Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-03 / 28. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. február 3. Fenyegetőzik a spanyol Pubatolódzás Afrikában Mentési munkák Iszfarában Carvallo Quesadát, a szélső- jobboldali új erő egyik akti­vistáját is. A szélsőjobboldali anti- kommunista apostoli szövet­ség (AAA), amely korábban már magára vállalta egy tün­tetésen részt vevő diák „ki­végzését”, majd az öt kom­munista ügyvéd meggyilko­lását, kedden telefonon érinti kezésbe lépett a Mundo Dia- rio című napilappal és azzal fenyegetőzött, hogy Barcelo­nában elrabol több személyi­séget, köztük Narciso Jubany érseket. A szövetség hasonló akciókat „ígért be” más vá­rosokban, így San Sebastian- ban is. adott hangot, hogy a hata­lomátadás békés folyamatá­nak lehetősége Smith ma­kacs ellenállása ellenére sem szűnt meg teljesen. Az Egye­sült Államok továbbra is csak támogatni kívánja Ang­liát kezdeményező szerepé­ben. Az angol kormány per­sze ennél jóval aktívabb fel­lépésre szeretné ösztönözni Washingtont, mert jól látja, hogy manőverezési lehetősé­gei teljesen kimerültek. Ausztráliai villanások (2.) Versengő városok Az ötödik kontinensen ritka az európai ér­telemben vett vicc, de van egy anekdota, ame­lyet lépten-nyomon elmesélnek. Dgy hangzik, hogy minden nagyvárosban másként köszöntik az odavetődő idegent. Sydney-ben azt tudakol­ják, mennyi a pénze, a bankbetétje; Melbourne- ben: honnan, mUyen családból származik; Ade- laide-ben: milyen egyházközség tagja; a féltró­pusi, kedélyes, queenslandi fővárosban, Brisba- ne-ben pedig karonfogják; gyere, pajtás, igyunk meg együtt egy pohár sört! A Pravda írja: Október zászlaja alatt „A szovjet emberek és az egész haladó emberiség arra készülnek, hogy ünnepélye­sen emlékezzenek meg a nagy jubileumról, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60! évfordulójáról. Ez fontos mérföldkő népünk életében, a világon folyó felszabadítá- si mozgalom egészének fej­lődésében kiemelkedő ünne­pe a forradalmi harcnak és a kommunista alkotó munká­nak — állapítja meg a Prav­da. Kedden hozták nyilvános­ságra az SZKP Központi Bi­zottságának határozatát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­ról. A dolgozók milliói nagy érdeklődéssel és lelkesedés­sel fogadták a határozatot. Ez az igen fontos elvi-elmé­leti és politikai dokumentum világosan jellemzi október világtörténelmi jelentőségét, a nagy októberét, amely a XX. század legfontosabb ese­ménye volt. Az októberi forradalom zászlajára írt eszmék élnek és diadalmaskodnak. Az SZKP Központi Bizottságá­nak határozata a szocialista társadalom lendületes fejlő­désének széles panorámáját tárja elénk, a gazdasági élet­ben, a tudomány és a kultúra területén, a nép jólétének nö­velésében elért eredménye­inket. A Szovjetunió maerő- ■' sebb és szilárdabb, mint va­laha, kivételesen nagy a nemzetközi tekintélye. Az elmúlt hat évtized alatt jelentősen megváltozott az egész föld arculata. Az októ­beri forradalom hatalmas ösztönzést adott ezekhez a mélyreható társadalmi átala­kulásokhoz. Megjelent és megerősödött a szocialista or­szágok testvéri népeinek kö­zössége, amely a világpoliti­ka vezető tényezőjévé vált. Megerősödtek a kommunista világmozgalom, korunk leg­haladóbb és legbefolyásosabb erejének pozíciói. A KGST etilén- iropmja K alus kis helység a Kár­pátok oldalában, Nyu­gat-Ukrajnában. Ez a település évek óta a bányá­szok és vegyészek városa, akiknek mindennapi mun­kája az itteni kálisó-lelőhe- lyekhez és a magnézium-káli- umkombináthoz kapcsolódik, amelyből Európában igen ke­vés van. Egy ideje pedig gé­pek és mindenféle fajtájú berendezések tömeges szállí­tásának is végcélja ez a vá­ros; a berendezések néhány dolgos hónapon keresztül megszakítás nélkül özönlöttek ide 460 gyárból, a Szovjet­unió egész területéről. Ezek­ből a gépekből olyan teljesen új üzemek gyártási vonalait állították össze, amelyeket különösen nagyra értékelnek a vegyiparban: az etilént műanyaggá és szintetikus szállá feldolgozó üzemekét. Akinek ma etilénje van, az számít a modern világpiacon. Az utóbbi tíz év folyamán az egyik legfontosabb kőolajipa­ri félgyártmány, az etilén előállításával foglalkozó gyá­rak úgy nőttek ki szerte a vi­lágon, mint eső után a gom­ba. Az etilénszükséglet egye­nes arányban van a műanya­gok és vegyi szálak iránti hatalmas és állandóan nö­vekvő szükséglettel. A KGST-országokban a számí­tások szerint ahhoz, hogy va­lamennyi tagállam nemzet­szélsőjobb A spanyol kormány keddi rendkívüli ülésén meghall­gatta Rodolfo Martin Villa belügyminiszter jelentését a közelmúltban elkövetett gyil­kosságok ügyében folyó nyo­mozásról. Az ülésről kiadott közleményből nem derül ki; hogy a hatóságok előbbre jutottak volna a múlt héten megölt öt kommunista ügy­véd és három rendőr gyilkol sainak kézrekerítésében. Kedden tovább folytatód­tak a letartóztatások Spa­nyolországban. Malagában őrizetbe vették többek között Enrique del Pino Lopezt, a Spanyol Antikommunista Front vezetőjét és Antonio Andrew Young, az Egye­sült Államok új ENSZ-nagy- követe szerdán reggel útban Afrika felé, Londonba érke­zett. Az amerikai diplomata megbeszélést tart Anthony Croslancd brit külügyminisz­terrel és Ivor Richarddal, a kudarcba fulladt genfi érte­kezlet elnökével a rhodesiai helyzetről. Young az afrikai körútra való elindulása előtt annak az amerikai véleménynek Szerdai moszkvai lapjelen­tések szerint folytatódnak a mentési munkálatok a tad- zsikisztáni Iszfara város kör­nyékén. A hétfőn kora este bekövetkezett földrengés epi­centruma egy Iszfara mellet­ti hegyi faluban volt, ahol összedőltek a házak, károk keletkeztek a gazdasági és középületekben és megsérült az áramszolgáltatási rend­szer. A földlökések igen he­vesek voltak Iszfarában, Ka- nibadamban és Surab város­ban. Négyes erősségű volt a földmozgás Nurekben, ahol gazdasági szükségleteit kielé­gíthessék, a következő évek­ben együttvéve évi 20 millió tonna kapacitású etilénfel­dolgozó üzemeket kell építe­ni. Mivel pedig ezen a terüle­ten a kis gyárak különöseb­ben nem kifizetődőek, arra van szükség, hogy magas fo­kon koncentrált, nagy piacra — külföldi szükségletekre is — méretezett kombinátokat építsenek. Ez azt is szüksé­gessé teszi, hogy több kilo­méteres etilénszállító csőve­zetékeket építsenek a feldol­gozó üzemekhez. Kalusnak és vidékének nincs számottevő kőolaj-lelő­helye. A XIX. század óta üze­melő kárpátaljai mezőket már nagyrészt kimerítették. Olyan fejlett kőolaj-feldolgo­zó ipar sincs itt, mint Tyu- menyben, a Tatár ASZSZK- ban vagy Azerbajdzsánban. Két olyan tényező van azon­ban, ami eldöntötte azt, hogy itt létesítsenek komoly, etilén­ipart: az, hogy a „Barátság” kőolajvezeték Nyugat-Ukraj­na területén halad déli irány­ban, valamint az, hogy a nem túl nagy távolságban fekvő magyar Leninvárosban üze­mel az utóbbi években fel­épített nagy petrolkémiai kombinát. A magyarokkal kötött szerződés eredménye­Noha Tádzsikisztán szeiz­mikus szempontból rendkí­vül aktív körzet, ahol éven­te átlag háromezer kisebb földlökést regisztrálnak, a szerdai riportok arról szá­molnak be, hogy a mostani­hoz hasonló erejű földrengés évek óta nem fordult elő ezen a vidéken. Közép-Ázsiá- ban szinte példa nélkül álló eset, hogy a katasztrófa té­len, sűrű havazás idején kö­vetkezett be. Az epicentrum emellett a köztársaság leg­sűrűbben lakott körzetében helyezkedik el. ként kialakult az „etiléngyű­rű” koncepciója, egy olyan kétirányú vezetéké, amely­nek egyik része szovjet kő­olajat szállít Lenin városba az Urálból a Kárpátokon ke­resztül, másik része pedig az olajból^ a magyar kombinát­ban előállított etilént szállítja vissza. Ebből Kalusban sok­féle terméket gyártanak, amelyeket a Szovjetunió bel­sejébe és Magyarországra szállítanak. A magyar fél többek között hatféle mű­anyagot kap, emellett ezek a szállítások nagyrészt vagy egészében fedezik a magyar gazdaság szükségleteit. A szovjet—magyar etilén­beruházás különleges példája a KGST kereteiben történő együttműködés eredményei­nek. Az egész komplexum (az etilénvezeték és a két veze­ték végénél elhelyezkedő üzemek) építése, aminek költségeit több mint 300 mil­lió rubelre számítják, egy évvel rövidebb ideig tartott, mint amennyire akkor lett volna szükség, ha mindkét ország önállóan valósított volna meg hasonló beruhá­zást. Emellett a beruházási költségekkel is takarékoskod­tak, ezek e vállalkozás egyé­ni megoldása esetén jóval nagyobbak lettek volna. E z a beruházás az első lépés annak a több éves — 15 évre szóló — olefinprogramnak megva­lósításában, amelyet lényegé­ben a KGST egész területé­re és Jugoszláviára dolgoztak ki. E program értelmében 15 év álatt olyan termelővonalak épülnek, amelyek az értékes nyersanyag gyártásának a jelenlegihez képest 7-szeresre növekedését biztosítják. Ez világviszonylatban is egyike a nagyobb petrolkémiai be­ruházási programoknak. Vlagyimir Popov JÁTÉKBARLANG A HADIHAJÓN Miután valamennyi kö­szönés nagyvárosban al­kalmam volt megfordulni, magam is tanúsíthatom: van igazság az elmondot­takban. Melbourne (Victo­ria szövetségi állam szék­helye) lakói büszkék arra, hogy városukat szabad te­lepesek alapították, Syd- ney-t viszont (Uj-Dél-Wa­les fővárosa) fegyencte- lepként hozták létre. Az amerikai gyarmatok ugyan­is, ahová addig száműzték a brit elitélteket, 1776-ban függetlenné váltak, mire őfelsége belügyminisztere, Lord Sydney rábökött a térképen a mai Sydney melletti Botany-öbölre: „Azt hiszem, megtaláltam a megoldást. Itt, a világ vé­gén lesz a pokol tornáca, jó uticél a Britanniából elta­nácsolt fegyenceknek”. A múlt néha még ma is visz- szatér, az országutak autó- buszmegállójánál guggol­va várakozó utas annak emlékét idézi, miként pi­hentek a vasra vert rabok, ha rövid megállóra volt le­hetőség. A legtörzsökösebb ausztrálokkal beszélgetvén azonban úgy tűnik, hogy az első vitorlásokon csak fegy- őrök jöttek, fegyencek nél­kül, mert minden valami­revaló család a telepek el­ső tisztjeitől származtatja magát. Melbourne-ben a családi háttérrel együtt említik a vagyont is. Sőt, amikor át­böngésztem a legjobb és legterjedelmesebb helyi új­ság, az Age hirdetési rova­tát (ez külföldön is mindig érdekes olvasmány) külö­nös ajánlatok ötlöttek sze­membe. Kínáltak jól beve­zetett templomot és egyház- községet, a hívekkel együtt; korallszigetet a Csendes­óceánban, amelyet végül is Parta, a görög eredetű „na­rancslékirály” és konzerv- gyáros vásárolt meg; vala­mint három, használaton kívül helyezett hadihajót. Hogy mit