Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-18 / 299. szám
1976. december 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Mezgerélés K osárral, zsákkal szedik, szekérrel, személykocsival viszik a kukoricát és a cukorrépát. Nekik nyilván nagyon megéri. Van köztük tsz-tag, kisiparos, munkás és tanár, és egyikük-másikuk 3-4 sertést hizlal meg a tsz által ottfelejtett termésből. Akitől a fenti mondatot hallottam, Nyírbátorban dolgozik, a cipőgyár munkása. Bizonyosan a városkörnyéken szerzett tapasztalatait tette szóvá. De ha járna a megyében — a Nyírség, a Rétköz, a Szamosköz vidékén — bizony még jó néhány mezőgazdasági nagyüzemről mondhatná ugyanezt. Hozzá is tehetné: de kellene pedig ez a termés valamennyi közös gazdaságnak, de megérné akár még úgy is, hogy felesbe vagy akár jó napidíjért adná oda a gép által már elhagyott kukoricás^ a tsz-tagságnak. Fáj az ember szíve az ilyen nemtörömdömség láttán, s arra gondol: milyen nehéz volt ezeket megtermelni. Mennyi ember, mennyi gép munkája, mennyi műtrágya és növényvédő szer megy így a semmibe! Valaki azt mondta, hogy a kukorica és a cukorrépa mégsem megy kárba, mert az emberek összeszedik, s abból végül is több hús, tej és zsír származik. Ez igaz, hiszen a mezgerélésnek ez a haszna valóban megvan. De megtérül-e vajon a termelőszövetkezetnek a belé fektetett munka és pénz? Micsoda vezetés van ott, abban a szövetkezetben, ahol fel sem merül, hogy kézzel is fel lehet a gép után szedni az elhagyott termékeket? Sokat szólunk manapság a vezetésben meglévő nagy tartalékokról, hogy megfelelő emberek legyenek a megfelelő poszton. Nos itt is a .példa: lehet jó, kevésbé jó, vagy rossz az időjárás. Lehetnek jók vagy rosz- szak a körülmények, de ahol a vezetés alkalmas, felkészült és szilárd, ott kevesebb pénzzel rosszabb körülmények között is jó eredményeket érnek el. Sok szövetkezetünk példája bizonyít. Közülük csupán a vajaiakat említjük, akik ezer vagon almájukat úgy szedték le, hogy nem kértek sehonnan hozzá segítséget. Ök — és még sok helyen a megye tájain — betakarítottak mindent egy szálig. Tudnak osztani, fejleszteni. Ahol viszont a termés sorsát a véletlenre bízzák, ahol a kényelmésség, a restség lett úrrá, ott biztosan megpróbálják majd a rossz, a kedvezőtlen körülményekre hivatkozva pótolni a kiesést, anyagi előnyöket szerezni másoktól. Érdemes lenne egyszer utánanézni: hol és kiknek a hanyagságából maradt kinn a kukorica, a cukorrépa és hogy milyen érték mehet így veszendőbe, hogy például a le nem vágott kukoricaszárat pótolhatják-e egyáltalán más takarmánnyal. Érdemes lenne büntetni a hanyagokat, akik saját tagságuk ellen is dolgoznak, amikor nem élnek jól a rájuk bízott lehetőségekkel, s ezzel a saját alkalmatlansági bizonyítványukat is kitöltik. A beszélgetés során — ha nem is szó szerint — ezt mondta el az írás elején szereplő nyírbátori munkás. K. J. Az óriás méretű telepen több mint százméteres szállítószalagra markolók rakják a betonkavicsot és sódert, amely így érkezik a keverőtorony rostás felvonójáig. Naponta 300 köbméter beton Ennyit készítenek el a SZÁÉV nyíregyházi betonkeverő telepén. Az építkezések több, mint 50 kilométeres körzetben naponta adják a kívánt mennyiséget. Télen, a nagyobb hidegben gyorskötő anyagot is kevernek a betonba, amely így gyorsabban köt, és nem tesz kárt benne a fagy. Képeink a betonüzem munkájáról mutatnak néhány mozaikot: A kész keveréket önürítős kocsik viszik a megye székhelyén kívül még Tiszavas- vári, Kisvárda, Vásárosna- mény és más helyek üzemi, vagy lakásépítkezéseihez. Hammel József képriportja Gyepjavítás, állománycsere A jövő állattartását alapozzák Seregben az állatsűrűség megkétszerezhető. Ez a vásárosnaményi járás mezőgazdasági szakembereinek egyöntetű véleménye. Megvan ehhez a rét és a legelő, megtermelhető a takarmányalap is. De mind ez csak látszatra egyszerű. Sok körülménynek kell kedvezően alakulnia ahhoz, hogy meg is valósuljon. Erre mondtak jó és hasznos példákat Csarodán, az Cj Élet Termelőszövetkezetben. — Az elkövetkező négy esztendőben kilenc-tízmillió forintot fordít szövetkezetünk rét- és legelőjavításra — mondja az elnök, Danes Lajos. Ez többek közt okszerű csatornázást jelent, amivel elérjük, hogy akkor és oda vezessük a vizet, amikor és ahova kell. És nemcsak a magunk esze szerint történik mindez: a társulás tudományosan megalapozott tervekkel rendelkezik. A talajjavítás és a savanyú füvek édessel történő felváltása eredményezi azt, hogy lesz elegendő szálas takarmány, de legeltethetünk is. — Itt növénytermesztés van és lesz, és ezzel egyenrangúan állattenyésztés — folytatja Czapári István. Ezt akarjuk olyan szintre hozni, hogy kivédjük az olyan meglepetéseket, mint amilyeneket ez az év is okozott. Az elnök és Kosa elvtárs, a párttitkár részletesen magyaráznak. A juhokkal nincsen gond. Ez az ágazat jól jövedelmez. A probléma a szakosított szarvasmarhatartásnál van ma is. — Benépesítettük a telepet, van 380 állat. Ebből száz főkönyvelői tehén. Hogy ez mi? Nos, az olyan 'tehén, amely van, de semmi tejet nem ad, vagy ha ad, az se sok. A statisztika tehene ez. De eladni nem lehet, csak csere révén javulhat az állomány. Ez pedig idő kérdése, nem megy egyik napról a másikra. Általában jellemző volt egy időben, hogy amikor a telepek benépesítése folyt, mindenki ott vásárolt, ahol kapott. így aztán vegyes lett az állomány, s bár papíron minden rendbentetszőnek tűnt, a valóság már nem volt ilyen szép. — Azt már elértük, hogy a tejtermelés az évi és tehenen- kénti 1600 literről 2200-ra emelkedett. A legközelebbi cél a 3,5 ezer liter elérése, bár még ez sem jó — mondja az elnök. Legalább négyezerre kell törekedni. De ehhez kell a jó rét, és legelő, kell a saját szaporulat, ebből is a legjobb, hogy cseréljünk. Én úgy vélem, 1979-re érünk el oda, hogy teljesen egyenesben érezzük magunkat. Szükségszerűen vetődik fel: vajon milyen személyi feltételek kellenek ehhez? A párttitkár így fogalmaz: — A tehenészetben, mint általában mindenütt, ahol állatokkal kell bánni, 365 munkanap van egy évben. Nincs ünnep, nincsen egy nap kihagyás sem. Ehhez jön még, hogy a legjobb munkaidő-beosztás is kettészeli a napot. Érthető egyrészt, hogy a jó kereset ellenére se nagyon töri magát ide senki. — Nem is szólva arról, hogy mind jobban képzett emberek kellenek — toldja meg az elnök. — Hiszen az állattenyésztés, a modern tartás szigorú technológiai fegyelmet követel meg. így aztán csak képzett szakmunkásokkal oldhatjuk meg a jövő feladatait. B. L. LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja a legjobban, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat? Aki válaszol: Berecz Gyula, a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet Gagarin szocialista brigádjának vezetője. — Hétfőn teljesítettük az éves tervünket: 380 ezer pár cipőt exportáltunk a Szovjetunióba, a többi szocialista országba és a nyugat-európai tőkésországokba. A hazai piacra 12 ezer párat szállítottunk. December végéig még 20 ezer párat fogunk készíteni. — Legnagyobb problémánk az alapanyag-ellátással van. Nem egyforma a bőr minősége, nekünk pedig azon kell lenni, hogy állandósítsuk a jó cipők gyártását. Előfordul, hogy nem tudunk pontosan kezdeni, késnek a buszok, késnek a dolgozók is. — A szalag csak akkor indulhat, ha mindenki a helyén van. A munka jobb szervezésével megoldható a késés, de magasabb eredményeket érhetünk el a munkafegyelem fokozottabb megszilárdításával is. ‘Azon vagyunk, hogy a dohányzás szüneteit csökkentsük, a munkaidőt végig ledolgozzuk. Persze, a termelés nemcsak a szalag melletti dolgozókon múlik. Sokszor hibás az alapanyag és késik a szállítás is. — Az elmúlt két évben ugrásszerűen növekedett a szövetkezet termelése. Fiatal szakemberek kerültek hozzánk, ami feltétlenül a VÁLASZOL: Berecz Gyula termelés fejlesztését szolgálja. Kevés a szakmunkás, a brigádon belül is. A segédmunkásokat betanítjuk, gépek mellé állítjuk őket és szakmunkásvizsgát tehetnek. Ez egy folyamat nálunk az egyre inkább elnéptelenedő cipész szakma folytatására. — A brigádban gyártáselőkészítők, modellezők és tűzök dolgoznak. Munkánk megkönnyítésére újításokat vezetünk be, a kézi munkát ha lehet, géppel végezzük el. A brigádgyűléseken állandó téma a minőség javítása, a mennyiség emelése és a takarékosság. Az évi túlteljesítést is ezeknek a megbeszéléseknek az eredményeként értük el, amiben persze közrejátszott a technológia változása és a géppark felújítása is. — Jövőre — ahogyan arról tájékozódtam —, 420 ezer pár cipő legyártása lesz a feladatunk. A termelés ilyen nagy arányú fejlesztése beruházásokat is igényel, de véleményem szerint csak a beruházás nem old meg mindent. Továbbra is szükség van a szocialista brigádok — és köztük a mi brigádunk — jó munkájára. Mi azon leszünk, hogy az 1977. évi tervet, mint az ideit, sikerrel, határidő előtt teljesítsük. Uj javítócsarnok Záhonyban Elkészült a záhonyi vasúti átrakókörzet egyik legnagyobb ipari javítóbázisa, a gépesített rakodási főnökség központi telepe. A több, mint 40 millió forintos létesítmény kivitelezője a KEMÉV volt, amelynek szakemberei a napokban adták át az épületet a vasútnakAz új telepen központosítják az átrakó-pályaudvarok gépeinek, berendezéseinek javítását, felújítását, karbantartását. Ehhez egy daruval ellátott nagy javító- csarnok tartozik, a hozzá kapcsolódó segédüzemsorral együtt, ahol a szerszámgépeket, a javításhoz szükséges berendezéseket helyezik el. Ugyancsak itt kapott helyét a központi raktár, a korszerű szociális létesítmények, s innen irányítják a több mint ezer embert foglalkoztató, az átrakási teljesítmények legnagyobb hányadát adó gépesített rakodási főnökség munkáját is. Az új épületekbe a hiánypótlási munkák elvégzése után, a jövő év első napjaitól kezdik meg a költözködést, ügyelve arra, hogy az átrakókörzet munkája közben is zavartalanul folyjon, ne legyen fennakadás a gépek, berendezések karbantartásában. L. B. S zatmárban fenik a kést, kerékpárok csomagtartójára rakják a gázpalackokat, kilószám viszik haza a sót, a paprikát, hívogatnak, fogókért üzennek. Aki hajnalban utazik a busszal, vagy vonattal, láthatja, hogy itt is, ott is fellobban a tűz — elérkezett a disznóölések ideje. Örömtüzek ezek, egy-egy család éves számvetése is elhangzik mellettük. Csak elvétve látni már kis tüzet. A gázpalack durván, hangosan fújja a tüzet, a szalma meg ünnepélyesen, messze világítóan lángol. Ezek a lángok a középkorúnkban és az idősebbekben bizonyára az emlékeket is fellobbantják — a disznótorok emlékeit. Hogy is volt csak tizenöthúsz évvel ezelőtt? Előző este a színbe a gázpalack helyett hosszú és száraz szalmát raktak a felnőtte^. Mi, gyerekek egész éjjel alig aludtunk, vártuk a hajnalt, meg azt, hogy kocogjanak az ablakon. Jöttek is a fogók hatan, heten, tízen. Pálinkaszag és füst töltötte be a konyhát, gözölgött a nagyfazék is a csikós spóron. A második, kor a göndör szőrű mangalica háta pörkölődni kezdett a lángoktól, a hentes egy kisebb csomó szalmát meggyújtott és ránk parancsolt: „Na, pulyák, aztán ne hagyjátok kialudni”. Dehogy hagytuk, buzgón tápláltuk egy-egy marék szalmával a kis tüzet. Hajiiali kis tüzek vagy a harmadik féldeci után a felnőttek kivonultak és valamennyien rátámadtak a szegény állatra.» Mi gyerekek megszeppenve, ugyanakkor feszült várakozással álltunk az udvar sarkában és csodálkoztunk a tumultuson. AmiHogy miért volt szükség kis tűzre? Hát azért, hogy a per- zselőnek ne kelljen sok gyufát elhasználni, hogy világosság legyen neki akkor is, amikor a kaparással, tisztítással foglalkozik. Az egyik szomszéd szerint ősapáink csak azért találták ki a kis tűzet, hogy örömet szerezzenek a gyerekeknek. Emlékeink szerint a perzselés utáni mosásnál hangzottak el a saccolások: „Megvolt benne vagy 180 kiló”. „Mehettek a mezőre, mert egy kis spórolással meglesz a jövő évi zsírozótok”. Kucsmás férfiak, hosszú- kötényes asszonyok sürögtek- forogtak a kis tűz pernyéje körül, a rengeteg munkának szürkületkor érett meg a gyümölcse, amikor a hurka fölni, a kolbásza sülni kezdett. A szatmári jó szokás szerint a pulyákkal küldték el a kóstolót, kolbászból rövidebbet, hurkából hosszabbat. Másnap csomag készült a városi rokonoknak, ezt is a pulyáknak kellett vinni a postára. Nábrádi Lajos
