülve Moszkva a felszabadult munkára, az örömet adó munkára, és persze — a tizedik ötéves terv fő céljaival összhangban — a hatékonyabb munkára gondol. Ez nem kampányfeladat! Vezetők és vezetettek legnagyobb közös gondja a hatékonyabb termelés már évek óta, ám ilyenkor, ünnep előtt mégis szokás, talán „illendő” is, még többet, még jobban dolgozni. A lapok jelentéseiből ítélve a május 1-i felvonuláson lesz mivel büszkélkednie a szovjet munkásságnak. A Kámai Autógyárból például azt jelentették, hogy a tervezett 15 ezer helyett az év végéig 22 ezer nagy teljesítményű KA- MAZ-tehergépkocsit gyártanak. A kuznyecki szénmedence bányászai május 1-ig terven felül 70 ezer tonna szén kitermelését vállalták; egy évvel a határidő előtt üzembe helyezték a Szajano-Su- senszkojei Vízi Erőmű utolsó turbináját. A gazdasági helyzetet általában bíztatónak ítélik, bár az eredményekkel való kriti- kátlan kérkedés már egyáltalán nem divat, hanem egyike azoknak a jelenségeknek, amelyeket a párt a legélesebben bírál. Az Izvesztyija a negyedévi terv, teljesítéséről szóló beszámolójában az 5,6 százalékos ipari termelésbővülés és a 2,7 százalékos bér- szintemelkedés mellett arról is beszámol, hogy az egyesülések és üzemek egy része, ha teljesíti is a tervet, még mindig nem dolgozik igazán hatékonyan. A termékek egy részé minőségi és választékproblémák miatt nem értékesíthető, a termelékenység nem nő a megfelelő ütemben, s az első negyedévben néhány fontos termékből mennyiségileg is kevesebbet termeltek, mint a terv előírta. Kevesebb volt a nyersvas, az acél, a hengerelt áru, a cipő, a hűtőgép. Új kezdeményezés A Don melletti Rosztov város lakóit egyébként ezek a fajta gondok sarkallták arra az új kezdeményezésre, melyet aztán hetek alatt az egész Szovjetunióban átvettek: dolgozz elmaradás nélkül, hatékonyan, jó minőséggel! Az ilyen túlságosan is általánosnak tűnő jelszavakat minden egyes üzem maga „bontja le” a helyi követelményeknek és lehetőségeknek megfelelően, de abban senki sem kételkedik, hogy a rosz- toviak felhívására nagyon nagy szükség volt. A több és jobb munka, a minden tekintetben teljesített terv jelentkezik aztán a nemzeti jövedelemben, a fizetési borítékban, az új üzletekben és óvodákban, a nagyobb lakásokban, a jobb termésekben, a több húsban és a jobb kenyérben, egyszóval mindabban, amit a szovjet ember a fejlett szocialista társadalomtól elvár, méghozzá nem a jövőben, hanem ma, ha lehét, már ezen a május 1-i ünnepen, de a következőig már feltétlenül... Bokor Pál Gyenes András felszólalása Prágában PINTÉR ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI Valent Sándor vízvezeték-szerelő, Mezei Tibor és Oláh Lajos szoros politikai kapcsolatban van egymással. Hozzájárul ehhez lakásuk közelsége is. Gyakran találkoztunk a város keleti területén élő elvtársakkal. Informálásuk, vagy egy-egy megbeszélésre való mozgósításuk gyorsan megoldható. Sajnos, Valent Sándort gyakran hívják be katonai szolgálatra, emiatt nem tudjuk rábízni egy csoport állandó vezetését. Pedig megvannak ehhez a képességei. Széles körű ismeretséggel rendelkezik, szinte mindenkit ismer a városban. Ugyanez a helyzet ifjú Smiedt Mihállyal is, aki Lajtai Endrével a Glück-féle kárpitosműhely és bútorüzlet alkalmazottait össze tudja fogni és az áremelkedésnek megfelelően korrigáltatják a béreket a munkaadónál, aki az ismert módszert próbálja alkalmazni: hajlandó volna Lajtai bérét nagyobb mértékben emelni, csak ne képviselje a többiek érdekeit. Lajtai gyakorlatból tudja, csak addig van ereje a munkaadóval szemben, amíg az ott dolgozók egységesek és támogatják. Ezért elutasítja a munkaadó javaslatát. A béremelések időszakos folyamatosságát továbbra is biztosítja az ott dolgozók részére. 