Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-06 / 263. szám
1976. november 6. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola Pedagógus -X- Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus -X- Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus d SZÜLŐK FÓRUMA Együtt a gyermekért A pedagógus oktató és nevelő munkájában a legjobb segítőtárs: a szülő. Szoros szövetségben kell együttműködniük a közös cél, a gyermek nevelése érdekében. Mit jelent a gyakorlatban ez a szövetség? Azt, hogy a szülőnek és a pedagógusnak jól kell ismernie egymást, egyeztetni kell nevelési elveiket, • módszereiket és egymás munkáját támogatni kell. Ahhoz, hogy mindez valóra válhasson és valóban jól ismerjék egymást, meg kell keresni a kapcsolatot mindjárt az I. osztályban év elején. Nézzük meg, hányféle módja van annak, hogy a szülő és a pedagógus egymáshoz közeledjék! Fontos összejövetelek a szülői értekezletek. Itt tárja fel a pedagógus a terveit, beszél az elért eredményekről, elmondja, hogy minek köszönheti azokat, rámutat a hibákra, tanácsot ad arra, hogyan javíthatók ki. Kis közösség alakul egy-egy osztály szülőiből, sokszor példaszerűen részt vesznek 8—12 éven át az iskolai munka- közösség munkájában. Segítenek az iskola szépítésében, díszítésében. Ki mivel tud, azzal vesz részt a munkában. A nem dolgozó szülők segítenek a kísérésben (orvosi vizsgálat, kirándulás stb.), a barkácsoláshoz értők télre madáretetőt készítenek, tavaszra virágládiká- kat az ablakokba, amelyekben a kertészkedéshez értők virágpalántákat ültetnek. Sorolhatnám még tovább a segítésnek sok-sok módját, de most itt inkább arról szólok, hogy a szülői értekezleteken kívül még hányféle módja van a kapcsolatkeresésnek. Egyéni problémák megbeszélésére legalkalmasabbak a fogadóórák. Ha különösebb probléma nincs, akkor elég negyedévenként egyszer elmenni a fogadóórára. Azokat a szülőket, akik egyszer sem jöttek el a fogadóórára, sőt a szülői értekezleteken sem jelentek meg, megkérdeztem, vajon miért nem kerestek meg. Hasonlóan feleltek mind. Legélesebben Rozi édesanyja fogalmazta meg, amikor így szólt: „Az én apám se kilincselt be soha az iskolába, én sem akartam, hogy attól legyen az én Rozimnak jobb bizonyítványa!” Szomorú és téves felfogás! Attól legfeljebb azért lett volna a kisleánynak jobb bizonyítványa, mert nem hiányzott volna szinte naponta valamelyik tanszere, amelynek a szükségességéről éppen a szülői értekezleten beszéltem, tudta volna az órarendet, amit szintén a szülők írtak le az első összejövetelen. így — órarend nélkül — bizony előfordult, hogy Rozi nem hozott testnevelésórára felszerelést, nem is tornázhatott, gyakorlati foglalkozás órán nem volt gyurmája, nem tudott a közös kirándulás tervéről sem. Sok mindenből kimaradtak ezek a gyermekek a szülők közömbössége miatt. A szülői értekezleteken és a fogadóórákon kívül gyors módja a kapcsolat fenntartásának: az ellenőrzőkönyv. Nézzük meg naponta, nem közölt-e valamit gyermekünk pedagógusa. Ne tegyünk megjegyzést az esetleges feddő, elmarasztaló bejegyzésekre! A gyermekeknek azt kell látnia, hogy feltétel nélkül hiszünk a pedagógus ítéletében. Ne bíráljuk a gyermek előtt a tanítóját! Ha nem értünk egyet vele, akkor keressük fel és négyszemközt mondjuk meg a véleményünket. Adott esetben mi is írjunk be az ellenőrzőkönyvbe és másnap ellenőrizzük: aláíratta-e a gyermek az osztályfőnökkel. Sok elfoglalt szülő keresett fel írásban, levélben