Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-17 / 89. szám
1977, április 17. Szabolcsi nívódíjas színészek O ívódíj. A színészi-rendezői teljesítmény elismerése, gratuláció, köszönet az ezen felüli pluszokért is. Nagyjából ezekkel a szavakkal foglalható össze a megyei és a nyíregyházi városi tanács, és más szervek által adományozott kilenc idei színházi nívódíj mögött meghúzódó tartalom. Kilenc színművész és színházi szakember vette át köszönettel és örömmel az elismerést Nyíregyházán — kilenc embernek adott újabb mozgatóerőt a további munkához az immár hagyományossá vált kitüntetés, jutalom. Mátray Márta: „Fogékonyabb szemmel néznek” A Csokonai Színház és a Déryné Színház művészei egyaránt otthonosak Nyíregyházán és a megye községeiben, a Móricz Zsigmond Színházban és különböző művelődési házakban. Sok iskolában, üzemi, ifjúsági klubban személyesen is ismerik őket, jó néhány szocialista brigádunk naplójában található meg bejegyzésük, aláírásuk... Több hát a kapcsolatuk Saabolcs-Szatmárral, az itt élőkkel, mint amennyi a műsorfüzetek, plakátok tükrében látszik — holott az sem kevés. — Ilyenkor közhelynek, frázisnak hat, ha a nívódíj átvétele után azt mondja a színész: nagyon szeretem a nyíregyházi, szabolcsi közönséget. De higgye el, okom van arra, hogy ezt mondjam — jegyezte meg Mátray Márta, az egyik kitüntetett művész, a Csokonai Színház fiatal színésznője. — Pályakezdő vagyok, hiszen ez csak a második évadom volt a főiskola elvégzése után. De talán éppen ezért más szemmel nézek körül, sok minden új számomra. Úgy érzem, jó szerepeket kaptam — és a közönség tapsa, mondjuk az Énekes madár Magdójának alakítása után, igazolta az alakról kiformált elképzelésemet... Amiért jó közönségnek tartom a nyíregyháziakat: frissebb, fogékonyabb szemmel néznek színházat... Botár Endre: „Jó érzés fiatalokkal találkozni” — Csak megerősíteni tudom ezeket — kapcsolódik a beszélgetésbe a Déryné Színház művésze, Botár Endre. — Ugyanígy vélekedem a szabolcsi közönségről, s még hozzátenném : a régi színházi hagyományokkal, társulattal rendelkező városokban nemcsak értőbb (talán) a közönség, hanem ... hogy is mondjam: merevebb is. Kialakul bizonyos sznobizmus... Nehezebben lelkesedőbbek. Pedig a színészeknek nagyon sokat jelent, ha lelkes, őszintén figyelő emberek ülnek a nézőtéren! — Nagyon jóleső érzés annyi fiatalt látni itt a széksorokban! És érdekes, izgalmas találkozni velük az előadás után. Egy-egy ilyen beszélgetés ránk, színészekre is igen nagy hatással lehet — közvetlenül érzékeljük a reagálásokat, halljuk a véleményeket a darabról, az általunk játszott alakról. S ez mindig segítség a figura még jobb megformálásához ! — Szinte hihetetlen, hogy feldobja az embert, ha látja, hallja: addig talán színházat sem látott emberek hogyan töprengenek, vitáznak a színdarabról, egy hős útjáról. S a legérdekesebb, amikor egy-egy helyzetben, alakban ismerőst látnak — saját életükből, környezetükből! Egyszer például Nyírmadán voltam fültanúja szünetben egy beszélgetésnek, ahol a csodálkozással és felismeréssel a hangjában mondta egy bácsi a Koldusoperában alakított Maxiról: „Hát könnyű neki, ha a rendőrfőnök a barátja...” — és tovább szőtte a gondolatot. Nehéz megmagyarázni, de Maxinak, nekem nagy örömet okozott ez a beszélgetésfoszlány ... T. GY. Korszerű gyermekszínjátszást H omenius — a 300 évvel ezelőtt működő nagy pedagógus — vallotta a gyermekszínjátszásról, hogy „Az iskolai színjátszás az élet iskolája.” Noha nem gyermekszínészeket kívántak képezni akkor sem, akárcsak ma az általános iskolákban, csupán az együttjátszás örömét szeretnék e nemes játékban a résztvevőkbe oltani. A szakemberek ma is úgy vélik, hogy a színjátszásnak elsősorban a gyermek nevelését kell szolgálnia. Ez a gondolat vezérelte megyénk közművelődéssel foglalkozó szakvezetőit is, mikor életre hívták a gyermekszínjátszó csoportok megyei találkozóját. A hónap elején rendezett nonstop program bár kissé fárasztó volt gyermeknek, felnőttnek egyaránt, de nem volt hiábavaló. Egymás munkájának megismerésén túl a legkülönfélébb stílusok, irányzatok csaptak össze vagy fértek meg egymás mellett. Legtöbbet a szakvezetőknek használt, bár számukra talán hasznosabb lenne a gyermekszínjátszó-rendezői tanfolyam. A gyermek természetes igénye a játék, az életkorának megfelelő cselekedtetés. Ennek fontosságát különösebben nem kell hangsúlyozni. Szerkesztett irodalmi műsorokkal gyakorta találkozni iskolai ünnepélyeken, — De megérte, — teszi hozzá a zavart tőmondatot a fiú. — Meg bizony! Szép egy állat mondhatom... Most eladom. Veszek belőle egy kisebbet. Azt megöljük magunknak karácsonyra. Nekünk elég lesz az is. Amit mi apáddal megeszünk, az már egy macskának is elég. De vágni azért kell. Úgy illik. Minden télen tudtunk bökni egyet. Ezután is szeretnénk. Neked is küldök belőle... — Ezt eladom, és még pénzem is marad. Majd tízezret kapok érte. Tízet! ötért veszek egy másikat... öt marad. Abból hármat megtartunk magunknak, épp annyi hi- bádzik a sírkövünkből. Mert csináltatunk. Nagy fehér lappal a tetejibe, hogy ne legyen rá senkinek se gondja, hogy ne füvesked- jünk ki. Te messze laksz... Kettőt pedig neked adok! — Ne beszéljen ilyet anyuka. És a pénz sem kell, nem azért... — Te csak ne magyarázz! Tudom, hogy szegény vagy, mint a templom egere. Mert csak azzal a nyavalyás papírokkal törődsz. Miért nem választasz valami tisztességes szakmát? Egy rendes iparos nem szűkölködik semmiben. Több lenne a pénzed... — De... — Semmi de! Kapsz belőle és kész! Ha nem is sokat, de kapsz. Mi is szűkölködünk. Apád hétszáz forintját forgatjuk. Mert nincs az a sok amelyik el ne fogyna és nincs az a kevés, amelyik elég ne lenne. Be kell osztani. A fiú állt és messzire nézett. Nem tudta sírjon, nevessen, örüljön avagy elbújdosson szégyenében. Talán ezek az apró pillanatok, anyja feddő szavai nyomán, ezek, amelyekben kesernyés fájdalommal gondol hőn áhíszemléken. Ezekben a gyerekek többnyire mozdulatlanságra vannak ítélve. A műsorok sajátossága természetesen nemcsak a módszerekben és a forma kialakításában ró a rendezőre más-más feladatot, a tartalom megválasztásában is befolyásoló tényező. Az úttörő kulturális szemlén tapasztalhattuk, hogy milyen sokan mondanak életkoruknak nem megfelelő költeményt, vagy adnak elő komolykodó, oratórikus darabokat. A politikai nevelő szándék is visszaüt, ha meg nem emészthető szöveg közlésére kényszerül a gyermek. A Hetedik eclóga remekmű, de mit fog fel ebből a gyerek! Egy el nem hanyagolható intelem, hogy ki kell küszöbölni az „előrejátszást”! Ha ugyanis a rendező maga mutatja meg: milyennek képzeli az adott jelenetet vagy figurát, akkor a gyermek utánozni fogja. Az utánzásból pedig gyakran dilettantizmus születik. Az életkort természetesen itt is figyelembe kell venni, mert az utánzás problémája nem azonos a hatéveseknél és a tizenkét éveseknél. A leglényegesebb, hogy a gyermekszínjátszás a gyermekért van. Felnőtt gondolkodását ne kényszerítse rá a pedagógus. Módszereit pedig formálja az ő igényeikhez, különben hiábavaló minden fáradozás. S. J. tott „mesterségére”, a toliforgatásra. Az ő finom lelke, megtéríti néhány gondolat idejére, de ha másra terelődik a szó, marad minden a régiben. Csak a szeretet piramisa női egyre nagyobbra, hatalmasabbra. ★ A napokban csomagot kapott a fiú. A csomag tetején levél. Kedves Fiam! Biztos meg fogsz lepődni te is, milyen nagy baj ért most kedden minket Várom a disznót a húsüzemnél, bejön a traktor, nincs disznó. Mondják vissza köllött vinni. Megdöglött. Majd megőrültem. Elveszett az a gyönyörűszép állat. Tízezer forint. Megdöglött a kabátod is. Mostmár bele köll nyugodni. Büntetett az isten. Csak azt tudnám miért. Miért. Tudod milyen a nép. örülnek az ember kárának. De valahogy csak lesz. Csak egészség legyen. írjál, megkaptad-e a csomagot. Alma van benne, de nem fért bele mind. Fogyaszd egészséggel. Az ünnepekben ha tudsz gyere haza. Csókolunk. írjál. Az újság megérkezett. Elfelejtetted bekarikázni, melyiket írtad te. A szennyest is küldd. Vagy hozdd. Anyádék. A csomagban, az almák között, a fiú egy bagarolos dobozt lelt. Benne: két húszforintos, egy fémtízes, négy kétforintos, öt egyforintos, kettő ötvenfilléres, hét húszfilléres és egy tízfilléres. — Ó, ha az anyáké lenne a világ...! MEGYÉNK TÁJAIN Ököritófülpös tudja zorongó érzéssel kezd hozzá az újságíró egy húsvét táján megjelenő Ökö- ritófülpösről szóló íráshoz, mert nem magától elhessegetni azt a 67 évvel ezelőtti tragédiát, amely Móricz Zsigmondot is írásra késztette. Időben messze van már 1910, de a falun áthaladó még mindig kitekint a pajta helyére, amelyben egykor lezajlott a magyar falusi bálok legtragikusabb tűztánca. Azóta a falu neve, de maga a falu is megváltozott, s bár a pajta helyén emelt oszlop a gyászt, a körötte lévő park már a kikeletet, a tavaszt hirdeti. Nézem a főutcát. Űj és régi házak váltják egymást, némelyiket alig egy méter választja el egymástól. Mint a városban, itt is áthallana a szomszédba a zeneszó, de most csend van. Egyik udvarban ásó szaggatja a zöldségágy helyét, másikon asszony meszeli fehérre a tornác sárgultfehér falát. Arrább keresztbe fektetett létrán szellőzik tokjában a párna, fehér kötélen szárítja a tavaszi szél. Díszes térítők róják a köröket a mosógép langyos vízében, a szobák egy része mint templom oltárfosztás után várja, hogy újra feldíszítsék. Az új ABC előtt férfi köti kerékpárjára a cirokseprűt, bent asszonyok válogatnak a mosóporok között. Míg a tsz új központjába érünk, Bálint István iskolaigazgató és Szabó Zoltán községi párttitkár az eredményekről, s a gondokról beszél. Mondják: jó a tsz, de eljárnak vagy háromszázan, s még mindig van szabad munkaerő. Budapesttől a Lajta-Hansági Állami Gazdaságig hozza-viszi a vonat az embereket, de Csenger és Porcsalma, meg a rohamosan iparosodó Mátészalka közelebb hozza őket. Szakács János, a Szamos menti Tsz elnöke 36 éves kora ellenére húsz évig volt távol. Gyerekként ment el a faluból, s mikor szakemberként hazahívták, alig volt ismerős a közgyűlésen ülők között. Gyanúsan néztek rá, amikor azt mondta: három éven belül itt senki nem fog kapálni! Tud még ilyeneket? — kérdezte valaki és a válasz csak két évig váratott magára. A három- milliós jövedelem négy és félre nőtt és azóta nemcsak felépült, de benépesült a szakosított szarvasmarhatelep, a jelenleg ismert legkorszerűbb lucernaliszt-készítő üzem ontja a takarmányt. Voltak ellenzői a Holsteinfríznek, ma a háztájiba is ilyet szeretnének, nem tudták minek baromfival bajlódni, ma ezreseket keresnek havonta ott a korábban otthon szorgoskodó asszonyok. Meglepetés volt az első példás fegyelmi, épp úgy, mint a fizetett ünnep, a fizetett szabadság, az üdülés, a kirándulás, s ma már senki nem hiszi, hogy a szövetkezeti tulajdon csákiszalmája. Mondták, hogy a néhány hete megtartott közgyűlésen az elnök egy ellenszavazatot kapott, s mutatják, hogy a legutóbbi vezetőségi ülésen 25 fiatalt vettek fel a tagok soraiba. Szabó Sándor tsz-párttitkár említi, hogy 5 zöldkoszorús szocialista brigádjuk csatlakozott a csepeliek felhívásához, s egy új brigád is ennek jegyében kíván többet tenni a közös kasszájába. Közel a tanács a tsz-irodához, s épp ilyen közel egymáshoz a közös akarat. A jobb gazdálkodás nem csak a tagoknak ad vastagabb borítékot, a község fejlesztéséhez is nagyobb összeggel járulhat. Ott a pénzük az új könyvtárban, vagy az önállóan létrehozott ifjúsági klubban, a közvilágítás korszerűsítésében, a község rendezési tervében, a vízmű tervében, társadalmi munkájuk a parkok építésében, a hideg-meleg vízzel ellátott öltözőben, a megyében elsőként avatott ifjúsági szabadtéri sporttelepben. A tanácson az elnököt keresem. Sajnálkozva mondják: tavaly nyár óta beteg, nagyon hiányzik a község éléről. A munka egy részét Magocsa András társadalmi elnökhelyettes végzi, nagyobb része a titkárra marad. Lemaradás nincs: jól együtt dolgozik a vb, sajátjukként viselik a gondot a tanács tagjai. Együtt döntenek, ha a fejlesztés forintjait kell elosztani, s együtt indulnak munkába, ha a közért kell tenni valamit. A tanácson anyakönyvi adatokat nézegetünk. Kiderül, hogy a felszabaduláskor kétszázzal többen voltak a falu lakói, mint ma, aztán az is, hogy három éve ismét emelkedik a létszám. Bálint István iskolaigazgató mondja: 460 gyerek jár iskolába, de volt 520 is, aztán visszaesett 410-re. Most már évek óta 60-70 gyerek születik évente, s kevesen vannak, akik nem maradnak otthon gyermekgondozási segélyen. A nemrég három- csoportosra bővített óvoda kielégíti a jelenlegi igényeket. A tanács mellett 1970 óta állandó helytörténeti kiállítás várja a látogatókat. Szakdolgozatokban, ünnepi beszédekben feldolgozott falutörténet, amelyben a legnagyobb helyet az 1910-es húsvéti tűzvész foglalja el. Helyszíni tudósításokból, Móricz és Fülöp János könyveiből elevenedik fel a tragédia, amelyben percek alatt 312 ember lelte halálát. 