Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-13 / 269. szám
1976. november 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Általános követelmény A FEGYELMEZETLENSÉG olyan, mint a ragály: ha valahol kicsit engednek, — olyasmiből persze, amiből hem lenne szabad, — mint a fertőzés, gyorsan elterjed. Pedig az emberek nagy többsége szereti és kívánja a rendet. Elenyésző azok száma, akik szertelenek, lazítanak, lógnak. Ám — amint említettük — számuk igen megnövekedhet, ha terjedni hagyjuk a fegyelmezetlenséget. Ma azt mondhatjuk, hogy egyik legnagyobb tartalékunk a fegyelmezettebb munkában keresendő. S ehhez nem kell még új befektetés sem, csupán rend kell és követelmény! Az utóbbi időben azonban, úgy tűnik, egyesek azt gondolják, a fegyelmezettebb munka követelménye csak a fizikai munkásokra vonatkozik. Igaz, ők vannak legszámosabban, és a munkások munkamoráljától függ a társadalom munkamorálja is. De éppen a munkások többsége ad példát — fáradhatatlan, becsületes munkával — öntudatból, fegyelmezettségből. És ez az egyik legfontosabb eszköz ahhoz, hogy a kevés fegyelmezetlen ember is belátással éljen és általános munkamorál-javulás következzék be. Nem lehet azonban olyan munkamegosztás, hogy a gyári szalagnál teljes fegyelmet követelünk, az irányítók posztján pedig nem. Felháborodni nem nehéz az ilyen jelenségek láttán, de akik felháborodnak, sokszor maguk is fegyelmezetlenek saját munkahelyükön. Ezért mondjuk, hogy a munkafegyelem általános követelmény mindenki számára. A FEGYELMEZETT MUNKÁNAK legalább három előfeltétele van: az értelmes, jól megszervezett munkafeltételek, a rendszeres ellenőrzés, s végül a szüntelen politikai nevelés. Ha ezek közül csak egy is hiányzik, nem lehet hatékony a munka. Ha csak az utóbbival törődünk, az emberek szemében szüntelen kérlelésnek, „imádkozásnak” tűnik, különösen, ha talán épp azért nem dolgoznak, mert hiányosak a munkafeltételek. Ha rendben vannak a munkafeltételek, a munkafolyamat állandó kísérőjeként bele kell építeni a folyamat és a folyamatban résztvevők tevékenységének szervezett ellenőrzését és így tovább. A szocialista brigádokban — de a brigádokon kívül is —, ezrek, tízezrek tevékenykednek, akiknek életformájává vált a fegyelmezett munka. A munkaelemzések során azonban kiderült, hogy még ezek tevékenységében is rejlenek tartalékok, növelni lehetne a hatékonyságot is. Nem a munkaintenzitás fokozásával, hanem a hatékonyság más tartalékainak feltárásával. A szocialista munka- verseny-mozgalom vállalásai között sok nagyszerű példa akad ebben a vonatkozásban. Hát még mennyivel többet remélhetnénk abból, ha a fegyelmezetlen kisebbség munkáját tudnók szervezettebbé, ellenőrzöt- tebbé tenni, ha öntudatukat az egészséges munkásöntudat szintjéhez tudnánk közelíteni. MINDEBBŐL LÁTHATÓ, hogy a fegyelmezettebb munka igénye mindenkinek feladja a leckét: beosztottnak és irányítónak egyaránt. És nemcsak a munkással szemben állít követelményeket. Általános társadalmi igény, hogy az élet minden területén előbbre lépjünk, a nagyobb szervezettség, a fegyelmezettebb munka meghonosításával. R. L. Csorna Mihály és Kozma József ül az erőgépen a baktalóránt házi határban. Az őszi mélyszántással megmunkált földbe tavasszal dohány kerül. (Hammel József felvétele) A BAKTALÓRÁNTHÁZI PÉLDA Milliók tíz aranykoronás gi ■ ■ ■ ■ WW ■ Kapott a baktalórántházi Dózsa Termelőszövetkezet két I MM I 1^° lóerős erőgépet. „Ilyen még nincs a megyében” — mondta íl llll| III Köbli György, a termelőszövetkezet elnöke. Annyira újak a ■ ® “ gépek, hogy abban sem tudtunk megegyezni, miként írják a nevét. Kimondva Zetor „Krisztái”. A két új Zetor — már szántanak — a jövő évi termelési szerkezet változásához kötődik. így olcsóbb — Idén csak 20 hektáron termeltünk burgonyát, de rájöttünk, hogy nagyobb területen is beleillik a termelés szerkezetébe. Most csatlakoztunk a nádudvari rendszer- gazdasághoz és jövőre 100 hektárt ültetünk. A megyei tanácstól erre a célra egymillió forint fejlesztési támogatást kaptunk, ebből vettük az erőgépeket. Egy dohánypajtában már a vetőgumót is betároltuk. Igen, dohánypaj- tában alakítottuk ki a halmostárolót, mert így olcsóbb, és a célnak nagyon is megfelel. A termelőszövetkezet elnökét — ritka az ilyen ember nem kell kérdések özönével ösztönözni, mondja el mi újság van még a területén. Kérdések nélkül is közli az általa nagyon fontosnak vélt dolgokat. — Idén a paradicsomtermelés bázisgazdasága voltunk. Nyolcvan hektáron, hektáronként 300 mázsa volt a termés. Üzemeltettük a konzervgyár kihelyezett lévonalát. Szerintem nagyon jól sikerült, nyolcvan százalékos volt a lékinyerés. A paradicsom egymillió forintot hozott terven felül. Ezért is határoztunk úgy, hogy jövőre ezt az ágazatot is továbbfejlesztjük. Kihasználni minden lehetőséget Köbli György — ezt néhány mondat után is észre lehet venni — az olyan típusú szakemberek közé tartozik, akik az irányításukra bízott területet, az elért eredményeket, — bármennyire is frissek az adatok — betéve tudják. A pontos hely- és helyzetismeret ezeregy jó kezdeményezés alapja. Ezekről is szó esik. — Nekünk a kedvezőtlen körülmények között úgy kell forgatni a pénzünket, hasznosítani az eszközöket, hogy abból a tagoknak munkája, a szövetkezetnek jövedelme legyen. Itt van az állattenyésztésünk. Jóindulattal is csak azt lehet mondani rá, kész állatkert. Foglalkozunk mi pecsenyelibával, pecsenyebáránnyal, húscsirkével, előnevelt csirkével, hízósertéssel, hízóbikával, lótartással. Miért? Mert sok az ilyen célra hasznosítható épületünk, és az a legfőbb törekvésünk, hogy egyetlen egy lehetőség se maradjon kihasználatlanul. Nem mindig volt ennyire rugalmas, körültekintő és eredményes a gazdálkodás a baktai homokon. Két éve 1975. január 1-én egyesült három termelőszövetkezet, a nyírjákói, a nyírkércsi és a baktalórántházi. A kis területű, rossz talaj adottságú téeszek az egyesülést megelőzően nehezen jutottak ötről a hatra. Most a 3630 hektár jó feltételeket biztosít táblásítás- hoz, a rendszergazdálkodáshoz, a nagygépek kihasználásához, komolyabb beruházások tervezéséhez és megvalósításához. Sirokkó rend- szerű szárító — Tervünk, elképzelésünk volt, most is bőven van. Építünk például sajáterős beruházásként négy és fél milliós költséggel egy sirokkó rendszerű szárítót. Jövőre kész lesz és nem leszünk rákényszerítve, hogy mint most Kis- várdára, Nyírbátorba, szállítsák szárítani a kukoricát, drága pénzért. Foglalkoztat bennünket az a gondolat is, hogy a zöldségtermelést zöldbabbal egészítjük ki. Ez nem csak a tagok foglalkoztatása miatt lesz hasznos, de júniusban egyáltalán nincs, vagy kevés a pénzbevétel. Ha babot termelünk, lesz pénzünk. A baktalórántházi Dózsa Termelőszövetkezet az egyesülést követő évben négy és fél milliós nyereséggel zárt. Idén — a kedvezőtlen időjárást ők is megérezték — három és fél millió nyereségre számítanak. Tíz aranykoronás értékű földön ilyen eredményekhez a tagok szorgalmán kívül nagyon is kellenek a jó szakemberek és a szakemberek élére a jó vezetők. Seres Ernő Előszobában S ajnos, az igazgató elvtárs nincs bent, de minden percben várjuk — közli a titkárnő, s hellyel kínálja az újságírót. A vendég kiváncsi ember. Magában azon töpreng, hány éves is lehet. Míg az az íróasztala mögött iratokat rendez, telefonokat bonyolít, szállodát rendel a főhatóság kiküldötteinek, aláírásra vesz át anyagokat az osztályvezetőtől, azt is megpróbálja megfejteni, milyen a gyakorlata, mennyire igazán titkárnő. Percnyi szünet az asszonyka munkájában. Az újságíró cseppet sem türelmetlen. Sőt! Hátradőlve kérdez. Anélkül, hogy a fi'atalasszony észrevenné: tulajdonképpen interjúalannyá vált. — Régen dolgozik itt? — Á, nagyon új vagyok, egy éve kerültem ide. Az újságíró nem hagyja annyiban. Mondja, nem hiszi, hogyan szerezhet valaki ilyen gyakorlatot egy év alatt. — Tulajdonképpen régen dolgozom. Már tíz éve. Csak az előző munkahelyemen húztam le ötöt. Miért jöhetett el? — kérdi magában az újságíró, — amikor szép is, csinos is, az ügyeket is jól intézi. Ez tíz perc alatt is világosan kitűnt... Az a telefon például a szállodával. Három vendég, két férfi és egy nő. Gyors, tömör és határozott kérés. Egyúttal kedves és udvarias. — A pénz miatt? — érdeklődik tovább a vendég. — Nézze, amikor átjöttem, azt sem tudtam, mennyit kapok. Nem, mintha nem érdekelne a pénz, fiatal házasok vagyunk, van két gyermekünk. Szeretünk jól élni, enni, ruházkodni, és ha csak lehet, ismerkedni a világgal. Nos, az előző munkahelyemen — jóval kisebb vállalat, mint a mostani — megbecsültek. Emelték a fizetést, volt jutalom, nem is kevés, egyszóval talán még több is, mint amennyit megérdemeltem. LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja a legjobban, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazda- sági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Szűcs György, a nyíregyházi Kossuth téri 133-as csemege ABC-áruház vezetője. Munkánk a vásárlóközönség állandó ellenőrzése közepette zajlik. Nálunk nem csak a város lakói, de a megye és egy kicsit az ország is megfordul. Állnunk kell a versenyt sokszor még nemzetközi mértékekkel mérve is. Hetven dolgozónk ebben az évben 71 millió forinton felül fog a. árulni. — Most éppen munkánk dandárjára készülünk. Nem csak a Mikulás, meg egy egész sor jeles névnap áll előttünk, de a karácsonyi meg az év végi ünnep is. És meg kell mondani, hogy éppen édesség dolgában nem állunk jól. Ha azt akarjuk, hogy a boltunk vásárlói ne szaladgáljanak szerte a városban a megóhajtott darabos árukért, desszertekért, díszdobozos édességekért, akkor a nyakamba kell venni az országot. Az édességiparban a választékkal is gond van. A megrendelt 180 féle termékből „csepegtetve” eddig 40 félét szállítottak le. — Ebben az évben a kereslet gyümölcsökben és zöldségfélében jóval magasabb, mint a kínálat. Vásárlóközönségünk igényét csak részben tudtuk és tudjuk kielégíteni. Az őstermelőtől való vásárlásnál — meggy, cseresznye, uborka, zöldségfélék, alma — az ipar olyan magas árakat diktált, amelyekkel mi nem tudtuk felvenni a versenyt, így zömében csak a MÉK termékeit tudjuk árulni. Ez viszont sem mennyiségben, sem minőségben, tisztaságban nem felel meg a vásárlók igényeinek. Ez azzal a hátránnyal jár, hogy a kedVÁLASZOL: Szűcs György vés vevő nálunk megvásárolja a fűszerféléket, a zöldségért meg állhat sorba máshol. — Az iparnak jobban kellene követni a vásárlói szokások alakulását is. Készés félkész tortából, süteményekből nem tudjuk kielégíteni a jelentkező szükségletet. Az egészségesebb életmódra való áttérésnél a mindenki által kedvelt napraforgóolajat rapszodikusan szállítja az ipar. A bogyós gyümölcskönzervek — meggy, cseresznye — ritkán látott áruk üzletünkben. — Mi magunk is tehetnénk ipég többet, hogy vevőink minél hamarabb megrakhassák kosaraikat a szükséges áruval, és minél hamarabb elégedetten távozhassanak. A jövőben még több árut kell előre csomagolnunk. Ezt úgy valósíthatjuk meg, ha a for- galmilag holt időben a szocialista brigád tagjai átáll- nak a csomagolásra. Mikulásra például 15 ezer csomagot kell elkészítenünk előre. Dolgozóink azzal is hozzájárulhatnak a vásárlóközönség gyorsabb kiszolgálásához, ha minél több munkafolyamatot tanulnak meg, és ott, abban a reszortban állhatnak munkába, ahol az adott pillanatban legtöbben állnak sorba. — És a Kedves Vásárló? Azt kérjük, ha mi gyorsan, kulturáltan, jó minőségű áruval szolgáljuk ki, akkor legyen hozzánk is türelemmel. A másodpercekre beállt csendben az újságíró tanácstalan, de nem kérdez tovább, ö tudja, az ő ügye, nyilván oka van rá, ha nem folytatja. De a titkárnő folytatja. Mondja, hogy volt ott egy kis tudású, de nagy hatalmú igazgató, egy öregedő, vézna férfi, aki soha nem felejtette el, hogy régmúlt érdemeire hivatkozzék. Olyan ember, aki sűrűn összetévesztette a vállalatot a saját tulajdonával. Aki azt hitte, hogy a vállalat dolgozóstól, titkárnőstől az övé. Az asszonykából most már ömlik a szó. Az újságíró szerencséjére még mindig nem jön a főnöke, a telefon sem csörög és papírt sem hoznak az osztályokról. — Naponta tíz, húsz vendége jött. Mindig délután. Akkor kezdődött nála az igazi vendégjárás, amikor letelt a munkaidőm, mentem volna a gyerekekért. Akkor jött, hogy „Esztike, hozza a szilvát, menjen ennivalóért, maradjon itt, amíg a vendégek maradnak”. Egyszer — először — ott is maradtam. Inni kezdtek és kártyázni. Valami vad játékot játszottak. Ismer ilyet, hogy ferbli? Igen. Na azt. Röpködtek a százasok, cserélték a gazdáikat. Tizenegyre már jó részegek voltak. Az én igazgatóm egy nagy köteg pénzt gyűrt a markába és kijött hozzám dicsekedni. „Látja Esztike, így lehet ezeket megfejni. Ez itt háromezer forint.” Azután azt mondta, elküldi haza a társaságot, de én még maradjak ott. Elrohantam és másnap már be se akartam menni. Mégis bementem, mert tudja, a férjemnek erről nem szóltam semmit. Hogy is értette volna meg az ilyesmit? Egy hétig békén maradtam. Aztán kezdte volna élőiről. Kiborultam, mentem az idegorvoshoz. Egy hónapig kezeltek. Akkor azt tanácsolták: legjobb, ha munkahelyet változtatok. így kerültem ide. L ent csapódott egy kocsiajtó. A titkárnő felpattant, kinéz az ablakon és szólt, hogy itt a főnöke. Még hozzátette: „Ez egy egészen más ember ...” És mosolygott. Látszott rajta, hogy valami nagy tehertől szabadult meg. K. J.
