Kelet-Magyarország, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-20 / 67. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. március 20. Költekezők N agy szavak hangzottak el a tanácskozáson a takarékosságról. Jóska bácsi, a tapasztalt ács szótlanul ülte végig az értekezletet utána az igazgató megkérdezte az ácsot: „Mondja már Jóska bácsi, maguk hogyan takarékoskodnak?” A tapasztalt mesterember mosolyogva csak ennyit válaszolt: „Ügy, igazgató szaktárs, hogy ha egy három méteres fosz- nideszkát el akarunk fűrészelni, ahhoz engedélyt kérünk.” Az igazgató tudta, hogy ez nem ukáz. így döntött a brigád, s ha valamelyik ács megszegi, akkor a maguk módján megszégyenítik a többiek előtt. Fejben kezdett számolni a vezető: évente mennyi drága faanyagot használnak fel az építkezések zsuluzásához. Drágán kapják ők is, devizát fizet érte az állam is. Sok kicsi sokra megy, s ahol egy méter hosszúságú deszkára van szükség, nem feltétlenül kell elfűrészelni hozzá egy három métereset. Csak keresni kell, néhány perc utánajárás, és megoldható olcsóbban is, ami megfelel a célnak. Panaszkodott az egyik telepvezető. „Olyan jól megy már, hogy a féltéglákat nem is akarják felpakolni a gépkocsira, Csak egész téglákból akarnak építeni a kőművesek.” Ki tudja, hány ezer tégla megy így veszendőbe? Már nem is számolják. Halmokban, nagy kupacokban ott van a telepen a sok érték téglában. Egyik csoportvezető a rakodás miatt replikázott: „Nincsenek leterhelve a több tonnás járműveink. Néhány mázsa építőanyaggal szaladgálnak a gépkocsik. Fogyasztják a drága benzint, félig üresen fut a kocsi.” Van, ahol fogukhoz verik a garast. Másutt meggondolatlanul nagyvona- lúskodnak. Avatásra készen állt már a több milliós létesítmény. Csupán a külső homlokzatáról hiányzott a tervező által „megálmodott”, s a beruházó által elfogadott, külföldről érkező nemes burkoló csempe. „Csúszott” a vállalt határidő, az építők már le akartak vonulni, máshol kezdeni a munkát. Valósággal könyörögtek, változtassanak korábbi elképzeléseiken, megteszi a magyar anyag is. Nem és nem. Várniuk kellett, míg megérkezik a devizáért vásárolt külföldi anyag. Nem felelt volna meg a magyar gyártmányú? Nem ugyanazt a célt szolgálta volna? Nem lett volna olyan szép? De igen. Csakhogy némelyik vállalatnál fellelhető a kivagyiság, a törekvés a státusszimbólumra. Van egy jó magyar közmondás: addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér. ÁH ez gazasági életünkre is: annyiból gazdálkodjunk, amennyiből okosan, célszerűen megoldhatjuk feladatainkat. Vajon figyelembe veszik ezt a vállalatok? A többség igen. Persze akadnak kirívó esetek is. Tudok olyan vállalatról, amelynek az igazgatója jelentős valutát kapott kutatás? célokra. Az utolsó pillanatig nem használták fel. Hogy mégis elköltsék, szaladtak fűhöz* fához, beszéltek kutatóval, beállították a kísérletet. Sikerült is, csak éppen a megvásárolt gép most ott áll a telepen kihasználatlanul... A munkások látják a gépet. Csak éppen azt nem tudják, hogy mennyit kóstál, s benne van az ő pénzük is. Ebben is, meg a külföldi nemes burkolatban, meg sok minden másban, amelyet szerényebben is meg lehetett volna oldani. ipi rtekezleteken, tanácskozásokon f<i bizony sokszor nagy szavak hangzanak el a takarékosságról, a „kemény”-forinttal történő okosabb gazdálkodásról, csak éppen a tettek nem fedik néha a szavakat, mondhatnám, vizet prédikálnak, s bort isznak. Vajon miért? Nem az ő zsebük bánja? Pedig a nagyvonalúan költekezők is abból a kasszából élnek, mint azok, akik meggondolják, hogy elvágják-e a háromméteres fosznideszkát. Vasárnapi INTERJÚ Oláh Mihállyal a KISZ kisvárdai járási titkárával mmr a mai fiatalokról A Beszélgetésünkre abból az alkalomból kerül sor, hogy most húsz éve bontott zászlót a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Először azt szeretném megtudni, miként készültek ebben a járásban a „születésnapra”? — Külsőségek, nagyobb csinnadratták nélkül, csendesen, munkával készültünk ifjúsági szövetségünk zászlóbontásának jubileumára. Mint bárhol a megyében, nálunk is jól tudják a fiatalok, hogy akkor teljes igazán az ünnep és az emlékezés, ha az ember becsülettel elvégzett munkát tudhat maga mögött. Persze, ez nem jelenti azt, hogy fiataljaink életében, munkájában ne tapasztaltunk volna élénkülést, a bizonyítás vágyát. Éppen most értek véget az úgynevezett „első taggyűlések”, ahol számvetést készítettek a fiatalok az elmúlt évről. Járásunkban 101 alapszervezet csaknem háromezer tagja vizsgálta kritikusan az egyéni és a közös ígéretek valóra váltását. Hosszú volna elmondani minden eredményt ami bizonyíthatja, hogy a jól végzett munka örömével köszönthetik fiataljaink ezt a mostani jubileumot. Csak példaként említem: az almabetakarításnál a termés 62 százalékát a KISZ-korosztályúak szedték le, és szállították el. Záhonyban vagy az ÉRDÉRT tuzséri telepén a nehéz termelési feladatok túlnyomó részét a fiatalok oldották meg. Folytathatnám a példálózást a petnehá- zi termelőszövetkezeti fiatalokkal, akik a takarékosságban értek el szép eredményt. Vagy azzal, hogy Gégényben, Mezőladányban, Újkenézen az óvodaépítésnél, Dombrádon az egészségügyi kombinát megvalósításánál egy- egy fiatal átlagosan 20-25 óra társadalmi munkát végzett. Az utóbbi öt évben 17 ifjúsági ház épült a járásban, ennek nagyobb része a fiatalok segítségével készült el. A Engedjen meg egy közbeszólást. Álta- w lános tapasztalat, hogy a fiatalok, a KISZ-tagok valóban nagyobb részt kérnek mostanában a termelési célok megvalósításából. Tapasztalni viszont azt is, hogy túlságosan „felnőttes” módra élnek. Mi erről a véleménye? — így nem értek egyet a fogalmazással, bár valamilyen hasonló tapasztalattal a járásunkban is találkozunk. Vagy négy évvel ezelőtt egy beszélgetésen mondta nekem Vilmán Pál, az ÉRDÉRT tuzséri telepének vezetője: „Te Miskám, és nem értem ezeket a mai fiatalokat, mindig csak a táncon jár az eszük, a munkára meg nem gondolnak.” Tavaly ősszel viszont ugyanez a Vilmán Pál ezt mondta: „Te Miskám, én nem értem ezeket a mai fiatalokat, lassan már több kommunista szombatot szerveznek, mint táncestet. Ezek elfelejtik, hogy fiatalok .......Azt hiszem, ez a vélemény jelzi a mi örömünket és gondunkat is. Mi munkásszemléletre igyekszünk nevelni a szervezett fiatalokat; arra, hogy jól tudják, nem lehet álmodozni, követelőzni, de még csak szerényen kérni sem, ha előbb nem végezzük el a ránk bízott munkát. Fiataljaink túlnyomó többsége — bár még nem mindenki — érti, érzi ezt. Ugyanakkor tény, hogy néhol megfeledkeznek arról: a fiatalt az is jellemzi, hogy szeret kikapcsolódni, országot világot látni, vagy ha úgy tetszik, egy politikai foglalkozás után egy-két órát táncolni. Én mégis úgy fogalmaznék: néhol azért tűnhet egy alapszervezet munkája felnőttesnek, mert nincs elég ötlet, sablonok közé szorítják nemcsak a taggyűlést, de még a klubestet is. Pedig ennek éppen az ellenkezőjére van igény és nyugodtan állíthatjuk, ma már megvan a lehetőség is. A Egyre több szó esik arról, hogy az ^ utóbbi időben kedvezően változik a KISZ munkastílusa. Talán erre céloz, amikor azt mondja, hogy ma már mások a lehetőségek is? — Igen. Három éve, éppen így tavasszal született meg az a határozat, amely kis túlzással élve hadat üzent minden formalizmusnak, a túlzott adminisztrálásnak az ifjúsági mozgalom életében. Az eltelt idő alatt a párt ifjúságpolitikai határozata, az ifjúsági törvény megszületése, a különböző kormánydöntések, s ezek helyi végrehajtása nyomán kedvezően változtak az anyagi és a tárgyi feltételek is. Ha van is még visszahúzó erő, rossz beidegződés, vagy elhamarkodott, megalapozatlan vélemény a fiatalokról, általában elmondhatjuk; kedvező változás következett be a felnőttek szemléletében is. Már nem mondanak kritikát csupán a hosszú haj, vagy a farmernadrág miatt, inkább azt tekintik, mire képes, és mit tesz egy-egy fiatal. Ennek ellenére vallom, hogy a KISZ-szervezetek munkáját nem lehet csak önmagában vizsgálni ott sem, ahol rossz ez a munka. Meg kell nézni azt is, vajon nem hagyták-e túlságosan magukra az adott községben, vagy termelőszövetkezetekben a fiatalokat: vajon a valóságban is megadják-e a lehetőséget például a tanulásra, az előbbre jutásra, vagy csupán harmad-negyedrangú kérdésként kezelik a fiatalok ügyét? A Ezen aligha vitatkozhatunk. Am, engedje meg, hogy felvessem: a KISZ-szervezet munkája, tekintélye elsősorban mégiscsak a fiatalokon múlik. — Én nem állítottam ennek az ellenkezőjét, csupán jeleztem, hogy egy alapszervezet nem időtől, tértől és a közvetlen közelben dolgozó felnőttektől függetlenül létezik. Persze, hogy a fiatalokon múlik sok minden, különösen ami a tekintélyt illeti. Jól tudjuk, ennek sok összetevője van. Például az, hogy a KISZ programjai legyenek vonzóak, érdekesek, olyanok, amilyenekre vágynak nemcsak a szervezett fiatalok, hanem a KISZ-en kívüliek is. Ennek viszont lényeges feltétele, hogy talpraesett, ötletgazdag, a munkában és a magánéletben példát mutató vezetők álljanak a szervezetek élén. Örömmel mondhatom, sokat léptünk előre az utóbbi években e téren. Az újjáválasztások során a KISZ vezetőségi tagok 10 százaléka helyett kell csupán újat választanunk, mert nem végezte el becsülettel a munkáját, vagy elveszítette a fiatalok bizalmát. A többség tehát megfelel a követelményeknek, amihez köze van annak is, hogy már évek óta következetesen, alaposan igyekszik felkészíteni az ifjúsági vezetőket a KISZ megyei bizottsága a sóstói iskolán. A Ha egy KISZ-vezető akárcsak egy w alapszervezetben is elveszti a tagság bizalmát, az sokat árthat a fiatalok gondolkodásában. Mondana erre egy példát? — Egyszer például bejött hozzánk egy alapszervi titkár és panaszkodott, hogy őt nem engedik dolgozni a gazdasági vezetők, sőt fegyelmit akarnak neki adni, ezért védelmet kér. Kimentünk a helyszínre, s ott megtudtuk, hogy ez az ifjúsági vezető már hosszabb ideje italozik, nagyképű, a munkáját nem látja el becsülettel. Amikor kérték, hogy javasoljon ő is fiatalokat kitüntetésre, senkit nem akart javasolni, mert ő nem volt a számításba vettek között. Fény derült az igazságra, meg kellett tennünk a döntő lépést, az új titkár választását. Ebben a helyzetben csak így tudtuk megvédeni a KISZ tekintélyét, őszintén, nyiltan feltárni a fiatalok előtt a történteket. Azóta ebben az alapszervezetben valósággal újjáéledt a munka. Persze ez csak egy kiragadott rossz példa, sokkal többet beszélhetnénk azokról, akik önzetlenül vállalják a szervezés, a fiatalok nevelésének nehéz munkáját. A Már érintette, hogy az elszürküiés w nagy veszélyeket rejt magában. Többen említik, hogy jó adag formalizmus van például az úgynevezett védnökségvállalásokban is. — Ezt tagadom. Valóban baj, ha itt-ott csak a látszat, a jó statisztika kedvéért vállalnak védnökséget. A mieink nem ilyenek. Talán elég, ha elmondom, hogy például járásunk ifjúsága védnökséget vállalt a domb- rádi ifjúsági és úttörőtábor felett. A KISZ- esek és a KISZ-en kívüli fiatalok csaknem 80 ezer órát dolgoztak a Tisza-parton, amíg a létesítmény megvalósult. Vagy említhetem az ÉRDÉRT tuzséri fiataljait, akik a mándoki és az egri gyermekotthon felett védnökösködnek. Nemcsak illendőségből látogatják meg, ezeket a család nélküli gyermekeket, hanem játékokat, szemléltetőeszközöket készítenek nekik, de még csak a kerítésüket is megjavítják. Vagy a nyírtassi tsz fiataljai: az ifjú szakemberek arra vállalkoztak, hogy igyekeznek megszerettetni az általános iskolás gyermekekkel a mező- gazdaságot. Személygépkocsikba ültették a nyolcadikosokat, elvitték előbb a munkahelyre, aztán a tiszaberceli szakmunkásképző iskolába. Szépítés nélkül mondták el nekik, milyen itt az élet, mire számíthatnak, akik végeznek. Igaz, az első évben csak négy gyermek vállalkozott ilyen képzésre, de a tsz fiatal szakemberei nem mondtak le újabb fiatalok meggyőzéséről. — Vannak felemelő esetek is. Például, amikor a záhonyi vasutasfiatalok kérés nélkül becsengettek az özvegyen maradt édesanyához, és megkérdezték, mit segíthetnek? Vagy a Dombrádi ÁFÉSZ-nél: a KlSZ-szer- vezet nem feledkezik meg a gyesen lévő kismamákról sem, akik közül többen rendszeresen részt vesznek a taggyűléseken, a rendezvényeken ... Még ehhez annyit: a fiatalok mozgósításánál döntő, hogy az akciók testreszabottak legyenek, s hogy mindent jól megszervezzünk. Dombrádon például a Tisza-parti tábor építésénél mindig csak azokat hívtuk, akikre éppen szükség volt. Nincs lehangolóbb látvány, mintha a társadalmi munkások tétlenségre vannak ítélve. Aztán a feladat is olyan legyen, hogy érezzék, lássák; ami készül, nekik készül. A A KISZ feladata többek között a fiatalok közösségi életre nevelése, felkészítése a szocialista életmódra. Hallani, hogy néhol a fiatalok körében is felüti fejét az anyagiasság, a túlzott igények támasztása. — Ez nem jellemző. Éppen a forradalmi ifjúsági napokra készülve több helyütt vitaestekre került sor „Hogyan éljünk” címmel. Nagyon sok fiatal elmondta: egyre jobban élünk, de nincs még meg az összhang az anyagi és a szellemi gazdagodás között. Volt munkásfiatal, aki felvetette: legyen emberibb az egyéni érdekeltség. Más a jó ízlés hiányát tette szóvá. Tehát a fiatalok többségében megvan a szándék a teljesebb, emberibb életre. Vannak persze — ha elvétve is — furcsaságok. Egyik ifjúsági klubunk a jó politikai és kulturális program mellett korábban kerékpártúrát is szervezett. Egy évvel később már motorkerékpár-túrát tartottak, s nemrég autótúrát iktattak a programba. Ugyanakkor megfigyeltük, hogy a klub tartalmi munkája a túrák színvonalával ellentétes arányban csökkent. Mondom, van ilyen is, és erre időben fel kell figyelni, mert tévútra juthatnak egyesek. Nem általános probléma járásunkban, de az ifjúsági bűnözésnél megfigyelhető az italozás szerepe. Aztán sajátos gondok vannak a járáson belül ingázó fiatalok között, akik néha úgy érzik magukat, mintha a senki földjén lennének. Talán ennyiből is érződik, hogy az eredmények ellenére jócskán akad még munkánk a fiatalok nevelésében. A Hallani arról is, hogy sok szülő még mindig visszatartja a lányát a különböző rendezvényektől. — Járásunkban is akad még erre példa, ami összefügg egyrészt néhány szülő megkövesedett szemléletével, másfelől az alap- szervezetek munkájában korábban tapasztalt hibákkal. Már említettem, nekünk, fiataloknak kell kivívnunk az alapszervezet, az ifjúsági klub tekintélyét a felnőttek, a szülők' előtt is. Ennek érdekében már több ifjúsági klubban — Záhony, Tornyospálca, Tuzsér, Rozsálypuszta — találkozót szerveztek a klubtagok és a szülők között, „beavatták’! az édesanyákat az ott zajló program titkaiba, hogy lássák, minden rendezvény a fiatalokért az ő épülésükre szolgál. Természetesen mindez kevés. Üjabb, meggyőző erejű, jó példák egész sorára van még szükség, hogy a bizalom teljes legyen. A Említette, hogy szép eredményekkel w készültek a zászlóbontás jubileumára. Mi várható a jubileum évében? — Most következnek az úgynevezett „második taggyűlések”, ahol konkrétan rögzítik a fiatalok azt, hogy mit akarnak tenni. Egy bizonyos: változatlanul a jó munka, a termelésben, a tanulásban történő példás helytállás az elsődleges. Ezenkívül sajátos esz* közökkel, programokkal tovább akarjuk erősíteni szervezetünk kommunista jellegét. Szeretnénk gyarapítani a KISZ-tagok számát s minél több fiatalt segíteni abban, hogy méltóvá váljék a párttagságra. Kiemelt feladatunk az „Edzett ifjúságért” mozgalom meghonosítása, fellendítése. Sportpályákat építünk, erdei tornapályát hozunk létre. Négy akalommal községi szinten tömegsportnapokat tartunk, négy sportágban bajnoki rendszer alapján vetélkedőt hirdetünk, hogy az elkészülő sportpályák ne üresen tátongjanak. — Végül annyit: húsz éve bontott zászlót a KISZ, s így azt is mondhatjuk, hogy „nagykorúvá” vált. Véleményünk szerint úgy vált nagykorúvá, hogy közben tovább fiatalodott tettrekészségben, vállalkozó kedvben. Az eredmények fiataljaink többségét egyre bizakodóbbá teszik, ezért szívesen vállalják a közösségre és az egyénre váró nehezebb feladatokat is. Köszönöm az interjút. Angyal Sándor KM
