Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-29 / 307. szám
1976. december 29. KELET-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből Postabontás Tanulás gyesen Kismama-találkozón is sokszor hallottunk ilyen kétségekről, amilyenről S. N-né nyíregyházi olvasónk ír levelében: „Gyermekgondozási szabadságon vagyok, és mostanában gyakran foglalkoztat a tanulás gondolata. Ügy érzem, többre vagyok képes, az üzemben, ahol dolgozom — a tanulás révén — előbbre juthatnék, de valami minduntalan visz- szatart, úgy érzem, amióta itthon vagyok — immár negyedik éve — a maradék önbizalmamat is elvesztettem. Gyakran azon veszem magamai észre, hogy az üzletben is alig merek megszólalni. Visszatart a tanulástól az is, hogy egyszer már próbálkoztam és kiderült, hogy a férjem — aki segíteni akart a tanulásban — hamarabb megjegyezte a történelmi eseményeket, a matematikai képleteket mint én. Föladtam a reményt, magamba roskadtam: semmire sem vagyok jó. Megalkudtam. Miért kell nekem produkálni? Keresek egy jó nyugalmas állást és nevelem a gyermekeimet.” Sz. Z-né mátészalkai fiatalasszony levele tulajdonképpen hasonló gondolatot tartalmaz, és még említhetnénk jó néhány nevet, hasonló levelet, melyek „vállaljam a tanulást vagy sem?” kétségek közepette íródtak. Biztatásra várnak ezek a fiatalasszonyok, mert valami azt sugallja nekik; saját céljaikról, a valami felé törekvésről sem szabad megfeledkezniük a naponta ismétlődő pelenkamosás, ebédfőzés, gyermeksétálta- tás programja mellett. Csupa olyan fiatalasszony áll e levelek mögött, akik a kezdő anyaság éveit élik át. Fiatalon egyszerre rájuk nehezednek a kötelességek, a gyerekek és a háztartás. Mindennap teli cselekvéssel, apró kis izgalmakkal. Olyan fiatalok, akiknek még szinte arra sem volt idejük, hogy eldöntsék, mi legyen a végleges szakmájuk, életcéljuk. Most pedig itt a lehetőség a három év vagy több gyermek esetén több év alatt tanulhatnak, továbbképezhetik magukat, törekvésükben a munkahelyek is szívesen támogatják. Csak önbizalom kérdése. A kétségeket csak nagyon kevesen kerülik el. Ki tudja miért, a nők többsége akkor kezd töprengeni, hogy mihez is kezdjen önmagával, amikor már anya, s úgy érzi, a család gondja, a körülmények miatt a kör bezárult. Pedig nem így van. Egy középkorú asszony — aki hasonló körülmények között tanult fiatalon — mondta el nem is olyan régen, ő annak idején hogyan próbált versenyt futni az idővel. Egyre korábban kelt, hogy legalább este nyerjen néhány szabad órát a tanulásra. És volt értelme! Amiről a fiatalasszonyok panaszkodnak — az idő, az önbizalom hiánya — a legtöbben átélték, még azok is, akik ma magabiztosaknak látszanak, s ennek pedig egy titka van: át kell verekedniük magukat a „bűvös körön”. Soltész Agnes KLUBKÖZGYULÉS Az MHSZ nyíregyházi Zalka Máté területi tartalékos klubjának közgyűlésére sok vendéget is hívtunk — írja M. Takács Ferenc. Már a kezdő időpont előtt számosán gyülekeztek a nyíregyházi fegyveres erők klubjának dísztermében, és érdeklődéssel szemlélték a dekorációként kiállított felszerelést és nem különben a klub dinamikus életét, versenyeredményeket tükröző fényképtablókat, okleveleket és a csoportdíjakként szerzett vándorserlegeket. Az összejövetelen értékelték az öt év munkáját, és meghatározták az újabb öt esztendő feladatait majd jutalmat adtak át. TEJÁTVÉTEL FÉLHOMÁLYBAN Petróleumlámpa fénye mellett veszik át a tejet Kántor- jánosiban. Ez nemcsak balesetveszélyes, (mint ismeretes, a tej minőségét az igen nagy elővigyázatosságot követelő kénsavval vizsgálják), hanem az átvételnél is nehézséget okoz, sérti a termelők érdekeit, hiszen alig látni a félhomályban a mérő- kanna mennyiségi mutatóját. Többször kértük a tejipari vállalatot, hogy az alig két méterre lévő oszlopról, vagy az igen közeli ÁFÉSZ-ve- gyesboltból vezessék át az áramot. Kérésünket mindig elutasítják azzal, hogy új tej- csarnokot fogunk kapni, s erre már nem érdemes költeni. Mi változatlanul azt tartjuk — hangzik Szucsánszki László kántorjánosi lakos levele —, néhány száz forintot az újig is érdemes volna áldozni a precíz, pontos felvásárlás érdekében. HOVÁ LETTEK A NAPILAPOK? Régi jó szokás volt, hogy a kávéházakban, eszpresz- szókban, éttermekben ügyes keretekre szerelve ott voltak a napilapok. A várakozó, aki egy teára vagy kávéra tért be, idejét okosan tölthette, olvasva a napi sajtót — írja levelében Balogh Ferenc jó- savárosi olvasónk. Miért nincsen ma sehol a nyíregyházi presszókban újság — kérdi, — hozzátéve: nem valószínű, hogy ez nagy kiadást jelentene a vendéglátó vállalatnak. Esténként — fejezi be levelét — az Omniába mindig betér az újságos, aki az Esti Hírlapot hozza. Szinte nincsen asztal, ahol ne vennének. Ez is bizonyítja, hogy a szórakozóhelyek vendégei szívesen olvasnának, nyilván napközben is, ha lenne mit. CSAK A RADIÁTOR? Az idén már többször is szó volt róla, hogy Jósaváros jó néhány lakóházában fáznak a családok, — közöttük apró gyerekek, egész nap otthon tartózkodó nyugdíjasok, öregek — mert a fűtés nem kielégítő. Legtöbbször csak langyosak a radiátorok, néha teljesen kihűlnek, mint most december 26-án, a délutáni és esti órákban. Sokféle magyarázatot, indokot hallottunk már ezzel kapcsolatosan, de nekünk egyik sem vigasz, hiszen kellemetlen és barátságtalan a hideg lakás. Egyet tudunk: kevés hőt kapunk, és kicsik a radiátorok is, képtelenek felmelegíteni a helyiségeket, még a szigetelt ablakok, ajtók mellett is. Irigykedve nézzük viszont a nagyméretű lépcsőházi fűtőtesteket; és minduntalan eszünkbe jut: vajon miért voltak itt oly „bőkezűek” a tervezők, amikor ennek hője BENSŐSÉGES ÜNNEPSÉGEN KÖSZÖNTÖTTE a KISOSZ Szabolcs-Szatmár megyei szervezetének elnöksége a munkában megfáradt idős kiskereskedőket. Csernyánszky Csabáné titkár köszöntőjében méltatta az idős emberek sok évtizedes fáradságos munkáját, majd átadta a segélyeket. Meleg hangú, kötetlen beszélgetéssel folytatódott az ünnepség, ahol a régi idők gondjairól, nehézségeiről meséltek az idős emberek, és megköszönték a róluk való gondoskodást és törődést. Szerkesztői üzenetek Hegyaljai Endre nagyvarsányi, Kondor Lajos rá- polti, Baráth Istvánná füleséi olvasóinknak levélben válaszoltunk. Aszalós Istvánná tiszalö- ki, Lácz József tiszavasvá- ri, Mihók István csengeri, Sempergel Gyula nagykál- lói, Tyakor Sándorná cse- göldi. Takács Lajos nyírbél- teki és Győri Sándor nagy- ari lakosok ügyében az illetékesek segítségét kértük. Nagy Jánosná tiszalöki lakos kedves köszönő sorait megkaptuk. Örülünk, hogy segíthettünk. Juhász Lajosná mándoki levélírónkat kérjük, hogy közölje velünk munkahelyének pontos címét, hogy panaszát kivizsgálhassuk. Nyúzó Lajosná csenger- simai olvasónk gáztűzhelyét 1977. első negyedévében fogja bekötni a TIGÁZ Szabolcs-Szatmár megyei kirendeltsége. Balogh Árpád botpaláéi lakos ügyében a botpaláéi Üj Barázda Mg. Termelő- szövetkezet értesítette szerkesztőségünket, hogy portásként nem tudják jelenleg foglalkoztatni levélírónkat, de a növénytermesztésben egészségi állapotának megfelelő munkakört tudnak adni. Halász Báláná tiszabez- dédi olvasónkat a társadalombiztosítási igazgatóság részletes levélben tájékoztatta a táppénzzel, valamint a gyermekgondozási segéllyel kapcsolatos tudnivalókról. Az illetékes válaszol nagyrészt a bejárati ajtón át a szabadba távozik, ugyanakkor a lakásokban meg fáznak, mert kevés a hő, és kicsik a fűtőfelületek. Arra is kíváncsiak lennénk, vajon a hőközpontokat rendszeresen ellenőrzik-e, hiszen érthetetlenek a fűtéskimaradások is — panaszolja Sz. K. a jósa- városi lakók nevében. FÉL ÉVE TÖRTÉNT... Még június 2-án történt: az Aranyosapáti Általános Iskola tanulóival Mátészalkára utaztunk. A jegyváltásnál 172 forinttal többet fizettettek velünk, amit azonnal észrevettünk, és reklamációnkat el is ismerték. A pénzt azonban csak a szokásos hivatalos úton kaphattuk vissza, a MÁV díjkiszabási hivataltól. A jegyzőkönyv, néhány soros kísérőlevelünkkel néhány napon belül eljutott a hivatalhoz, de a pénzt azóta sem kaptuk vissza. A szülők gyakran érdeklődnek, nekünk pedagógusoknak pedig igen kellemetlen, hogy újra meg újra csak várakozásra intjük őket, mert a MÄVnak nem volt elegendő fél év, hogy a pénzt elküldje — panaszolja az aranyosapáti pedagógusok nevében Ma- roffka Imre. MI LESZ A KARÁCSONYFÁKKAL? Telefonon jelentkezett szerkesztőségünknél hétfőn Papp Gyuláné, nyíregyházi lakos, örömmel közölte, hogy az ünnep után azonnal megkezdődött a szemét elszállítása, amivel pedig gyakorta volt gond hasonló alkalommal. Ugyanakkor egy kérdést is feltett, amit érdemes közreadni, mégpedig válasz reményében: hogyan gondolja megszervezni a majd szükségtelenné vált fenyőfák gyűjtését az ingatlankezelő. Évek óta különös probléma, főleg a lakótelepeken, ahol eltüzelni sem lehet, a fák elszállítása. Ott éktelenkednek díszüket vesztve a házak között, a parkokban. Jó lenne — javasolja telefonálónk —, ha az ingatlankezelő egy külön teherautóval egy-két napot rászánva összegyűjtené a fákat. „Azt a hegyet” címmel a december 15-i Fórum rovatunkban szóvá tettük, hogy a Garibaldi utcai dombot — melyet korábban pihenőparknak, télére a ródlizó gyerekeknek szánkópályának ígértek — elhordják, és értelmetlen az ott folyó terep- rendezés. A Nyíregyházi Kertészeti és Parképítő Vállalat igazgatója észrevételünkre közölte, hogy az általuk végzett tereprendezés a ródlipá- lya kialakítását szolgálja, s a támfal felőli oldalon végzett felhordásra — melyet cikkünkben szintén szóvá tettünk az Ungvár sétány kialakítása miatt volt szükség. Miután a domb egész területe több szerepet fog betölteni. ahhoz elengedhetetlenül szükséges a jelenleg is tartó tereprendezés. Szintén a kertészeti vállalatot érintette a „Virágos díszfák” című cikkünk, melyre Jenser György igazgató levelében arról tájékoztatott bennünket, hogy a Mező utcától a Vorosilov laktanya területéig terjedő útszakaszon kivágott fák helyére 15 éves fákat fognak ültetni, s ezzel pótolják a villamosvezeték építése miatt kivágott fákat, a korosabb fák azt a lombfelületet tudják majd nyújtani, amit a kitermelés során időlegesen elveszítettek. VESZÉLYES KÜT Nyíregyházán, a Serház utcában évek óta fedetlenül áll egy használaton kívüli kút. Többször kértük már a tanácsot, hogy fedjék le, mert balesetveszélyes. Eddig még nem történt meg, a környék lakói hol vaslemezzel, hol deszkával (sajnos, idővel ezek is eltűnnek), takarják le, mert nem tudják nézni a veszélyt rejtő betongyűrűt, melynek gyermekek eshetnek áldozatául. Gyors intézkedést várnak a Serház és a környező utcák lakói — jegyzi meg levelében S. M. nyíregyházi olvasónk. II tsz-tagok, -alkalmazottak munkabéréről (2.) A termelőszövetkezet, mint munkáltató és az alkalmazott, megállapodhat olyan formában is, hogy a munkabér 80 százaléka minden hónapban utólagosan, a bérfizetés napján esedékes, míg 20 százalékát a termelőszövetkezet: a zárszámadáskor fizeti ki. Az ilyen szerződés alapján a zárszámadáskor esedékes rész kifizetésének nem feltétele, hogy a termelőszövetkezet a tagok részére kiegészítő részesedést fizessen, vagy arra a tsz nyeresége fedezetet nyújtson. A kétoldalú megállapodásban fenti feltételek alapján visszatartott 20 százalék minden körülmények között megilleti az alkalmazottat, lényegében e szerződésben a munkabér egy részének esedékességét későbbi időpontban határozták meg a szerződő felek. Végül lehetőség van olyan formában is szerződést kötni, amelyben a munkabéren belül meghatározzák, hogy mennyi az alapmunkabér — általában a munkabér 80 százaléka és a kiegészítő munkabér. Szerződésben rögzítik, hogy az alapmunkabér minden hónapban a bérfizetési napon esedékes, míg a kiegészítő fizetés a termelőszövetkezet gazdálkodásának eredménye alapján a nyereségből kerül kifizetésre, olyan mértékben, amilyen mértékben arra a nyereség fedezetet nyújt és a zárszámadáskor esedékes. Amennyiben a termelőszövetkezet veszteségesen zárta az évet, úgy nincs fedezet a kiegészítő részesedésre, így az ilyen munkavállalási szerződés alapján kiegészítő munkabér sem fizethető. Előfordulhat az is, hogy a termelőszövetkezel nyeresége a kiegészítő munkabér csak egy részére nyújt fedezetet, így ez esetben csak részben lehet a kiegészítő munkabért kifizetni. Példákkal illusztrálva: I. a tsz-alkalmazott munkabérét 5000 Ft-ban határozták meg, ami minden hó 5-ig esedékes. Az ilyen szerződés alapján a munkabért minden hó 5-ig ki kell fizetni, de az ilyen alkalmazott részére kiegészítő munkabért folyósítani nem lehet. II. a tsz-alkalmazott munkabérét 5000 Ft-ban állapították meg a szerződésben úgy, hogy ebből 4000 forint minden hó 5-ig esedékes, -így 1000 Ft zárszámadást követően kerül kifizetésre. A zárszámadást követően 15 napon belül a szerződés alapján visszatartott 1000 forintot, a termelőszövetkezet gazdálkodásának eredményétől függően az alkalmazott részére ki kell fizetni. Az ilyen szerződés alapján sem jogosult az alkalmazott kiegészítő munkabérre. III. a tsz-alkalmazott munkabérét 5000 forintban határozták meg úgy, hogy abból 4000 forint alapmunkabér, míg 1000 forint kiegészítő munkabér. A kiegészítő munkabérre vonatkozóan a szerződésben úgy állapodnak meg a felek, hogy a kiegészítő részesedés a tsz gazdálkodásának eredményétői jár és olyan mértékben (százalékban), amilyen mértékben arra a termelőszövetkezet nyeresége fedezetet nyújt. Az ilyen szerződés alapján az alkahYiazott 4000 forint alapmunkabérét minden hó 5-ig ki kell fizetni. A kiegészítő munkabért, vagy annak meghatározott részét a termelőszövetkezet gazdálkodási eredménye alapján a zárszámadáskor lehet kifizetni. A fenti példák értelemszerűen vonatkoznak és alkalmazhatók olyan esetben is, amikor a munkabért órabérben, vagy teljesítménybérben határozzák meg. A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság előtt folyó munkaügyi perek iratait áttanulmányozva az a véleményünk alakult ki, hogy sem a termelőszövetkezetek, sem pedig az alkalmazottak nem fordítanak kellő gondot a munka- vállalási szerződés egyértelmű, vitamentes elkészítésére és annak megfelelő aláírására. Nem vezetik rá a szerződésekre a kölcsönös szerződésmódosításokat, az időközbeni béremeléseket és ezek mind-mind munkaügyi vitára adnak alapot. A jogszabályok, a tsz belső szabályzatai megadják a lehetőséget az egyértelmű szerződések megkötésére, csak élni kell a lehetőséggel. Dr. Sőrés Imre TESZÖV-jogtanácsos