Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-14 / 270. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. november 14. Csak bálra kellene az a ház ? PANASZOS LEVÉL NYOMÁN SZABOLCSBÁKÁN SZOKATLAN, DE KÖZÉRDEKŰ TÉMÁJÁVAL, S ÖSSZESEN HUSZONHÉT ALÁÍRÁSÁVAL EGY KISZ-ALAPSZERVEZET LEVELE VOLT AZ UTÓBBI NAPOK SZERKESZTŐSÉGI POSTÁJÁNAK EGYIK ÉRDEKESSÉGE. NYOMÁBAN INDULTUNK EL SZABOLCSBÁKÁRA. „Most már nem kellett volna sürgetni. Átadás előtt állunk, ez a téma már nem életveszélyes. Azonkívül pedig meg kellett volna érteniük, hogy nincs több pénz, anyag, vagy kivitelező. Emiatt nem kellett volna levelezni.” Jánvári József RÉSZLET A LEVÉLBŐL K ultúrházunkat 1974. októberében életveszélyessé nyilvánították... falunkban az egyetlen szórakozási, művelődési lehetőség is megszűnt... így a mozi is. A javító munkálatokat a községi tanács irányította. Mi fiatalok már nem tudtunk tovább várni, szombat délutánokat és vasárnapunkat feláldozva leszedtük a cserepeket ... „építőanyag hiányában” továbbra is használatlan állapotban állt a terem. Ez év nyarán a kőművesek elvégezték a még hátralévő munkálatokat... kultúrházunk még a mai napig is használhatatlan. Sajnos a tanácshoz hiába fordulunk kérésünkkel ___A járási KISZ-bizottságra is eljutott problémánk, de sajnos, csak Ígéretet kaptunk. Kérjük az önök segítségét” Egy hét telt el a keltezés óta. A faluba menet először egy frissen vakolt ház előtt állunk meg. Nagy, de nem az, amit keresünk. Szőke Ferenc, a tsz villanyszerelője és felesége családi házat épít. Sajnálják, hogy nem tudtak korábban erről a levélről. — Én is aláírtam volna — jelenti ki a férj, s csatlakozik ifjú asszonykája is. — Semmi szórakozási lehetőségünk nincs, amióta bezárták a kultúrházat, a könyvtárat. Eddig legalább tévét néztünk. Most azt se lehet, mert nem kapunk elég feszültséget. Mintha az élet is megállt volna ... Átalakított, frissen festett épületet találunk a falu közepén. Kívül rendben, az udvara még csatatér, kerítése rogyadozik. Bent néhány napja megkezdődött a festés. A moziüzemi vállalat festeti a nagytermet, az lesz a mozi. Kocsik Pál brigádvezető Ígéri, bogy pár nap alatt végeznek. Ha lesz, aki takarít utánuk, itt már novemberben megkezdődhetnek a programok. Szétnézni jön be Csukás Lászióné, az ifjúsgi klub egykori vezetője. A levél hallatán felháborodik. — Nem értem, mit kívánnak a fiatalok. Jártak volna akkor ide, mikor kályhánk se volt, bútorunk se. Színdarabokkal jártuk a környéket, hogy egy kis közös pénzünk legyen. A mostani klubba mindent megkaptak, rádiót, lemezjátszót, magnót. De úgy hallom, csak a tánc megy ... Kinek higgyünk? Megyünk tovább, a tsz-irodában, ahol ketten dolgoznak a levél aláírói közül. Egyikük nem ér rá beszélgetni (vagy talán nem akar) a másik, Varga Lenke összefoglalja. mi is történt. Ö a két községet, ezt a falut és Anarcsot összefogó KISZ- bizottság titkára, klubvezető, s ő vezette a tánccsoportot, az irodalmi színpadot. — Szerintem sokáig hűzták- halasztották az építkezést. Először anyag nem volt, aztán a szövetkezet nem vállalta. Kisiparossal dolgoztattak, akkor jött, amikor akart. Mi szerettünk volna segíteni, műszakokat szerveztünk, de csak segédmunkát adhattunk, cserepet szedtünk, szemetet hordtunk. Mi is tettünk azért, hogy többet törődjenek velünk. Megérdemli-e a KlSZ-szer- vezet a több törődést? — kérdeztük Oláh Mihályt, a járási KISZ-bizottság titkárát. — Munkájuk alapján igen. Mi azonban nem tataroztat- hatunk. De pénzzel tudtunk volna segíteni. Többször ajánlottuk a tsz-nek és a tanácsnak, adják össze a pénzüket, s akkor a harmadik harma- dot mi adjuk, ifjúsági házra, így épült járásunkban 17 ilyen közös ház az utóbbi években. Jónás Istvánná, az Anarcsi Közös Községi Tanács titkára tudott erről a lehetőségről, de nem élhettek vele, mert új épületre nem futja pénzükből. Keservesen gazdálkodva toldoznak-foltoznak, három falu vár igazságos elosztásra. Orvosi rendelő, óvoda két faluban, művelődési ház Anar- cson — mindezt felújították, csak az idén százezrekről van szó. Kesernyésen jegyzi meg, hogy jelenleg 70 (hetven) forint van a fejlesztési kasszában. A Szabolcsbákai Művelődési Házra több mint 150 ezret fizettek ki, s ez még nem a végösszeg. — Nincs igazuk a fiataloknak — mondja a titkáraszszony — nem két éve áll üresen a ház. Tavaly nyáron még bált rendeztünk benne, s ezt épp nekik kellene tudni. Azonkívül kaptak egy klubszobát egy másik épületben, amíg ez elkészül. Igaz, az kicsi, főleg bálra. Csak bálra kellene az a ház? Milyen szerepe volt és lesz a művelődési háznak a község életében? Jánvári József tanár, a művelődési ház tiszteletdíjas igazgatóját, s egyben a pártvezetőség titkárát kérdeztük. Bizakodik, hogy nem lesz baj az épület kihasználtságával. Színházi előadásokat fogadnak, mint eddig, újra játszik a mozi, időnként ismeretterjesztő előadásokat tartanak. Elmondja, hogy a fiatalok panaszát nem tarja indokoltnak. — Most már nem kellett volna sürgetni. Átadás előtt állunk, a téma már nem élet- veszélyes. Azonkívül pedig meg kellett volna érteniük, hogy nincs több pénz, anyag, vagy kivitelező. Emiatt nem kellett volna levelezni. Jó néhány véleményt hallottunk: egy alapszervezet igen rokonszenvesen, tollat fogott. A község vezetői ezt indokolatlannak találták. Mi úgy érezzük, nem néhány fiatal egyéni érdeke miatt írtak, hanem közügyben. A fiatalok inkább azért hibáztathatok, hogy a ház bezárása után nem éltek a másik lehetőséggel. Szétszéledt a tánccsoport. az irodalmi színpad. Ha segítséget kapnak talán a közösség próbáját is kiállják. S van még egy „mellék- szereplő” — a járási KISZ titkár utalt szerepére: a tsz és kulturális alapja. Ahol ennyi pénzügyi gond van, lehet-e jobb helyre költeni a kultúra forintjait, mint a község művelődésének támogatására? Néhány nap múlva átadják a művelődési házat. Igazságot tenni hívták szerkesztőségünket a faluba, ám ez a szerep a falura vár. A művelődési házra, a tanácsra, és a fiatalokra, mégpedig azzal, hogy bebizonyítják; élettel töltik meg a csupasz falakat. Nem egymás ellen, hanem közösen... Baraksó Erzsébet Szőke Ferenc és felesége Csukás Lászlóné Varga Lenke Jónás Istvánné Szép tervekkel külföldre Akik az NDK-ban akarnak tanulni Szépen mosott, vasalt blúzok, mellette törölközők, az összekészített fehérnemű alatt pedig néhány könyv: Földünk országai, A világ fővárosai Radnóti összes költeményei, Che Guevarra és Xantus János élete... Nyíregyházán az Északi körút egyik kockaházában az úti készületek befejezéséhez ért Kardos Magdolna. Három évre utazik az NDK-ba tanulni. dolgozni. Most érettségizett a közgazdasági szakközépiskolában. — Érettségi után az ipar- művészeti főiskolára jelentkeztem, nem vettek fel. A szakmában nem akartam maradni, így gondoltam arra, hogy három évre az NDK-ba mennék. Ott betanított elektroműszerész leszek. Az első évben német nyelvtan- folyamra járunk, a következő két év alatt pedig megszerezhetjük a szakmunkásbizonyítványt. Jó lenne egy szakmát teljesen elsajátítani, a német gépek, a technológia színvonala magas, így a legmodernebb berendezéseken tanulunk. „Mindenképpen hasznos lesz” Magdi egyedüli gyerek, édesanyja vezető asszisztens a gyermekszakrendelőben. Kicsit félti elengedni a lányát idegenbe. — Amikor még csak tervezgettük az utazást, köny- nyebb volt beszélni róla. Mint anya, természetesen aggódva engedem el Magdit. De ha végigcsinálja, amit vállalt, mindenképpen hasznos lesz ez a három év a számára. Érett felnőttként, nyelvtudással, szakmával a kezében jön haza. Magdi tervszerűen készül az útra. Hónapok óta a német irodalmat olvassa, járt a hathetes nyelvtanfolyamra, amit a németül tudóknak szerveztek tavasszal. A munka mellett sok egyébbel is ismerkedni akar. — Múzeumba, színházba, képtárakba szeretnék járni. Hallottam, hogy a drezdai gyárnak van rajzszakköre, kosárcsapata. Természetesen járok majd mindkettőre. Lehet, hogy fotózni is megtanulok. „Nyelvvizsgát is teszek” Már előkészítő megbeszéléseken összebarátkozott Magdi Sarkadi Erzsébettel. Erzsi a Vasvári gimnáziumban érettségizett, németet tanult négy évig, s három gyerek közül ő a legkisebb a családban. A szülei féltik, hogy még nem elég önálló, hogyan él meg távol az otthontól, barátoktól. A két lány elhatározta, hogy együtt laknak együtt mennek szórakozni. — Szeretném a szakmai képesítést megszerezni, németül pedig teljesen megtanulni. Ha hazajövök, felsőfokú nyelvvizsgát teszek. Ha megszeretem az elektroműszerész szakmát, akkor műszerészként helyezkedem el, ha nem, akkor idegenvezető leszek. A fizetésünk 500 márka felett lesz. — Vállalatoknak, középiskoláknak, ipari szakmunkás- képzőknek és községi tanácsoknak küldtünk tájékoztatót, összesen 300 helyre — mondja Kubinyi Ernő, a megyei tanács munkaügyi osztályának főelőadója. — Valamelyest csökkent az érdeklődés a fiatalok körében az NDK-beli munkalehetőség iránt. 1968-ban 300-an mentek. Igaz, akkor a megyében kevesebb volt a munka- alkalom a fiataloknak. Az NDK 9 városában, például Drezdában, Erfurtban, Rostockban dolgoznak a fiatalok A fiúk fele forgácsoló és lakatos szakmunkás, a többiek betanított forgácsolónak és hegesztőnek mennek. A lányok betanított elektroműszerészek lesznek. Idén 122 fős utazási keretet kapott a megye. Eddig 113-an feleltek meg a követelményeknek. Az utolsó pillanatban? Fabu István, a nyírtassi Dózsa tsz-ben géplakatos. Mindenki úgy tudta, megy. Csak az indulás előtti névsorolvasásnál hiányzott. Meggondolta, az utolsó pillanatban. Lehet, hogy Fabu István nem bánja meg. Viszont a megyére nem vet jó fényt, ha az utazási keretet nem töltik ki. Tóth Kornélia Orsó a felhők között A Nyíregyházi Mezőgazdasági' Főiskola repülőgépvezetői karának hallgatói naponta szállnak fel a fellegekbe. Az irányítást végző rádióskocsi mellett Kovács Ottó oktató tanácsokkal látja el növendékét a felszállás előtt: „Kimész a kettes légtérbe harminc percet műrepülsz, de a gyakorlatok megkezdése előtt, ezer méteren jelenkezz be”. A jelölt lázasan készül, közben bemutatkozik: — Csordás Tamás vagyok, másodéves hallgató. Kecskeméten érettségiztem, s a Bács-Kiskun megyei repülőklubban voltam vitorlázórepülő. Minden vágyam az volt, hogy ide kerüljek. — Milyen feladatokat hajt végre? — Több figurát is be kell mutatnom. Vezetett orsót, dugóhúzót, előrebukfencet, hátonrepülést. — A feladat végrehajtásához milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a pilótának? — Akarat, bátorság, szakmai felkészültség és rendkívül jó fizikai állapot. Műrepülés közben, hogy mást ne mondjak, gyakran kell elviselnünk testsúlyunk sokszorosát. — E tulajdonságokat jól fejleszti a testedzés. Sportol valamit? — Itt mindenkinek sportolnia kell! Én például gyermekkoromban kosárlabdáztam, futballoztam, most is rendszeresen sportolok, sokat futok. Starthoz szólítják. Néhány pillanat, s a Tréner ismét a magasba lendit egy hallgatót. A polgári repülés számára Nyíregyházán képezik a repülőgépvezetőket. A repülőtéri pilótaképző központban 1969-től száznál többen szereztek diplomát, kaptak mezőgazdasági gépész, üzemmérnöki és repülőgépvezetői képesítést. A repülőgépvezetői kar a MÉM repülőgépes szolgálat keretében végzi tevékenységét. A végzett hallgatók közül legtöbben a mező- gazdasági repülőgépek „nyergébe” kerülnek. A tanulmányi idő alatt, a három évfolyamon mintegy 80—85 fiatal ismerkedik a repüléssel. Ez a foglalkozás fizikailag is jól felkészült embereket igényel, hiszen a levegőben fellépő érők nagymértékben igénybe veszik a szervezetet. A jelöltek, a kötelező testnevelési órákon, a tematikában előírt speciális gyakorlatokon kívül valamennyien rendszeresen sportolnak. Hogy a repülőtéren se hiányozzon a testedzési lehetőség: maguk készítette tornaszerek állnak rendelkezésükre. A MÉM repülőgépes szolgálat nyíregyházi bázisának vezetője, Kotrás Gábor főpilóta: — Az elmúlt napokban, amolyan házi ünnepség zajlott le nálunk. Ugyanis a második évfolyam hallgatói — huszonhármán — ünnepélyes keretek között kapták meg a motoros szolgálati engedélyt. A vizsga egyúttal azt jelenti, hogy növendékeink, mint önálló gépparancsnokok repülhetnek, ezzel párhuzamosan természetesen megnőtt a felelősségük is. — A harmadikosok? — Ök Z—37-es géppel éppen a napokban fejezték be a teher nélküli repülést. Számukra már egyre bonyolultabb feladatok következnek. Ilyen többek között a teherrel való répülés. Tavasszal kerülnek ki mezőgazdasági munkarepülőterekre, ahol oktatók felügyelete mellett műtrágyaszórást végeznek harmadikosaink. Kovács György
