Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

XXXIII. évfolyam, 305. szám ÁRA 1,20 FORINT 1976. december 25., szombat ' \ REÁLIS VÁGYAK K ívánni mindenki tud, mondják, s így igaz. Amint az ember gondolkodni kezdett, kí­vánságokat is úgy formált. Ám ezek a kü­lönböző korok, viszonyok tükreiként fölfog­ható vágyak legtöbbször beváltatlanul maradtak. Nem csupán azért, mert némelyik elrugaszkodott a valóság­tól, hanem mert a gazdasági, társadalmi berendezke­dés szigorú korlátokat szabott a tervezgetőknek, s csak nagyon keveseknek adta meg, hogy amit akarnak, azt elérhessék. Kívánságaink ezután is csak olyan sorrendben, gyorsasággal teljesülhetnek, ahogyan ma cselekszünk, amilyen módon lerakjuk a holnapok alapjait. Ez az, amiről olykor elfeledkezünk, vagy nem akarunk tu­domást venni, holott a szárnyaláshoz szárnyak kelle­nek. / Lássuk csak, mit aggatnánk a kívánságok kará­csonyfájára. Hagyjuk most azokat, akik torban dalol­nak, s lagziban sírnak, mert a vakvéletlen, a szerencse sóhajtozása még senkit nem tett emberibb emberré. Aki nem bízik önmagában, annak jövője is keveset igér. Nézzük tehát azokat, akik tudják, mikor mi a helyénvaló, ismerik képességeik és vágyaik viszonyát, erejük megsokszorozódásának lehetőségeit, a társada­lom bonyolult áramköreiben. Biztos, hogy tízezrével lesznek családok ahol a játékos képzelet díszítette fe­nyőre elsőként, s a legfőbb helyre az új otthon kívánsága kerül. Tavaly majdnem százezer, egészen pontosan 99 588 lakás készült el, s lám, mégis mennyi vágy ma­radt még kielégítetlenül! Az ötödik ötéves tervben másfél millió ember veheti le a kívánságok fenyőjéről a teljesült óhajt, mert 430-440 ezer lakásnak kell felépül­nie. Kell, ám e négy betű kötelezettségek tömegét he­lyezi vállainkra, nemcsak építő- és szerelőmunkáso­kéra, tervezőkére, beruházókéra, hanem az egész társa­daloméra. Mert pénz szügségeltetik hozzá, s építési te­rület, különböző anyagok, szerelvények hegye, szállí­tóeszközök, gépek garmadája, s mindenféle dologi ja­vakon túl szív, becsület, pontosság, felelősségérzet. Í me: csüpán egyetlen a fenyő ágait ellepő vá­gyak közül, s máris mennyi teher, munkp, teendő, vele gond, idegesség, szervezés, egyeztetés. Igen. Jól oldoz, ki jól köt. A ket­tő nem választható külön, mert aki aratni akar, annak vetnie kell. Mi tagadás, vetünk. Hiszen pillantsunk csak a fáról levett, s köréje rakott ajándékokra, mind­arra, ami már megfogható, ami a mienk, s emlékez­zünk, valamennyi kívánság volt tegnap, vagy tegnap­előtt./ Bizonyára maradt teljesítetlen tervünk is, adós­ság tehát, mert magunk sorsában, társadalmi emelke­désünk útján olykor a lehetségesnél lassabban léptünk, vagy éppen kerültünk. Ki legyen a szemrehányás cím­zettje? Okok és okozatok szövevényében mindannyian ott vagyunk, s bár mulasztásunk esetleg csak annyi, hogy hagytuk, történjen úgy egy és. más, ahogyan vég­bement részesedésünk tagadhatatlan. Ki a tengeren jár, nem léphet alkura a szelekkel, ha haladni akarunk, akkor a kockázatokat, a terheket, az akadályokat is vállalnunk kell. Mégis, föl-fölbukka- nó aggodalom, hogy meglehetősen népes, lassan fogyó azok tábora, akik csupán a parton állnak, vízre nem szállnak, akik kívánni tanultak meg, de cselekni még alig, vagy sehogysem. Talán nem véletlen, sőt, egyenesen törvényszerű, hogy ők a legserényebbek a társadalom állította ünnepi asztal körül, ők szeretnék kívánságaik túlméretezett fenyőjéhez hasonlóan az ajándékok fáját is a leggazdagabban díszíteni. A kívánságok megfogal­mazásának jogát senkitől sem tagadhatjuk meg, ám társítanunk szükséges hozzá —, s mind szorosabban, következetesebben — a tettek alapján történő sorolás jogát. Hatalmassá növeszthetjük a kívánságainkat hordo­zó fenyőt, mert helye van ott az egyéni boldogulás ezerfajta tervének éppúgy, mint a kisebb és nagyobb embercsoportokat átfogó reális vágyaknak. Ismerete­sek a jövő évi népgazdasági terv fő jellemzői, ahogyan a középtávú népgazdasági program céljai úgyszintén. Az ezekben megfogalmazottaknak mindenképpen rá kell férnie a fára, az ipari termelés emelkedő mértékének nem juthat kisebb szerep az ágakon, mint a munkából származó jövedelmek gyarapodásának, a 17-18 ezer bölcsődei helynek, melyet megint csak sokféle szálra bomló igyekezettel lehet 1980-ig tető alá hozni. Talán emberi gyengénk, hogy utóbbiak hamarabb ott függnek a kívánságok fenyőfáján, mint az előbbiek és a hozzá hasonlók. Ám meglehet, e gyengénk tudatunk tükre, annak megmutatója, hogy némely dolgunkban még gyermekként örvendezünk annak, ami a „mienk”, amit a magunkénak tudhatunk, s elfelejtjük: ebben az or­szágban minden a mienk, tehát a teendők elhordható hegye is az. A z erősen felvont íj hamar elpattan: ne aggassuk úgy tele kívánságaink sudár fáját, hogy ága törjön, törzse hajoljon. Tegyük rá mindazt, amire tehetségünkből, erőnkből, képessé­geinkből futja, amit, ha kemény munkával is, de elér­hetünk. Nem a fa díszessége mutatja meg igazán a hol­napot, hanem az, ami rajta függ: kezünk közelségében maradt-e, vagy megfoghatatlanul távolra, magasra ke­rült. Ma még ebből is, abból is bő marokkal rakunk fenyőnkre, lassan szívódik fel gondolatvilágunkba az arányok fontossága, a kívánt és a megtehető külön­bözősége. Ahogy arányérzékünk finomodik, úgy alakul át a kívánságok fenyője ajándékok mindennapi karácsony­fájává. ÉV VÉGI SZÁMVETÉS Rekordtermés gyümölcsből, több a sertés Búza, rozs — nagyobb területen Megyénk mezőgazdasági üzemeiben az 1976-ban meg­termelt áruk összesített mennyisége millió tonnákkal fejezhető ki. Burgonyából például közel 200 ezer ton­na, cukorrépából több mint 200 ezer tonna, gyümölcsből félmillió tonna termett. Az 1976. évre megyei szin­ten tervezett 3,5-4 százalé­kos, a termelőszövetkezetek vonatkozásában 5-5,5 százalé­kos, az állami gazdaságok te­rületén 5,5-6 százalékos ter­melésfejlesztést mezőgazda- sági üzemeink teljesítették. Az elért eredmények érté­két növeli, hogy az időjárás a kitavaszodástól a betaka­rításig rendkívül kedvezőt­len volt. A legnagyobb vesz­teséget az aszály okozta, kü­lönösen a burgonyánál, a ku­koricánál és a takarmánynö­vényeknél. Az agrotechnika helyes, szakszerű alkalmazá­sa, a minden területen meg­nyilvánuló erőfeszítések mérsékelték a tavaszi fagy­károkból, a nyári szárazság­ból adódott veszteségeket. A nagyüzemi gazdálkodás erejét, képességét bizonyítja, hogy a népgazdaságilag is elvárt, a megyében kiemelt­ként kezelt termékekből: do­hány, zöldség, burgonya, tej és tejtermék — a tervet tel­jesítettük, túlteljesítettük. A búzatermés átlaga után (1975-ben 25 mázsa, 1976-ban 30 mázsás átlag volt hektá­ronként), a dohány és a zöld­ség termésátlagai haladták meg legjobban az 1975. évi szintet. Rekordnak számít a gyü­mölcstermelés eredménye és kiváló a tejtermelés 7 száza­lékos növekedése. Ez utóbbi úgy következett be, hogy né­mileg csökkent a szarvasmar­ha-állomány, javult viszont az állatállomány minőségi össze­tétele, a takarmányozás, az állategészségügyi helyzet. Me­zőgazdasági üzemeink aratás után 7 ezer hek­táron vetettek másodvetést tömegtakarmánynak. Ez is egyik eredményes módja volt az aszály okozta veszteségek ellensúlyozásának. Az állattenyésztés egyéb ágaiban, a sertéstenyésztés­ben, a juhtenyésztésben, ba­romfitenyésztésben szintén jó eredményeket értek el mező­gazdasági üzemeink. Siker­rel járt minden olyan kezde­ményezés, akció, amely a sertésállomány növelését szolgálta. Szeptember végén 8 ezerrel több koca, 17 ezer­rel több sertés volt a megyé­ben, mint egy évvel koráb­ban. A juhtenyésztés fejlesz­tésére az exportlehetőség ha­tott kedvezően. A mezőgazdasági termelés növekedését kedvezően befo­lyásolták a különböző növé­nyekre, gyümölcstermelésre, állattenyésztésre szakosodott iparszerű termesztési módok. 1976-ban két dohány termelé­si társulás, két gyümölcster­melői társulás, burgonyater­melői társulás, növényvédő társulás, gyepgazdálkodási társulások és még számos sa­játosan megyei társulás jött létre, vagy fejlődött tovább. Sikeresen dolgoztak az or­szágos kiterjedésű rendsze­rek helyi taggazdaságai is. A több termék érdekében az eszközhatékonyság, a gazda­ságos és jövedelmező terme­lés magasabb szinten való­sult meg. Eredményeink mellett — az időjárástól is függetlenül — főleg az őszi érésű növé­nyek termésének betakarítá­sánál voltak gondjaink. A ha­talmas tömegű termés idő­ben, jó minőségben történő betakarítása a jövőben az ed­digieknél alaposabb szerve­zést, jobb munkaerő- és esz­közgazdálkodást igényel. Idén végzett munka, de már a jövő évi termelési eredményeket alapozza meg az őszi kalászosok vetése, a tavaszi vetések alá történő szántás. Mezőgazdasági üze­meink búzából 2, rozsból 4 százalékkal vetettek többet a tervezettnél. A felszántott te­rület 120 ezer hektár, több mint bármikor. Kihordták az üzemek a több éve felgyü­lemlett istállótrágyát is és nagy a szorgalom a gyü­mölcsöskertekben, a fák ápo­lásánál, metszésénél. Mind­ezek jó alapul szolgálnak ah­hoz, hogy a megyei pártbi­zottság december 21-i hatá­rozata alapján a mezőgaz­dasági üzemek teljesítsék, túlteljesítsék jövő évi fela­dataikat. Kellemes ünnepeket kívánunk olvasóinknak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom