Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-13 / 61. szám

1977. március 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tartalék a termésátlagban NEM LEHET DIVATOS SZÓLAM, ha a termelés­fejlesztés alapvető lehető­ségeként a tartalékot, gyak­ran rejtett tartalékként említik. (Egyébként a rej­tett tartalék nem is annyi­ra rejtett, könnyen felis­merhető és hasznosítható.) Egyik nagy tartalékunkat az azonos adottságú földek eltérő hozamainál kell ke­resnünk. Ilyen alapon a mezőgazdaság valamennyi kultúráját elemezhetjük, de maradjunk meg a növény- termesztés egyik fő ágánál, a kukoricánál­Szabolcs-Szatmárban a kukoricát több mint 102 ezer hektáron termesztik, ebből a termelőszövetkezetek te­rülete 1976-ban 51 ezer 607 hektár volt. Megyénk sajá­tossága a kedvezőtlen adottság, ebből eredően nem tartozunk, nem is tar­tozhatunk a kukoricater­melő tájak élvonalához. Nincs is olyan igény, hogy versenyre keljünk azokkal a megyékkel, tájegységek­kel, amelyek bő termő, zsí­ros, fekete földdel rendel­keznek. A verseny és lehe­tőség azonban két különbö­ző dolog. Lehetőségeink ' a termés fokozásában na­gyok. A hektáronkénti kukori­catermés skálája széles, 3,3 mázsától 58,5 mázsáig ter­jed. Készült egy olyan_ fel­mérés a megye termelőszö­vetkezeteiről, amely a ku­korica átlagtermései alap­ján rangsorolja az üzeme­ket. Hét olyan szövetkezet volt az elmúlt évben, ahol az átlagtermés 10 mázsa alatt volt. Tizenkilenc tsz 10—15 mázsa, 15 tsz 15—20 mázsa, 25 tsz 20—25 má­zsa, 23 tsz 25—30 mázsa, 19 tsz 31—35 mázsa, 24 tsz 35 —40 mázsa, 5 tsz 40—45 mázsa, 6 tsz 45—50 mázsa közötti átlagtermést ért el hektáronként. Egy terme­lőszövetkezet, a tiszaeszlári Kossuth 50 mázsa felett tel­jesített. TANULSÁGOS PÉLDA, ha néhány szövetkezet eredményét egymással ösz- szehasonlítjuk. A kékesei Üj Élet Tsz 129 hektárról átlag 3,3 mázsa kukoricát takarított be- A tiszaeszlári Kossuth 358 hektáron átlag 58,5 mázsa kukoricát ter­melt. A föld értékmutató­ja az aranykorona: ez Kék­esén szántó esetében 9,38, Tiszaeszláron 20,58 arany­korona. Nagy a különbség, de nem akkora, hogy 55,2 mázsás eltérést indokoljon. Más viszonyítási alap, hogy a hét, tíz mázsán alu­li átlagterméses termelő- szövetkezet összesen 904 hektáron 6551 mázsa ku­koricát termelt, Tiszaeszlár 358 hektáron 20 943 mázsát. A terület egyharmadán a hozam háromszoros. A leg­helyénvalóbb gondolat ezek után az: érdemes-e egyál­talán kukoricát termelni ott, ahol szinte még az el­vetett vetőmagot sem adja vissza a föld? Egy hektár szántóföld megművelése, szántás, talajelmunkálás, vetés, gyomtalanítás, beta­karítás több ezer forint. Egyik szakember kedvenc mondása: „Ha huszonnyolc mázsa kukorica terem, ösz- szeér a madzag.” Magyarul: a költségek megtérülnek. Tízmázsás átlagtermés ese­tén két-háromszoros vagy ennél nagyobb egy mázsa kukorica önköltsége. Célra­vezetőbb, ha a termelőszö­vetkezet nem termeli, ha­nem vásárolja a terményt és földjét jövedelmezőbb növénnyel hasznosítja. Eddig a szélsőségekről ír­tunk, de nem árt összeha­sonlítást tenni két szom­széd termelőszövetkezet esetében sem. Nyíregyháza és Nagykálló közeli telepü­lések, majdnem azonos aranykorona-értékű határ­ral rendelkeznek. A nyír­egyházi Jókai 22 mázsa, a Vörös Csillag 21,2, a nyír­egyházi Ságvári 30 mázsa, a nyíregyházi Dózsa Tsz 28 mázsa kukoricát termelt hektáronként. A nagykállói Zöld Mező termésátlaga 24,9, a nagykállói Üj Al­kotmányé 25,8, a nagykállói Virágzó Földé 45 mázsa volt hektáronként­NEM EGY-KÉT MÁZSA a terméskülönbség, hanem tíz, sőt húsz. Ilyen alapon azt lehet mondani: az ese­tek többségében nemcsak a föld minőségéből adódik az eltérés, de az alkalmazott agrotechnikából, a biológi­ai, kémiai, technikai lehe­tőségek célszerű hasznosí­tásából is. Ha az időjárás — a sávonként pusztító jég, vihar, fagy, csapadék­kimaradás — nem tesz nagy helyi kárt, akkor nem lehet sok magyarázat a jó, kevésbé jó, vagy rossz eredményre. Azonos lehe­tőségek mellett megközelí­tően azonos eredményt kell és lehet elérni. Igaz, sajá­tosan rossz helyzetünk, hogy határaink termőké­pessége táblánként válto­zik, sőt egy táblán belül is más és más. de ezt ellen­súlyozhatja a hozzáértés, a jó tervezés, a jó munka- szervezés, a racionális föld- hasznosítás. Az a tartalék, amely a termésátlagok növelésében rejlik, reális lehetősége a termelés fokozásának. Ha termékváltással megszün­tetjük a mindenképpen veszteséges termelést, ha a kukoricatermelést ott fej­lesztjük, ahol az adottsá­gok megfelelőek, már szá­mottevő eredmény érhető el. Nagyobb lehetőséget kí­nál ennél az iparszerű ter­melés fejlesztése, de ahol ennek még nem adottak a feltételei, akkor a biológi­ai, kémiai, technikai vív­mányok következetesebb alkalmazása. HA A 100 EZER HEK­TÁR KUKORICA termőte­rület összességében csak egy mázsával több termést ad hektáronként, az ér­tékben több mint félmilli- árd forint. Üzemi szinten nem egy, de több mázsával is növelhető a termésátlag. Ehhez kell a jó szakember, a gondos, körültekintő munka. Ha Szatmárcsekén el tudtak érni 50 mázsás, Gávavencsellőn 46,3 má­zsás, Székelyben 49,5 má­zsás, Tiszaeszláron 58,5 má­zsás termésátlagot, akkor ezt, főleg a környező terü­leteken — szintén megtehe­tik. Nem csodáról, lehető­ségekről van szó. Seres Ernő Ezerrel több tehén a termelőszövetkezetekben Az elmúlt évben több, mint ezer tehénnel nőtt Szabolcs- Szatmár megyében a szarvas- marharállomány. Ez a kedve­ző fejlődés a mezőgazdasági nagyüzemekben jelentkezett. A legtöbb gazdaság már tel­jesen kihasználja a rendelke­zésére álló férőhelyeket, kor­szerű gépekkel szereli fel te­henészetét. A fajták közül a termelőszövetkezetek a ma­gyar tarkát tartják elsősor­ban, az ököritófülpösi Szamos menti Termelőszövetkezet­ben ezek mellett 133 kanadai holsteinfriz tehenet is fejnek. Az állami gazdaságokban a hungarofriz dominál. Csökke­nő tendenciát mutat a tehén­létszám a háztáji gazdaságok­ban. Ennek ellenére a 18 ezer kistermelő . tehénállománya meghaladja a 30 ezret. A tejipari vállalat január­ban és februárban — 1976 hasonló időszakához viszo­nyítva — 10 százalékkal több tejet vett át a nagyüzemek­től és a kistermelőktől. A vállalat — a zavartalan ellá­tás érdekében — 60 község­ben táplerakatot létesített. Kedvezően alakult a tej fel- vásárlási ára. Ahol a tavalyi évhez viszonyítva növelték a tej értékesítését, emelték az átvételi árat. A múlt évben országos tej­termelési versenyt hirdettek. Ehhez hét állami gazdaság és 114 termelőszövetkezet csatlakozott a megyéből, ösz- szesen 22 253 tehénnel. A ver­seny értékelését májusban tartják. sb Balogh Ferenc, a kisvárdai VSZM szakmunkása a fék­betétek alapanya­gát keverőgépen ál­lítja össze. (Gaál Béla felvétele) Tiszaszalkáról Afrikába Vizsga ország — világ előtt Több, mint egy éve a követik a változások. Mó- MEZÖGÉP tiszaszalkai dosult a termékszerkezet, gyáregységét átvette a új csarnok vázai maga- ' Magyar Acélárugyár. A sódnak, emelkedett a bér- Tisza töltéséig nyúló színvonal, változtak az üzemben azóta egymást emberek is. Éppen látogatásunk napján égett vizsgalázban 15 segéd­munkás — vizsgáztak tar­goncavezetésből. Más lett az érdekvédelmi szerv, a bere­giek a nagy múltú vasas­szakszervezethez tartoznak. A bejárat közelében plakát jelzi: a 100. évforduló jegyé­ben március 12-én kommu­nista műszakot tartottak. Csarnok üvegfallal Bő két hónapja termel a falfúrókat készítő üzem. A modern automata gépeket lá­nyok és asszonyok kezelik. Szaporán forgatják a vékony vasat, a tejfehér hűtőfolya­dék mindig szinültig tele van új termékkel. Két műszakban dolgoznak teljesítménybér, ben, így még inkább érdekük, hogy teljenek a ládák. Tud­ják, hogy a minőséget egyre inkább előtérbe kell helyez­niük, mert ha telítődik a bel­földi piac és sikerül üzletet kötni, minden piacon értéke­síthetik termékeiket. A modern gépek az egyko­ri gépállomás-épület szárnyá­ban kaptak helyet, de kísé­rőnk, Szűcs Jenő párttitkár a jövőről szól, amikor a hatal­mas, piros oszlopokra hívja fel a figyelmünket. Ezek az Szíves­ségek H ólavina: fölülről in­dul, lefelé gördül. Szívességlavina: aluról indul, oda-vissza görög. A definíció után követ­kezzék a bizonyítás... Ügy kezdődött, hogy megszerettem a Wilkinson pengét, de éppen elfogyott és éppen nem lehetett kap­ni. Trafikos, ábécés ber­kekben benfentes barátom tette az első szívességet; szerzett két csomaggal. A lavina ekkor még csak óvodásra méretezett hó- golyónyi volt. A Wilkinson-szerző már másnap gördített egyet a kicsiny hólabdán. Felhí­vott telefonon és megkért, ugyan szerelek már neki két jegyet Pestre, a Mik­roszkópba. No, nem azért, mert... Persze, hogy nem azért! És máris tárcsáztam fővá­rosi barátomat, aki ott­hon van a kulisszák mö­gött. „Már hogyne szerez­nék, holnap postára is te­szem. De ha már így be­szélünk ...” A lavinácska pedig már dinnye méretben törte-tü- remkedte át magát a tele­fonzsinóron ... Rágurult az asztalomra, de felkap­tam és már rohantam is a szomszédomhoz, akiről tudtam, hogy valamelyik szatmári kis faluból szár­mazik és ő majd megszer­zi pesti színházi emberem­nek húsvétra azt a néhány liter olajsárgára kiérlelt szilvapálinkát (sőt páj in­kát, mert így népiesebb!) A hét végére már ott büzölgött fürdőszobámban a két demizson becsi-bü­dös. A lavina pedig a kád­ban olvadozott. Már azt hittem, el is olvad, ami­kor becsöngetett újra a pálinkaszerző szomszéd. „Majdhogynem elfelejtet­tem valamit...” A lavina megdermedt és tovább gördült, víkendház nagyságúra hízva. Én meg utána, spuri a Trabanttal Sóstóra. Mert ügye két hétre valami kis üdülőfé­le kéne a szatmári rokon­ságnak. Alku a kétszoba konyhás kunyhóra. Két hét kétezer forintért. „Le­het fele áron is, de tudja, egy nagy szívességet kér­nék ...” Nem kell féláron! Fize­tem a kétezret! A lavina már éppen a fejemre akart poty- tyanni. Elugrottam. Most, hogy életben ma­radtam, nyomban kialakí­tottam új felfogásomat: jobb a Figaro pult felől, mint a Wilkinson pult alól. Tessenek kipróbálni. Szilágyi Szabolcs oszlopok fogják majd össze az új sajtoló- és dara­bolócsamokot, amelynek falai üvegből készülnek. Gyors az építkezés, ta­vasz végéig megkezdik a termelést. Jóval távolabb alapozási munkákat végez, nek, épül a másik csarnok, de ezt még nem tudjuk ma­gunk elé képzelni. Ősszel ad­ják át rendeltetésének. Ala­kítják a mérőszobát is két- három hét múlva itt dolgoz-, nak majd a meósok. — Ma­radjunk még az építkezések­nél — mondja kísérőnk és a falu közepe felé mutat: — Idén és jövőre 12 műszaki dolgozónak itt építenek taná­csi célcsoportos lakásokat. Magasabb szinten A gyáregység udvarán friss diplomás mérnökkel találko­zunk, aki tiszaszalkai lakás­ban született: Timkó István, az egyik helyi tanár fia. Azt mondja, gyakran megfordul, nak itt pesti mérnökök és technikusok, segítenek az „át­állásban”. A fiatalember sze­rint az átállás első stádiumá­nak már vége. Április 1-én kezdik az autóbuszok fenék­vázának készítését. Az idő sürget, de kapkodás nélkül, felkészülten akarnak munká­hoz látni, a termék gyártása a járműprogram keretében került Beregbe. Az Ikarus gyár használja fel a vázakat, s az ittenieknek jól kell vizs­gázniuk az ország és a világ előtt. A begyakorlás után na­ponta 8 autóbusz-fenékvázat indítanak a vásárosnaményi vasútállomásra. A fiatal mér­nök: — A váz előállítása bo­nyolult feladat. Szükséges nö­velni a szakmai szintet mun­kásnak és mérnöknek egy­aránt. Szabó Bertalan esztergályos szépen . fénylő mutatós al­katrészeket készít. Azt mond­ja, a szakmai szint növelése, a tanulás nem okoz majd kü­lönösebb gondot, mert a mű­helyben a többség lelkes és fiatal. A közeljövőben éppen az esztergályosok részesülnek átképzésben, továbbképzés­ben. Kézbe veszi az egyik terméket: — A tűrés most is minimális, a hajszálnál véko­nyabb a megengedett. — Az oktatók nem is a további „vékonyítás” miatt jönnek a műhelybe: ismertetik az újabb követelményeket és a legújabb technológiát. Az ilyen átállás a gondok­tól sem mentes, a szervezés­be kisebb "hibák csúsztak. Az esztergályosnak alábbhagyott a lelkesedése: „Januárban akadozott a termelés, a vártnál kevesebb munkát kaptunk, februárban meg hajráztunk. Az egyik üzemcsarnokot már át kellett volna adni. A ké­sés miatt kicsit zsúfolt helyen dolgozunk.” Kétszáz újonc Koroknay Ambrus gyáregy­ségvezetőnek zsúfolt a prog­ramja. Munkája mellett bi­zonyos dolgok megértésére és minden eddiginél eredmé­nyesebb termelésre buzdítja munkatársait Mint mondja, az „új gazda” jól mutatkozott be: tavaly 5,9 százalékkal nőtt a munkások bérszínvonala. Ez az egyik legjobb ösztönző erő, főleg ha figyelembe vesszük, hogy azelőtt három év alatt emelkedett ennyit a bérszínvonal. További szá­mokat sorakoztat, hangsú­lyozza, hogy az elvárás is ilyen arányban nőtt. Az el­múlt ötéves tervben évente 70 millió forint volt a terme­lési értékük, tavaly már 100 milliót termeltek. Idén 150 millió forint értékű készter­méket akarnak előállítani. A profilváltozásnak és a későbbi profilbővítésnek nem­csak a technikai, de a sze­mélyi feltételeit is meg kell teremteni. Az igazgató köz­vetlen munkatársaival hóna­pok óta ezen dolgozik. Mun­kájuk eredménye: a közeljö­vőben 25 hegesztőt minősítő vizsgára küldenek, tovább képezik a lakatosokat, szep­tembertől a 110-es iparitanu­ló intézettel új szakmát ho­nosítanak meg a megyében: a szerszámkészítők szakmá­ját. Most 600-an dolgoznak itt, pár év múlva 800-nál is több lesz a létszám. Az új szakma képviselői 3 év múlva tesznek vizsgát. Be_ reg második központjának dolgozói áprilisban is vizsgáz­nak Vizsgamunkájukat az autóbuszok elviszik a len­gyel szerpentinekre, és az af­rikai sivatagok útjaira... ~ N. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom