Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-13 / 269. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. november 13. Á gondoskodás terve Képzés, munkakönnyítés, bér a SZÁÉV-nél Év vége előtt SZABOLCS CIPŐGYÁR: HÚSZEZER PLUSZ Vállalatainknál kollektív szerződések rögzítik a jogokat és kötelességeket. A kollektíva életét rendező „vállalati alkotmány" kitér a különböző. lényegesebb juttatásokra is. Ennek ellenére — éppen azért mert terveink megvalósítása során mind jobban a figyelem központjába kerül a dolgozó ember — a vállalatoknak öt évre szóló egészségügyi, szociális és kulturális terveket kellett készíteniük. Ezekben összegezték mindazokat az elképzeléseket, amelyek a feladatokat megvalósítók javát szolgálják. A gondoskodás terve. így jellemezték találóan ezt a tervet megyénk egyik legnagyobb munkahelyén, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál, ahol csupán a fizikai dolgozók létszáma jelenleg meghaladja a 3600 főt. Ennek ellenére korántsem valamiféle jótékony- sági szándék vezérelte a középtávú terv készítőit, akik a munkásoktól is összegyűjtötték a javaslatokat. A SZÁÉV egészségügyi, szociális és kulturális ötéves terve 1980 végéig komplex módon jelölik ki a feladatokat, a lehetőség maximális igénybe vételét. Iskola, bérlet, ösztöndíj Közművelődési tervük készítésekor abból indultak ki, hogy párthatározat van a munkásművelődés színvonalának emelésére. Már egy évvel ezelőtt közművelődési bizottságot hoztak létre a vállalatnál^ azzal a céllal, hogy szervezze és irányítsa a munkásművelődést. Szükség volt arra, hogy ne ötletszerűen, hanem megalapozottan, a vállalat sajátosságához illően tűzzenek ki feladatokat. Elég csupán, ha megemlítjük, hogy képzettségben, s település szerint is rendkívül heterogén összetételű a vállalati kollektíva, amelynek 85 százaléka fizikai dolgozó. Sajnos, a fizikaiak közül több mint 1400-an még nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. Nem éri el a négyszázat sem a középfokú végzetséggel rendelkezők száma, kevés — a tervkészítés időponjában csupán 54 volt — a felsőfokú végzettségű szakember. Mindemellett tekintetbe kellett venni, hogy évenként csaknem 8—900 fős a létszámváltozás, a fluktuáció. A munkásszállásokon több mint nyolcszázan laknak — 50 százalékuk ideiglenes jellegű szálláson. Mindezek seregnyi tennivalót adnak a munkásművelődésben. A személyi feltételt siettek javítani, amikor főfoglalkozású közművelődési előadót szerződtettek, aki szervez, mozgósít, programokat egyeztet. Számba vették a tárgyi feltételeket, az öt ifjúsági klubot, a 10 ezer kötet könyvet, amit nyolc kihelyezett fiókkönyvtárból kölcsönözhetnek; a munkás- szállásokon lévő televíziókat, rádiókat, lemezjátszókat, stb. Kitűnt, hogy ezeket a szolid igényeket teljesíteni lehet, de szükség van a feltételek rendszeres javítására. 1976— 1980 között összesen 1,1 millió forintot költ a vállalat a munkásművelődés feltételeinek javítására. Többek között megalakítják a szocialista brigádok klubját, a munkásszállásokon évenként legalább két alkalommal munkás-művész találkozót szerveznek; színházbérieteket vásárolnak a jól dolgozóknak; a Tünde utcai központi szálló ebédlőhelyiségét kulturális műsorok megtartására is alkalmassá teszik. Kapcsolatba lépnek az ingázók lakóhelyén lévő iskolákkal, hogy minél több építőmunkás végezhesse hiányzó osztályait a családjához közel. Erre a gyakran változó munkahelyen aligha kerülhet sor. Ösztöndíjat létesítenek a továbbtanuló fiataloknak és jelentős összeget fordítanak arra, hogy 19 szakmában 1980 végéig több mint nyolcszáz új szakmunkást neveljenek. Milliók gépekre Külön intézkedik az ifjúságpolitikai feladatokról és a nők helyzetének további javításról. Évenként 50 ezer forintos ifjúsági alapot létesítenek, s a vállalati vagy a munkáslakás-juttatásnál azt tervezik, hogy a figyelembe vett dolgozók 40 százaléka 30 év alatti legyen. Az általános segélyezésen felül a nők érdekében a vállalat működési területén lévő városok óvoda-, bölcsődeépítési igényét soron kívül igyekeznek kielégíteni. Természetesen a legközvetlenebbül a bér- és a jövedelemgazdálkodás érinti a dolgozókat. Amíg 1980-ra 3 százalékos létszámnövelést terveznek, addig a termelési feladatok 30 százalékkal nőnek. Ebből máris kitűnik, hogy jelentős gépesítésre kerül sor, s várhatóan hatékonyabb lesz a dolgozók munkája is. Ez az alapja annak, hogy az ötödik ötéves terv során 29,6 százalékkal növekedhessen a dolgozók jövedelme, amin belül a fizikai munkások jövedelemnövekedése 31,3 százalék lesz. A jó munkaszervezésen, a munkafegyelem további szilárdításán túl a feladatok igénylik a munkakörülmények fejlesztését. Tervük, hogy új asztalosüzemet létesítenek, hogy befejezik a festőműhely építését, ahol gépi festékszórás, konveyoros szállítás könnyíti majd a fizikai munkát. Tervezik a mátészalkai központi telep építésének megkezdését. A karbantartási és korszerűsítési munkálatokon kívül az ötödik ötéves terv ideién „házon belül” építési beruházások megvalósítására a vállalat 30.6 millió forintot fordít. Ezzel egyidősen gépi állóeszközök bővítésére 70,3 millió forintot költenek, amelyek során szorgalmazók a gépi anyag- mozgatási rendszerek mielőbbi kialakítását, a konténeres, a raklapos, vagy egységes csomagokban történő anyagszállítás elterjesztését. A nehéz fizikai munkák gépi helyettesítésén túl is igyekeznek óvni a dolgozók egészségét. Az ötödik ötéves tervben vagy főállású, vagy több részfoglalkozású orvossal, valamint szakrendelések bevezetésével kívánjuk bővíteni az egészségügyi ellátást. Évenként plusz 100 kalória Figyelemre méltó a szociális juttatások fejlesztésének terve. Az idén átlagban 800 kalória értékű főétkezést biztosít a vállalat 10 forintos nyersanyag normával, amiért a dolgozó 6,50 forintot fizet. A következőkben évenként 100 kalóriával növelik az étkeztetés értékét. A főétkezésen túl Nyíregyházán és Mátészalkán vacsoráról is gondoskodnak a dolgozóknak. Ezt a módszert 1980-ig a munkásszállóval rendelkező valamennyi munkahelyre kiterjesztik. Jelenleg Nyíregyházán és Mátészalkán tudnak szállást biztosítani a dolgozóknak, gond ez még ma Nyírbátorban, Kisvárdán és Sátoraljaújhelyen, holott e három városban jelentős építési feladatokat kell végrehajtani a jövőben. Kisvárdán nyolcvan fős felvonulási szálló építését tervezik, csakúgy, mint Nyírbátorban. Bejárók 252 településről Nagy gondja a vállalatnak a munkásszállítás, mert például a fizikai dolgozók 252 városban vagy községben laknak. E települések 3 megyében vannak. Már a korábbi években több útvonalon munkásjáratot létesítettek, ezek száma év elején 44 volt. A 44 járatból tizenhármat saját autóbusszal, 6 járatot pedig Volán-busszal bonyolítják le. 25 járat azonban korszerűtlen, mert tehergépkocsival történik a szállítás. Miután a közforgalmi járművek menetrendje nem igazodhat a vállalat munkaidő-beosztásához, ezért az ilyen jellegű gondok megoldására több mint 3 millió forintot terveztek, amiből részben új autóbuszokat vásárolnak, részben közforgalomból kivont, de még üzemképes autóbuszok átvételére költenek. Mivel a vállalatnak nincs önálló gyermekintézménye, a fejlesztési alapjuk is eléggé terhelt, kommunista műszakok tartásával igyekeznek majd hozzájárulni a működési területen lévő öt város gyermekintézményeinek bővítéséhez. Hasonlóan a családok támogatását szolgálja, hogy évenként mintegy 20 munkáslakás vásárlásához kívánnak kölcsönt folyósítani. Szerény. ugyanakkor megnyugtató is a SZAÉ\ középtávú egészségügyi, szociális és kulturális terve. Amennyiben sikerül végrehajtani, a jelenleginél is jobban otthon érzik majd magukat a dolgozók — vállalatuknál. Angyal Sándor Fokozódó ütemű munka jellemzi az évet a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyárban. Az év kilenc hónapjában például 94 ezer 700 pár cipővel többet készítettek el, mint az elmúlt év azonos időszakában. Eredményes a terv teljesítése is: több, mint 26 ezer párral gyártottak többet, mint amennyit előzetesen előirányoztak. Az eddig elért eredmények nyomán várható, hogy