Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-03 / 28. szám

1977. február 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 „A BERUHÁZÁSOKNÁL folytatni kell a fontossági SORRENDNEK MEGFELELŐ ÜTEMEZÉST. ELSŐ HELYEN KELL RANGSOROLNI AZOKAT AZ ELDÖNTÖTT ÉS KEDVEZ­MÉNYES HITELLEL TÁMOGATOTT BERUHÁZÁSI CÉLOKAT, AMELYEK A STRUKTÜRAJAVITÁST, A KONVERTÁLHATÓ EXPORTÁRUALAP NÖVELÉSÉT BIZTOSÍTJÁK.” (A megyei pártbizottság december 21-i határozatából) Hitellel — versenyképesen NEM TITOK, hogy a népgazdaság gyors és dinamikus fejlődése mellett egy sor gond nehezíti a még gyorsabb előreha­ladást. A világpiacon a tervezettnél is lé­nyegesen nagyobb romlás következett be, s ez a népgazdaság egyensúlyának meg­bomlásához vezetett. A nyersanyagárak emelkedtek, márpedig hazánk behozatalá­nak jelentős részét ez teszi ki, ugyanakkor kisebb lett a kereslet exporttermékeink iránt. Csupán emiatt 1975-ben 34-35 milli­árd forint árveszteség érte népgazdaságun­kat, de nem volt kedvezőbb 1976 sem. E kedvezőtlen helyzet megváltoztatá­sára, a gondok csökkentésére párt- és kor­mányhatározatok születtek, amelyek a gaz­dasági élet minden területén hatékonyabb gazdálkodásra ösztönzik a vállalatokat, szö­vetkezeteket. Ezt segítik a szabályozó­módosítások, a termelői árváltoztatások, de ezt szolgálják a beruházások hatékonysá­gának ösztönzésére tett intézkedések is. A legfontosabb ilyen intézkedések egyike volt az a felhívás, amelyet a Ma­gyar Nemzeti Bank 1975 őszén intézett a vállalatokhoz, szövetkezetekhez: kiemelten kezelik azokat a hitelkérelmeket, amelyek még ebben az ötéves tervben növelik a tő­kés exportot. A felhívásra Szabolcs-Szat- már megyéből is sok pályázat érkezett, hi­szen megyénk az országos munkamegosz­tásban való növekvő részvétel mellett egy­re nagyobb részt vállal a nemzetközi mun­kamegosztásból is: az itt előállított termé­kek jelentős hányada — tavaly már két­milliárdot meghaladó értékű áru — talál külföldön vevőre. MÁR A FELHÍVÁS ELŐTT, 1973-ban kezdett konvertálható exportárualapot bő­vítő beruházáshoz a tiszavasvári Alkaloi­da Vegyészeti Gyár. A gyógyszeripari ter­mékek iránt megnyilvánuló kereslet kielé­gítését gyártmány- és gyártásfejlesztéssel, a meglévő kapacitások jobb kihasználásá­val oldják meg. A fejlesztés a növényvédő- szer-gyártást növeli, s az idén befejeződő beruházás 160 millió forint tőkés export- többletet eredményez. A megfelelő exporttermelési tapaszta­lat, a lehetőségek felkutatása alapján nö­velik tőkés exportjukat a cipőipari szövet­kezetek. A nyíregyházi 1976-ban kezdte, a rakamazi és gávavencsellői ebben az évben kezdi a 100 milliót meghaladó értékű be­ruházást, amelyet még gazdaságosabbá tesz, hogy a gépek, berendezések döntő többségét itthon, és a szocialista piacon vá­sárolják meg. Ha ezekben az új létesítmé­nyekben is megkezdődik a termelés, évi 1 millió pár minden piacon eladható női és férficipővel nő a termelés. A MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZE­MEK közül két állami gazdaság, egy közös ■vállalkozás és 12 termelőszövetkezet kért és kapott eddig hitelt valutáért értékesít­hető áru termelésére. A legtöbben terme­lési rendszerekhez csatlakoztak, de a de- mecseri Kossuth Tsz például a juhtenyész­tés fejlesztését határozta el. A 31 milliós fejlesztésből 3500 anyaférőhelyes, évi 5600 pecsenyebárányt kibocsátó juhtelepet léte­sít, amely évenként 5 milliót meghaladó devizát jelent. Ha nem is exportnövelésre, de im­portmegtakarításra kért hitelt a HUNNIA- COOP Baromfifeldolgozó és Értékesítő Közös Vállalat, amelyet a kisvárdai fel­dolgozó üzem hulladékának hasznosítására fordítanak. A magas fehérjetartalmú ta- karmányhúsliszt gyártásával jelentős mennyiségű dollár takarítható majd meg. A felsorolt üzemeknél több vállalat, szövetkezet bővíti a nyugati piacokon is eladható termékekkel termelését, amelyek közül egyik legjelentősebb a gumigyár fej­lesztése. Az egymilliárdot meghaladó bőví­tés nyomán felépülő mezőgazdasági gumi­abroncsgyár termékeinek jelentős részét exportálhatják. Bővíti termelését a nyír­egyházi papírgyár is, amelynek tetszetős csomagolóanyag-termékei iránt egyre na­gyobb külföldön az érdeklődés. 335 millió forintos konvertibilis expor­tot bővítő beruházás megvalósítását ter­vezték el egy év alatt a megye vállalatai, szövetkezetei — nem szerepelnek ebben a számban a budapesti központú nagyválla­latok —, amelyhez a bank 250 millió fo­rint hitelt nyújt. Ez szép szám, a lehetősé- , gek azonban ennél nagyobbak. Hogy még­sem volt nagyobb — különösen a mező- gazdasági szövetkezetek körében az ér­deklődés, annak több oka van. ILYEN PÉLDÁUL, hogy hosszú távra nem mindenütt tudják felmérni a termé­nyek jó eladási lehetőségeit; hogy hosszú távú elkötelezettségnél a piaci és termé­szeti tényezők negatív irányú változása esetén a szövetkezet viseli a kockázatot; de az is, hogy a forgalmazó szervek hosszú távra nem vállalnak konkrét elkötelezett­séget. Az okok közé sorolható, hogy a szö­vetkezetek többségének nincsenek számot­tevő tartalékai. Milyen következtetések vonhatók le összességében? Az eredmények azt mutat­ják, hogy a megye gazdaságára jellemző pozitív folyamatok tovább erősödtek, ki­egyensúlyozottan fejlődött az ipar és a mezőgazdaság, hatékonyabbak lettek beru­házásaink, amellyel hozzájárultunk a nép- gazdasági egyensúly javulását biztosító fo­lyamatok kibontakozásához. Hogy megyénk egész gazdaságát továbbra is a kiegyensú­lyozott fejlődés jellemezze, minden terüle­ten végre kell hajtani a megyei pártbizott­ság 1976 decemberi határozatát. Balogh József A nagykabát M ihalik Jóska még no­vemberben kijelentette, hogy ezen a télen nem vesz nagykabátot. Nem ő, még ha hóemberek potyognak az égből, akkor se. Állta is a szavát. Rendszerint sportkö­ri melegítőjében jött mindig és lassan felöltősödő szak­társainak harsányan intege­tett decemberi reggeleken. — Várj csak Jóska, meg­jön még az igazi tél is! — Alig várom — így nyel­velt vissza dacosan — egy kis fagy csak megpezsdíti a sportember vérét! Az emberek lassan elköny­velték a dolgot, a csipkelődé­sek megritkultak. Jóskának volt igaza. A tél az övé. Még kesergett is, hogy nem tudja megmutatni, milyen az igazi vasas tornász edzettsége. Gú­nyolta a kabátosokat. Ámde azoknak is megjött az idejük: megérkezett a hi­deg hetedmagával. A szálló­ige, hogy „majd ha Mihalik Jóska felveszi a nagykabá­tot”, január végére esedékes­sé vált. A folyó selejtmentesen beállt és Marika, a csinos daruslány ezerszer is meg­gondolta, mielőtt kimondta heves udvarlóinak. hogy „majd ha fagy”. Cidri volt, na. Az öregek azzal vigasz­talták reggelenként a fiata­lokat: „Nincs baj, amíg a Jóska bírja”. Jóska egyelőre bírta. Lilá­ba játszó orral és füllel, de testhezálló melegítőjében ér­kezett, sőt újításként kigom­bolta az ingét. „Hadd érjen a levegő!” Nem topogott a megállónál. Vigyázott rá, hogy be ne húzza a nyakát és ha régi szokásához híven kezét dörzsölte, könnyedén csinálta ezt is, nehogy mele­gítő szándék lásson benne. Szándékosan nyújtotta a lép­teit is. Ha meleg szobába lé­pett, kerülte a kályhát és ha elvacogta magát, tréfásan csattogtatni kezdte a fogait, hogy leplezze az áruló koc­canásokat Fehér bácsi aján­lotta neki, hogy öltözzék már fel, ez marhaság, reumát sze­rez. elég a tréfából. Megfe­nyegette az öreget hogy ha sokat beszél, nyári ruhát vesz fel...! így érkezett meg a nagy- nagy hideg. Akkor reggel mindenki Jóskára gondolt. Hogyan fog bejönni? Hát, bizony, ez siralmas bevonulás volt. Görnyedt háttal, kék nyakkal futott be. Csak a hangja volt a hetyke, a régi. — Végre! Ez már valami! Mínusz tizenkilenc fok volt a városban. A gyárnál huszonegy. Még a portás is beengedte a fülkéjébe Flo- kit, életében először. A fiúk nézték a makacs Jóskát. Nem volt már ennek tréfaíze. Si­pos Karcsi ki is mondta: — Abbahagyhatnád már. Unjuk! Jóska úgy tett, mintha nem hallaná. A cipőjét húzta le, aztán belenyúlt és megsza­golta: — Nem tudtok valamit lábizzadás ellen? Fehér bácsi, aki tudta, hogy hová küldözgeti Jóska a fizetését, nézte a vékonytal­pú. kopott cipőt, aztán meg­szólalt : — Én tudok, édes lelkem. — Na, mi az? — Gyere ide. Jóska gyanakodva ment oda. Fehér bácsi megmutat­ta neki, hogy tegye csak a . Szabó Pálné, a tiszavasvári Alkaloida dol­gozója tőkés exportra kerülő DELAGIL— 1000-es gyógyszer gépi kiszerelésén dolgozik. Gréz Irén, a tiszavasvári MEZŐGÉP eszter­gályosa műszakonként 70 darab fejes csapot készít az itt gyártott szűrőciklonokhoz. (Gaál Béla felvételei) A politikát is tanulni kell Pártiskolások között — félidőben Egy évre „bevonulni” a kollégiumba, reggel 8-tól dél­után 4-ig ülni a padban. Az elmúlt év szeptemberében kez­dődött egyéves pártiskola hallgatói a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán erre vállalkoztak. A megszokott csa­ládi és munkahelyi környezetet öt hónapja cserélték fel a bentlakásos tanulással. Másik életritmus Sok mindennel számot ve­tettek, amikor igent mond­tak a pártszervek kérdésére; vállalják az egyéves tanulást. Mindenki fontos munkát ha­gyott otthon, legtöbbjük csa­ládot, otthoni kötöttségeket. Nem könnyű átállni egy má­sik életritmusra... — Először meg kellett ta­nulni beszélni. Helyesen ki­fejezni magunkat — mondta a Panyoláról jött Szászi Irén. A Szikra Tsz könyvelője, nemrég fejezte be a marxista középiskolát. Neki bizonyos fokig könnyebb volt a kez­det. Eleinte az estéi is rá­mentek a tanulásra, különö­sen a filozófiai szakkifejezé­sek izzasztották meg. Az egy­éves pártiskola anyaga meg­egyezik a 3 éves esti egye­temével, azzal a különbség­gel, hogy itt párhuzamosan sajátítják el a hallgatók a filozófia, a politikai gazda­ságtan és a munkásmozgalom kérdéseit. — Érthető talán, hogy leg­közelebb a „polgazd” áll hoz­lábát a fűtőtestre és hagyja ott, amíg csak bírja. Az hasz­nál. A legény körülfürkészett, mi ebben az ugratás? De ko­molyak voltak az arcok. Az egyetlen kuncogót Fehér bá­csi egy pillantással elhallgat­tatta. — Na jó, — sóhajtott a fé­lig megfagyott fiú — pedig nem nagyon bírom a meleget. S zólt és boldogan tar­totta oda megdermedt lábát. Kicsit megégett egy helyen, még azt is mo­solyogva tűrte. Jó a gyógyu­láshoz. Mikor ez már így ment egy darabig Fehér bá­csi megkérdezte: — A hónaljad nem izzad? — De igen. — Hát akkor fiam, szerez­ni kell egy jó kopott kabá­tot... — Kopott van — dünnyög- te a fiú vontatottan — sen­ki se visel olyat — Februárban nem érde­mes már újat venni — mond. ta vigasztalóan Fehér bácsi. — Szépen hordod pár hétig és úgy elmúlik az izzadásod, mint a pinty. A fiú kiolvadó szívvel néz­te a komoly arcokat. G. N. Z. zám. Úgy érzem, nagy hasz­nát veszem majd az otthoni munkámban. így rendszerez­ve jó alapokat kapunk a leg­fontosabb kérdésekről. A na­pi közgazdasági problémák sem kerülik el a figyelmün­ket. Parázs viták Parázs viták színhelye a tanulószoba — mondják a hallgatók. Sőt a hálószobák is, ahol otthonosan berende­zett körülmények között él­nek. Vida Sándor, a balkányi Szabolcs Szövetkezet dolgozó­ja. Eljövetele előtt a párt- szervezet titkára volt. Azt említi: nemcsak az előadások, konzultációk hasznosak, egy­mástól is tanulnak. — Idejövetelünk előtt el­sősorban gyakorlati kérdé­sekkel foglalkoztunk. Itt az elméleti alapokat szerezzük meg. Amikor eljöttem, még szakszövetkezet voltunk, azó­ta tsz-szé alakultunk. Na­gyobbak a követelmények a politikai munkával kapcso­latban is. — A pártiskolán a rend­szeres tanulás mellett az is nagyon jó, hogy nem szaka­dunk el a gyakorlattól sem. Üzemlátogatáson is részt ve­szünk, ismerkedünk a párt­élettel, a gyakorlati párt­munkával. Szélesedik a látó­körünk is, ha az időnk enge­di eljárogatunk moziba, szín­házba. Voltunk a megyei könyvtárban is. Nem zárt világ a pártisko­la. Ezt az is bizonyítja, hogy a közeljövőben a tanárképző főiskola csillagvizsgálójával is megismerkednek a hallga­tók. Ezt öntevékenyen, a cso­portok kultúrfelelősei szer­vezik. De a fő dolog itt ter­mészetesen a tanulás, a klasszikusok tanulmányozá­sa, az alkotó véleménycsere, a vitákon érlelődő gondola­tok. Segítség mindenkinek — Eleinte mindenki pa­naszkodott, sok társunknak fájt a feje. Szokatlan volt a sok elméleti anyag. Ráadásul nem egyforma alapokkal in­dultunk. Jó néhány hallgató­nak alig voltak alapfokú politikai ismeretei. Oktatóink nagy megértéssel, emberség­gel segítettek mindenkit. S az első beszámoló után az önbizalom is kezd erősödni — mondta Simon Géza, a nyír­egyházi papírgyár fiatal mű­vezetője. Az elméleti ismeretek mel­lett megemlíti, hogy neki, mint a pártszervezet titkárá­nak máris nagy segítséget adott az eltelt öt hónap, kü­lönösen a pártépítéshez. Vi­da Sándor azzal toldja meg, hogy nemcsak az előadások­ból, konzultációkból meríte­nek új ismereteket, egymás­tól is sokat tanulnak. Van közöttük tsz-tag, ipari mun­kás, műszaki dolgozó — ahány ember, annyi életta­pasztalat. Tisztábban, mélyebben öt hónap nem nagy idő. Aligha lehet mérni a fejlő­dést; ki miben lát tisztábban, mélyebben. Annyi azonban máris bizonyos, a negyven- három fős kollektíva politikai érettségben, emberi értékek­ben is gazdagodik. Fodor István, a baktaló- rántházi Dózsa Tsz dolgozója a jól összeszokott kollektívát dicséri. A csoportban gyakor­lattá vált demokratizmust, önkormányzatot említi. Saját ügyeiket ők intézik el maguk között. Ezeket a politikai ta­pasztalatokat is hasznosítani tudják otthon a tsz-ben, a gyárban, a különböző in­tézményeknél. Számítanak rájuk Többen említik, hogy sok, eddig szinte ösztönösen is­mert kérdésre kapnak itt tu­dományos, tényszerű vála­szokat. .Többségük a szakmai munkája mellett párt- és tö­megszervezeti tisztséget is el­lát, nélkülözhetetlen szá­mukra a magas fokú eszmei, politikai képzettség. De ezt bizony nem adják ingyen. Amikor azt kérdeztük: ma­guktól jöttek, vagy küldték őket a pártiskolára, a válasz ez volt: is-is. Jöttek, mert érezték, szükségük van a magasabb eszmei, politikai tudásra. És küldték is őket a pártszervezetek, mert számí­tanak rájuk. P. G

Next

/
Oldalképek
Tartalom