Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-12 / 294. szám
I 1976. december 12. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Csábítás A dolgozók elcsábításának, s az anyagi ösztönzésnek ezernyi módja volt és van. Tizenöt évvel ezelőtt a csábítás egyik módja a következő volt: a vasútépítők és a nehéz helyzetben lévő vállalatok vezetői megkérték a „megbízható” dolgozóikat, hogy az ország keleti részéből toborozzanak munkásokat. Ezek a toborzások többnyire a falusi kocsmákban zajlottak le. A megbízott fűt-fát ígért, s az elcsábított a következő hétfőn már munkára jelentkezett. A toborzásnak ez a módja természetesen illegális volt, és szerencsére nem tartott sokáig. Ebben az évben látott napvilágot az a rendelet, amely korlátozza az újság- hirdetések szövegét. A hirdetők többé nem licitálhatnak, nem ígérgethetnek fűt-fát. így minden bizonnyal kevesebb a felizgatott, vagy becsapott kétkezi munkások száma. Ám még mindig jelentős azoknak a száma, akiket különböző módon kiszakítanak megszokott, vagy megszeretett munkahelyükről. A KEMÉV egyik építésvezetőségén például többnyire azokkal az emberekkel bővítik a létszámot, akiket a brigádtagok valahonnan áthívtak és beajánlottak. Az 5-ös számú Volán Vállalatnál a közelmúltban több új felvételis elmondta: „Azért jöttem ide, mert a több éve itt dolgozó barátom rábeszélt.” A beaj áldásnak, a rábeszélésnek egyaránt van jó és rossz oldala. Jó ez a két módszer, ha a dolgozót olyan helyről hívják el, ahol nincs létszámhiány, jó akkor is, ha az ingázás fáradalmaitól, vagy az akuttá vált munkahelyi kellemetlenségektől kímélik meg a szomszédot, a barátot. A KEMEV-nél azért is jó a beajánlásos módszer, mert a brigádtagok a beajánlottért kezességet vállalnak és segítik őt minden gondjában, bajában. Több Szabolcs-Szatmár megyei vállalatnál évekkel ezelőtt elterjesztették az „Egy falu — egy brigád” mozgalmat. A SZÁÉV mérkválla- ji építőbrigádja például ennek nyomán hírnévre tett szert. A brigád tagjai szinte gyerekkoruk óta ismerik egymás hibáit és erényeit, a barátság, a rokonság, a lokálpatriotizmus is hozzásegítette őket ahhoz, hogy munkasikereket érjenek el. Nem jó a csábítás és a rábeszélés, ha növeli azt a jelenséget, amelyet ez a csúnya idegen szó takar: fluktuáció. Azért sem jó, mert az átcsábított ember — bárhova megy — mindenütt újonc, kezdetben kevesebbet termel, s át kell mennie a beilleszkedés gidres-gödrös útjain. Főleg akkor nem jó a szóban forgó cselekmény, ha szakembert csábítanak át más munkaterületre. Sajnos, ez utóbbira is gyakran találunk példát. A Volán újoncai között lakatosszakmával rendelkező fiatalembert is láttam, aki gépkocsivezető tanfolyamra jelentkezett — barátja rábeszélésére. Való igaz, hogy kevés a gépkocsivezető, de a jó képességű lakatosokat is szívesen fogadják a vállalatok. Nem is jó, nem is rossz, csak érthető a helyváltoztatás akkor, ha az illető azért veszi a kalapját, mert nem érzi jól magát a régi helyen és nem kap erkölcsi elismerést. Igaz, hogy mindenkinek keresetből kell élnie, de az is igaz, hogy a bérek ma már többnyire kiegyenlítettek, eltűnőiéiben vannak a jelentős fizetésbeli különbségek. Az ingatagok, a távozni készülők régi helyükön is találhatnak barátokat. A légkör javításának a módjait is megtalálhatja egy kisebb kollektíva. Ez a közösség kiegyensúlyozott, hűséges munkást nevelhet az ingatagok többségéből. Az erkölcsi elismerés az, amit a szűkebb kollektíván kívülről, pontosabban „felülről’" a középvezetőktől, a vezetőktől várnak a munkások. S ha jó munkájuk jutalmaként az anyagi elismerés mellé ezt sokáig nem kapják meg, akkor könnyen és felindultan kérik a munkakönyvüket. Hogy emiatt ne.kérjék, szükség van a jó szóra, a meleg kézszorításokra, a buzdításokra. A munkásokat ugyanis nem csak távozásra, de maradásra is lehet csábítani. Vasárnapi ^ Nagy Lászlóval, a nyíregyházi . . , Búza téri áruház igazgatójával interjú _____ » » / A jó ellátásról Hallotta-e már, hogy az Önök áruházát a nyíregyházi emberek — egyáltalán nem gúnyosan, de — paraszt-ÁBC- nek hívják? — Igen, sőt azt is tudom, hogy semmilyen sértő szándék nincs ebben az elnevezésben. Az eredete tulajdonképpen az ÁFÉSZ korábbi nevéhez, a földművesszövetkezethez vezethető vissza, de a szövetkezet jelenlegi és alapító tagjainak többsége is a környező tanyavilág lakóiból áll. Amikor bejönnek a piacra, eladják termékeiket, legtöbb esetben nálunk vásárolnak. Nemcsak az áruház közelsége miatt, hanem a szövetkezeti tagsággal járó előnyök miatt is, hiszen a nálunk vásárolt termékek ára bekerül a vásárlási könyvbe, s év végén visszatérítést kapnak érte. Akár rendszeres, akár ritka vendég az ember az ABC-ben, szinte mindig nagy tömeget talál. Mi vonzza ide a vásárlókat? — Talán a legjobban az, hogy — a többi ABC-től eltérően — éppúgy vásárolhatnak ruhaneműt, mint élelmiszert, vagy iparcikkeket. Aztán a piacszomszédság, bár ennek hatását csak a szerdai és szombati napokon érezzük. De vannak, sőt egyre többen lesznek ennek a körzetnek a lakói is: a piac mellett épülő lakások egy részébe már beköltöztek, a közelség miatt a mi vásárlóink lesznek. Az áruház népszerűségének talán legjobb bizonyítéka, hogy míg a nyitás utáni évben, 1970-ben 80 milliót forgalmaztunk, addig ebben az évben 117 millióra számítunk. Nincs ebben a népszerűség mellett szerepe az eltelt idő alatti áremelkedéseknek? — Nem szívesen mondom azt a szót, hogy áremelés és nem azért, mert egy kereskedőnek szemérmesnek illik lenni ilyen esetben. Inkább azért, mert az árak változása, növekedése minőségváltozással járt, magyarán a több pénzért jobbat, szebbet tud ma mindenki vásárolni. Ha egy televízió például nem 5900, hanem 7900 forintba kerül, akkor az nem csak esztétikailag szebb látvány, hanem a második műsor vételére is alkalmas. Nem csökkentette az ABC forgalmát a szomszédban felépített Kelet, vagy a szintén közel lévő Nyírfa Aruház? — A forgalmat nem, az kiderül az előbbi számból, ellenben a forgalomemelkedés dinamikáját igen. Míg az áruházak nyitása előtt évente mintegy 10 százalékkal nőtt a forgalmunk, azóta — tavaly 2 százalékkal, az idén 3—4 százalékkal — kisebb mértékben növekszik az összforgalom. Ha ezt felbontjuk, akkor a csökkenés a ruházati termékekre érvényes, az élelmiszerforgalom növekedett. Milyen feladatokat jelent ez a szerkezetváltozás az áruház dolgozóinak? — Mindenekelőtt azt, hogy a környék lakóinak biztosítanunk kell az alapellátást, a ruházati és iparcikkek közül pedig elsősorban olyan termékeket kell kínálnunk, amelyekből más áruházakban kisebb a választék. Nekünk természetesen a szövetkezeti tagságra is gondolnunk kell: nekik a visszatérítés miatt nem mindegy, hol vásárolnak; Amióta több község tartozik a Nyíregyházi ÁFÉSZ körzetéhez, azóta profilrendezés is történt. A községek boltjaiban az alapellátás javítása a cél, így az ott élő emberek nálunk, illetve a szövetkezet áruházaiban vásárolják meg a tartós fogyasztási cikkeket. A Nem tartja egy kicsit ^ nak ezt az intézkedést? adminisztratív— Nem és ismereteim szerint a tagság sem tartja annak. Nagyobb dolgokat korábban is a városban vettek az emberek, olyan helyeken, ahol nagyobb volt a választék, amit pedig a kis alapterületű boltokban tartottak, azok helyét most az alapvető fontosságú napi cikkek foglalják el. A távolság sem jelent gondot, mert a szövetkezet ellátási területére díjtalanul házhoz szállítjuk a tartós fogyasztási cikkeket. Van-e valamilyen módszerük a vásárlók elégedettségének, vagy elégedetlenségének mérésére? — Különösebb módszerünk nincs, de azért naponta érezzük vásárlóink véleményét. Abból is, ha valaki mindennapos vendégünk lesz, abból is, ha csak ritkán látjuk. Egyfajta minősítés a panaszkönyvi bejegyzések tanulmányozása is, bár ennek alapján azt mondhatom: elégedettek vásárlóink. Elég-e ma egy venni és eladni? áruház dolgozóinak árut — Nem. Ha csak azt csinálnánk, akár be is zárhatnánk a boltot. Akkor megelégednénk azzal, amit a helyi nagykereskedelmi, vagy élelmiszerek esetében a termelő vállalatoktól kapunk, a vevők meg szépen itthagynának bennünket. Ismernünk kell a vásárlók igényeit, s addig menni az áru után, míg meg nem szerezzük. Munkatársaimmal egyre többször járjuk az országot, elmegyünk raktámézésre, árubemutatókra, s úgy próbálunk válogatni, hogy itthon megnyerjük a vásárlók tetszését. Vásároltak-e már olyan terméket, amivel nem nyerték el a vásárlók tetszését, magyarul a nyakukon maradt? — Igen! Vásároltunk például olyan csillárokat, amelyek nem voltak kapósak, de ruházati termékek között is előfordult már ilyen. Tulajdonképpen minden beszerzés esetén megfontolandó a mennyiség, mert ha az ár, a fazon, a méret, a minőség közül csak egy is nem tetszik, már a nyakunkon marad. ® Mit tesznek ilyen esetben? — Engedményes áron értékesítjük a kockázati alapunk terhére. Gyorsan folytatnám is tovább ezt a témát, nehogy valaki arra gondoljon, hogy az engedményes vásárokon csak ilyen árut talál. Ilyesmi miatt ritkán kell leértékelni. Évente a téli és nyári — általában két hétig tartó — vásár mellett legalább 15 alkalommal tartunk kiárusítást a legkülönbözőbb termékekből. A két nagy engedményes vásáron a nagykereskedelem által adott kedvezményeket adjuk tovább a vásárlóknak, a többi alkalommal saját kockázati alapunk terhére adunk engedményeket. A Az engedményes vásárok népszerűek a vásárlók körében, de a szövetkezet, az áruház érdeke mégiscsak, az, hogy többet áruljon, nagyobb legyen a nyereség. Hogyan „táncol” egy áruházigazgató az érdekek kereszttüzében? — Nem kereszttűz ez, s ha jól dolgozunk, a látszólag ellentétes érdekek is egybeesnek. Induljunk ki a fő feladatból: a vásárlók igényeinek kielégítéséből. Ha mi olyan árut kínálunk, ami tetszik, ami kelendő, akkor hamar eladjuk, a magas készletek nem rontják a szövetkezet jövedelmezőségét. Konkrét példát mondok: ha egy olyan televízió, amelyen az áruháznak 5 és fél százalék haszna van, öt hónapig a boltban áll, már ráfizetünk. Az engedmények egyik feladata tehát — amellett, hogy a vásárlók olcsóbban jutnak az áruhoz — az áruház készletének csökkentése, hogy az eladott termékek árából ismét újat vásárolhassunk. Ha nem vennénk figyelembe, hogy néhány termékből már telített a megye és vásárlás csak minőségi csere miatt várható, akkor rossz kereskedők lennénk, s a szövetkezet érdekei ellen dolgoznánk. A A forgalom növekedéséből, az áruház zsúfoltságából az a következtetés vonható le, hogy a vásárlók megszerették ezt a helyet. Szeretik-e vajon a dolgozók is? — Igen. 70—75 között van a létszámunk éves átlagban, de a szülési szabadságon, gyermekgondozási szabadságon kívül alig megy el tőlünk valaki. Az utóbbi időben mégis nagyobb volt a mozgás, mert az új szövetkezeti ABC-k — a Kun Béla utcai, a Vöröshadsereg úti, a jósavárosi — megnyitásakor segítenünk kellett emberekkel is. A mi feladatunk marad a tanulóképzés, s mi adjuk majd nekik is az utánpótlást. A Mi köti a Búza téri ABC-hez a dolgo- w zókat? — Egyik az áruház jellegének előnye: az önkiszolgálás megkönnyíti a dolgozók munkáját. Másik a kereset, ami 2400—2500 forintos havi átlagot jelent, természetesen a szakmai gyakorlattól, az eltöltött időtől függően. De úgy érzem, jó nálunk a munkahelyi légkör is. A Nem Búza téri jelenség, hogy a keres- kedelem elnőiesedett. A szülési szabadságokon, a gyesen kívül milyen gondokat, feladatokat jelent ez az áruház vezetésének? — Dolgozóinknak 85 százaléka nő, többségük anya, s bizony a szociálpolitikai intézkedések hatása a munkahelyen is érződik. Gond, ha a gyerek betegsége miatt otthon marad a mama, gond, hogy sokan gyermekük miatt nem tudják vállalni a két műszakot. Megoldás azért mindig van: átcsoportosítás, osztott munkaidő, s aki másként nem tudja megoldani gyermeke óvodába, bölcsődébe hordását, az 8-tól 4-ig dolgozik. Korábban még több gondunk volt a szabadnapok kiadása miatt, most a szombati nyit- vatartás mérséklése óta nálunk is mindenki megkaphatja a szabad szombatját. A Az önkiszolgálási forma elterjedése óta w általában emelkedett a bolti lopások száma. Mit tudnak tenni ennek csökkentéséért? — Nem könnyű feladat, hiszen ha árgus szemekkel figyeljük a vásárlókat, önérzetükben sértjük meg a becsületes embereket. Éppen ezért a megelőzés a feladatunk. Az ajtóban figyelmeztetjük a vásárlókat az önkiszolgálás szabályaira, de olyan is előfordul, hogy valakinek a figyelmét fel kell hívni: amit választ, a kosárba rakja. Gyakorlott eladó biztosan látja, hogy fele- dékenységről van szó, ilyenkor természetesen legtöbben megköszönik a figyelmeztetést. Előfordul, hogy a vevők hívják fel a figyelmet arra„ aki szándékosan eltesz valamit. A vásárlók tízezrei közül tehát csak néhányan „feledékenyek”. De előfordul-e az, hogy a vásárlók áruját „nézik el”? — Nem! Erre nagyon vigyázunk, s mindenki tudja, hogy a vásárlók megkárosításáért súlyos büntetés jár. Egyetlen esetről tudok, amikor egy fiatal, kevés gyakorlattal rendelkező eladó 2 forinttal többet számolt tőkehúsért. Fejben számolta az árat, s nyilván tévedett. így értékelték az ellenőrök is, s mivel első ilyen esete volt, figyelmeztetést kapott érte. A Ha már szóba került, kérem beszéljen w részletesebben arról, hogy milyennek ítéli meg az áruház húsellátását? — Korábban nehezebb lett volna válaszolni, most már jónak tartom. Bár az elosztás most is központi irányítású, szövetkezetünknek saját hizlaldája van és engedélyt kapott élő sertés felvásárlására. Ebben az évben mintegy 2600 sertést vágunk le, s ez jelentős mértékben megjavítja a bolt ellátását. Népszerű a bőrös szalonna is, ebből például olyan nagy mennyiségben készít a szövetkezet, hogy több esetben a húsipari vállalatnak értékesítjük. Töltelékáruellátásunk is elfogadható: néhány népszerű, de itthon kis mennyiségben gyártott áruból más megyéktől is kapunk időnként. A A Belkereskedelmi Minisztérium köte- ^ lezően írja elő mintegy 120 úgynevezett olcsó termék tartását. Megtalálhatók-e ezek a Búza téri ABC-ben? — Az áruházjelleg azt kívánja, hogy az alapellátást jelentő árukon kívül olcsó termékeket áruljon. Forgalmazásunkban ez jelentős értéket képvisel, bár meg keli mondanom, hogy az előírt termékek teljes skálája nálunk sem kapható. Azt hiszem, másutt is gondot okoznak ezek, mert megyén kívülről sem sikerül néhány termék beszerzése. Hadd mondjam meg, hogy a szövetkezet anyagi érdekeltsége nem a drága termékek eladásához fűződik, árainkon még akkor sincs magas haszon, ha az történetesen szabad árformába tartozik. Úgy szokták ezt szépen mondani, hogy szolid árpolitikát alkalmazunk, az irányhaszonkulesoktól nem térünk el. A Végül engedjen meg egy személyes ^ kérdést: milyen vezetőnek tartja önmagát? — Könnyebb kérdés is maradhatott volna utoljára, de megpróbálok válaszolni a tények alapján. 21 éve dolgozom a kereskedelemben, a Búza téri ABC-ben a nyitás óta helyettes voltam. 1974 eleje óta igazgató vagyok. Leltárhiányom nem volt, fegyelmit nem kaptam, jólesett, hogy munkámat több alkalommal elismerték. Ez kötelez. Nem csak mint vezető, hanem mint családapa is megértem munkatársaim gondjait, s talán ennek is köze van ahhoz, hogy szívesen dolgoznak nálunk az emberek. A vásárlók elégedettségét talán a sok vevő, a kevés reklamáció jelenti. Köszönöm az interjút! Balogh József
