Kelet-Magyarország, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-17 / 89. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. április 17. Q Terv és valóság uszonhat évig csak pénzt kért hazul- ■ ■I ról. Előbb öntudatlanul, mert gyermek volt, később az iskolai években, már tudatosan. Gimnázium, egyetem, végelátha­tatlan sorban szívta, húzta a forintokat. Odahaza az öregek számolatlanul kör­bejárták a roggyant házikót és néhány üd­vözlő sor nyomán büszke út vezetett a meg­billent léckerítések mellett a postáig meg vissza. Ok azok, akiket már csak az adás örö­me éltet! Nagy ritka hazamenetelkor elbűvölten nézi mennyire lerövidült az út a világok között. Apja sohasem tapsolt. Talán azt sem tudja, hogy az összeverődő két bőrtalpas kéz hangot ád, ha önfeledten összecsókolód- zik. Másfajta öröm járta nála! Egy-egy pak­li dohány, nyálasán összesodorva, s néhány pohár bor és a késő esti feljövő hold munkát tiltó szikár parancsa nyomán a napi gondok csokorbagyűjtése. A színházat, a fényt, a sikert, vagy ma­gát a tapsot, a mezőn elvetett búzaszemek dicsérete, az állatok farbaveregetése jelen­tette. Fél kiejteni a gondolatokat. A betűk úgy elmerültek emlékezete örvényében, hogy egy-egy mentésnél, amikor megkérték, kur­títsa alá valami passzusra a nevét, mint két gazdátlan tutaj, úgy forgott kormányozha- tatlanul a két X a papíron. Ez alól talán csak egy kivétel volt: a téeszszervezés. Ak­kor „az anyjuk” vette kezébe a göcsörtös kormányt, végigvezetve a sercegő tollhegyet a belépőnyilatkozaton az „apjuk” kezében. Azóta darazsak rajzanak, ha előkerül a ládafiából: ki is írta alá tulajdonképpen a lajstromot? Éjszaka, amikor fekete fénykoszorúban kést köszörülnek a szelek, a zsörtölődés agyonüti az aimatian magányt. Örökké újra­éledő dicsérete a fiúnak, no és a kárörven- déssel vegyített apai kacarászás zárja a na­pot Megérkezésekor anyja legelső dolga, hogy szemügyre vegye. Nőtt-e, fogyott-e, van-e emberi formája, színe? Óvatosan kör­bejárja, szemeivel tapogatva, mint az újévi malacot és elindítja féltésárját: Barta Szabó József: foltos disznónak. Érződött mennyire óvato­san teszi. Inkább csak szeretetből, hálából, mert volt kegyes egész éven át szorgalma­san enni és meghízni. — Na, mit szólsz hozzá? kérdezi és az áhitattól úgy kitágul a szeme, nagy kerekre, mintha az egész világot egyszerre akarná nézni. Szeme, a cselédkönyv írása szerint A CSOMAG — Csontvájsz vagy. Seszínű. Kiszívott a városi levegő. Fehér vagy, mint a hótt em­ber. És tartatlan is. Biztosan nem eszel ren­desen. Levest egész biztosan nem. Csak lótsz-futsz, kutyafuttába bekapod. No majd itthon! Tömök valamit beléd, ne félj! Egy kicsit megiperedsz legalább... Amikor mindezt megállapítja, egyszusz- ra kimondja, köténye csücskével megtörli arcát, megcsókolja, megfogja kezét és elve­zeti hátra. El egészen a disznóólig. Az a büszkesége, reménye. Ilyenkor titkon nézi őt. Látja csillog­ni, megfiatalodni. Nem hiszi el, és nem is hitte el soha, hogy alkonyát tiporja. A szí­ve csak harminc. A hite, az akarata csak húsz. Lelkiismerete pedig oly tiszta, miképp a csecsszopóké. — Ne te ne, ne