Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-28 / 23. szám

1977. január 28. KELET-MAGYAROBSZÄG 3 „A LAKOSSÁGI SZOLGÁLTATÁS ÉRTÉKÉT TlZ SZÁZALÉKKAL SZÜKSÉGES NÖVELNI. A KÖZPONTI, MEGYEI TÁMOGATÁSOKBÓL ELSŐSORBAN AZ ELLÁTATLAN TERÜLETEKEN JAVÍTSÁK A HÁ­LÓZATOT.” (A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG 1976. DECEMBER 21-1 HATÁROZATÁBÓL.) A szolgáltatás szolgálatában AZ ELŐIRÁNYZOTT 10 SZÁZALÉK nem kevés, ha, azt vesszük összehasonlítási alapul, hogy az országban idén átlagosan 6-7 száza­lékkal növekszik a szolgáltatás színvonala. Megyénkben ezért ilyen dinamikus, ugrás­szerű a fejlődés, hogy megközelítsük az or­szágos átlagot. S nemcsak ez az év hoz figye_ lemre méltó eredményt, a következő évek tervei is biztatóak: 1980-ig Szabolcs-Szatmár megye ipari szövetkezetei a helyi tanácsok közreműködésével csaknem 100 millió forin­tot fordítanak a szolgáltatás fejlesztésére! A mindenkit érintő témáról Toldi Miklóssal, a KISZÖV osztályvezetőjével beszélgettünk. Első mondatai így hangzottak: „Ha egy ló- nyai fiatalember motorkerékpárját garanci­ális javításra akarja vinni, be kell utaznia Nyíregyházára. Főleg a vásárosnaményi és a fehérgyarmati járás határszéli községeiben vannak még fehér foltok." S mindjárt em­lítsünk egy-egy példát: az ipari szövetkeze­tek megértették a különböző fórumok hatá­rozatait. A Vásárosnaményi Építő- és Szak­ipari Szövetkezet még ebben az évben épít egy gépjármű-szerviztelepet, amelyben a mo­torkerékpárok garanciális javítását is vál­lalják. A példában említett lónyai fiatalem­bernek jövőre már csak 25 kilométert kell utaznia. A másik fehér foltos terület „alköz­pontjában”, Jánkmajtison szolgáltatóházat építenek, szintén ebben az évben. A legna­gyobb ütemben — 25 százalékkal — a lakás­karbantartási szolgáltatás növekszik. A gép­járművek szolgáltatási szintje 20. a háztar­tási gépek javításának szintje 15 százalékkal nő 1977-ben. Nem is kell hozzá nagy számol­gatás, hogy megállapítsuk: néhány szolgálta­tási ágban nem várha.tó fejlődés, hiszen az átlagos szint 10 százalékkal lesz magasabb. A cipőjavítás, a méretre igazítás, a házhoz szállítás terén nem igen számíthatunk lénye­ges javulásra. Igaz, a számok is bizonyítják, a három legfontosabb szolgáltatási ág óriási ütemben javul, de a többi szolgáltatásra is nagyobb gondot kellene fordítani, hiszen aki cipőt akar javíttatni, az nem az autószervizt tartja a legfontosabbnak. SORAKOZTASSUK TOVÁBB a beszédes számokat, amelyek azt is bizonyítják, hogy a megyei pártbizottság határozatának van alapja és háttere. Az említett 100 millió fele két forrásból tevődik ősze. A megyei tanács a szolgáltatásfejlesztési alapból 23,3 millió­val támogatja a szövetkezeteket, a KISZöV a közös fejlesztési alapból 25 millió forintot fordít szolgáltatásfejlesztési célokra. A töb­bi pénz bankhitelből és különböző források­ból tevődik össze. Persze az a jó, ha a szö­vetkezetek nem csupán a pénzre, a fejlesz­tési alapokra építenek, hanem maximálisan kihasználják helyi lehetőségeiket is. Me­gyénkben is találhatunk számos olyan szö­vetkezetei, amely a szolgáltató tevékenység mellett termelő tevékenységet is folytat. S arra is van példa, hogy a termelést növelik a szolgáltatás rovására. Pedig ezeknek a szö­vetkezeteknek alapvető tevékenységük a szolgáltatás, eredetileg szolgáltatói céllal hozták őket létre. Csak két példát említünk a beruházás nélküli lehetőségek közül. Mód van a műszakok bővítésére. A tehergépko­csik jobb kihasználásával, több „eldugott” településről lehetne begyűjteni a javításra váró tárgyakat. A teljesség igénye nélkül szóljunk a meny- nyiségi és minőségi változások együttes ha­tásáról. A mátészalkai szövetkezet bővíti mosó, tisztító tevékenységét, Nagyecseden patyolatfelvevőhelyet hoz létre. A Fehér- gyarmati Ruhaipari Szövetkezet bővíti mé­retes tevékenységét. Sor kerül a mátészalkai autószerviz bővítésére, a Nyíregyházi Tem­pó Szövetkezet gépjárműszerviz építését kezdi el az idén. Egy központi határozat ér­telmében minden megyében egy ipari szövet­kezetei lakáskarbantartó szövetkezetté ala­kítanak át. Megyénkben — a terv szerint — a Nyíregyházi Építőipari Szövetkezetei jelö­lik ki erre a célra. A SZOLGÁLTÁT AS JAVÍT ASANAK nem csak ^anyagi és technikai, személyi feltételei is vannak. A technika fejlődésével lépést kell tartani. A KISZÖV szervezésében minden év_ ben továbbképzésen vesznek részt a kulcs- fontosságú helyeken dolgozó szakmunkások. Ez a továbbképzés lehetne (minden bizony­nyal lesz is) szélesebb körű. Örvendetes vi­szont az a tény, hogy országos viszonylatban is sok ipari tanulót képeznek megyénk ipari szövetkezetei. Évente 1600 fiatal tanul és dolgozik a szövetkezetek közreműködésével. Ezek a fiatalok azonban csak évek múlva válnak érett szakmunkássá. Végül szóljunk a minőségi munkáról. Az ipari szövetkezetek VII. kongresszusán el­hangzott: „A lakosság növekvő igényeinek kielégítése megköveteli a szolgáltatások fo­kozását, minőségük javítását, kulturáltságuk növelését.” Még egy idézet a tavaly megje­lent törvényerejű rendeletből: „A vállalko­zó a szolgáltatás minőségéért való felelőssé­gét nem zárhatja ki és nem korlátozhatja”. A lakosság joggal várja, hogy a milliók ész­szerű felhasználásával jó minőségben és ha­táridőre dolgozzanak azok is, akik a szolgál­tatás szolgálatában állanak. Nábrádi Lajos Tavasz a fólia alatt Pár évvel ezelőtt a tél holt szezonnak számított a mező- gazdaságban. A téli gépjaví­táson, az állattenyésztésen kívül nem igen akadt állan­dó munka a termelőszövet­kezetekben, különösen a nők számára. Azóta változott a helyzet. A legtöbb szövetke­zetben egész télen járhatnak almát hámozni a lányok, asszonyok. Ahol hűtőtároló van, ott az almaválogatás, csomagolás is folyik. A kerté­szetben pedig már január ele­jén megkezdik az üvegházi palánták nevelését. Ilyenkor is kell a pénz J kert fái között a frissen hullott havat nyesedék fedi. Hat ember koptatja kitartóan, nagy buzgalommal a kétágú létrát, a metszőollót. Kemény munka, türelemmunka és egy-egy fá­ért csak 21 forint a bér, „meg a friss levegő” — mondja Ésmihály. A hat ember között minden bizony­nyal Gerliczki és Mihály a hangadó, a lelkesedést, a vidámságot szolgáltató. Déli harangszó után — ki tudja merről hozta a szél — most is az ő szavain derülnek. Ilyeneket mond: — Sok itt az okos ember. Amikor ezt a gyümölcsöst telepítették, volt aki azt javasolta: a koronájával lefelé kell ül­tetni a fákat, mert úgy hamarább éri a levelet, a gyümölcsöt az éltető harmat. Huncut tüzek égnek a kormos sze­mekben, Ésmihály meg kiapadhatatlan a szóból. Kucsmája mélyen a homlokára ül, markába tömi kurta szárú angol pi­páját, pöfékel és beszél. — Miért vagyok én Ésmihály? Mert Gerliczkinek születtem és Mihály let­tem. Sose mondták, és Gerliczki hol van, csak úgy: Ésmihály hol van, És­mihály mit csinál, Ésmihály dolgozik-e? A Füles borítójával dekorált melege­dőházban — fürdőruhás csinos lányok csüngnek a falon — derűs a hangulat, pedig komoly a téma. A Szabolcs Szak- szövetkezet egyesülni akar a nyíregyhá­zi Ságvári Termelőszövetkezettel és en­nek lehetőségét, szükségességét tárgyal­ják már napok óta, ebédidőben is. — Jobb lesz úgy — érvel Bogár Jó­zsef —, mert a gyerekek elszéledtek, el­mentek, meg elmennek a hivatalba, iparba. Ki művelje majd a földet? A termelőszövetkezetben több lesz a gép és mi meg ott is megélünk, ha itt meg­éltünk. Ésmihály: — Tartom a zászlót. Mi itt mindariy- nyian, akik úgy, mint mi, csikorgó fagyban, hóban képesek vagyunk dol­berek, a szomszédok, azok, akik nincse­nek itt, akik a fák ültetésében sem vet­tek részt? Ésmihály: — A többség egyetért az egyesüléssel, persze most is van olyan, aki a kásába fúj, de hát hagy tegye. Olyan ez, mint az időjárás-jelentés. Mondja a rádió: Sorsforduló gozni — a kertek alatt jövök el hajna­lonként, hogy ne mondják, már megint megyek —, szóval mi a téeszből is meg­élünk majd. Szeretni kell a földet, a fákat. A gyerekeknek ezt hiába mond­juk. Nekem is van gyümölcsösöm a ház körül és a szívem derül, ha látom. Met­szés közben most is, még rágyújtani sem érek rá, pedig a pipámat is na­gyon szeretem. Alig ad meleget a sarokba állított kályha. A közel ülő hasított akáccal tö­mi és a zörgésre figyelve mondja is Ésmihály: „egy kis bor kellene. Annak nagyobb a tüze.” A bor említése jó al­kalom egy kitérőre. — Ezt a 2240 fát úgy ültettük, hogy 20 forint volt a napszám, meg két deci bor. A húsz forinthoz még tettünk negy­venet és megittuk, hogy jól érezzük ma­gunkat. Sokan nem akarták akkor a közös gyümölcsös telepítését. De most? Most mit mondanak az em­„helyenként köd lesz”, és ha van is, ki figyel oda, nem tart sokáig, elfújja a szel vagy eloszlik. De ha már itt tar­tunk arra szeretnék választ kapni, ha megérem, én mikor mehetek nyugdíj­ba? Nem nehéz a számtanfeladvány. Az új törvények szerint Gerliczki Mihály, vagy ahogy ő mondja Ésmihály, 1980- ban nyugdíjas lehet. — Hű de sok fát kell addig még meg­metszeni, csak az olló kibírja! H avas a táj a tanyabokrok zegzúgá- ban. Látszik a nagy nyugalom mindenütt, csak az emberekben feszít az érzés. Üjabb sorsforduló előtt nem könnyű a döntés. Jó Ésmihálynak és öt társának, ök tudják, érzik, hiszik és igazuk van, ha tsz lesz, a fa — amit most metszenek —, akkor is nekik te­rem. És többet. Seres Ernő Télen is van munka az asszonyoknak Ópályiban Frissen esett hó veszi kö­rül az ópályi Kossuth Ter­melőszövetkezet üvegházát és fóliasátrait. A levegő moz­dulatlan, a napfényben szik­rázik a hó. A kinti mínusz hatfokos hőmérsékletet az üveg és a fólia alatt olaj- kályha enyhíti. A kikelő egy­két lombleveles növények élénkzöld színei a tavaszt idézik. — A szövetkezet tizenöt fős Kállai Éva szocialista bri­gádja dolgozik az üvegház­ban — fnondja Bazula Ba­lázs zöldségtermesztési ága­zatvezető. — A brigád min­den tagja betanított munkás. Egész évben ők végzik a zöldségtermesztést. Az üvegház két részből áll, közepén az olajkályhával, amely a meleget termeli és csöveken fújja a növények­hez. A kályha mellett táp- kockakészítő gép zúg. — Most a saláta és a pa­radicsom magvetését végez­zük — mondja munka köz­ben Gellér Vincéné. Borka néni, a brigád vezetője. — Január elején kezdtük, nem­sokára kikerülnek a fólia alá. Úgy tervezzük, hogy március közepén szedjük az első fej salátát. — Mit jelent az, hogy télen is dolgozhatnak? — kérde­zem az itt serénykedő asz- szonyoktól. — Tizenhét éve dolgozom a termelőszövetkezetben — folytatja Gellér Vincéné — ebből öt éve a kertészetben. Itt folyamatos a munka. Té­len megkezdjük a vetéssel, a palántaneveléssel, tavasszal kiültetjük a növényeket a szabadba, utána pedig szed­jük a paradicsomot, paprikát. A téli foglalkoztatás megala­pozza az állandó keresetet. Inkább a mező- gazdaságban A fólia alatt huszonöt fok meleg van. Nyári blúzokban, pulóverekben dolgoznak, de még így is melegük van. A levegő — az állandó öntözés­től — magas páratartalmú. Látva a havas tájat, az em­ber egy pillanatra megbor­zong, de ezzel együtt jóleső melegség hatja át. — Amióta megvan a fólia, télen is járok dolgozni — szól közbe Csicsák Józsefné. — Nem megyek el az iparba, hiszen akkor itt kellene hagynom a falut is. Ingázni nem akarok, a téli munka itt is megvan. Mindannyian így gondol­koznak. Munkájukkal elége­dettek, a szövetkezetben meg­becsülik őket. Télen naponta nyolc órát dolgoznak, havon­ta húsz napot teljesítmény- és órabérben. A havi átlag- keresetük nem sokkal keve­sebb kétezer forintnál. — Nem könnyű munka, de nem is nehéz — kapcsolódik a beszélgetésbe Papp Mik- lósné is. — A földdel teli lá­dák ' emelgetését megszoktuk. Persze az igazi mégis az ül­tetés, a palántázás. Tíz fólia­sátor van. Kettőbe salátát ültetünk, majd ahogyan ta- vaszódik, melegszik az idő, kikerül a paradicsom és a paprika is. összesen nyolc­vanezer tápkockát készítünk. Igény: a folyamatos munka A szövetkezetnek kilenc­vennyolc nőtagja van. Az ál­landóan dolgozó taglétszám nyolcvan feletti. — Télen több, mint Ötven nőt tudunk foglalkoztatni — mondja Tóth Elek, a szövet­kezet elnöke. — A kertésze­ten kívül 30-35-en a Máté­szalkai Állami Tangazdaság­ba járnak almát válogatni és csomagolni. Most már évek óta igénylik a nők is a folya­matos munkát. Tavaly 28-an a betanított munkás tanfo­lyamot is elvégezték. Az ágazatvezető, Bazula Balázs az asszonyok hozzá­állásáról, munkájáról beszél: — Elsősorban a nők kérték, hogy dolgozhassanak, de a termelőszövetkezetnek is ér­deke ez. Ha nyáron tudunk munkát adni, akkor adjunk télen is. A fóliasátrakat 1973- ban állítottuk fel, azóta ez a tizenöt asszony minden télen itt dolgozik. — Annál is inkább fontos a nőknek télen munkát adni — fűzte tovább a gondolat­sort az elnök — mert az egész évben dolgozó tagok hatvan százaléka nő. Nem gond a nők foglalkoz­tatása Ópályiban. Ma már az lenne a gond, ha ők nem mennének dolgozni. Sípos Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom