Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-12 / 294. szám

4 K E LET-M AG Y ARORSZÁG 1976. december 12. HÉTFŐ: A magyar diplomácia fontos eseményei: Kádár János bé­csi látogatása, Losonczi Pál Indiába utazik — A konzer­vatív kormánypárt visszaesése a japán választásokon — Az olasz kormányfő Washingtonban KEDD: Kurt Waldheimet ismét az ENSZ főtitkárává választják — Spanyol szociáldemokrata pártkongresszus Madridban — A francia elnök belgrádi tárgyalásai — Folytatódik a genfi Rhodesia-konferencia SZERDA: Szovjet—líbiai megbeszélések, Kadhafi Moszkvában — A PFSZ Központi Tanácsának ülése — Üj kormány ala­kul Libanonban CSÜTÖRTÖK: A NATO miniszteri tanácsának téli ülésszaka Brüsszel­ben, Kissinger „búcsúfellépése” — Az NSZEP Központi Bizottsága az NDK gazdasági terveiről tanácskozik Ber­linben PÉNTEK: A Spanyol Kommunista Párt főtitkárának sajtóértekez­lete Madridban — Az ENSZ közgyűlésének határozatai a közel-keleti helyzetről SZOMBAT: Befejeződik a kampány Lisszabonban a vasárnapi, por­tugáliai helyhatósági választások előtt — A Szíriái elnök folytatja körútját. Kádár János bécsi látogatása során az osztrák parlament épületébe látogatott. A parlament bejáratánál Anton Benya, a nemzeti tanács elnöke fogadta. (Kelet-Magyarország tele- fotó) A HÉT HÁROM KÉRDÉ­SE: tevékeny esztendő után, méltó évadzárás a magyar diplomáciában: Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára Bécsben, Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke Uj-Delhiben tár­gyalt. Ami a nemzetközi élet más vonatkozásait illeti, megélénkült a közel-keleti diplomácia s a portugál helyhatósági választások, va­lamint a spanyol fejlemények az Ibériai-félszigetre irányít­ják a figyelmet. 1. Hogyan járul hozzá dip­lomáciánk a nemzetközi légkör javításához? Ismerjük a mértékeket és saját méretünket: hazánk, a Magyar Népköztársaság nem tartozik a legnagyobb és leg­népesebb országok közé. Te­rületünk 79-szer elférne Ausztrália térképén, s Indiá­ban 60-szor nagyobb a népes­ség, a kontinensnyi ország évente 13 millió lélekkel gya­rapodik, ami nagyobb a mi összlakosságunknál. Egy-egy ország súlyát, szerepét még­sem egyszerűen anyakönyvi adatai szabják meg, hanem számtalan tényező összhatá­sa. Nem utolsósorban az, hogy ez az ország milyen po­litikát folytat, mit tesz a bé­ke és a haladás érdekében, kik a barátai és szövetsége­sei, egy olyan korszakban, amikor mind nagyobb súlyt kaphat a nemzetközi össz­munka. Ezért, eszközeinkhez és le­hetőségeinkhez képest, a szo­cialista országok egyeztetett politikájára alapozva, mind aktívabb tevékenységet tu­dunk kifejteni a nemzetközi légkör javítása érdekében. Egy évtized alatt csaknem 50 országgal vettük fel a diplo­máciai kapcsolatokat, s 117- re emelkedett azoknak az ál­lamoknak a száma, amelyek-' kel diplomáciai viszonyban állunk. A KB első titkára, ál­lamfőnk, kormányfőnk és külügyminiszterünk az emlí­tett időszakban több, mint 260 alkalommal tett hivatalos külföldi látogatást vagy fo­gadta hazánkban más or­szágbeli partnereit. A sokatmondó statisztikai összegezés ezen a héten újabb fontos feljegyzésekkel gyarapodhatott. Kádár János bécsi látogatása során Bruno Kreisky osztrák kancellárral és más osztrák vezetőkkel tár­gyalt, a jószomszédi kapcso­latok további fejlesztéséről s a találkozó nemzetközi vissz­hangjában kiemelték, egyút­tal a kommunista, illetve szo­ciáldemokrata mozgalom két ismert személyisége folytatott eszmecserét. Losonczi Pál második indiai látogatása kapcsolataink folyamatossá­gára utal, az Elnöki Tanács elnöke olyan időszakban lá­togatott el a nagy ázsiai or­szágba, amikor kezdenek be­érni az Indira Gandhi kor­mánya által tett nagy erőfe­szítések eredményei. A világ és az idők változását vajon mi érzékeltethetné jobban, velünk magyarokkal, mint­hogy a kelet magányos ván­dorának, Körösi Csorna Sán­dornak darzsilingi sírjánál ezúttal a második hivatalos indiai látogatáson lévő ma­gyar államtő rakja majd le a kegyelet és emlékezés vi­rágait ... 2. Mit várhatunk a közel- keleti tárgyalások meg­élénkülésétől? Az ENSZ közgyűlése túl­nyomó többsége ismét a gen­fi békekonferencia felújítását sürgette közel-keleti vitájá­nak záróakkordjaként. Két fő érdekelt, az Egyesült Álla­mok és Izrael azonban más véleményen volt — ellenez­nek egy olyan összejövetelt, amelyen minden érdekelt fél. így a palesztin mozgalom is képviseltetné magát. A jelek szerint még kemény diplomá­ciai csaták szükségesek ah­hoz, hogy a jövő év tavaszán valóban érdemi munkához lásson a genfi értekezlet. Addig is folyik a sorok ren­dezése. Megalakult az új liba­noni kormány, politikusok he­lyett szakértők töltik be a tár­cákat, s általános vélemény szerint átmeneti kabinetről van szó. Mindenképpen fel­vetődik a nagy kérdés, hogy tulajdonképpen eddig sem­mi sem történt meg azoknak a problémáknak a megoldá­sáért, amelyek a polgárhábo­rú kirobbanásának közvetlen okaként szolgáltak. Tanács­kozik a palesztin mozgalom s a kiszivárgott hírek szerint — a libanoni válság után — most a szervezet belső krízi­sével kell megbirkózni, mi­lyen legyen a vezetés össze­tétele, miként lehet arányos egyensúlyt biztosítani a kü­lönböző nézetek és irányza­tok között? Jelentős mozza­nat, hogy Kadhafi líbiai el­nök — aki a korábbi vitat­ható és vitatott állásfoglalá­saival szemben mind konst­ruktívabban járul hozzá a kibontakozáshoz —, Moszk­vában járt, a legfelsőbb szov­jet vezetéssel folytatott esz­mecserét. Az élénkülés kétségtelen, ha az események különböző előjelűek is. A közel-keleti helyzet rendezetlensége ká­rosan fékezi az enyhülést, a feszültség csökkentését s va­lóban ideje lenne a genfi út­jelzők nyomán elindulni. 3. Mi történik Spanyol- országban? A kulcsszó ezúttal a kelte­zésben szereplő városnév: Madrid. A spanyol szociálde­mokraták ugyanis nem első kongresszusukat tartják, amint a Spanyol Kommunista Párt főtitkára is számos saj­tóértekezleten válaszolt már újságírók kérdéseire. A hé­ten azonban ez a két ese­mény — több, mint négy év­tized ófa első ízben — Mad­ridban történt. A spanyol fő­városban, ahol változatlanul érvényben van a kommunis­ta párt tevékenységének be­tiltása, de hivatalosan a szo­ciáldemokratáknak sem en­gedélyezték eddig a legális működést. Mindez rávilágít a spanyol helyzet ellentmondásaira: a régit nehéz fenntartani. de az új sem volt képes még teljes mértékben áttörni, és a hivatalos vezetés tovább tán­col a borotvaélen. Szerdán, december 15-én például nép­szavazást tartanak, az alkot­mányjogi refórm s a jövő évi választások előkészítéseként. A frontok bonyolultságára jellemző, hogy a szélsőjobb- oldal ellenszavazatra készül, a demokratikus ellenzék ez- útal bojkottot, tartózkodást hirdet. A kommunisták vi­szont bejelentették, hogy a választásokon indulni kíván­nak. A kormányzat közben az ellenzék megosztására is játszik, szeretné a kommu­nistákat elszigetelni. Sok szó esik Spanyolul szágról a brüsszeli kulisszák mögött is: a NATO miniszte­ri tanácsán a szövetség új tagjelöltjeként beszéltek Madridról. Az Atlanti Szö­vetség megrendült déli szár­nyának aládúcolasát reméli a spanyol belépéstől s a brüsszeli tanácskozáson visz- szautasították a Varsói Szer­ződés tagállamainak javas­latát, hogy rendeljenek el „létszámstop’'-ot a két szer­vezetben. Réti Ervin Bizalom Elnökünkkel Indiában H a harmincöt állam szerződéses kötele­zettséget vállal, hogy nem támad egymás ellen nukleáris fegyverrel, rendkívül nagy mértékben csökken az atomháború veszélye. S ha azt is tud­juk. hogy e harmincöt ál­lam között ott van az öt­ből — négy atomhatalom (a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország), mind­járt azt is hozzátehetjük: csökken az új világégés fenyegetése. Ezért keltett igen nagy nemzetközi visszhangot, hogy a szocialista béke­diplomácia, a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácsko­zó Testületének ülése ép­pen ezt kezdeményezte. Most a hét szocialista ország arra hív fel, hogy vállaljanak szerződéses kö­telezettséget: nem vetnek be egymás ellen elsőként nukleáris fegyvert. A szerződéstervezetnek van egy cikkelye, amely­re külön is érdemes fel­hívni az olvasók figyelmét. Ez úgy intézkednék, hogy az államok nem csupán saját területükön tartják magukat a kötelezettség­vállaláshoz, hanem min­denütt, ahol fegyveres erőik állomásoznak. Ez azt jelentené, hogy gyakorla­tilag nemcsak Európából tiltanák ki az atomfáma- dás rémét, hanem jófor­mán az egész földgolyóról, mégpedig az eddig ismert összes közegben: szárazon, vízen, levegőben, de még a világűrben is. A szocialista országok javaslatának cím- zetje nem véletle­nül a helsinki záróok­mányt aláíró államok kö­re. Helsinki a politikai enyhülés fontos állomása volt. A mostani szerződés- tervezet elfogadásában a résztvevők újabb közös akciója ölthetne testet — a katonai enyhülés egy fontos területén is. S. P. Látogatás AZ INDIÁI LÉGIERŐ AVRO-típusú katonai gé­pével, a gyakorta aszály- lyal küzdő India Haryana államának termőföldjei fölött repülünk. A gépen J. S. Chawla, a kormány információs irodájának munkatársa tájékoztat. Uticélunk Észak-India Hissar nevű városa, Delhitől 160 kilo­méterre. Rövid, 35 perces repülőút után érkezünk a városba. Jellegzetesen in­diai településen vonulnak át gépkocsijaink, üzletso­rok, színesen öltözött in­diai emberek, barátságo­san integető iskolások kö­zött. Vendéglátóink az Elnöki Tanács elnökének az egyetem kísérleti kuta­tóintézetét kívánták be­mutatni. Amand Kashiap professzor, az egyetem rektora fogadta és tájé­koztatta Losonczi Pált a kutatóintézet munkájáról és tevékenységéről. Indiá­ban, mindenekelőtt a nép­élelmezés szempontjából különösen nagy a jelentő­sége a gabonafélék neme­sítésének, a terméshozam emelésének. A kutatóinté­zet búza- és árpafajták nemesítésében ért el ed­dig jó eredményeket. Si­kerrel folytatnak kísérle­teket az eddiginél rövi- debb idő alatt beérő rizs­fajták termesztésével is. A tájékoztatás szerint kü­lönösen figyelemreméltó intézetük, állatkísérleti tu­dományos részlege. Losonczi Pál a szakem­ber szemével tekintette meg a paradicsom és pad­lizsán kísérleti parcellá­kat, a kísérleti gyapottáb­lát, a baromfirészleget, a szarvasmarha kísérleti te­lepet, ahol elsősorban faj- takeresztezéssel, a tej ho­zam emelésében értek el nagyszerű eredményeket. Az egyetem rektora, az intézmény szakemberei­nek kíséretében bemutat­ta magyar vendégének a kutatóintézet 50 ezer kö­tetes könyvtárát, folyó­irat-gyűjteményét. A vi­lág minden részéből érke­ző folyóiratok között Hissarban örömmel fedeztük feL ha- zai szakfolyóiratainkat. Vendéglátóink elmondták, hogy jó kapcsolatok fűzik őket magyar kollégáikhoz, és szívesen alkalmazzák munkájukban szakembe­reink észrevételeit és ta­pasztalatait. Losonczi Pál végül be­írta nevét a könyvtár vendégkönyvébe. A há­romezer -hektáros kutató- intézet fontos szerepet ját­szik az indiai mezőgazda­ság fejlesztésében. Annál inkább, mert nemcsak kí­sérleteket, kutatómunkát folytatnak, hanem tanács­adó-szolgálattal is rendel­keznek. ismeretterjesztő tevékenységüket pedig az Indiai Televízió mutatja be. Az egyetem mintegy kétezer hallgatójából évente négyszázan végez­nek és kapcsolódnak be’ a mezőgazdaság gyakorlati tevékenységébe. KÜLDÖTTSÉGÜNK A NYÁRI melegben, tűző napon tett látogatás után szívesen tartott kóstolót a frissen préselt hideg na­rancsléből. A vendéglátás helyén, India gyümölcsei között fedeztük fel a dinnye nagyságú, kétkilós citromokat. Az intézet munkatársai ezzel a saját termésű óriás gyümölccsel ajándékozták meg Loson- , czi Pált. A háromórás lá­togatás után, katonai gé­pünkön visszatérve Delhi­be, délután is színes prog­ram várta a magyar dele­gációt. A kora délutáni órákban díszes kivitelű albumot nyújtottak át Lo­sonczi Pálnak, amely Kö­rösi Csorna Sándor forrás­munkául használt tibeti dokumentumainak kicsi­nyített másolatát tartal­mazta. VÁROSNÉZÉS után az esti órákban szálláshe­lyünkön, az ASHOKA ho­telben Losonczi Pál és fe­lesége fogadást adott Ali Ahmed, India elnökének tiszteletére. Kerekes Imre Szeberényi Lehel «4 rent REGÉNY 90. Mit csinálhat? Az ember lehajolt, s a kés eltűnt a kezéből. Föld nyelte el — mondta Anyicska, és nem is sejtette, mennyire igaz. Egészen közel lopakodott. Az ember egy kövön ült, maga elé nézett, és egész testében remegett. Sír — csodálkozott a lány: az ember elméjében bajt gya­nított. Hirtelen belevakított a gondolat: egy őrült! Ho­gyan nem gondolt eddig er­re? Úgy lehet, a magányba zavarodott bele. Vagy elméje még előbb megbomlott? S ta­lán éppen ezért bujt el az emberek elől? De legfőképp, szinte bénultan arra gondolt, hogy az őrültek kiszámítha­tatlanok cselekedeteikben. Most fogta el csak a féle­lem reszketőse. „Menekülj!” — súgta a gyöngeség hangja. „Itt maradsz!" — parancsolt rá a másik hang, az a kis erős, ami annyira az övé volt, hogy mindig felül tudott ke­rekedni. Ezt csodálta meg benne Lonci és mások is. A ketrecajtót magukra záró ál- latszelidítők lélekereje lakott e lányban, s a kíváncsiság akadályt nem ismerő szomjú­sága hozzá. S az ember hangtalan ráz­kódásából felneszeit. A bozót zizzenésére, mely mögül a lány előlépett. Szemközt álltak egymással. A lány fejét csóválta kissé feddőn, kissé megbocsátón. Azért így, mert feledte min­den rossz gondolatát. Feledte, ahogy meglátta az ember felemelt arcát. Elpi­rult az az arc. mint a csíny­tevő gyermeké. A szem lesüt­ve bújkált a lány elől. Más­különben ugyanaz a szelíd, megejtő kedvesség, az arany­barna szakállban szétosonó szomorú mosoly keveredett a gyermeki bűntudattal, amit már ismert. Az ember nagyon kifeje­zően mutogatott, arca nagyon kifejezően beszélt. Anyicska megértett mindent. A kés nincs, hál' istennek — mondta a kéz és az arc egymást segítve. — Elnyelte a föld. itt, ezen a lyukon. És most már nagyon jo. most már nyugodtak lehetünk... Az arc bozontjában fic- kándozó vidám fényecskék nyelvén beszélt, harsogott a megkönnyebbülése. Milyen gyorsan változnak a hangulatai — gondolta a lány. S noha nem sok életta­pasztalata volt. mégis arra következtetett, belső suga- lomra: ez az ember nagy megpróbáltatásokon mehetett át. Elindultak visszafelé. Az ember ujjai erősen a lány csuklójára kulcsolódtak. mintha félne, hogy elszökik, s fogva akarna tartani. A lány pedig nem tudta pontosan, mit akar az ember­rel. Csak tudta: noha a lát­szat más, hatalma van fölöt­te. Tudta a jó ösztöne, hogy nem engedheti ki a kezéből, a képletes kezéből, hiszen a valóságos éppenséggel fogva volt. Tudta, hogy missziója van az emberrel, s minde­nekelőtt a titkába kell beha­tolnia. Ez a furcsa késdolog nyila­déknak tűnt a titok burkán. Talán a kulcsa éppen. Leereszkedtek a sziklafa­lon. A bálvány fejének hor- paszain, a nyak dudoros ere­zetén, a köntös laza ráncá­ban. Az ember egyik kezével biztosan fogta a lányt, másik kezével úgy tapadt a. szikla­falhoz, mint a pók. S alattuk zengett a mélység. A kicsiny sziklateraszon, a barlangnyílás előtt felléle­geztek. Megálltak ott kissé, és széttekintettek a mélység fölött. Olyan volt valóban, mint a bibliában megnyílott föld, hol a repedésben a pok­lok mélye tátong. A nép nem­hiába félte, reszkette a vidé­ket. És ekkor ott a peremen az ember megdermedt álltában. Megdermedt és a lányt dur­ván a háta mögé tolta, ön­kéntelen mozdulattal. Odalenn a szurdok homá­lyos fenekén a víz sziklazen- gető harsogásába emberi han­gok vegyültek. S az emberi kiáltást a sziklák egymásnak verték: — Anyicskááá... áaá... aááá!... A bálványok, mintha száj­ról szájra adták volna. A férfi hátranézett a lány­ra. Könnyes szemében esdek­lő riadalom: ne. ne. ne felelj ’ Nem — intett a lány —. nem felelek. (Folytatjuk) riiKW II"Tii>Y«1 P * I »I V I ■ I I Ilii _-*• *

Next

/
Oldalképek
Tartalom