problémájával. Nem volt az ügy halasztható a fogadóóráig, nem illett a közölnivaló az ellenőrzőkönyvbe, ezért megírta levélben. Kedves kapcsolat ez és sok fontos dolgot tudhat meg belőle a pedagógus. Voltak ezek a levelek között olyanok, amelyek a gyermek otthoni magatartásáról számoltak be. Dicsérő sorok (Pisti segített a kerti munkában, Juli türelmes a kistestvérével) és panaszkodók (Peti felesel, Zsuzsi csak nógatásra ül le a leckét elkészíteni). Egy jellemzi mindegyiket, az, hogy őszinték. Nem takargatják a gyermek hibáját, nem szépítik, hű képet adnak az otthoni magatartásáról. A pedagógus és a szülő jó kapcsolatát segítik a családlátogatások. Az osztályfőnökök otthonukban felkeresik a szülőket. Sok szülő azt hiszi, „körülnézni” jön a pedagógus. Nem. Emberi kapcsolatot keres. A jó viszonyt szeretné megalapozni és ismerni azt a légkört, amelyben tanítványa él, a körülményeket, amelyek segítik, vagy nehezítik az iskolai munkájának az elvégzésében. Ne hamisítsuk meg a képet! Adjuk őszintén magunkat! Legyen természetes és közvetlen a beszélgetés, olyan, amilyennek két szövetséges között lennie kell. Látnia kell a gyermeknek, hogy szülei éppen úgy viselkednek a pedagógus családlátogatásakor, mintha jó barát, vagy rokon jön el hozzájuk. T anév eleje van. A pedagógus képtelen eljutni minden tanítványához már az év elején. Ne várjuk meg az ő látogatását! Keressük meg mi a szülői értekezleteken, fogadóórákon, ellenőrzőkönyvi bejegyzéssel vagy levélben, mert nagyon fontos, hogy a gyermek érezze: az ő feje fölött két szerető kéz — a szülőé és a pedagógusé — egymásra talált és szövetséget kötött. Könnyebben és eredményesebben tanítjuk és neveljük így együtt sok szépre és jóra. Dr. Gergely Károlyné A hóember és a szánkó Jó tudni Az írószerek A nyári szünidő végeztével ismét benépesültek az iskolák. Nem kis gond a hozzávetőleg 1,35 millió diák elegendő tanszerrel való ellátása. A ceruzák, golyóstollak, töltőtollak, radírok száma több milliós nagyságrendű. A rajzoláshoz 1200 tonna rajzlapból választhatnak a diákok, s még a kézügyességet fejlesztő gyurmából is legalább 700 ezer dobozzal kell forgalomba hozni. Amennyire megdöbbentőek a felsorolt adatok, legalább annyira érdekes az írószerek, iskolaszerek fejlődéstörténete is. A grafitceruza elterjedését 1554-től számítjuk, az angliai Borrowdale-ben ekkor fedezték fel az első tekintélyesebb grafitbányát. Úgy jutottak a természeti kincs nyomára, hogy a környék juhászai az itt talált lágy fekete kőzetet használták fel az állatok megjelölésére. Az angol uralkodó egy időben halálbüntetés terhe mellett tiltotta meg a grafit kivitelét a szigetországból. Amikor 1795-ben az embargó következtében Francia- ország nem tudott ceruzát kapni Angliától, Napóleon megbízta a hadseregben szolgáló egyik mérnököt, hogy a Franciaországban található szennyezett grafitot tegye alkalmassá írószer készítésére. N. Conte-nak ez sikerült is, miután megpróbált egy kevés agyagot is hozzákeverni a porrá tört grafithoz, amit azután kiszárított. Mivel az így nyert ceruzából már nem kenődött el úgy, mint az eredeti angol grafit, az terjedt el. Ugyanakkor e módon a különböző keménységű ceruzabelek gyártási módját is meglelte Jacques Conte. Kiderült, az sem mindegy, hogy milyen fából van a grafitbél borítása. Sokféle fafajtával kísérleteztek, mígnem rátaláltak a legmegfelelőbbre, a cédrusra, amely igen jól faragható és egyenletesen hasad. A két rész ólomból, egy rész ónból készült íróvesz- szők vonalainak eltávolítására 1437-ben ajánlotta egy olasz tudós a kenyérbelet. Ez az első feljegyzés a radírozásról. Radírgumit — azaz kaucsukdarabkát — 1770-ben hozott forgalomba erre a célra egy angol vegyész, bizonyos J. Pristley. Néhány esztendő múlva már nagy meny- nyiségben árulták Párizsban „Peau de negres” — „négerbőr” — név alatt, méregdrágán. A ceruzahegyező jóval rö- videbb múltra tekint vissza, mint a ceruza vagy a radír. Egyszerű formáját 1835-ben egy bécsi ember készítette el. Ez egy hosszabb falapba vá*- gott horony volt, mely mellé kis kés volt illesztve. A ceruzát a horonyban mozgatva lehetett kihegyezni. A ma ismert ferdekéses hegyezőt, melyben a ceruzát egy kó- nikus lyukban forgatni kell, 1847-ben a párizsi de Thierry fedezte fel. Az ókorban az írásjeleket kemény tárggyal agyagba, később a rómaiak, a görögök a lágyabb viasszal bevontíró- tábláikba bronzpálcikájukkal vésték betűiket: a toliként kihegyezett csővel, a „kalamusz”-szal. Később felismerték a lúdtoll alkalmazási lehetőségét. Ez csaknem kizárólagos írószerszáma lett az egész középkornak, és egészen a 19. század második feléig használatos volt. A lúdtollak vágásával járó idő és fáradság megtakarítására próbáltak fémtoliakat készíteni, de rugalmas fém hiányában az acél finomkidolgozásáig erre nem kerülhetett sor. Az acélírótoll tulajdonképpeni feltalálójának az angol Wise-t tartják, aki a múlt század elején készített acéllemezből tollakat. Mások viszont a kőnigsbergi írástanító Bürgert tartják a toll feltalálójának. E fémtollak azonban nagyon drágák voltak és nem tudták kiszorítani a lúdtollat. A múlt század közepe táján az angol Mitchellnek egy tollgyártó gép megszerkesztésével sikerült az acél írótoll olcsó előállítása és ezzel közhasználatúvá tétele. Az írás technikájában forradalmi újítás volt, hogy toll helyett golyó rakja fel a papírra a tintát, a festőanyagot. Az ötlet Magyarországon született: Bíró László újságíró ötlete nyomán Goy Andor írógépműszerész készítette el az első használható golyóstollat. Bár a szabadalmi bejelentést már 1938-ban megtették, az üzemszerű gyártás csak a második világháború után, 1945-ben kezdődött meg az USA-ban és Németországban. Közei másfél évszázaddal ezelőtt egy angliai papírgyárban az egyik munkás elfelejtette az enyvet a papírgyártásra előkészített anyaghoz hozzáönteni. Az így készült „selejtre” nem lehetett írni, a tinta szétfolyt rajta: a szemétre vetették. Másnap nagy eső volt s az egyik munkás észrevette, hogy az enyvmen- tes papírnak milyen nagy a szívóképessége. Ez adta az ötletet az itatóspapír gyártásához, amelyet abban az évben, 1835-ben készítettek először a világon. B. I. G yönyörű szép tél éjszaka, árad a hold zöld sugara. A holdfényes, ezüst kertben a hóember megdermedten tekintget a hűs homályba, olyan magányos és árva. Ni csak, szánkó van mellette, Jancsika ottfelejtette. — Üljünk hamar a hátára — szól a hóember láttára, — s utazzunk el messze földre, csak előre, csak előre. S a hóember, nosza, gyorsan hipp, hopp, ráül azon nyómban. S a kert holdsugaras haván siklik a szán, szalad a szán. Ragyog minden tündökölve, suhan a szán a E gy embernek volt két jó barátja. Egy nap meghívta mind a kettő ebédre, egyik báránypecsenyére, a másik libapecsenyé- re. Elég messze lakott mind a két jó barát, egyik északra, a másik délre, de körülbelül ugyanolyan távolságra. S az ember gondolkozott, hogy melyik jó barátja meghívását fogadja el. — Báránypecsenyére éheztem — mondta, s elindult ahhoz a jó barátjához, aki báránypecsenyével várta. De fele úton meggondolta: — Inkább a libapecsenyét választom. S elindult visszafelé, hogy libapecsenyét ehessen. De út közben újra meggondolta: — Jobb a báránysült, inkább báránypecsenyét eszem. El is indult visszafelé, jó nagy utat megtett már, s akkor a libapecsenyére vásott a foga. — A libapecsenye mellett maradok — mondta. Hosszú út után újra visszaF arkas Ferdinánd már napok óta leste Birka Botondot, mert el akarta ragadni a nyájból. Éhes volt az öreg farkas, kisebb ügyetlen nyulaknál, ürgéknél egyéb nem került a fogára. Birka Botondon csak úgy rengett a háj s Farkas Ferdi- nánd már előre kéjesen csámcsogott, hogy milyen jó falatok csúsznak majd le a torkán, ha Birka Botondot sikerül megkaparintania. Egyik nap már majdnem sikerült neki az ügy, de a juhászkutyák rátámadtak s jól mezőre, onnan fel-fel, a hegyekre, ahol orgonái a szél zengve s a levegő hideg, tiszta. Onnan fordul a szán visz- sza. S nagy városok utcáin száll, hó alatta, mint a kristály. Suhan alvó kis falvakban, pilinkézik a hó halkan. Ámde mire hajnal lobban, a hóember újra ott van a nagy kertben s katonásan áll a reggel sugarában. — Hopp, itt vagyok, megérkeztem — szól, s a szeme meg se rebben. Szétárad a nappal fénye, s nem vesz senki semmit észre. Ö. I. fordult, mert báránysültet kívánt. — Mért egyem én libapecsenyét, mikor báránysültet is ehetem. Nosza, megindult visszafelé. De ahogy szedte a lábát, újra másképp gondolta: — A libapecsenyére érzek kedvet. Addig hintázott a libapecsenye és a báránypecsenye gondolata között, hogy végül mégis csak a libapecsenyét választotta. — Későn jöttél, barátom, vártalak nagyon, de azt gondoltam, hogy már nem is jössz és a libapecsenye elfogyott. Az ember loholt vissza, azon az úton, amely a másik barátjához vezetett. — Későn jöttél, barátom — mondta az ember. — A bárány nagyon finom volt és elfogyott. Az ember hosszú orral ment haza. Nem evett se báránysültet, se libasültet. (Németből átdolgozta: Ölbey Irén) megtépázták. Azonkívül a vadász is közeledett s Farkas Ferdinándnak sürgősen menekülnie kellett. Birka Botond így örvendezett: — Megmenekültem a farkas karmai és fogai közül. Milyen jó és igazságos hozzám a sors. S az erdő mélyén Farkas Ferdinánd ekképp morgolódott: — Elestem a kitűnő falatoktól. Milyen gonosz és igazságtalan hozzám a sors. Báránypecsenye> libapecsenye A farkas és a birka TÖRD A FEJED ! Vízszintes: 1. Pántlikákat. 6. Kétjegyű mássalhangzó. 7. Liba. 8. Helyrag. 9. Lárma. 11. Ásványféleség. 12. Tromfok. 14. Alant. 16. Megfejtendő (a függ. 6. folytatása). 18. UÁ. 20. Égitest. 21. Alumínium vegyjele. 22. Félig erdész! 24. Pusztít. 25. Lídia beceneve. 27. Élszáradt növényszár. 28. Scotland ... 29. Mester mellett dolgozott egykor. Függőleges: 1. Udvar, oroszul. 2. Alumínium vegyjele. 3. Fenyőféleség. 4. Ajándékoz. 5. Észak-afrikai nagy kikötőváros. 6. Megfejtendő. 10. ... is. marad is. 11. Bírósági ügy. 13. Szenvedés. 14. Csen. 15. Különleges erővel rendelkező mesebeli ló. 17. Fözeléknövény. 19. Operadalbetét. 21. Abba az irányba. 23. Az NDK német rövidítése. 24. Ógörög törzs, de építészeti stílus is. 26. Római 499. 27. Mely személy? Megfejtendő: Nyíregyháza nagy fia (függ. 6. vízszintes 16.) Megfejtés: Zsiráf, cápa. krokodil, víziló. Könyvjutalom: Kapitány Erika Ura. Vonza Csatári Anikó Nyíregyhá- £va Nyírbátor. Elek Csaba za, Herman Éva Záhony, Üjfehértó.
