Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
16 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 25. Edzők NÉHÁNY NAP ÉS BÚCSÚT VESZÜNK AZ ÓÉVTŐL, MELY NEM VOLT HOZZÁNK MOSTOHA. BŐVEN HOZOTT SZÍVET MELENGETŐ, SZÉP SPORTEREDMÉNYEKET. mérlege EDZŐKET KÉRTÜNK MEG, HOGY ÉRTÉKELJÉK AZ 1976-BAN ELÉRT SIKEREKET ÉS SZÓLJANAK AZ ÚJ ÉV TERVEIRŐL. A KÖVETKEZŐKET MONDTAK. Molnár István (atlétika) MOSZKVÁRA KÉSZÜLÜNK — Sikerként könyvelem el, hogy — Kiss Mária után második — olimpikon versenyzőm, Erdélyiné Szabó Ildikó ötödik lett távolugrásban, Montrealban. Az év másik nagy eredménye, hogy az NYVSC-ben nagyszerű utánpótlással, már válogatott, tehetséges fiatalokkal foglalkozhatom. Elsősorban a 400 m-es síkfutásban társ ranglistavezető Deák Gézára (47,3 mp), az év nagy felfedezettjére, az ötpróbázó és távolugró Zarnóczai Klárára, a síkfutó Tamás Arankára gondolok. Valamint a 4x100- as serdülő leány váltóra (Fazekas Ilona, Tamás Aranka, Sallai Anna, Zarnóczai Klára), mely 48,9 mp-cel az ország második legjobb eredményét futotta. — Á tervekről? A jövő évben, de az elkövetkező négy esztendőben is az újabb olimpiára való felkészülés a fő feladat. Nem titkolom, hogy négy jelöltem van — Erdélyiné Szabó Ildikó, Deák Géza, Zarnóczai Klára és Tamás Aranka személyében — a moszkvai olimpiára. Emellett az újabb tehetségek nevelésére is nagy gondot fordítunk. Gerliczki János (labdarúgás) SIKER, HOGY ELFOGADTAK... — Könnyű helyzetben voltam. amikor a a Nyíregyházi Spartacus-Pe- tőfi NB in-as csapatának edzői feladatkörét átvettem. A város, a megye állami és sportvezetői és a szurkolók minden gondot tisztáztak. Csak az volt a feladatom, hogy komolyan munkához lássak és követeljek a játékosoktól. Azt tartom sikernek, hogy a játékosok elfogadtak, s egy szóra vállalták a nagyon fegyelmezett, komoly munkát. Tisztában vannak azzal, hogy ők „tartoznak” a sportkedvelőknek. Ügy érzem, hogy az eredményeink is elfogadhatóak: az utóbbi 9 mérkőzésen 13 pontot szereztünk. Nincs ebben csoda. Törvényszerű, hogy a lelkiismeretes, jó munka eredménnyel jár. — A jövő évben — a bajnokság végén — az első hat hely valamelyikére várom a csapatot. Terveim között az újabb — az 1977—78. évi bajnokság is szerepel. Ha a már kiszemelt játékosokat le tudjuk igazolni — visszavárjuk a sérülteket és leszerelő- ket is —, s élvezzük a jelenlegi támogatást, úgy az első tíz hely valamelyikén végezhetünk. Ez pedig már NB Il-t jelent! Rácz András (súlyemelés) A MINŐSÉGRE TÖREKSZÜNK — A Nyíregyházi Sportiskola súlyemelő szakosztályában ez év elején huszonhat kezdő gyerekkel láttam munkához. Tizennégy-tizen- öt éves serdülőkről van szó, akik idén februárban emeltek először. Sikernek tartom, hogy — eléggé mostoha körülményeink ellenére is — együtt tudtuk tartani őket. Sőt, eredményeket is hoztak. Közülük hatan jutottak el az országos úttörőbajnokságra, ahol a váltósúlyú Gajdos László ezüstérmes lett. A többiek pedig három negyedik és két ötödik helyezést szereztek. Szintén jó eredmény, hogy a lepkesúlyú Mészáros Miklós — júliusban ismerkedett meg a sportággal! — serdülő aranyjelvényes szintet teljesített. — A terveink szerények. Minőségi szintek elérésére törekszünk. Szeretnénk eljutni a serdülő magyar bajnokságra, s indulni akarunk az úttörő csapatbajnokságban Is. Arra törekszünk, hogy jó utánpótlást neveljünk a felnőtt szakosztályoknak. Balázs István (röplabda) KÉT IBV KERETTAG — A Nyíregyházi Spartacus-Petőfi NB Il-es férfi röplabdacsapata hatodik lett. Szerénynek tűnik, de mégis jó eredménynek tartom, hiszen csak 7-8. helyre vártuk a mindössze 19 éves átlagéletkorú gárdát. A hatodik hely jó alap a további fejlődéshez. Az is komoly siker, hogy az elmúlt évben sokat javult a csapatszellem, a játékosok rászoktak a rendszeres munkához. S az sem utolsó, hogy a csapatból két játékos — Havas Attila és Nagy Attila — számíthat arra, hogy jövőre tagja lesz a csehszlovákiai IBV- re utazó magyar ifjúsági válogatottnak. — Az új évben a negyedik helyre szeretnénk előbbre lépni. Jövőre a Nyiregyházi Sportiskolában elkezdődik a röplabdaoktatás, s ez nekünk is nagy segítséget jelent. Meggyorsítja elképzeléseinket, hogy mely szerint a röplabdasportot az egykori hagyományokhoz méltó színvonalra fejlesszük. Vass András (kézilabda) KILENC ÉV UTÁN BRONZ — A nyírbátori férfi kézilabdacsapat megszakítás nélkül kilencedik éve szerepei az NB II-ben. Idén harmadik helyen végeztünk. Bronzérmesek lettünk, ilyen jó eredményt még egyszer sem sikerült elérnünk. A siker értékét csak növeli, hogy teljesen megfiatalitott csapattal értük el. — Mi is elkészítettük már a jövő évi terveket. Csak a biztos bentmaradást tűztük ki célul. Nem járhatunk a fellegekben. Számítanunk kell rá, hogy — tanulás, katonai szolgálat miatt — valószínűleg egyszerre kell megválnunk a fiataloktól. Sajnos az utánpótlás nekünk gondot jelent. A jövő évben a helyi általános és középiskolával való kapcsolatainkat igyekszünk mélyíteni, hogy a tehetségesek nevelését meggyorsítsuk. id. Káplán István (tenisz) SZÁZHÚSZ TEHETSÉGES GYEREK — Igazán nem panaszkodhatni, hiszen a Nyíregyházi Spartacus-Pe- tőfi teniszezői a jo eredmények egész sorát érték el idén. Női csapatunk harmadik, férfiegyüttesünk pedig negyedik lett az NB I B-s csapatbajnokságban. Ifjúsági fiúegyüttesünk második lett az országos ifjúsági csapatbajnokságon. A vidéki ifjúsági és serdülő országos egyéni bajnokságon hét első, hat második és négy harmadik helyet szereztek versenyzőink. Az egyesületek országos pontversenyében az Ü. Dózsa és a Vasas mögött a harmadik helyre számítunk. Növekedett a válogatott versenyzőink száma is. A legfiatalabbak közül Sárréti György, Koczka Tamás, Bérezés Péter, Bartha Katalin és Kovacsics Rita lett a közelmúltban utánpótlásválogatott kerettag. — A jövő évben eleve tartani akarjuk az idei szintet. A mércét elsősorban az egyéni számokban kívánjuk magasabbra emelni. Ifjúsági fiúcsapatunkkal pedig az első helyet is megpályázzuk. A távolabbi jövőt tekintve sem vagyunk pesszimisták, nem fenyegeti válság a tenisz sportágat. Erre „garanciánk” van: százhúsz apróság. Olyan 6-10 éves kislányok és kisfiúk, akik most ismerkednek a sportággal. Hegmaradt szabolcsinak Glückmann Pál, a Nyíregyházi Spartacus-Petőfi lepkesúlyú súlyemelője a közeljövőben a Csepel SC-hez igazol át. A tehetséges, még serdülő korú nyíregyházi fiú szinte berobbant a sportág élvonalába. ötéves korában már „testre szabott” mini súlyzóval játszadozott. Pali 12 éves korában kezdte rendszeresen látogatni az edzéseket. A Nyíregyházi Munkás, majd utána a Nyíregyházi Spartacus-Petőfi színeiben versenyzett Pauwlik Mihály edző irányításával. Csak a nagyobb eredményeit idézzük fel. 1975-ben a Zrínyi Gimnázium tanulójaként 155 kg-mal országos középiskolás bajnokságot, 160 kg-mal serdülő magyar bajnokságot nyert. Ez évben 172,5 kg-mal nyerte újból a középiskolás bajnokságot, majd októberben az IBV-n 18 magyar induló közül egyedül ő léphetett dobogóra. Bronzérmes lett. A közelmúltban december 4-én. 180 kg-mal ismét megnyerte a serdülő magyar bajnokságot... Glückmann Palinál a klubszínek nem számítanak. Hiszen a rokonszenves fiatal súlyemelőt mi mindenkor szabolcsinak valljuk és — bármely egyesülethez is tartozzék — szurkolunk neki. (b.) y Keletmagprarezág AZ MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon: 11-277, 11-425, 11-525, 11-846. Telexszám: megyében 344, megyén kivül 73 344. Postacím: 4401 Nyíregyháza, Pf.: 47 Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza. Zrínyi Hona u. 3—5. Telefon hirdetésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003. Pf.: 25 Felelős kiadó: Mádi Lajos v Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 forint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI NYOMDA INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058 HATVAN ÉV a labda bűvöletében Az utcán pillantottam meg. Éppen indulni készült a túlsó oldalra, kezében újságot tartott. — Tudja, a szokásos délutáni sétám — magyarázta. — Azt hittem ... — Tudom — vágott közbe. — Azt hitte, hogy ebben az esős, csúszós időben otthon ücsörgők, vagy — Mit is mondhatnék, így kapásból. Nagyon kedves hat évtized volt ez. Hatvan esztendő a labda bűvöletében. Annyi emlék, történet raktározódott bennem, hogy ha mesélni kezdenék, talán egy hét múlva is itt ülnénk egymással szemben. Nyaranta, itt a ház udvarában, a pádon üldögélve szoktam mesélni a gyerekeknek. A kisvárdai labdarúgócsapat 1925-ben. Balról az ötödik Erdélyi József. netán az ágyban fekszem. Hát téved, barátom! Sőt szerencsés, hogy most itt talált. — De hát nem veszélyes ez így télen a forgalmas I utcákon ...? Hány éves tetszik lenni? — A végén taposom a j nyolcadik ikszet. GAZDAG ÉLETÚT így indult a beszélgetésünk Erdélyi Józseffel, a Kisvárdai SE nyugdíjas gazdasági vezetőjével. Arany János utcai lakásában hellyel kínált. Sürgött- forgott, képeket hozott. Régi elsárgult iratokat, emlékeket őriz. Asztalnyi területen rakta elénk dokumentumait. A sok kedves , írás magán viseli az idők múlásának csalhatatlan jeleit. Enyhén hajlott háta, gyér ősz haja reszketeg keze, kocogó léptei sem árulják el korát... — Hol is kezdjem — morfondírozott. Már 1903- ban megismerkedtem a labdarúgással. Hatvannyolc éve ... A kisvárdai sportkör is csak később — 1911- ben alakult. Nemsokára mint csatár bekerültem a csapatba. A vásártéren volt a pálya, egy legelőn két kapufa. A mérkőzésekre a cédulaházban öltöztünk. Az akkori napilapok alig foglalkoztak sporttal. Később hátrább húzódtam — jobbhátvéd lettem. Átlagon felüli — 11,4 tized másodperces — futógyorsaságommal, mindenkor megfogtam a szélsőket. Csapatunk a kerületi bajnokságban játszott. Örök ellenfeleink, a DEAC, DKASE, NYVTE, NYKISE... Micsoda mérkőzéseket vívtunk! — Józsi bácsi! Meséljen valami érdekes dolgot. — A debreceni mérkőzésekre már szombaton elindultunk. Vasárnap Ugyanis nem járt a vonat. Az egyesület szegény volt, ezért két-három napig, kenyéren, són és szalonnán tengődtünk. De a mérkőzésen a győzelemért szívün- ket-lelkünket adtuk. — Sokat edzettek? — Munkaidő után, hetenként két alkalommal. — Józsi bácsi! Hallhatnánk az elmúlt hatvan évről. Erdélyi József — Nem unta meg a focit? Ahogy kimondtam a kérdést, meg is bántam. Arcán felháborodás tükröződött. — Méghogy megunni! Bár járhatnék annyi meccsre mint fiatalabb koromban. Ügy tíz évvel ezelőtt Kisvárdán minden mérkőzést végignéztem. A gyerekektől egészen a felnőttekig. SZÉP ÖREGKOR — Egészségileg hogy van Józsi bácsi? — Köszönöm, nem panaszkodom. Sokat csatangolok az utcán. Mínusz négy-öt fokban még kesztyűt sem húzok. Nem érzem magam öregnek. Csak az éveim száma gyarapodott. — Ilyenkor mivel tölti napjait? — Fél hétkor kelek, s nyolcra már munkahelyemen, a sportirodában vagyok. Ebéd után naponta kiadós sétát végzek, majd hazamegyek és olvasgatok. A tv-ben is mindent megnézek ami a sporttal kapcsolatos. Látja, bármit kérdez mondókámat mi másra, mint a sportra kanyarítom. — Miért gyenge a kisvárdai foci? Mélyet sóhajtott, s megtörölte szemüvegét. 1 — Különböző okok miatt, de meggyengült a csapat. Kevés a jó játékos. Hiányzik az összeszokottság, a szív és az akarat. Indulni készültünk. Amig a kertajtóig kísért megkérdeztem. — Ha néhány szóban kellene a nyolc évtizedről beszélni, hogy jellemezné azt? — Volt amikor sírtam, volt amikor nevettem. — És most? — Boldog és elégedett vagyok! Kovács György SIKEREK, TERVEK
