Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-13 / 61. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. március 13. A HÉT CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Budapesten megkezdődtek a magyar—csehszlovák külügyminiszteri tárgyalások — Az afrikai és az arab országok állam- és kormányfőinek tanácskozása Kairóban KEDD: Rabin izraeli miniszterelnök Washingtonban — Ismét Kohl lett a CDU elnöke SZERDA: Egy fanatikus muzulmán szekta tagjai több mint száz túszt szedtek Washingtonban — Feloszlatták a belga parlamentet. CSÜTÖRTÖK: Callaghan az amerikai fővárosban — Nyugatnémet—amerikai alkudozás a Braziliának szállítandó atomerőművek dolgában PÉNTEK: Soares portugál miniszterelnök tárgyalásai Belgiumban — Véget ért az ENSZ emberi jogok bizottságának genfi üléssorozata. SZOMBAT: Népszavazás Svájcban a külföldiek létszámának korlátozásáról — Véget ért a francia községtanácsi választásokat megelőző kampány — összeült a palesztin nemzeti tanács Washington szenzációja a héten nem Rabin izraeli és Callaghan brit kormányfő látogatása volt, hanem az a látványos tuszszedési akció, amelynek során még a városháza is a terroristák kezére került. Kik a washingtoni tuszszedő terroristák? Maroknyi néger mohamedán csoport a hét közepén 134 túszt ejtett. Két napon át azzal rémisztgették őket, hogy fejüket veszik, ha az amerikai hatóságok nem teljesítik az ő követeléseiket. A 60-as évek közepén vált ismeretessé a „fekete muzulmánok” szektája . Amerikában. A mostani terrorista csoport látványos tuszszedő akciója révén elérte, hogy lekerült az amerikai ' mozik műsoráról egy történelmi kalandfilm, amelyben Moham- medről, a prófétáról is szó esett... Más követeléseik már kielégítetlenek maradtak. Irán, Pakisztán és Egyiptom washingtoni nagykövetei bírták jobb belátásra a terroristákat. Persze, addig az amerikai sajtó, rádió és tévé kellőképp kihasználta a színes bőrű terroristák tettének kedvezőtlen hatását. Február 7-től a most eltelt hét végéig ülésezett Genfben az ENSZ 32 tagú bizottsága, amely az emberi jogodon esett sérelmeket vizsgálja. A nyugati polgári sajtó vajmi kevéssé foglalkozott a bizottság munkájával. Miért? Azért, mert a bizottság sorra rendre a nyugati országokat, vagy az azok által támogatott közel- keleti, dél-afrikai és, latinamerikai kormányokat marasztalta el. Nos, a genfi bizottság kivétel nélkül elutasította az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek, így Izraelnek a próbálkozásait a szocialista országok elleni vádaskodásra, viszont minden alkalommal megbélyegezte az imperialista országok gyakorlatát az emberi jogok megsértésében. A Concorde nevű angol— francia óriásgép sorsa Amerika kezébe van letéve, pontosabban New York állam kormányzójának kezébe. Ö jogosult dönteni arról, hogy a hatalmas utasszállító gép le- és felszállhat-e New York repülőterein. Március 10-e volt a határozathozatal határideje. A döntést elhalasztották ... A forma szerinti ok Callaghan brit kormányfő hivatalos látogatása. (Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az angol miniszterelnök egy Concorde fedélzetén tette meg az utat Washingtonig. Az utazás ilyen megszervezése inkább figyelmeztetésnek, mint kihívásnak számít, az amerikai főváros repülőterén ugyanis már eddig is megvolt a Concorde leszállási engedélye.) A miniszterelnök tárgyalásai során nyílt az utolsó lehetőség arra, hogy kedvező döntés szülessen. Mintegy annak jelzésére is, hogy a híres „amerikai—angol különleges szövetségi viszony”, amit annak idején még a demokratapárti Roosevelt elnök kötött Churchill brit miniszterelnökkel, ismét érvényesül az USA és Nagy- Britannia között. A franciáknak már kevesebb módjuk volt a New York-i (valójában azért washingtoni) döntést befolyásolni. Giscard d’Estaing köztársasági elnök ugyan a telefon után nyúlt és beszélt Jimmy Carterrel, de az nem sok hajlandóságot mutatott arra, hogy a franciáknak egy szóra elégtételt adjon. Sőt, utána úgy nyilatkozott, hogy ha egyáltalán megtiltják a Concorde-nak a fel- és leszállást, akkor az csakis