1942 nyarán behívják katonai szolgálatra a 65. kiegészítő parancsnokságra Pál Ferencet, Ferkó István szobafestőt, Gregori asztalost és engem. A fogadtatás a kiegészítő parancsnokságon nem valami barátságos. Amikor beérkeztünk az iskola udvarára, voltunk vagy százan. Kijött egy őrnagy egy katonával. A katonának azt mondta: „tölteni, tölts”! A katona betöltötte fegyverét. Az őrnagy felszólította a be- vonultakat, hogy menjenek az udvar végére. Az udvaron lévő akácfa és az iroda ajtófélfája között egy képzelt vonalat húzott, és megparancsolta a katonának, hogy aki a képzelt vonalat átlépi, azt szó nélkül lője agyon. Majd kijött egy tizedes összeszedni a katonakönyveket. Én oldalt álltam, amikor szedte a könyveket. Kiejtésén észrevettem, hogy szlovák. Odajött hozzám a katonakönyvért, és szlovákul megkérdeztem, hogy hová megyünk? Ö szlovákul válaszolta: „mentek a frontra”. Délután háromnegyed hatkor sorakozó, indultunk az állomásra. Elöl-hátul, oldalt szuronyos katonák és csendőrök kísérnek bennünket. Az utcán civilek várakoznak, a bevonultak hozzátartozói. A csoporthoz a civilek közül senkit nem engednek közel, nem szabad a bevonultaknak átadni semmit. Kimegyünk az állomásra, a peronra, a vonat az orrunk előtt ment el. Az egész menetet visszakísérték az iskolába, a következő vonat éjfélkor indult. Hárman ültünk a folyosó feljáró lépcsőjén, Ferkó, Gregori és én. Arról beszélgettünk, hova kerülünk, milyen helyre, lesz-e lehetőségünk átszökni a szovjet csapa35 tokhoz? A tisztek már mind elmentek, csak az orvos van még az irodán. Az iskola udvara minden oldalról zárt, az utcai kapu be van csukva, a kapuban fegyveres őr áll. Elsötétítés van, a világítás gyér, este 20 óra lehet. Kijön az irodából valaki, és a nevemen szólít. Bemegyek utána az irodába, ahol azt mondja az előszobában, hogy várjak. Pár perc múlva kijön az irodából az orvos és elindul a városba. Majd kijön egy törzsőrmester'és behív. Ideadja a katonakönyvemet és azt mondja: „Menjen el most, azonnal, de ne menjen az állomásra. Menjen gyalog a legközelebbi állomásig és ott szálljon fel.” Soha nem láttam, nem ismertem, nem mutatkozott be. Nyilvántartási lapomat a kezében tartotta, azon rajta volt a jellemzésem. A törzsőrmester kikísért a kapuig, és szólt az őrszemnek, hogy engedjen ki. Annyit mondott csak, hogy „sok szerencsét”. Hogy a nyilvántartási lapommal mit csinált, nem tudom, de azután soha nem kaptam behívót. A szovjet—német háború kitörése után lényegében véve megszűnt a politikai kapcsolat a szociáldemokrata párt központja és a nyíregyházi szervezet között. A kapcsolatok adminisztratív jellegűek voltak, amiket postán keresztül bonyolítottunk le. Így kaptuk a párt- és szakszervezeti bélyegeket, az ellenértéket postán küldtük meg a központoknak. Török János rendszeresen meglátogatott bennünket. Ilyenkor kaptunk politikai tájékoztatót a politikai helyzetről és a Márciusi Front alakulásáról. A kapott tájékoztatás alapján politikánkat magunk alakítottuk a helyi adottságoknak megfelelően. Dessewffy Aurél gróf, akinek földbirtoka volt Királyteleken és Görögszálláson, a görögszállási birtokán keményítőgyárat építtetett. Brinken Róbert lengyel emigráns, aki 1939-ben menekült Magyarországra a németek elől, Dessewffy birtokán kapott menedéket. Bámulatosan gyorsan megtanult beszélni magyarul, jó kiejtéssel. Műszaki ember, jó szervező, ő koordinálja az építési, hőerőgépészeti és elektromos szerelési munkákat. Fábry Zoltán villanyszerelő mester engem bízott meg a gyár elektromos erőátviteli szerelési munkáival. A rendőrségtől engedélyt kaptam, hogy naponta kijárjak Görögszállásra a szerelési munkára. Brinken Róbert Hitler-ellenes, antifasiszta. A szervezett kőműves szakmunkásokkal mindjárt kapcsolatot létesített az építkezésen. A kőműves szakmunkások pedig a mellettük dolgozó uradalmi cseléd segédmunkások kokött folytattak felvilágosító tevékenységet. Az építkezésen élénk politikai munka folyt, amiről csak Brinken Róbert tudott. Figyelmeztette az építőmunkásokat, arra ügyeljenek, nehogy az intézőnek valami a tudomására jusson. Brinken Róbert kapcsolatot tartott az országban lévő más lengyel emigrációs csoporttal is. A csendőrség gyakran meglátogatta az építkezést, információt kértek az intézőtől, az pedig Brinkentől. Az információ kielégítő volt, minden rendben, szervezkedés nincs. Kiutaztam megbeszélni a motorok, a kapcsolótábla és az áramfejlesztő szerelését. Én már ismertem őt, mert az ott dolgozó elvtársak informáltak személyéről, ö még nem ismert. Megbeszéltük a feladatokat, átnézte a terveket, minden rendben volt. Amikor eljöttem, informálódott az elvtársaktól személyemmel kapcsolatban. Legközelebbi találkozásunk alkalmával már nyílt, őszinte beszélgetést folytattunk a háborúról, a háború utáni változások szükségességéről. Több heti együttműködés után barátsággal váltunk el. Jelentős szerepe volt abban, hogy a felszabadulás után a keményítőgyárban is megalakult a kommunista párt szervezete. I Harcosfévtizettekl
