Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-17 / 89. szám
1977. április 17. Q KM VASÁRNAPI MELLÉKLET VALÓRA VÁLHAT A GYEREKKORI ALOM? ÉS HA IGEN, MIKOR? SZERENCSÉS EMBER AZ — MONDJAK SOKAN —, AKI ÉRDEKLŐDÉSÉNEK MEGFELELŐ MUNKÁT VÉGEZ, OLYAT AMIT SZERET. KEZDŐ SZAKEMBEREK o „Nem kaptunk gáncsot” Csak szeretni lehet... Nem nagy község Tisza- nagyfalu. Közel a folyóhoz és egyik holtágához, amely hosz- szan kíséri határát. Tavasz- szal vízzel árasztja el a mélyebb fekvésű réteket, legelőket és a vízparti szántóföldeket. Szeszélyességével együtt azonban jó öntözési lehetőséget biztosít a zöldség- termesztéshez. A mezőgazdasági pályán dolgozó értelmiségieknek — mint a legtöbb szakmában — elkötelezettséget kell vállalniuk hivatásukkal. A reggeli első napsugár már a határban, a műhelyben találja őket. este pedig ők az utolsók. akik elhagyják a szövetkezetét Akár fiatalról, akár idősebbről legyen szó, mindenképpen felelősségteljes, nehéz munka. — Ezt a szakmát csak szeretni lehet — mondja Henrik Lajos, a tiszanagyfalui Uj Élet Termelőszövetkezet gyakornoka — és szívvel, lélekkel csinálni. — Hogyan került erre a pályára? — Én az az ember vagyok, akinek teljesült az álma — igaz, kis módosítással. Tarca- lon születtem, mezőgazdaságban, szőlők között nőttem fel. Tokajban borászati szak- középiskolát végeztem, ezután jelentkeztem a gyöngyösi főiskolára. Közben átnyergeltem a növénytermesztési szakra. Úgy gondoltam, ebben az ágazatban nagyobb szükség van a szakemberekre. Tiszanagyfalun hét egyetemet, főiskolát végzett szakember dolgozik. Henrik Lajos és másik társa. Stomp Zoltán tavaly nyáron, a főiskola elvégzése után került a gazdaságba. — Hasonló helyzetben vagyok én is — szólt közbe a másik beszélgető partner, a magas, szemüveges Stomp Zoltán. — Fémipari szakközépiskola és a katonaság után végeztem el a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola gépész szakát. Elsőéves koromban kértem társadalmi ösztöndíjat, ebbe a szövetkezetbe irányítottak. A szomszédos Rakamazon lakom. Nincsen messzebb ez a műhely sem. mint a Győzelem Termelőszövetkezet gépudvara. Rakamazhoz három, Tárcáihoz tizenhét kilométerre van Tiszanagyfalu. Olyan még nem fordult elő, hogy késtek volna a munkából. Bármilyen járművel is jönnek, munkakezdéskor már a helyükön vannak, irányítanak, szerveznek. Befogadták őket. De a befogadásig — ahogyan mondani szokták — sok víz folyt le a Tiszán. — Nem okozott problémát a beilleszkedésünk — mondják szinte egyszerre. — Az elnöktől kezdve, a főagronóHenrik Lajos öt erőgépe van a termelőszövetkezetnek; sok MTZ és a kötött talajra DT lánctalpasok. Egy pár nappal ezelőtt vásároltunk négy új MTZ— 80-ast. Nem lesz fennakadás betakarításkor, elegendők ezek a gépek. Henrik Lajos határjárásra legtöbbször egy lovas taligán megy a főagronómussal. ö azt tartja, hogy kis szövetkezetben nagyobb tapasztalatra tehet szert, mint a nagyban, mert szinte minden területtel foglalkoznia kell. Különben mind a két fiatal szakember szereti a munkaterületét. Itt akarnak maradni, nem vágyódnak máshová. A növény- termesztésben és a gépesítés terén is sok tartalékot látnak még. Úgy érzik sokáig szükség lesz a munkájukra. És ez így jó. muson keresztül a tagokig mindenki segített, soha nem kaptunk gáncsot. Bármilyen kéréssel is fordultunk a vezetőkhöz, a tagokhoz, ha lehetett, teljesítették. Mi is megismertük az itteni embereket, jó összhang alakult ki közöttünk. A huszonkét éves Henrik Lajossal történt meg az az eset, — amikor búzát adott át a kótaji telepen —. hogy megkérdezték tőle: „Mondd, öcsi, mit keresel itt?” Mikor elmagyarázta, hogy ő az átadó, már másképp néztek rá. Persze a szövetkezetben ilyen nem fordul elő; megbecsülik a fiatal szakembereket. Stomp Zoltán rövid gyakornokoskodás után felelősségteljes posztra került: megbízott gépesítési ágazatvezető lett. Ö irányítja a gépműhely munkáját, a javítást és az anyagvásárlás is az ő feladata. Henrik Lajos a növények birodalmát hódította meg; eljegyezte magát a kalászosokkal, a kukoricával, a cukorrépával, a dohánnyal. Mindketten — láthatóan — örömmel beszélnek munkájukról. Itt akarnak maradni — Tavaly harmincegy mázsás búzaátlagot értünk el — jegyzi meg a fiatal agronó- mus. — Erre az évre harmincöt mázsát terveztünk. Van min munkálkodnunk, mert nemcsak a „levegőbe” készítettük a tervet. Kukoricából is többet kell termelnünk, mint a tavalyi kedvezőtlen esztendő 38 mázsás átlaga volt. A heterogén talajadottság ellenére minden tervünk reális, megvalósítható. Stomp Zoltán a neki legkedvesebbről, a gépekről mesél. — Most már tudom: a termelés nem iskolapad. Sokkal nehezebb a gyakorlatban, mint a könyvekben. HuszonMolnár Jolán Stomp Zoltán Tiszta és csendes a Keletmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat nyíregyházi laboratóriuma. így furcsának találjuk, hogy Molnár Jolán gyakorló technikus nem fehér, hanem kék köpenyben végzi a munkáját. A történet, amelyet tőle hallunk, szintén furcsának mondható. Látogatásunk előtt két nappal választották meg KISZ- alapszervezeti titkárnak, az ide vezető út másfél évvel ezelőtt kezdődött. — Érettségi után Nyíregyházán sétáltam és megláttam a KEMÉV impozáns irodaházát. Megkérdeztem az egyik járókelőt: kié ez az épület? Második naív kérdésem az volt, hogy a vállalatnak van-e laboratóriuma. Bementem a portára, s mondtam, hogy felvételre jelentkeznék. A munkaügyre azzal állítottam be, hogy most érettségiztem és szeretnék elhelyezkedni. „Nincs felvétel” hangzott a válasz. Majd utánam szóltak: „És hol érettségizett?” Mondtam, hogy Kazincbarcikán, a vegyipari szakközépiskolában. A „vegyipari” szó hallatán a munkaügyis felkapta a fejét és a lányt felküldte a főmérnökhöz. — Mondtam a főmérnöknek, hogy csak szeptemberben akarok munkába állni, mert augusztus végén rádió iránymérő csapatommal országos versenyen veszek részt. Nem baj — mondta a főmérnök, majd elengedjük szabadságra. Elengedtek és az országos mezőnyben egyéniben az ötödik lettem. A számoknál maradva: Jolinak 1300 forint volt a kezdő fizetése, most 1800-at kap. A fokozódó anyagi megbecsülés mellé egy sor biztatást kapott, tapasztaltabb kollégáiban támaszra talált. Akadtak barátnői, akikkel mindent megtárgyalhat, olyan légkör veszi körül, amelyben örömet talál a munkában. Látványos és szép munka az övé, csak kevesen láthatják, mert tiltó tábla áll a labor ajtaján: „Sugárvészély, idegeneknek tilos a bemenet”. Mégsem él elzártan a lombikok világában, szoros a kapcsolata a fiatalokkal és gyakran szót vált az idősebbekkel is. Másfél év elég volt ahhoz, hogy megismerjék és befogadják, hogy bizalmat szavazzanak neki. Az alapszervezetében nemcsak műszakiak vannak, hanem szakmunkások is. Asztalosok, szerelők várják tőle, hogy az alapszervezetet eredményesen vezesse. A vállalat vezetői támogatják az előremenetelét is. Segítségükkel készül a technikus minősítő vizsgára. Rövid tanfolyam után egy vizsga és egy kategóriával előbbre léphet. Mint mondja, reggelente Paszabon szívesen száll fel a munkásbuszra. Molnár Edit — Megfáztam és egy hétig sem voltam betegállományban, kiírattam magam munkára. Hiányzott a társaság, hiányzott a munka. Reggelente a buszon sosem vagyok álmos, vagy lehangolt. „fogta a kezemet../' Ignácz Sándor általános lakatos, rövid hajjal. A Hajtóművek és Festőberendezések Gyárának nyíregyházi üzemében formálja a vasat. Egy éve sincs, hogy megkapta a szakmunkás-bizonyítványt, de olyan otthonosan jár-kel a hatalmas műhelycsarnokban, mintha legalábbis törzs- gárdatag lenne. — Itt voltam ipari tanuló, a második évet még be sem fejeztük, amikor beosztottak bennünket Gönczi János lakatos szocialista brigádjába. Ebben a tanévben csak ritkán, a gyakorlati foglalkozásokon voltunk együtt a brigáddal, de a harmadik osztályban már végig a kollektívához tartoztunk. Megismertük egymás erős és gyengébb oldalait és ez valamennyiünknek hasznára vált. — Egyéni segítséget is kapott? — A brigádon belül Mály- ba István tapasztalt, de nem idős lakatos szinte fogta a kezemet, tőle sok segítséget kaptam. Tanulókoromban még nem volt saját szerszámom a gyakorlati munkához, ő szerzett nekem és arra is tanítgatott, hogy a szerszámokat miként kell használni. A műszaki rajzok gyakorlati értelmezését szintén tőle tanultam meg igazán. Itt lettem KISZ-tag, az alapszervezet titkárától is kaptam jó tanácsokat. Tagja vagyok a szakszervezetnek is, a nagy múltú szakszervezet szintén jó iskolának bizonyul. — Ki köti ide? — Brigádunk legidősebb Ignácz Sándor tagja 45 éves, fiatalos a modorunk, a viselkedésünk, jól megértjük egymást. Széthúzás nincs közöttünk. Vita az van néha, de az egészséges vita csak hasznunkra válhat. A zajos munka után a focimeccs, a kirándulás is összeköt bennünket. Az sem mellékes, hogy az idén kaptam 70 fillér órabéremelést. Ezzel a szakmával sok helyen fogadnának, de jól érzem itt magam. Másodikos korunkban hármónkat osztottak be ebbe a brigádba. Ma is itt vagyunk mind a hárman. Iskola és fizetés Molnár Edit dobozokat rakosgat a nyíregyházi papírgyár csarnokában. Másfél évvel ezelőtt lépte át a küszöböt, ez az első munkahelye. Betanított munkásként tevékenykedik, foglalkozása hivatalosan így hangzik: berakó. Az elnevezésről ítélve senki ne gondoljon Cipeke- déssel járó rakodásra. Tipikusan lányoknak való munka ez. — Persze vannak itt fiúk is és teljes köztünk az egyenlőség, a megértés. A KISZ- alapszervezetben egy jó kollektíva kovácsolódott össze. Egy ifiműszak után pénzt kaptunk, s ezt a közelmúltban egy közös kirándulásra költöttük. A szervezet nálunk összetartó, nevelő erő. Éppen most szervezek egy irodalmi kört. Ha összejön a társaság, szerepeket, műsorokat tanulunk, szórakozunk. Először a gyári óvoda apróságai előtt szeretnénk fellépni. — Hogyan segítik elő boldogulását? — A munkához, a tanuláshoz, a magánélethez egyaránt kapok segítséget idősebb munkatársaimtól és a vezetőktől. Senkit nem akarok kiemelni közülük név szerint. Szeptembertől járok a Kossuth Lajos Szakközépiskola levelező tagozatára. A három műszakos munkaköröm ellenére járhatok, mert a délutános héten délelőtt dolgozom, így részt tudok venni a konzultációkon. Emelték a fizetésemet, fiatal lány létemre háromezer forintot keresek. Ha jól sikerül az érettségim és a gyár is segít, tovább tanulok... Fiatalok. Két évtizede sincs, hogy megszülettek. Társadalmi segítséggel nyitva áll előttük számos kis- és nagykapu. A vállalatoknak és nekik is érdekük, hogy dolgozzanak és tanuljanak, tovább, tovább... írták: Nábrádi Lajos, Sípos Béla Fényképezte: Gaál Béla Támaszra talált