környezetvédelmi okokból történik, nem valami francia- ellenesség következtében, nem is azért, mert félnek a francia konkurrenciától. Viszont Hugh Carey, New York állam kormányzója változatlanul azt mondta, hogy a Concorde „túl zajos és túl füstös”... A Concorde-ra a francia állam és az Air France légi- társaság ráfizet. Ha New York repülőtere nem nyílik meg előtte, a Concorde-prog- ram csődbe kerül. Jobert volt francia külügyminiszter szerint, ha az amerikaiak megtagadják a Concorde-tól a New York-i légikikötő használatát, Franciaországnak végleg ki kell vonulnia a NATO-ból. V. Kulagin, a laboratórium fő- konstruktőre „betanítja" a robotot. velet elvégzését a félkész termék gépre helyezésétől a kész termék továbbszállításáig. A robot irányítási rendszerét a Leningrádi Elektromechanikai Gyár szakemberei készítették. A laboratóriumban nemrég elkészült az alkatrészek összeszerelését végző legkisebb ipari robot. Ez 630 gramm súlyú alkatrészekkel dolgozik, és a moszkvai Sztankokonszrukcija Kísérleti Üzemben kerül felhasználásra. Mindentudó robot M oszkvában, a fémforgácsoló gépek tudományos kutatóintézetének ipari robotokkal foglalkozó laboratóriumában új. programvezérlésű automatikus manipulátorokat terveztek. Az egyik ilyen szerkezet egyidejűleg több fémforgácsoló gépet tud irányítani, és biztosítja valamennyi megmunkálási műAz ipari robotok felhasználási lehetősége már napjainkban is igen széles körű. Nemcsak a félkész termék felfogására képesek, de a munkadarab megfordítására is, ha arra megmunkálás közben szükség van. A munkafolyamat befejezése után a kész terméket csomagolni is tudják. A 10. ötéves tervben a Szovjetunióban további kutatásokat végeznek olyan zárt rendszerek kialakítására, amelyeket teljesen gépesítenek és automatizálnak. A vállalat egész technológiai ciklusa — a nyersanyag beérkezésétől a kész termék elkészültéig — robotok segítségével történik. Tüzet is ad az udvarias robot. I Harcosi fevtizectekl PINTER ANDRÁS NYÍREGYHÁZI VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI A nyíregyházi szervezet Török János jelölését alkalmasabbnak tartotta volna, mert sokéves mozgalmi tevékenysége ismert volt a megyében. Fellépése, személyes bátorsága tekintélyt parancsolt nemcsak a munkások, hanem valamennyi választópolgár előtt is. E jelölés miatt a szociáldemokrata párt központját még a későbbi időben is sok támadás érte. A nyílt szavazásos választási rendszer a kormánypárti jelölt győzelmét jelentette. 1931 szeptemberében Török János aktív politikai tevékenysége miatt munkát nem kapott Nyíregyházán, ezért kénytelen volt Budapestre költözni. Távozása nagy űrt hagyott maga után. Ebben az időben másik veszteség volt, hogy a súlyos gazdasági nehézségek miatt a munkásság a Munkás Testedző Egyesületet nem bírta fenntartani. A város polgár- mestere pedig nem adott segítséget, sőt, igyekezett az anyagi nehézségeket növelni, így a sportegyesület működése is megszűnt. A szervezett munkások között sok iskolatársam, barátom, ismerősöm volt. Velük együtt jártam le a munkásotthonba. Ott ismerkedtem meg Várallyay Jenővel és feleségével, Koppányi Erzsébettel. Elbeszélgettek velem, megkérdezték, mit olvastam. Tőlük kaptam meg a Mocsár, a Petróleum című könyveket és a 100% című folyóiratot. Ezek nagy hatással voltak rám, érzelmileg nagyon megfogtak. Várallyay Jenő vezetett rá a rendszertelen olvasásról a szervezett olvasásra. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az egyén olvasottságának megfelelően állította össze az olvasásra szánt irodalmat. Módszerének lényege az elolvasott könyv visszakérdezése volt. Nem lehetett azt mondani, hogy szép volt, vagy tetszett, hanem az alapfogalmakra, azok megértésére volt kíváncsi. Úgy mint tőke, tőkés, munka, munkás, osztályharc, termelési, társadalmi viszonyok, profit, stb. Széles körű ismeretével sokoldalúan elmagyarázta a dolgokat, ha szükség volt rá, többször is. A viták során elvárta, hogy mindenki alkalmazza is a tanultakat. 1931 őszétől rendszeresen eljártam a munkásotthonba, a vasasszakszervezetnek és a szociáldemokrata pártnak 1932 februárjában lettem taga. Jellemző volt a munkásotthon légkörére, hogy azokat a munkásokat, akik anyagi okok miatt nem tudtak fizető tagok lenni, úgy kezelték, mint amikor már fizető tagokká váltak. Nem volt megkülönböztetés semmilyen vonatkozásban. A munkanélküliek száma szaporodott, kivételt csak a nyomdászok, pékek, vasöntők képeztek. A nyomdászok állandó foglalkoztatottsága mindig biztos anyagi hozzájárulást jelentett a munkásotthon fenntartásához. A pékek több esetben illetménykenyerükkel járultak a nagy nyomorban lévő családok megsegítéséhez. Az Insai-féle üzem öntőmunkásai szervezettségükkel elérték, hogy elbocsátások nem voltak az üzemben, inkább csökkentett heti munkaidőben dolgoztak, de mindenkit foglalkoztattak. Ez nagyon fontos megállapodás volt az öntők részéről, mert a munkásokat nem tudták megosztani, amit a tulajdonos később bércsökkentésre felhasználhatott volna. Az építőmunkásoknál a munkanélküliség aránya télen volt a legmagasabb, míg a fásoknál, vasasoknál, bőrösöknél, szabóknál alacsonyabb. Ebből adódott, hogy a munkásmozgalomban az akcióképesség, a forradalmi szemlélet tekintetében az építő- munkások jártak elöl. A szakszervezetek rendszeres megbeszéléseket tartottak. Ez lehetővé tette, hogy előtte politikai tájékoztatást kapjanak, amit rendszeresen Várallyay tartott meg. Itt szó esett külpolitikáról, gazdasági válságról, annak okairól. A pártszervezet és a szakszervezetek vezetősége beadványokkal ostromolta a főispánt és a polgármestert. Nagy idegháború volt ez. A küldöttségek már nem kérték, hanem követelték a munkát. Különösen éles volt Soltész Mihály fellépése, aki a munkásság követeléseinek azonnali teljesítését szorgalmazta. A küldöttségjárás után pár nappal bekövetkezett a bűncselekmény, 1932. február 2-án Soltész Mihályt az ablakon keresztül agyonlőtték. Az eset 18 óra körül történhetett, mert 18,30-kor jött egy elvtárs kerékpáron és közölte, hogy Soltész Mihályt beszállították az Erzsébet kórházba. A lövés a nyakcsigolyát roncsolta szét, halálos volt. Soltész Mihály temetése a munkásotthonból történt. A temetés résztvevői hatos sorokban mentek a kocsi után. A menet eleje a rendőrségnél, a vége a munkásotthonnál volt. Több ezres tömeg kísérte a temetőbe. A párt részéről Várallyay Jenő, az építőmunkások részéről Egri Sándor búcsúztatta. A rendőrségi nyomozás folyt, a sajtóban különböző információk láttak napvilágot A cél az volt, hogy meggyőzzék a közvéleményt; a gyilkosság háttere nem politikai, hanem személyes természetű. Akik ismertük Soltész Mihályt, tudtuk, hogy ez nem igaz, mert ellentétei nem voltak senkivel a munkások között. 1944. december elején a nyomozást újra mégindítottuk, de 13 év távlatából a szálak elmosódtak, nem álltak rendelkezésünkre az 1932-es nyomozati adatok, azok a háborús események következtében eltűntek. 1932 elején a szociáldemokrata párt központjára nagy nyomás nehezedik a súlyos gazdasági helyzet miatt a budapesti és vidéki munkásság részéről. A párt központja és a szakszervezetek határozatot hoznak országos tüntetésre. A Népszava felhívásában élesen támadta a kormányt, a tüntetést a munkásság jogos önvédelmének nevezte. A felhívás miatt a Népszavát hat napra betiltják. A párt központja Knurr Pálnét küldte le, hogy a Népszavát ért anyagi veszteség pótlására indítsunk gyűjtést. Gyűjtőíveket hozott magával. A pártvezetőség április 3-án 18 órára összehívta a szakszervezetek vezetőit és aktíváit. Knurr Pálné ismertette a párt- és a szakszervezetek felhívását az országos tüntetésre, kérte, a tüntetés érdekében mindenki tegyen meg mindent, hogy az minél sikeresebb legyen. Az értekezlet bírálta a Központi Vezetőséget az 1930. szeptember elsejei tüntetés miatt, hogy azt nem vitték következetesen végig, emiatt a várt eredmények elmaradtak. Végül is úgy határoztak, hogy végigjárják az üzemeket, a dolgozókkal megbeszélik a részvételüket a tüntetésen. Kiadják a gyűjtőíveket, amelyeken anyagi erejéhez mérten mindenki jegyezzen, párt- és szakszervezeti tagok egyaránt. \ li _ 5