szürke! — mondja te­nyerével jó nagyokat odapaskolva a fekete­barna. A fiú tengertükrében viszont a búza­virágnál is kékebb. — Szép mi? Meghiszem azt! Irigyelnek is érte. Főleg azok, akik csak a sonkáját kí­vánják, s nem a munkáját! Elfogadná a ben- dőjük. De elám! Szerinted mennyi lehet? — Hát... feleli a fiú és úgy tesz, mint aki töpreng, rakosgatja a számokat, a mázsákat. Hallgat. — Több, mint négy mázsát nyom. — mondja felegyenesedett hangsúllyal, nem várta meg a „mustrálgatás” eredményét. Négy mázsa húsz kiló! De etetni kellett ám! Kellett bizony. Tudod mit megevett? Azt a rengeteg árpát, répát, kukoricát, krumplit, darát. Apád nem győzte hordani. Ki is ürült a kamra! Meg a padlás. Még venni is kel­lett hozzá. Azért kértem tőled a pénzt a jó- múltkorában. Darára. Apád nyugdíja tudod bagóra is kevés. A tanulmányi raktárban az öntöttvas-gyűjtemények egy része látható. KIEMELT NAGYÜZEM — három évvel ezelőtt ismerkedhettünk meg ezzel a fogalom­mal, amikor a megyei tanács elkészítette fel­adattervét a megye közművelődésének fej­lesztésére. Afféle kézikönyv lett belőle, a mű­velődési házakban, a tanácsoknál, s megyénk nagyobb ipari üzemeiben. Ebben dolgozták ki első helyen hangsúlyozva a kiemelt nagy­üzemekre — a 11 nagyvállalatra — váró munkát. Fölesleges volna tagadni, bőven volt el­lenőrzés a nagyüzemekben a számukra ösz- szefoglalt feladatokkal szemben. Néhol szük­séges rossznak tekintették a vállalaton belüli közművelődési formák kialakítását, az igé­nyek felmérését és a kezdeményezések tá­mogatását. Az egyik igazgatója így érvelt; itt dolgozni kell, nem iskolába járni, miért hoz­ná helyre az iskola mulasztását az az üzem, ahol sokkal fontosabb a termelési feladatok teljesítése. Végletes ez a vélemény: nem szá­molt azzal, hogy vállalati érdek a munkások műveltsége. Végletes a másik is, ahol szó szerint értették a feladatterv meghatározá­sait, s mindent végre akartak hajtani a kó­rus és a színjátszócsoport szervezésétől a kéthetenkénti kirándulásokig. A megyei tanács művelődésügyi osztá­lya és a megyei művelődési központ szak­embereinek irányításával felmérést végeztek a megyében: mi történt a 11 kiemelt nagy­üzemben a feladatterv megjelenése óta? Ho­gyan éltek a népművelésben járatlan gazda­sági és társadalmi vezetők a konkrét javas­latokkal. milyen lépéseket tettek saját üze­mükben a közművelődés fejlesztéséért? AZ EDDIGI VIZSGALATOK azt bizo­nyítják. hogy a legtöbb helyen megszűnt a korábbi merev elzárkózás. A vállalatok ve­zetői a legfontosabb munka: a termelés irá­nyítása és ellenőrzése mellett odafigyeltek a dolgozók szakmai és általános műveltsége továbbfejlesztésének lehetőségeire. Igyekez­tek hatni a korszerű életmód kialakítására olyan munkahelyi művelődési formák megte­remtésével. amelyek az igények szerint szol­gálják a szabad idő hasznos eltöltését. Nincs olyan nagyüzem, ahol ne kellene számolni a dolgozók iskolai végzettségével. Ennek felmérése volt a feladatterv megje­lenése után az üzemek legelső munkája. Saj­nos, sok munkahelyen csak ekkor döbbentek rá a hihetetlenül rossz arányokra, az álta­lános iskolai végzettséggel nem rendelkező