lehet csinálni ilyen alkalmatosságokkal? Egy klubhálózat tulajdoné-» ba kerültek, s az — kívül az ausztráliai felségvizekért — lehorgonyzóit játékkaszi­nókká alakította a flotta egykori büszkeségeit. így kijátszhatják a törvénye­ket, az adózást és szabadon kopaszthatják meg a sze­rencsét hajszolokat. DALSZÍNHÁZ VITORLÁVAL Ha a két nagyváros la­kói összetalálkoznak, Mel­bourne polgárától gúnyo­san tudakolják, milyen lá­bakon állnak náluk a hi­dak, a sydney-i lakosnak viszont az operát emlege­tik. A melboumei-öbölben ugyanis összeomlott a világ talán leghosszabb hídjának tervezett alkotás, Sydney­ben viszont felépült a gyö­nyörű operaház, de az ere­detihez mérten huszonegy­szeres költséggel és hétesz­tendős késedelemmel. Most, hogy már készen van, fe­ledteti a vajúdás időszakát, s a hatalmas méretű tető- szerkezet úgy hat, mintha kifeszített fehér vitorlák repítenék az óceán felé. Az utolsó vitára különben az adott okot (úgy látszik, a fejetlenség az építkezések­ben nem okvetlenül a mi kontinensünk sajátossága), hogy megfeledkeztek ele­gendő számú parkolóhely­ről. A megoldás kézenfek­vőnek kínálkozott, össze­szorítani a szomszédos bo­tanikus kertet. Csakhogy ehhez ki kellett volna vág­ni Ausztrália három legidő­sebb faóriását, s a lakosság felzúdulása megakadályoz­ta a környezetpusztító ter­vet. NYÜLVADÁSZAT A KÖVETSÉG ABLAKÁBÓL A főváros éppen annak köszönheti születését, hogy a viszálykodó szomszédvá­rak nem tudtak megegyez­ni. Közösen olyan törvényt hoztak: kell az új főváros, de az nem lehet 100 mér­földnél (160 kilométernél) közelebb egyik metropolis­hoz sem. Hosszas bizottsá- gosdi, rengeteg vita és nem kevés panama nyomán, Sydney és Melbourne kö­zött csaknem „félúton”, Canberrában állapodtak meg. Amikor 1927-ben fel­épült a parlament épülete és a törvényhozás, a mi­nisztériumok odaköltöztek; a falusias jellegű település­nek alig tízezer lakója volt. A kormány és a honatyák várták a hosszú hétvégeket, hogy elmenekülhessenek. Lakosságának száma je­lenleg kétszázezer, az év­ezred végére négyszázezer Canberráival számolnak. Erre mondják, hogy van egy jó hírem és van egy rossz hírem. Hiszen épül az államgépezet, de óriási ará­nyokban nő a bürokrácia. Ráadásul Ausztrália hat szövetségi államból (Victo­ria és Uj-Dél-Wales mel­lett Nyugat- és Dél-Auszt- rália, Queensland, Tasma­nia), az önálló közigazgatá­sú Északi-területből s a tő­lük független Canberrából áll — tehát a központi szervekkel együtt nyolc-ki- lenc fórumon intézik ugyanazokat az ügyeket. Egy brit diplomata „kok­télpartikkal súlyosbított irodagyárnak” titulálta a fővárost. Irigylésre méltó, hogy tervezett jellegéből követ­kezően hatalmas területen fekszik; az automobilizált világ egyetlen olyan fővá­rosa, ahol nincs parkolási gond. Nyolcmillió fát ültet­tek, s Canberra egyik ol­dalán érintetlen az őserdő. Csak az autópálya szeli ketté, reggel befelé, dél­után kifelé haladnak rajta a karavánok. Mert ez is egyedülálló az ausztrál fő­városban: az őserdei csúcs- forgalom. Réti Ervin (Folytatjuk) A század építészeti remekművét, a Sidney! Operaházat 1973. október 20-án adták át a nagyközönségnek. A tengerbe nyúló modern épületben 2700 személyes hangversenyterem, 550 sze­mélyes drámai színház, 420 személy befogadására alkalmas zeneterem, hanglemez-, kiállító- és fogadótermek, két étterem és néhány bár található. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) vizierőmű-építkezés folyik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom