Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
12 KELET-MAGYARORSZAG 1976. november 7. NŐK, VEZETŐ POSZTOM GYERMEKRE VÁRNI Bizonyítás, mindennap Segít a család — Nekünk nőknek mindennap bizonyítani kell — szokatlan a női vezető. Szerencsére a legtöbb nőben legalábbis, aki vezetői, közéleti munkát vállal, megvan az az energiatöbblet, ami a bizonyí. táshoz kell. Talán az anyaság sokszorozza meg erőnket? — mondja kérdésként Nagy Miklósné, a Kelet-magyarországi Faipari Vállalat megbízott igazgatója. Huszonhárom évvel ezelőtt kerültem ide, főkönyvelőként dolgoztam. Hat hónapja vagyok a vállalat megbízott igazgatója. Sokat töprengtem, amikor szóba került, hogy vállaljam-e? — Ismét az a bátorítás segített, ami annyi nehéz helyzetben: „Ha szereted a szakmát, akkor meg kell próbálnod”. Most több emberi problémával kell foglalkoznom, de szívesen teszem, mert szeretem az embereket. A munkafegyelmet nagyon megkövetelem, a feladatok igazságos számonkérésének vagyok a híve. Ami a 23 év alatt végigkísért: mindenkitől kérek és megköszönöm a munkáját... — Véleményem szerint egy nő csak úgy képes nagyobb feladatra, ha ebben a család is segíti. Én maximális támogatást kapok a férjemtől, és a gyermekemtől. Az otthoni munkát mindig megosztjuk. Leányunkat is önállóságra neveltük, lakáskulcscsal a nyakában indult már az első osztályba. Az otthoni terhek megosztásával maradhat egy nő élete kiegyensúlyozott. Bevallom, hogy munkahelyi gondjaimat általában hazaviszem, de próbálom leplezni, nyugtalanságomat legfeljebb abból sejtik, hogy szótlanabb vagyok, vagy szakkönyveket bújok... Megérteni a nőle gondját Szalai Sándorné az 5. sz. Volán Vállalat bérosztályának vezetője: — Egy férfitől jobban elfogadják az utasítást a női beosztottak, de szerintem reális az, hogy egy nőkből álló osztálynak — mint a miénk — nő a vezetője. Úgy érzem, megértőbb tudok lenni a családi problémák iránt és sok más tekintetben. Amikor 1973-ban ide kerültem, nehéz fél évem volt, bár iskolai végzettségem volt, de szakmai gyakorlatom kevés. Átsegítettek a nehézségeken a munkatársaim, s a pártfórumokon is támogatást kaptam. Egy- egy értekezleten még kiérzek egy kis „megkülönböztetést” viszonylag ritka a női szó — de egyébként nincs ilyen problémám, fizetésem is any- nyi, mint a többi osztályvezetőé. — Amikor elvállaltam ezt a beosztást, tudtam mire vállalkozom. Nagy a felelősség, hiszen 2700 ember bérügyét kell irányítanom. A férjeméi Sok nő él az országban, aki vezető beosztásban dolgozik. Arányukhoz képest azonban mégis kevesen vannak, hiszen hazánk lakosságának több mint a fele, s a munkavállalóknak majdnem a fele nő. A vezetői beosztást vállaló, az ott helytálló lányok, asszonyok száma az utóbbi években növekszik. De az út nem könnyű — ez tűnik ki riportalanyaink példájából. Mindannyian tanultak és munkájukhoz a pluszt adja: feleségek és családanyák. mel közösen döntöttük el, hogy vállalom, hiszen az ő támogatása nélkül nem is tudnám a család mellett ezt a munkát az emberek megelégedésére végezni. Ha túlóráznom kell, vagy tanulok, férjem átvállalja az otthoni terheket, bár ő is igen elfoglalt ember, katonatiszt. De még így is a nőkre vár a család gondjának oroszlánrésze. Az a nő, aki magasabb beosztást vállal, nehezebb a sorsa, mindenképpen több teher nyomja a vállát. Egyszer-egyszer elgondolkodom: vajon vissza tudnék-e lépni csak azért, hogy kevesebb legyen a gondom. Ilyen meggondolásból semmiképpen sem... gondokból kevesebbet vállalhatok. Egy nőnek erre mindig számítani kell. — Programozó csoportvezetőként kezdtem a gyárban, majd üzembe kértem magamat, mert sehogy sem tudtam megbarátkozni az irodai munkával. így kerültem a feldolgozóba. A nők először talán féltek egy kicsit, mint „irodistától”. A hasonló beosztásban lévő férfiak pedig fenntartással fogadtak, különösen, mint diplomás nőt. Mindez csak rövid ideg tartott, sikerült jó emberi kapcsolatot teremteni. mm „üzembe kértem magam" Különösen nem akkor volt nehéz a dolgom, amikor tanultam. Szerencsére férjem sokat segített. Bár nem mondhatom, hogy házias, de már Szirtes Ferencné a nyíregyházi papírgyár technológiai üzemében dolgozik, jelenleg az üzemvezető mellett. Most tért vissza szülési szabadságról. Ö kérte, hogy két évig itt dolgozhasson, az egy műszak miatt. Azelőtt ugyanis a feldolgozó rész művezetője volt, és több mint nyolcvan nő munkájáért felelt. — Anikó beteg volt, most táppénzen vagyok vele. Egy kicsit restellem a főnökeim előtt, hogy nem számíthatnak mostanában olyan biztosan rám. De tudom, megértik. Most nekem is tudomásul kell vennem, hogy a héthónapos kislányomnak vagyok a legfontosabb. és a munkahelyi azt nagyszerű dolognak találtam, hogy három és fél évig — amikor a Könnyűipari Műszaki Főiskolára jártam, — s most az elmúlt nyáron, amikor az üzemmérnöki oklevélért tanultam, különösen sokat segített, mert minden második este 10 után értem haza. A gyerekeket is ellátta — akkor még csak egy volt — és közben bíztatott: ha hoz- zákezdtem meg kell csinálnom, s nem feszélyezte, hogy én magasabb iskolai végzettségre teszek szert. Mindketten tudtuk, amikor összeházasodtunk, hogy csak úgy lehet lakásunk, meleg otthonunk, ha megdolgozunk érte — és ebbe a tanulást is, a nehéz napokat is beleértettük... Soltész Ágnes Tizennyolc évesen Erzsébet virágai JÓL TANULNI, KISZ SZERVEZŐ TITKÁRKÉNT TE- VEKENYKEDNI, LAPOT SZERKESZTENI, A KÖZÉLETBEN aktívan reszt venni, hetente kétszer KÓRHÁZBAN, VAGY BÖLCSÖDÉBEN DOLGOZNI — NEHÉZ FELADAT EGY TIZENNYOLC ÉVES DIÁKLÁNYNAK. B ódi Erzsébet, a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium negyedikes tanulója azonban mindezeket élete nélkülözhetetlen kellékének tekinti, s szívvel-lélekkel esi„Mintha már itt lenne a kicsi...“ Nyíregyházán a Búza téri munkáslakásokba három hónappal ezelőtt költöztek be az első lakók. A hetedik emelet egyik lakásában kedves fiatalasszony fogad. A kis szoba nyitott ajtaján át gyermekágy, babakocsi. járóka, gyermekbútor és a legkülönbözőbb játékok láthatók. Mintha már itt is élne a kis jövevény. Pedig még három hónapot vár rá Borbély Andrásné. — Nagyon szerettünk volna már korábban is gyereket. Két évig albérletben laktunk, megbeszéltük várni kell. Ha az utcán láttunk egy csöppséget. csak álmodoztunk, a mienk majd milyen lesz. Vállalati támogatással a férjem kapta a munkáslakást. Tíz éve dolgozik a konzervgyárban, most csoportvezető. a „bébirészlegben”. Én az üze- 'mi büfében voltam eladó, így ismerkedtünk meg. Borbélyné három hónapja nem dolgozik, az orvos javasolta a gyermek érdekében pihennie kell. mert egész nap állni, a nehéz fizikai munka, a vevők kiszolgálása túl erős megterhelés. Kettőjük fizetése a férjével hatezer forint körül van, de kell is a lakásra, a törlesztés és rezsi együtt kétezer forint. Emellett igyekeznek takarékoskodni is. — Még az albérletben ösz- szegyűjtöttük a háztartási gépeket, itt vettük meg a mosógépet, centrifugát, porszívót. tévét, rádiót, s még telt egy jó magnóra is. Amikor idejöttünk már nem kellett alapbeszerzésre gondolnunk. Nagy segítség volt, hogy a szüleimtől kaptuk a szobabútort, s a bútorrészletet is ők fizetik. Ezt kaptuk nászajándékba. Beszélgetésünkkor egy pillanatra rá kell nézni a gáztűzhelyre, oda ne égjen az ebéd. Most két napig a férje is itthon van, szabadságot vett ki. Éva mindennap főz magának, vagy a közeli ABC- áruházban szerez be valami ennivalót. Ahogy visszajön, kávéval kínál, közben ismét a várt eseményre terelődik a szó. — Nem tudom elmondani milyen érzés. Tudom, hogy naponta sok gyerek születik, mégis annyira más ez. Milyen csodálatos lesz, ha már a kezünkben tarthatjuk! Állandóan rá gondolunk. Itthon úgy alakítottuk át a berendezést. hogy a gyereknek mindene meglegyen, ne zavarja semmi a pihenésben. Vettünk egy villanymelegí- tőt is, ha akadozik a távfűtés, nehogy megfázon a pici. Már egy hónapja mozog, esténként olyan érdekes nézni, amint ide-oda „sétál”. Ha egy fél napig nem érzem a rriozgását, már nyugtalan vagyok, mi lehet vele. Az asszonyka boldogan mutatja, mit vettek már meg a gyereknek. Úgy tervezték, először mindent megteremtenek a pici érkezéséhez, hogy minél jobb környezetben fogadják. Mikor úgy érezték, minden fontos együtt van, akkor kezdték „várni”. — Havonta járok a terhes- gondozóba. szerencsére minden rendben van. Amit az orvos mond, mindenképpen megtartom. Esténként sétálunk a férjemmel, bár ő most elsős a Kossuth Szakközépiskolában, estin, kevesebb az ideje. Amilyen könyv a kezembe került gyermeknevelésről, életmód kialakításáról, elolvastam. Este szoktam tornázni is. Vasárnap az erdőben tettünk egy hatalmas sétát. Kiegyensúlyozott asszony. — A gyerek egészségétől függ. mennyi időt veszek igénybe a szülési szabadság után a gyermekgondozási segélyből. Szeretnék vele itthon lenni három évig, de a gye-, reknek jobb a közösségben nevelkedni. Ha itthon vagyok, úgyis mosás, vasalás, főzés, — csak azt mondom a gyereknek „maradj csendben”. A bölcsődében és az óvodában bátrabb, élénkebb. értelmesebb lesz. Másképpen nevelik ott őket. A házimunka és a főzés mellett Borbélyné sokat var- rogat. Már elkészült a második kalocsai mintás terítő, most egy hímzett garnitúrát varr a kis szobába. Amikor elfárad, elővesz valamilyen könyvet. — Sokat beszélgettünk, hogy fogják majd hívni. Ha fiú lesz, természetesen András. ha kislány a férjem Valériát szeretne, nekem a Bernadette név jobban tetszik. Valamelyik nap azt álmodtam, hogy a kórházban vagyok és már meglett a gyerek. Szép kreolbőrű, barna kislányunk lett. Amikor felébredtem, olyan furcsa volt, hogy még sehol semmi . .. Tóth Kornélia Tudományos tanácskozás a csalódás nővédelemről A család- és nővédelem kérdésével foglalkozó tudományos ismeretterjesztő tevékenységet vallja céljának a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság, amely november 4-én és 5- én. Debrecenben tartotta első tudományos ülését. Az eszmecserén — amelynek elnöke dr. Lampé László, a Debreceni Orvostudományi Egyetem szülészeti és nőgyógyászati klinikájának igazgatója volt — különböző témakörökben csaknem száz előadás hangzott el. A társaság hasznos befolyásának növelése céljából — regionális szervezeteket alakított ki neves szülészek és gyermekgyógyászok irányításával. A debreceni tudományos ülés — a társaság céljának megfelelően — segíteni kívánja a család- és nővéde- lemmel kapcsolatos komplex egészségügyi, társadalmi és demográfiai kutatásokat, fejleszteni kívánja a család- és nővédelem szemléletét, módszertanát, s — az e területen működő szakemberek tudományos tevékenységének koordinálásával — gyorsítani kívánja az eredmények gyakorlati felhasználását is. nálja. Ezt a felnőttekre méretezett munkát nemcsak energiával, de jókedéllyel is bírja, arcán mindig ott bujkál a mosoly. Szavait, tetteit felelősségérzet hatja át, a meggondolatlanság nem kenyere. Komoly próbatétel: az érettségi vizsga előtt áll, de jövendő hivatásával már eljegyezte magát. Iskolája a negyedik év végén csecsemőgondozói és asszisztensi képesítést ad. Erzsébet ezután egészségügyi pályán szeretne elhelyezkedni. Heti két alkalommal ízelítőt kap későbbi szakmájából, ugyanis osztályuk ilyenkor a kórházban, bölcsődében vagy laboratóriumban ismerkedik az egészségügyi pálya szépségeivel. Az első injekcióadás felejthetetlen emlék marad számára, ő maga jobban félt, mint a páciens. Különösen a betegek gondozását végzi szívesen. — Ezek a gyakorlatok ébresztették fel benne a vágyat, hogy ezen a pályán dolgozzon, s a felelősségérzetet, hogy mindig legjobb tudása szerint segítenie kell a rászorulókat. Nyáron a sóstói szociális otthonban dolgozott 8 órás műszakban: lelkesen beszél ezekről a napokról. A „kis öregek” a legapróbb gondoskodásért is nagyon hálásak voltak, s ő örült, ha segíthetett. Az egyik bácsi viszonzásul mindennap virággal ~ kedveskedett neki, s azóta is vasárnaponként meglátogatja. Jó érzés volt, hogy a gondozók bíztak benne, felnőttnek tekintették, s hívták, maradjon náluk az iskola elvégzése után is. A tanulást nem akarja abbahagyni, úgy érzi, kötelessége ezen a pályán — ahol mások egészségét veszélyezteti a felkészületlenség. Amilyen lelkesedéssel tanul most, olyan kedvvel akar dolgozni is — mint mondja: a kedvetlenül dolgozó embernek az élete is szürke, a kedvvel végzett munka viszont gazdagít, s megszerzi a mások megbecsülését is... Kántor Éva