21 falura szóló mulatság 21 falura szóló gyászt vitt Szatmárököritóra és vidékére. A kiállítás másik felét az Ököritónak nemzetközi hírt adó táncegyüttes anyagából állították össze. A Fergeteges, az eredeti nevén Gyöngyös-Bokréta jövőre ünnepelheti fennállásának 40 éves jubileumát, s e hosz- szú idő alatt számtalan elismerést szerzett a falunak. Országos versenyek győzteseiként, — 1969-ben például aranysarkantyúval — tértek haza a tyukodi, ecsedi, szatmári táncok népszerűsítői. Szólnak Márkus Gyuláról, az együttes egykori tárogatósáról, aki zászlórúdba faragta a sikerek színhelyét jelző városok címerét, s melynek meglévő darabját felesége ereklyeként őriz egy modern lámpa állványaként. Élő történelem Gellért Dezső, aki feleségével immár 15 esztendeje az együttes vezetője, megszámlálhatatlanul sok siker részese. A név, a Fergeteges eredetét egy alakulás utáni margitszigeti fellépéshez kötik, ahol Paulinyi Béla híres koreográfus a tapsot meghallva mondta: ez igazán fergeteges. Nem csak a táncegyüttes jelenti a kultúra műkedvelő terjesztőinek számát, hiszen vegyes kórusuk neve is ismert a megye népdalkedvelői előtt, de járási, megyei vetélkedőket nyerve térnek haza legtöbbször a kisbokrétások, az úttörőkből alakult tánc- együttes tagjai is. A hagyományoknak rajtuk kívül is vannak ápolói. Tóth Zsigmond nyugdíjas emléktárgyakat, használati eszközöket farag, de a híres zászlórúd faragójának is örökölték tehetségét. Lánya, Vékony Gyuláné kerámiákat fest, de épp olyan ügyes kézzel készíti a szőtteseket is. A népi hagyományok mellett büszkén őrzik munkásmozgalmi hagyományaikat is. Az 1848-as szabadságharc segítésére 2 db 25 fontos mozsárágyút és harangot küldtek Kossuthnak, 1919-ben földet és telkeket osztottak a direktórium tagjai. Tardi János, Oláh Zsigmond, Demeter Imre megjárták érte Horthy börtönét, de 1945 januárjában már ismét 449 család jutott a kiosztott földhöz. Hol van már az az idő, amikor Varjasi István ásóval, Bégány Bálint kapával vágta fel a földet, mert eke, ló, vagy tehén sem volt a juttatott földhöz. Az úttörőknek, az iskola tanulóinak történelem már ez, miként az, hogy náluk emelték az ország első falusi szabadtéri színpadát, hogy a megyében elsőként alakult meg a népkönyvtár. Úttörőszobában tarthatják játékos foglalkozásaikat, beton járdalapokon kopoghat cipőjük az iskoláig, néhány év múlva csapból ihatják a vizet. A falu Gyűrtelek felőli végén hatalmas gödörben még kacsák úszkálnak, a falu másik végén már a tsz korszerű gépekkel felszerelt majorja áll. Egyik helyen még cigányputrik miatt szégyenkeznek, a tsz-ben büszkén említik a cigány származású Gáspár Lajosné szocialista brigádvezető nevét. A főutcán még állnak az öreg házak, a mellékutcák foghíjait egymás után tüntetik el a jómódúságról árulkodó új lakások. D ermészetesen Ököritófülpösön is minden családnak van rádiója, majd mindegyiknek televíziója, újságot is dob a postás minden portára, s a rájzórát szabadban tartó gyerekek színes ceruzái a műúton elsuhanó autót örökítik meg, mert ezt látták 1977 tavaszán. Balogh József KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