dolgozók magas számára. A záhonyi MÁV- nál foglalkoztatott közel hatezer dolgozóból több mint ezer, a kisvárdai öntöde ezer dol­gozójából háromszáznegyven nem fejezte be a nyolc általános. A nyíregyházi konzerv­gyárban 500, a nyírbátori Minőségi Cipő­gyárban több mint száz, a Szatmár Bútor­gyárban száznegyven munkásnak nincs álta­lános iskolai végzettsége. Nem sokkal jobb az arány a többi vál­lalatnál sem, becsülendő azonban, hogy az üzemek sokat tesznek a hiányzó osztályok pótoltatásáért. Záhonyban munkaidő-kedvez­ményt és átlagbért adnak, utána a végzett­ségnek megfelelő munkakört fizetésemelés­sel. Általában mindenütt az üzemek vásárol­ják meg a tankönyveket is. Kisvárdán, az Alkaloidában és a konzervgyárban a sikeres vizsga után egyszeri pénzjutalmat adnak — a legmagasabb összeg 800 forint. A MOM 1,50-ig terjedő órabéremelést ígér. Több he­lyen kihelyezett iskolai osztályokat is szer­veztek. Görög stílusú öntvénykályha. Valami­kor a vajai kastély egyik termét fű­tötték vele. Pásztort ábrázoló öntvény az egyik kályha ajtaján. Közép-Európában is ritkaságnak szá­mító bányászserleg. AZ ALTALANOS ISKOLAI OSZTÁ­LYOK pótlásával és a tagozatok szervezésé­vel küszködtek a legtöbbet. Sokat tettek emellett a szakmai intelligencia fejlesztésé­ért — például a konzervgyárban legutóbb 10 féle szakmai tanfolyam működött egy idő­ben, átlag húsz résztvevővel. Emellett nyolc­van' dolgozójuk tanul konzervipari szakmát. Változatlanul nagy gond: segíteni a be­járó munkások szabad idejének hasznos el­töltését. Van üzem, ahol azt tartják: minden­ki siet haza, tehát fölösleges a törődés. S van ahol a klub. a könyvtár, az érdeklődés sze­rint indított szakkörök, művészeti csoportok foglalkozása, az olvasóterem is rendelkezé­sükre áll. Újabban javult az üzemek kapcsolata a helyi közművelődési intézményekkel. A mű­velődési házakból általában idejében meg­érkeznek az előrejelzések a különféle műso­rokról, rendezvényekről, néha egy-egy kép­zőművészeti kiállításnak az üzem ad otthont, ezeket gyakran követik művész-közönség ta­lálkozók, ankétok. Egyik legfontosabb feladatuknak tekin­tették a helyi könyvtárak kialakítását, a munkaidőhöz alkalmazkodó kölcsönzés meg­szervezését. Záhonyban, Kisvárdán és a kon­zervgyárban, a könyvtár mellett jól működő könyvbarát olvasókörök is alakultak. MA MAR SOK JÖ PÉLDÁVAL JAK­NAK ÉLEN, keresik gondjaikra a megoldást. Több üzemben alkalmaznak szakképzett, füg. getlenített népművelőt — nem véletlen, hogy itt érték el a legtöbb eredményt. Ebben a 11 kiemelt üzemben jön létre a megyében ter­melt értékek nagy része — ám újabban a közművelődés terén is középpontban állnak. Mert a többi üzem rájuk figyel... Baraksó Erzsébet Mariano Cons tan te VÖRÖS EVEK Üj könyv. Múzeumaink gyűjteményéből Bereg Múzeum, Vásárosnamény Gazdag öntöttvas-gyűjteménnyel ren­delkezik a vásárosnaményi múzeum. Félszáznál is több öntöttvas kályhát gyűjtöttek össze és restauráltak a kör­nyékről. Elek Emil összeállítása Szépen díszített, a múlt század végé­ből származó dolkai öntöttvas tányér. A nagyüzemek a közművelődésért KM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom