Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-06 / 55. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977, március 6. o Régi mesterségek: Az öreg mester a kisműhelyben. Emlékeinkben fel-felvillan egy-egy hasonló kép vagy emlék. Az első kiscsizma. .. az első pár cipő ... A fiatalok úgy ismerik, mint egy tűnőben levő szakma utolsó mohikánját... .7 A csizmadia * ^ A régi mesterek lassan kiöregednek, velük együtt kihalnak az ősi kézműves szakmák is. ★ " "X Egyszer rabló állított be a csizmadiához, ráfogta fegyverét a mesterre és elkiáltotta magát. „Ide minden pénzzel, minden csizmával!” Mire a mester „sámfa, kapta, dikics gyertek elő ti is, kalapács, kármentő, kerekítő, mindnyájan gyertek elő”. A rabló azt hitte, hogy ezek a szerszámok mind a mester barátai. Úgy megijedt, hogy azonnal elmenekült... Ezt a kedves kis történetet Szántay Sándortól hallottuk, aki öreg nyugdíjas cipész-csizmadia mester, de a mai napig aktívan dolgozik. Cipőket, szandálokat, csizmákat készít nőknek, férfiaknak. A mai modern, nagy szériában készült lábbelik mellett keresett a kisipar által előállított termék is. Nyírbátori kis műhelyében a falon, az ásztalon egymás mellett sorakoznak a már elkészített cipők, szandálok, a polcokon kaptafák, a pulton csizma készítéséhez szükséges eszközök. A legfontosabb szerszámokat — mintegy száz darab — most is használja. Kapásból sorolja, milyen csizmákat gyártott régen: hurokkötéses, rogyós szárú, tiszti, angol lovagló, ványolt és még számos fajtát — felsorolni is sok lenne. Most inkább a puha szárú csizmákat keresik. Sok munka van az elkészítésével, idős kora sem engedi, hogy gyorsan dolgozzon. így három napba is beletellik, amíg elkészül egy lábbeli. Sándor bácsi nem egyedüli ebben a régi szakmában, de akik még dolgoznak, mind hasonló korú, idős mesterek. Elek Emil képriportja Piaci áru. Az asztalon a cipőkészítés eszközei, kellékei. Üjfehértón hatodik fiúnak szüreteit Urréknál Zsigmond. Nemcsak a világra érkezett, hanem ezenbelül szinte cl- döntötlen az ácsok világába is. Apja is az volt, bátyjai is ezt tanulták, de a rokonságban jó néhányan akadtak, akiknek sok közük volt a fához, az építéshez. Ötvenkét esztendővel ezelőtt történt mindez, s ma már elmondhatjuk: Un- Zsigmond a boldogságra ületett. Malmozás „Ügy tud malmozni, hogy nincs az a műszaki, aki bírna vele” — mondják az irodán, s hozzáteszik: minden logikai játékban annyi variációt lát egyszerre, --hogy az már szinte hihetetlen. „Addig a brigádvezető sem kezd semmibe. amíg ki nem kéri a véleményét. Ö meg csak odamegy. ránéz a dologra, s aztán csendesen azt mondja...” — így a munkatársak. Aztán egy fiatal kalkulátor szól bele a beszélgetésbe: „Zsiga bácsi? Nos ő egy fogalom!” Az ujjak Őszesszőke, hullámos hajú ember. Nem magas, kora jóvoltából testesed ik. Komoly arc, de mindig ott bujkál a mtvoQiif 30 §v uiÁif? . Történelem a kollégiumban H arminc évvel pergették vissza az idő kerekét a napokban a Nyíregyházi Münnich Ferenc Kollégium könyvtári társalgójában. Itt találkoztak négy egykori nyíregyházi népi kollégium — az Áchim András, a Bessenyei György, a Benczúr Gyula és a Rozgonyi Piroska öregdiákjai egymással és a mostani kollégisták képviselőivel, tizenévesekkel, a diáktanácsok vezetőivel. A hivatalosság, a történelemidézés túlzott pátoszának nyoma sem volt ezen a találkozón. Mégis, a szó igazi értelmében a történelmet, saját ifjúságukat idézték az egykori népi kollégisták. Élménybeszámoló, élő történelemóra, baráti találkozó volt ez az idősebb testvérrel, aki 30 évvel ezelőtt tizenéves volt, de egy egészen más korszakban, más örömök és gondok közepette ... „Emlékeztek, hogy állandóan éhesek voltunk? Szekérrel jártuk a falvakat, hogy élelmiszert kérjünk. Úgy hordtuk össze a vaságyakat a szovjet katonák kórházából. A legjobb eledelünk a máié volt...” E pizódok. Láczar György (dombrádi iskolaigazgató) a tejporral készült kollégista tejre emlékezik és egy leszakadt színpadra, ahol a diákok felléptek, mint falujáró kultúrbrigád. egyben élelemkérő csapat. Németh Lajos a szekrényt helyettesítő gyümölcsízes ládát említi, amiben minden elfért, tiszta ruhanemű, fogkefe, cipő ... Bársony Sándor tanár neve ködlik fel, akit nagy szeretettel említenek az egykori népi kollégisták. Aztán, mint egy élő történelmi kép szereplője, megjelenik Borka Sándor, egykori kollégiumi nevelő, később igazgató. Az öreg diákok megtapsolják az érkezőt. Folytatódik a bemutatkozás, sorakoznak a felidézett képek ... Dr. Németh Zoltán, egykori kollégiumi titkár, aki a megjelenteket köszöntötte, a népi kollégista mozgalom írásos emlékeinek hűséges gyűjtője, majd minden epizód után tartogat egy-egv meglepetést. Megsárgult papírokból idéz, egyszerű, akkor nagyon is forradalmi tetteket említ, „ráolvassa” a diáktársakra a három évtizedes érdemeket. Meglehet, nem volt ez több olykor egy kanna benzinnél, amit egy traktor életre keltéséhez szerzett valamelyik kollégista, máskor az első tanácsi választásoknáLjVáíó közreműködés, sikeres ’.kultúrműsor. Korabeli napirendek is előkerülnek, istentisztelet, társadalmi munka, utána tüntetés az iskolák államosítása mellett, és folytonosan szeminárium, minden este. Nyílt, bátor viták, véleménykifejtés, pezsgés. Varga Gyu- láné a múltat emlitji, de a jelenre gondol. A fiatalokra néz, amikor bátor szókimondásra, vitára, a vélemények ütköztetésére buzdítja a tizenéveseket. A találkozó fiatal, tizenéves résztvevőit nézve azt igyekeztem „mérni”, vajon hogyan értik a 30 f évvel idősebb kollégisták szavait, akik úgy beszéltek diákélményeikről, kötetlenül és őszintén, mintha tényleg ledobták volna magukról a három X-et„ Botlásokról, di- ákcsínyekrőr is szó esett. A lódenkabátos korosztály „hősi korszakáról”, akik nemcsak folyton kivonultak az utcára, tüntettek a reakció ellen, az iskolák államosításáért, a forradalmi változásokért. Kitartóan és jól tanultak, küzdöttek" is. Becsülettel teljesítették, amit 30 évvel ‘ ezelőtt útravalónak kaptak. Népi értelmiséggé lettek, akik a kezdet kezdetén nemcsak saját ellátásukról gondoskodtak, de segítették a demokratikus, majd szocialista'jellegű oktatás bevezetését is. A tankönyvet is „átírták”, segítettek elűzni a múlt szellemét, szabaddá tenni a gondolkodást. S amíg tartott a bemutatkozás, sűrűn váltakoztak a nevek, beosztások; . tanár, mérnök, orvos, tsz-elnök,'állami gazdasági vezető, áruházi pénztáros, szakszervezeti megyei titkár és így tovább. Egy tablót is megpillantottunk: az 1946-os év népi kollégistái az Áchim And- rás-ban. Igazgatójuk ma a Münnich Ferenc Kollégium igazgatója Tripsánszki Jenő, mosolyogva emlékezett: némelyik diák idősebb volt, mint ő. Mostj ő a találkozó korelnöke. Eltelt harminc év. de összességében szép volt. K örbejár a papír, nevek, címek kerülnek rá. A részt vevő fiatalok, a mai kollégisták 2007-ben tarthatnak ilyen találkozót, akkor telik el 30 év. De messze van még. de sok még a tennivaló. A hangulat családias, baráti, lassan a becenevek is eszébe jutnak az öregdiákoknak: „Favágó”, „Dűli".. Vannak, akik 30 éve nem találkozó^, csak most. Az asz- talrá'-tánk és gyümölcsíz kerül. Az asztalfőn mondják: „Tudjátok, máiét akartunk, hogy élethűen emlékezzünk a 46-os évre, de nem sikerült. Kevesen tudják már. hogyan is kell azt készíteni^..” Páll Géza Kovács József: Arcod ítélete előtt Ablakodhoz jár locsogni a tenger, mennyi csónak, mennyi fehér gálya. Sirály-lelked hegyek bástyái közt riad. Ady ül stázsát sírodnál és zokog. Mert jönnek bitangok, jönnek bólogató szentek, más kínjában sohase résztvevők. Arvaház lett Európa nélküled, árva minden fenyő' és hegyorom. Lelenc lettem magam is; apám anyaföld nélkül bolyong. Éjszaka hóvirágok fáklyáival jön a rengetegből — tenger sehol, csónak sehol —. áll egyedül, arcod ítélete előtt. „Nyíregyházán vettem egy kalapot...” URR, AZ ÁCS derű a szemében. Keze erős, izmos, sok ezer köbméter deszka, gerenda edzette. S mégis, az ujjak karcsúak maradtak, bizonyítékául annak: az ács nemcsak erejére, érzékeire is rábízza magát munkája közben. Szava megfontolt, nem siet, nem kalandozik. Méretreszabott, pontos minden mondata. Nem kínosan pontos. Csupán a gondolatok pazar rendje teszi őket mívessé. A fa „Tizenhárom éves voltam, amikor kezembe adták a fejszét és a faragóbárdot. Mire nyugdíjba megyek, 47 év munka lesz mögöttem. De nem baj. A szakmámat szeretem. s az anyagot is. amely- lyel dolgozom. Mert a fa hasonló az emberhez. Él, s amíg rugalmas, addig mindig van belső mozgása. Aztán kiszárad, meghal. De szerencsére az élete hosszú, s addig csodálatosan szolgálja az embert. Ebben működik közre az ács”. Hegedű Munkahelyein sok mindent épített. Tetőt, főcsatornához zsalut, épületek, gyárak, iskolák sokaságánál mindent, amit egy ács építhet. De emlegetnek mást is. Urr olyan kis hordókat készít eperfából, melyek centiméterre hitelesíthetők. Épített otthon egyszázlyukú galambdúcot, ami kész csoda. De amiről a legtöbb szó esik: hegedűt is készít az ács. Harmónia „Bátyámtól tanultam. Az első nóta, amit el tudtam játszani: „Nyíregyházán vettem egy kalapot”. Életemben nyolc hangszert építettem. A hátat és a nyakat juharból, a hasát fenyőből. Adtam is el, de nem ezért csináltam. Most is van otthon egy. a lányomnak. a kisebbiknek, Ibolynak készítettem. Most harmadikos. talán lesz kedve hozzá. A hegedűnek fontos szerep jutott az életemben. Ma már tudom, nem volt ez véletlen. Mert a hangszer, a zene — harmónia. És az életemnek is ez volt és ez ma is a célja". A család Két gyermek apja. Két lányé. Az újfehértói ácsot Ti- szavasváriban szerette egy lány egykoron, s így költözött oda. Házukban békesség honol. Olyan a rend. mint a sokaktól megcsodált kertben, s olyan szigorúak a törvények is, mint a természetben. Ha Urrékról van szó, nemcsak a bűdi részen mondják a jót. S hozzáteszik: nagy tisztesség kell!, aki maga Is asztalos és ács, hogy ebbe a családba került. Okosan „Ha az embernek olyan a hitvestársa, mint az enyém, KM