az éves szinten tervezett 700 ezer párat lényegesen túlteljesítik. Fontos feladatnak tekintik ezen belül is az exportmegrendelések teljesítését, amely az össztermelés mintegy negyven százalékát teszi ki. Az exportcipőnek pedig csaknem 85 százalékát a Szovjetunióba szállítják. Ahhoz, hogy az exportszállítmányok idejében a megrenHáromfordulós, hatrészes vetélkedőt hirdetett a tv a művelődési házak csapatai között „tojáspatkolóknak”, vagyis olyan szakembereknek és amatőröknek, akik a tojást megpatkoló kovácshoz hasonlóan mesterei a népművészetnek. A nyíregyházi városi művelődési központ csapata . az összesített versenyben a második helyen áll. Ismerkedjünk meg a versenyzőkkel. Siklós Ádámné, Éva — a leglelkesebb és a legaggó- dóbb. ö izgul a legjobban a felvételeken — mert nem egyenes adásból közvetítenek — s valószínűleg ő tanul a legtöbbet. Éjjel-nappal, itthon és külföldön. Éjjel, ha a család már alszik, s nappal, ugyanis két gyermekével gyermekgondozási szabaddelőkhöz eljussanak, a termelést a naptári éven belül, korábban kell befejezni. A Szabolcs Cipőgyár — a korábMár a jövő évi gyártást készítik elő a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyáregységében. A gyár több új modellt mutatott be az idei őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron, ezek közül választották ki a nagykereskedelmi vállalatok képviselői azokat, amelyek jövőre már az üzletekbe kerülnek. Több, mint 30 féle modell gyártását tervezik 1977 első felében Nyírbátorban gyermek- és lánykacipőkből. Az átlagos szérianagyság 3 és 25 ezer pár között mozog, bi években kialakult gyakorlat szerint — az éves exporttervet már december 20-án befejezi. ami a jelenlegi termelési feltételek mellett néhány napos gyártást jelent egy-egy modellből. A termelékenység ilyen arányú növelését az utóbbi időben érték el, a munkafolyamatok jó kiválasztásával, az egyes célszerszámok alkalmazásával. így, amig áz idén naponta 3600 pár cipő kerül le a szalagokról, jövőre az első fél évben 4400 párás termelést várnak, a létszám minimális növelése mellett. L. B. Nyíregyházi tojáspatkolók Ami a tv-szereplésből kimaradt FORGÁCSOK SEGÉLY Szakszervezeti bizalmi ismerősöm mesélte a minap, hogy beállított hozzá az egyik idősebb dolgozó. Láthatóan zavarban volt, többször is nekirugaszkodott, amíg végre előadta kérelmét. Arról van szó, hogy a kisebbik fiára is rájött a hoppáré, még az idén meg akar nősülni. Fél éve sincs, hogy a másiknak nagy lakodalmat csaptak, hogy teljesen leégtek anyagilag. Egyszóval, ha kaphatna valamennyi segélyt... A bizalmi számba vette, mennyi az igény, mi a lehetőség s aztán közölte, mindent elkövet, hogy segélyhez juthasson a legújabb kérelmező. — Mert tetszik tudni, csak az aranynemű több mint húszezerbe kerül nekik. Jól jön majd az a segély ... CSIKK Lakógyűlés a lépcsőházban. A házmesternő erre az alkalomra nemcsak felmosta, fel is kente a színes linóleumot. Az elégedetlen lakót mindez nem tévesztette meg. Szót kért és egyre emelkedő hangnemben kezdte sorolni kifogásait. Hetekig le nem seprik a lépcsőházat. A szeméttartóba sokszor be sem lehet menni, olyan nagy a rendetlenség. Nem ég két villanykörte és a lépcsőházi ablakokról jobb nem beszélni. Egy szó, mint száz, fel kell jelenteni a házmesternőt a vállalatnál, mert nem tart rendet! — mondta végül dühösen, miközben égő cigarettáját a lilóleum- ra dobta, s cipőjével széttaposta ... ÚRVEZETŐ Autóparkirozó. Kocsi, kocsi mellett. Középtájon vil- lódzik egy használt Skoda, várja, hogy kiálljon a Zsiguli, s ő a helyére. Közben szélsebesen robog az Elegáns Márka a parkírozó másik végéből, a járókelők utána fordulnak. Állna be a használt Skoda a megüresedett piacra, ám az Elegáns Márka megelőzi. Kihajol a használt kocsi vezetője: „De uram, én jeleztem ...” Mire a másik: „Na és?” Aztán — elegánsan távozik. Igazi úrvezető módjára. BANÁN Két városi hölgy beszélget. „Rémes, hogy a nagy szárazság hatását máris érezni a zöldségboltban. Képzeld, napok óta nem kapok banánt...” (a. s.) Ságon van. És külföldön, a Szabolcs-Volán táncegyüttes szovjet turnéján két konfe- rálás között is a könyveket bújta. Egyébként matematika-kémia szakos tanár az 5-ös iskolában, C kategóriás néptáncoktató, s az sem mellékes, hogy 10 évig volt népi táncos. Ezért került be a csa- • pafbar azzal a feladattal, * hogy a népi táncról, a díszí- ! tőművészetről, népviseletekről beszéljen. Ezenkívül ő a ritmusfelelős, ha népzenei feladatot kapnak. Legnehezebb feladata az üvegestánc volt — ezt magánszorgalomból már régen megtanulta, tele üveggel. Amikor a kamerák elé kipördült, üres üveg volt a fején, a félretett Colát ugyanis közben elvitték, nem volt mit önteni a butéliába. Szerencsére így is sikerült. Ignéczi Ildikó — a legfiatalabb és legoptimistább. Pénztáros a városi művelődési központban és szólóénekes az Igrice együttesben. Különösen magas, szép szoprán hangja van — ezt a tv-ben is hallhattuk — ami azért érdekes, mert énekszakra épp a hangja miatt nem vették fel. Egy időben ugyanis „elvesztette” a hangját. Nem lehetett énekkaros, tehát nem vitt pontot a főiskolai felvételire. Tavaly, leküzdve bátortalanságát, barátai bíztatására benevezett a megyeszékhely kulturális versenyébe és énekből első lett. Azóta énektanárhoz jár, s a gyakorlati képzés mellett axzeneelmélet- tel és -történettel is ismerkedik. Amíg beszélgettünk, addig is szól mellettünk a zene. Most Kodály és Bartók muzsikáján van a sor — ne érje meglepetés, ha ilyen kérdés lesz a következő elődöntőn. Dr. Erdész Sándor — a legalaposabb, s ez természetes is, hiszen ő a csapatban az egyetlen szakember. Éppen ebből adódik, hogy a legtöbb bosszúság őt érte már eddig is, a vetélkedő fordulóival kapcsolatban. Úgy érzi, a sorozat rendezői nem készítették elő megfelelően a verseny szabályait, nem tisztázták, hogy hivatásosok és amatőrök milyen arányban szerepelhetnek. Szerencsésebbnek találná, ha csak amatőrök versenyezhetnének. Ráadásul a szigorú szabályok miatt a selejtező után — amikor a nyíregyházi csapat már továbbjutott — nem lehetett cserélni a csapat tagjait. Jogosnak éreztük bosszúságát, amikor munkahelyén — a sóstói múzeumfalu igazgatója — megkerestük, ám azt is láttuk, nem hagyja cserben a csapatot,, ugyanis éppen a hangszeres; zene történetét dolgozta'1 fel. Mester Zoltán — a leghiggadtabb, ő az egyetlen a csapatban, aki a vereséget se bánná, ugyanis nem az első — harmadik helyet, hanem a részvételt érzi fontosnak. Foglalkozásának és hobbyjá- nak semmi köze egymáshoz, főkönyvelő a Nagykállói Vasipari Szövetkezetben, gyermekkorától muzsikál, s megalakulása óta vezeti az Igrice együttest. Négy hangszerből szerzett működési engedélyt adó vizsgát, s emellett még egy sereg más hangszeren játszik — vizsga nélkül. Reméli, ennek hasznát veszi, a következő vetélkedő egyik előre kiadott feladata ugyanis az volt, hogy minél több népi hangszert mutassanak be. Ezek között olyan is van, amit most készítettekei, s olyan is, amit múzeumból kaptak és igazi különlegességnek számít. Egyelőre azonban nem áruljuk el mi az, derüljön ez ki a tv-ben. Romanovits István — a legpesszimistább és a legizguló- sabb. A vonaton, amikor a felvételekre utaznak, ő „gondoskodik” a kellő lámpalázról, ami szerinte feltétlenül szükséges a sikeres szerepléshez. Főelőadó a városi tanácson, s alapító tagja az Ig- ricének. Hangszere a székelykontra, de most éppen dorombolni tanul — az apró, a száj előtt pengethető hangszeren. A gyakorlati felkészülés mellett a zenetörténet korszakaival ismerkedik, a népzenére ható irányzatokkal, illetve a népzene hatásával, a szomszédos népek muzsikájával. A vetélkedőből azt érzi fontosnak, hogy elmélyülhetnek egyes kérdésekben, s elméletben is elsajátítják azokat az ismereteket, amelyek nélkül eddig csupán ösztönösen tanulták meg műsorszámaikat. Hónapokon át készültek és készülnek, hogy Nyíregyháza színeiben sikeresen szerepeljenek. Nem az egyéni teljesítmény, hanem a csapatmunka hívei. Ez eddig sikerült. Baraksó Erzsébet ki» // / ■ «r r Minőségi Cipőgyár: készülődés '77-re
