Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-09 / 7. szám

1977. január 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Politika, vezetés, szolgálat MINDEN KÜLÖNÖSEBB KÖZVÉLE­MÉNYKUTATÁS nélkül bátran állíthatjuk, hogy pártunk, a Magyar Szocialista Mun­káspárt politikai vezető szerepét dolgozó népünk túlnyomó többsége elismeri. Éke­sen bizonyítják ezt az objektív tények: társadalmi, gazdasági, kulturális felemel­kedésünk és fejlődésünk imponáló eredmé­nyei, melyeket történelmünk utóbbi három szabad évtizedében elértünk, s munkánk gyümölcseként mutathatunk fel. Anyagi és szellemi alkotásaink egyúttal egy-egy „igen” szavazat a párt vezető szerepére, politikájának helyességére, amely nálunk immár huzamos idő óta a szocialista építés gyakorlatában igazolódik. Ám a közvélemény nem jelentéktelen hányada — a párt vezető szerepéről szólva vagy hallva — hajlamos nem a párt egé­szére, hanem csupán felsőbb szintű, irányí­tó szerveire gondolni. Vagyis arra a hatás­ra és befolyásra szűkítené le a fogalmat, amelyet példának okáért a Központi Bi­zottságunk gyakorol a szocialista állam te­vékenységére, a társadalmi szervezetek működésére, életünk valós változásaira. Azt már kevésbé veszik észre, hogy milyen sze­repük van mindebben a saját környeze­tükben, munkahelyükön, lakóhelyükön élő és dolgozó kommunistáknak, a helyi párt- alapszervezeteknek. Magát a politika fo­galmát is sokan afféle „magas” dolognak tartják, amelyet „valahol fent csinálnak”. Nem vitás, közgondolkodásunknak egyol­dalúsága tükröződik az efféle vélekedések­ben. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy egyes pontokon, sajnos, van némi alapja az ilyen ítéleteknek. Pártunk negyedszázezer alap­szervezete között akad néhány olyan is, amely nem képes megfelelően hatni az adott munka- vagy lakóhely viszonyaira, így nincs is kellő tekintélye, észrevétlenül, befelé fordulva éli szervezeti életét. Ta­vasszal, a tagkönyvcserével kapcsolatos személyes beszélgetések során nem egy kommunista kritikusan-önkritikusan meg­fogalmazta ezzel összefüggő jogos hiány­érzetét. Jellemző, hogy újabban a nyugati pro­paganda is figyelmet fordít a pártalapszer- vezetek tevékenységére. Mindenkori dü­hödt pártellenességüket most ravaszabb, néha „udvarló” hangokkal kombinálják. A magyar párttagság kétségkívül bizonyos politikai és szellemi elit (!) — mondják —, de ne akarjon ennél több lenni, ne akar­jon beleszólni a demokratikus állam dolgá­ba, a vállalatok és közintézmények szakér­tőinek munkájába, mert ezzel csak zavart okoz. Nos, kéretlen tanácsadóink eme kör­mönfont javaslataiból nagyon is kilóg a párt vezető szerepe ellen rúgó antikommu- nista lóláb. PARTUNK ÁLLÁSPONTJA e kérdés­ben is egyértelmű. A XI. kongresszuson, a Központi Bizottság beszámolójában ez így fogalmazódott meg: „A pártmunkás szín­vonalát és eredményességét nagymértékben az határozza meg, hogy a munka miként halad a végrehajtás első vonalában, az alapszervezetekben... A párt politikáját a dolgozó milliók elsősorban annak alapján ítélik meg, ahogyan annak megvalósulását munkahelyükön, a saját környezetükben közvetlenül tapasztalják.” A pártmunka „első vonalában” tehát az alapszervezetek _dolgoznak, küzdenek, áll­nak helyt. A párt vezető szerepe érvényesí­tésének, politikánk megvalósításának min­den ponton ők a közvetlen, helyi letétemé­nyesei, felelősei. Egy-egy vállalat, szövet­kezet, intézmény munkáját nemcsak a te­rületileg illetékes pártszerv, s nemcsak az állami felügyeleti szerv köteles figyelem­mel kísérni, hanem az a legkisebb kommu­nista kollektíva is, amely közvetlen közel­ről, a mindennapi munkában, folyamatosan tudja figyelemmel kísérni, és amelynek tagja — egyenrangú tagja — az intézmény, szövetkezet, vállalat vezetője is. A párt vezető szerepe érvényesülésének többféle garanciája, biztosítéka van. Ga­rancia természetesen már az is, hogy az ál­lami, gazdasági élet vezető posztjaira a párt és nép bizalmából, a párthoz és nép­hez hű, rátermett emberek kerülnek. Ga­rancia, hogy munkájukról rendszeresen be­számoltatják őket az irányító pártszervek. Sajnos, néha és helyenként emellett elsik­kad a nem kevésbé fontos harmadik ga­rancia, az alapszervezeti szintű beszámolta­tás. (Emögött többnyire a hatáskör félreér­tése — az, hogy az igazgató, az elnök stb. a felettes pártszerv személyügyi hatáskörébe tartozik — húzódik meg.) A PÁRTALAPSZERVEZETEK, párt­tagságunk egésze alkotó módon vesz részt politikánk alakításában is. A döntő, a leg­fontosabb azonban itt, az „első vonalban” természetesen a határozatok végrehajtásá­nak segítése: ezek megismertetése, tudato­sítása, gondoskodás a tárgyi és személyi feltételekről, mozgósítás a végrehajtásra. Nem maradhat el végül a pártmunka folya­matának harmadik láncszeme sem: a vég­rehajtás ellenőrzése. Az alapszervezeti munkában minden­nek megvannak a maga kialakult, jólismert és gyakorolt módszerei. Elsősorban a szer­vezeti élet fórumaira gondolunk, a taggyű­lésekre, vezetőségi ülésekre, a pártcsopor­tok összejöveteleire; ezek kínálják a leg­jobb lehetőséget a feladatok megbeszélésé­re, a tapasztalatok számbavételére, a moz­gósításra, helyi határozatok, javaslatok és ajánlások kimunkálására. Emellett a min­dennapi munka sodrában is ezer alkalmat találnak az alapszervezetek mind az álla­mi vezetéssel, mind a dolgozó kollektívá­val való szoros kapcsolattartásra. Az alap­szervezet külön-külön személyre szóló, „testre szabott”, állandó vagy egy meghatá­rozott feladatot tartalmazó pártmegbizatást adhat és kell is, hogy adjon tagjainak; ezek teljesítése is a vezető szerep érvényesíté­séhez való hozzájárulás. De lényegében ennek a hivatásuknak tesznek eleget kö­rültekintő pártépítési tevékenységükkel, fo­lyamatos kádermunkájukkal; vagy a tö­megszervezetek helyi irányításával az ott dolgozó kommunisták közreműködése ré­vén. NEM SOROLHATJUK FEL az alapszer­vezeti pártmunka sokfelé ágazó tennivaló­it. De azt igenis világosan látnunk kell, hogy ez a munka a maga egészében: poli­tikai munka, vezetés, a párt vezető szere­pe érvényesítésének része. S mint ilyen, végeredményben nem uralkodás, hanem szolgálat: a munkásosztály és vele együtt mindjobban az egész dolgozó nép érdekei­nek odaadó szolgálata. Egységes és osztha­tatlan egész, amelynek nincs elhanyagol­ható mozzanata. Vannak viszont sajátos, nem elkülönülő, de különösen fontos terü­letei. K. I. ÚTKÖZBEN H odász körül jár a Nyír­egyházára tartó vonat, amikor útitársunk, az éltes és testes hölgy a pénz­ről, meg a szerencséről kezd beszélni. Nyírbátor után a magasba emeli párnás kezét és még nagyobb figyelmet pa­rancsol. — Hogy jártam karácsony előtt. Bemegyek a nyíregyhá­zi trafikba, mondom, veszek egy tévélottót. Este otthon csak úgy pápaszem nélkül kiállítom és másnap bedobom a ládába. Aztán napokig vá­rom a szerencsémet. Jön a sorsolás. Emelkedek a fotel­ban, őrjöngök az uram csu- dálkozására, mert húzzák a számaimat. Egy. kettő három, négy. Lobogtatom a szelvényt, hogy négy találatom van. A hangoskodásra átjön a szom­szédasszony. de nem örül, elkomorodik és ezt mondja: „Te, ez nem tévélottó, csak igazi lottó. A színük és a for­májuk hasonlít, de...” Én még úgy leforrázva nem voltam az életben. ★ P illanatnyi, hatásos csend ül a fülkére, majd fehér bajuszú, vékony kis ember reszkető hangjára figyelünk: — A szerencse tőlem is el­fordult az elmúlt ősszel. Itt­hagyott bennünket a Virág, a drága jószág. Naponta tíz li­ter tejet adott, ebből1 egészí­tettük ki a kis nyugdíjunkat. Egy reggel kihajtottam az árokpartra, majd a legelő szélére csaptam. Evett, evett, egyszer csak furcsán bőgni kezdett és feldobta mind a négy lábát. Megállapították, hogy mérgezett tojást kapott be a fűvel együtt. A tojás a ragadozó állatoknak volt szánva, nem a szegény Vi­rágnak. Fel is világosítottak, hogy a tanács köteles kárté­rítést fizetni. Fizetett is vol­na az elnök csak éppen két­ezer forintot. így aztán pol­gári per lesz a dologból, a bíró dönti el, hogy nekünk mennyit ért a Virág. ★ S ajnálkozásunk közepette felszáll és a három fi­atal közé telepszik le a csíkos öltönyt viselő úr. Pár száz méter után térdére teszi hatalmas, régimódi ak­tatáskáját és egy könyvet, va­Az 1977-es tervekből Szervezettebb szállítás a vasúton Nem lesz többé gőzmozdony Nyíregyházán Fennállása óta a legna­gyobb decemberi szállítási, átrakási teljesítményt produ­kálta a záhonyi átrakókörzet. A korábbi téli hónapoktól el­térően sokkal több vonatot fogadtak, indítottak útnak. A szokásostól naponta átlago­san 150-nel több széles kocsi érketaett a Szovjetunióból, 120-150-nel több kocsit rak­tak át. Ezzel, a debreceni vasútigazgatóság december­ben több, mint 2 millió tonna árut szállított el. A hosszúra nyúlt szállítási csúcs még mindig tart Zá­honyban. Az 1976-os év ta­pasztalatai azt mutatják, hogy az idén is igen fegyelmezett munkára, a szállítás jobb szervezésére van szükség, hogy eleget tegyenek a fela­datoknak. Erről kértünk fel­világosítást Varga Imrétől, a debreceni vasútigazgatóság vezetőjétől. Hegtakarítás szervezéssel A múlt évben a gondot az okozta, hogy az áruszállítás nem volt egyenletes. Az év ■első felében mind a hazai szállíttatok, mind a külföldi partnerek kevesebb árut kí­náltak fel szállításra, mint amennyit eredetileg tervez­tek. Ezért ebben az időben a meglévő kapacitások gazda­ságos kihasználása volt a leg­fontosabb. Ugyanakkor az év második felében — az őszi mezőgazdasági szállítási csúccsal egyidőben — ug­rásszerűen megnőttek a szál­lítási igények. Ennek ellené­re a vasútnak a megyén be­lül is sikerült a felkínált áru­kat elszállítani, lemaradás el­sősorban a tranzitáruknál mutatkozott. A múlt évben több olyan szervezési intézkedést hoztak, amellyel javult a vasút mun­kája. A legfontosabbak egyi­ke, hogy az áruszállítási kör­zeteknek az igazgatóság mind az üzemvitelben, mind a gaz­dálkodásban maximális ön­állóságot biztosított. Sikerült a korábbi igen magas túlórát csökkenteni, 300 ezer órával lamint egy halom képeslapot vesz elő. Minden átn^enet nélkül bekapcsolódik a fiata­lok beszélgetésébe: — Tudják, hogy néznek ki télen a svájci hegyek? Néz­zék meg ezt a képet. Csodál­ják a másik képeslapot is. Ezen a képen az angol kas­tély, amelyben egykori isko­latársam is lakott. Csodálják meg ezeket a pazar kocsikat is. Külföldre szakadt unoka­öcsém a nyáron Franciaor­szágban nyaralt, onnan küld­te ezt a képeslapot. Aztán sorakoznak a Fülöp- szigetekről küldött, majd az amerikai képeslapok. Mind­egyik felmutatása mellett dicshimnusz zúdul a fiatalok nyakába. Egyre unottabban figyelik a színes képeket, gri­maszok szálldosnak a csíkos úr háta mögött, majd vissza­térnek eredeti témájukra: a táncra, a szilveszteri műsor­ra. Nábrádi Lajos Olajátfejtés Záhonyban. (Hammel József felvétele) kevesebbet használtak fel, mint egy évvel korábban. En­nek egyik módja volt, hogy egyre több olyan tehervona- tot közlekedtetnek, amelyen egyedül a mozdonyvezető tel­jesít szolgálatot, nemegyszer százmilliós értéket továbbít­va egyetlen 2000 tonna súlyú szerelvénnyel. Ezt a közvet­len rádiókapcsolat kiépítése tette lehetővé. A múlt év eredményeihez tartozik, hogy felgyorsították a vasúti kocsifordulókat, csökkentették a teherkocsik tartózkodását az egyes állo­másokon. A záhonyi körzet­ben például a korábbi 42-44 óráról 32 órára csökkent a kocsik tartózkodása, átlago­san másfél százzal kevesebb szovjet vagon vesztegelt átra­kásra várva. Ez devizamegta­karítást hozott. Előszállítási kedvezmény A magyar vasúton belül ki­emelt helyet kap a záhonyi átrakókörzet fejlesztése. A múlt évben teljesen elkészült az eperjeskei nyitott ömlesz­tett átrakó, ahonnan a vas­érc, a koksz megy tovább. Az idén mintegy 300 millió fo­rintot fordítanak a további fejlesztésre, melyek között jelentős a második vágány építése Fényeslitke és Záhony között, Eperjeskén újabb da­rus átrakóhelyek építése, .Fé­ny eslitkén az új, északi ren­dező pályaudvar építésének folytatása. Ahhoz, hogy az 1977-es feladatoknak is eleget tegyen a vasút, tovább szükséges ja­vítani a szervezettséget, a szállíttatókkal való kapcsola­tot. Az országos átlaghoz ké­pest jelentősen nő a debrece­ni vasútigazgatóság területén — elsősorban a záhonyi kör­zetben — a szállítás. Az idén egy hónappal meg­hosszabbították az előszállí­tási kedvezményt a belföldi szállíttatóknak. Főként a nagy tömegű anyagok, mint a ka­vics, kő és más építőanyagok szállítását szorgalmazzák az április végéig tartó kedvez­ménnyel. Javasolják az ex­portszállítások mielőbbi meg­kezdését is, ma korlátozás nélkül felvesznek minden árut. A vasút belső szervezési intézkedéseihez tartozik, hogy a szállítás és átrakás meg­könnyítése érdekében a zá­honyi térségbe küldött üres vagonokat már előre rende­zik a tranzitáruknak, a kü­lönböző áruféléknek megfe­lelően. A záhonyi körzetben több irányvonatot képeznek, amely a célállomásig meg­bontatlanul futhat tovább. Ez mind a forgalom lebonyo­lítása, mind a gazdaságosság szempontjából kedvező. Új beruházások A személyszállításban szin­tén több újdonság várható. Még ebben az évben meg­szűnik Nyíregyháza környé­kén a gőzmozdonyokkal való vontatás. A mellékvonalakon új speciális motoros szerelvé­nyeket helyeznek üzembe, amelyeket Csehszlovákiából vásárol a vasút. Debrecenben műszaki előkészítő telepet építenek, Nyíregyházán ko­csimosó berendezés készül, hogy javítsák a személyszál­lítás kulturáltságát. Állandó feladata a vasút­nak a pályák ka^antartása, felújítása. Tavaly 76 új so­rompót helyeztek üzembe, az idén újabb közuti-vasuti ke^ reszteződésekben helyeznek el hagyományos, vagy mo­dern fénysorompót. A debreceni vasútigazgató­ság a maga 20 ezer dolgozójá­val (köztük több, mint 10 000 szabolcsival) a Tiszántúl egyik legnagyobb szervezett egysége. Ahhoz, hogy a dol­gozók lépést tartsanak a szál­lítás, az átrakás korszerűsíté­sével, szükséges a képzés, to­vábbképzés. Ezért a záhonyi körzetben például szaktanfo­lyamokat indítanak a daru­kötözőknek, kocsivezetőknek stb. A középvezető utánpót­lást a Záhonyi Vasútforgalmi Szakközépiskola hivatott biz­tosítani. Az 1977-es év nagyobb feladatainak elvégzéséhez to­vábbra is számítanak a vasutasok kezdeményező készségére, a munkaverseny­re. Ennek adtak hangot a szocialista brigádvezetők kö­zelmúltban megtartott ta­nácskozásain. A szervezési intézkedések arra is szolgál­nak, hogy javítsák a munka- körülményeket, megvalósít­sák az életszínvonal-politikai intézkedéseket. Lányi Botond

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom