Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-28 / 23. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. január 28. NŐK A MAI MONGÓLIÁBAN Z EGYKOR ELMARADT SIVATAGI OR­SZÁGBAN A FORRADALOM GYŐZELME ELŐTT AZ ASSZONYOK ÉS A LÁNYOK SZIN­TE RABSZOLGASORBAN ÉLTEK. MA A MON­GOL NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN A NŐKET OTT TALÁLJUK A TERMELŐMUNKA ÉS A KUL­TÚRA MINDEN FONTOS TERÜLETÉN, MIND TÖBBEN VÉGEZNEK KÖZÜLÜK MAGASABB ISKOLÁKAT ÉS A SZOLGÁLTATÁSOK FEJLŐ­DÉSE HOZZÁJÁRUL AHHOZ, HOGY A MON­GOL ASSZONYOK MIND TÖBB IDŐT FORDÍT­HASSANAK CSALÁDJUKRA, ÖNMAGUK MŰ­VELÉSÉRE. A köztársaság ipari üzemeiben egyre több nő sa­játítja el a berendezések és gépek kezelését. Ebben az ulanbátcri középiskolában fiúk-lányok együtt tanulnak a korszerű nyelvi laboratórium­ban. A helyi tanácsok, üzemek és intézmények óvodái­ban a kicsinyek magas színvonalú ellátásban ré­szesülnek. A mongol nők számára is egyre inkább minden­napos eseménnyé válik a rendszeres fodrászhoz Szakszervezeti kongresszus Portugáliában Csütörtökön délelőtt négy­napos országos szakszerveze­ti kongresszus kezdődött a portugál fővárosban. Olyan antikapitalista platformon álló szakszervezetek vesznek részt rajta, amelyek össze­kapcsolják a dolgozók anya­gi és szociális helyzetének javításáért folytatott harcot a szocialista társadalom ki­vívásáért folytatott küzde­lemmel. A kongresszus jel­szava: „A dolgozók egységé­ért”, az „Intersindical át­szervezéséért”. A kongresszusi küldöttek az előkészítő bizottság ja­vaslata alapján három doku­mentumot vitatnak meg: at akcióprogramot, az átszerve­zendő szakszervezeti köz­pont (Intersindical) új mű­ködési szabályzatát és a szakszervezetek működéséről szóló törvénytervezetet, ame­lyet jóváhagyásra a parla­ment elé terjesztenek. Hírmagyarázónk írja: Világos a képlet: a portu- képet festettek Portugália je­gál kormánypártnak, a szo­cialistáknak nincs ínyére az egységes szakszervezeti moz­galom. Soares pártja a szoci­áldemokratákkal együtt ele­ve ellenzi a szakszervezeti egység gondolatát. Ám akár­csak a szocialisták kongresz- szusán — ahol a küldöttek mintegy negyedrésze a szo­cialista kisebbségi kormány politikáját élesen bírálta —, a szakszervezeti mozgalom továbbfejlődésének megíté­lésében sem egységes a szo­cialista tábor. Közismert, hogy az Intersindicalban is sok szocialista tevékenyke­dik, azzal a céllal, hogy a társadalmi és gazdasági vív­mányokat megvédelmezze, a demokratikus átalakulást — beleértve a munkások rész­vételét az üzemek vezetésé­ben és a politikai döntések­ben — elősegítse. Az Intersindicalba tömö­rült szakszervezetek komor lenlegi állapotáról. Több százezer a munkanélküli, s még azok sem érezhetik ma­gukat biztonságban, akik ál­lásban vannak: a kormány­zat ugyanis egyelőre felfüg­gesztette a kollektív szerző­désekről folytatott tárgyalá­sokat. Ilyen körülmények között jogos az igény, hogy Portu­gáliában fennmaradjon a munkásegység, az egységes szakszervezeti mozgalom. Az Intersindical tanácskozásá­nak küldöttei 'bizonyára az egység mellett szállnak síkra, miközben Soaresék máris el­lenmozgalmat szerveztek: „Nyílt levél” elnevezéssel reformista szövetség megala­kítását tervezik. Nem kétsé­ges, hogy ez a törekvés el­lentétben áll a portugál mun­kásosztály érdekeivel, s to­vább kuszálja az amúgy is meglehetősen szövevényes portugál belső erővonalakat. Két menet között B újév első hónapja a nemzetközi politikában is a számvetés időszaka. Az elmúlt hónapok ered­ményeinek és sikertelenségeinek elemzése itt is nélkülözhetetlen, de különösen fontos ott, ahol alapvető politikai céljainkat érintő kérdésekről van szó. A szocia­lista országok diplomáciája az 1976-os esztendőben is figyelemre méltó erőfeszítéseket tett a békés egymás mellett élés politikájának megvalósítása, az enyhülés folyamatának fenntartása és erősítése érdekében. Ezek sorában különös jelentőséget tulajdonított azoknak a fórumoknak, ahol a katonai szemben állás mértékének csökkentéséről, végeredményben a háborús veszély ki­küszöbölésének lehetőségeiről volt szó. Az elmúlt időszakban Európában kiszélesedtek a fegyveres erők korlátozásának feltételei. A biztonságra és együttműködésre vonatkozó helsinki alapelvek ki­elégítő indítékokat tartalmaztak ahhoz, hogy kontinen­sünkön katonai területen is megkezdődjenek a hideg­háború felszámolásának folyamatai. Indokolt volt te­hát a várakozás, amely 1976-ban a bécsi haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokat kísérte. A szocia­lista országok az elmúlt évben is több kísérletet tettek, hogy a tárgyalásokat kimozdítsák a holtpontról. A NA­TO országai azonban hosszabb időn keresztül nem válaszoltak érdemben ezekre a lépésekre, s változatla­nul ragaszkodtak az általuk kiszámított erőviszonyok alapján az „aszimmetrikus” csökkentés és a kölcsönös biztonságot sértő „egyenlő plafon” elvéhez. Mindezt olyan jelenségek kísérték, amelyek joggal keltettek aggodalmat az enyhülés hívei között. Kiderült ugyanis, hogy miközben a NATO érdekelt tagállamai Bécsben a csapatok és fegyverzetek csökkentéséről tár­gyaltak, az Egyesült Államokkal létrehozott új társas viszonynak megfelelően éppen ezek megerősítésére tö­rekedtek. Ez mindenekelőtt a hagyományos erők fej­lesztésében, a fegyverzetek minőségi változásában es egységesítésében, a közös tervezés megvalósításában és a katonai költségvetés nagymértékű növelésében jutott kifejezésre. E tervek valóra váltása során azonban számolniuk kellett a közvélemény ellenállásával, miután a politikai enyhülés teremtette légkörben ezeknek az intézkedé­seknek a végrehajtása nehezen volt indokolható. Ennek tulajdonítható a NATO vezetői részéről utóbbi időben elhangzó nagyszámú nyilatkozat, amely a külső fenye­getések fokozódására, a nyugati érdekek aláaknázásá- nak veszélyeire hívja fel a figyelmet. Nyilván úgy vé­lik. hogy a mesterségesen létrehozott fenyegetettségi érzés elősegítheti a katonai programok végrehajtásához szükséges légkör kialakulását. NAPIRENDED a ciprusi kérdés M akar i ősz—Den ktas-ta Iá I kozó B 1976-os esztendő tehát nem hozta meg Bécsben a várt eredményeket. A szocialista országok azonban változatlanul jelentős erőfeszítéseket tesznek a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökken­tési tárgyalások sikere érdekében. Ezt bizonyítja a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének legutóbb Bukarestben kiadott nyilatkozata is. A tizedik fordulót követően, az elkövetkezendő hónapokban te­hát a nyugati partnereké a szó. Kultúránk nagykövetei A berlini magyar házban Mindenképp fontos ponthoz érkezett az immár másfél évtizedes múltra visszatekin­tő ciprusi probléma. Nicosia nemzetközi repülőterén, amely az 1964 óta a szigetor­szágban tartózkodó ENSZ bé­kefenntartó haderő ellenőr­zése alatt áll, csütörtökön Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke találko­zott Rauf Denktassal, a Cip­rusi Török Közösség vezető­jével. A két politikus most először tárgyal személyesen egymással, mert g korábbi közösségközi' tárgyalásokon, — amelyek egyébként egy éve szakadtak meg — a gö­rög cipriótákat az azóta poli- tikailag"leszerepelt Glafkosz Kleridesz képviselte. Nagy jelentőségű a ciprusi probléma rendezése szem­pontjából, hogy Rauf Denk- tas, aki pár hónappal ezelőtt e sorok írójának azt mon­dotta: „Makariosszal mi so­hasem fogunk megegyezni”, most mégis tárgyalóasztalhoz ült vele. Ez egyben azt is jel­zi, hogy a két közösséget el­választó bizalmatlanság falán — egyelőre nagyon is kes­keny — rés keletkezett. Az 1974 nyarán végrehajtott tö­rök katonai intervenció nyo­mán szinte ténylegesen ket­téosztott szigetország jövője szempontjából sorsdöntő a két közösség közötti párbe­széd felújítása. Biztató az is, hogy a két közösség közötti párbeszéd felújítása az ENSZ égisze alatt történik, mert — a NATO-mesterkedések elhárí­tása szempontjából — fontos, hogy a világszervezetnek sze­repe legyen a ciprusi problé­ma rendezésében. Az első Makariosz—Denktas-talál- kozóról közleményt nem ad­tak ki, csupán annyit je­gyeztek meg, hogy a tárgya­lások jó légkörben zajlottak le és hasznosak voltak. E biztató kezdet után még hosz- szú út vezet a megegyezésig. Az bizonyos azonban, hogy bármilyen megállapodás csak akkor lehet életképes, ha — a két fél jogainak biztosítá­sával — megőrzi a független, területileg egységes és el nem kötelezett Ciprusi Köztársa­ságot. Gondolom, mások is úgy vannak: ha már megismer­kedtek egy kicsit az NDK fő­városával, egy kis hazai han­gulatot keresnek. Meg is ta­lálja ezt itt a látogató, hi­szen a Magyar Kultúra Háza kiállítótermeiben túlzás nél­kül, egy darab Magyaror­szág fogadott. Dr. Kerekes Lajos igazga­tó szerint ez is az intéz­ménynek egyik fontos célja. A baráti országok hasonló berlini intézetei közül a mindössze négyesztendős magyar ház a legfiatalabb, de kétségtelenül az egyik leg­látogatottabb is. Kiállításait 8-10 ezren tekintik meg, köz­tük természetesen sok az NDK-ban dolgozó magyar. A szomszédban, a magyar bolt­ban könyveket, hangleme­zeket, magyaros dísztárgya­kat válogatnak, s bizony egyik-másik polcnál a sor­ban állás is megszokott. A ház előtt hatalmas hir­detőtábla hívja fel a járóke­lők figyelmét a rendezvé­nyekre, például filmjeink közül a Tízezer nap, vagy a' Húsz óra bemutatóira, az ur­banisztikai előadásra, a magyar közművelődés vagy a népfrontmozgalom ismer­tetésére, költői estre, műfor­dítók találkozójára... — Nemcsak Berlinben, de más városokban is tartunk előadásokat, így aztán Drez­dától Rostockig, a Keleti-ten­gertől Suhl megyéig, úgy­szólván mindenütt ott va­gyunk — mondja dr. Kere­kes Lajos. Ami a ház irodalmi műso­rait illeti, sokan meghallgat­ták Kalász Mártont és Sza­bó Magdát. Nagy sikerük volt a fordítóknak, akik sok magyar művet ültettek át németre, mint például Vera Thies, Jörg Buschmann, Csongár Álmos. A magyar humorból is kaptak ízelítőt a látogatók, méghozzá illeté­kes előadótól: Brachfeld Siegfriedtől. S ha már az ízelítőről esett szó: egy csésze magyaros za- matú kávét is szívesen fo­gyaszt itt a vendég. (Most az emeleti kiállítóteremben ép­pen két fiatal iparművész, Horváth Márta és Szilágyi Júlia mutatkozik be ékszer-, illetve textilmunkákkal.) Az először Berlinbe láto­gatók egyébként könnyen el­találnak a magyar házhoz: Berlin szívében, a városházá­hoz vezető sétányon mind­össze néhány percre van a földalatti vagy a gyorsvasúti megállótól... (b. 1.) SMITH A PUSKAPOROS HORDÓN A londoni Morning Star karikaturistája így látja a rhodesiai fehértelepes rendszer helyzetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom