Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-03 / 260. szám

1976. november 3. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Jó útravaló TSZ-KÖZGYÜLÉSEK UTÁN Harmadik kongresszusára készül a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom. A Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa a kongresszus szervezett előkészítésére már korábban közzétette ajánlásait, meghatározta a kong­resszus időpontját — december 14—15. — és a megyei területi szövetségeket megbízta az előkészítő munka megszervezésével, irányításával. A TOT felkért vala­mennyi mezőgazdasági termelőszövetkezetet, szakszövet­kezetét és gazdasági társulást, hogy szeptember 15. és október 10-e között közgyűléseken vitassák meg a ki­adott kongresszusi ajánlást és válasszák meg küldöt­teiket a megyei ülésre. MEGYÉNKBEN A TOT AJÁNLÁSÁNAK megfe­lelően az elmúlt hetekben az igen sürgős őszi mun­kák ideje közepette rendkí­vüli közgyűléseket tartottak a szövetkezetekben. A szor­gos munka ellenére is va­lamennyi szövetkezetben lehetőséget kapott a ísz- tagság demokratikus jogá­nak gyakorlására, arra, hogy véleményt nyilvánít­sanak a kongresszusi aján­lásról, útmutatást adjon a megválasztott küldöttek­nek. A termelőszövetkeze­tek vezetői e kiemelkedő szövetkezetpolitikai ese­mény előkészítését jelentő­ségének megfelelően szer­vezték. A megtartott köz­gyűlések. ha nem is voltak olyan ünnepélyesek, mint a zárszámadások, munka­jellegüknél fogva tartalma­sak, közvetlen hangulatúak voltak. Sok szövetkezetben munkaidő után almás szí­nekben. dohánypajtákban, vagy nagyobb gépműhe­lyekben tartották a közgyű­lést. hogy a tagság minél nagyobb hányada részt ve­hessen azon. A szövetkezetek vezetői a TOT által kiadott ajánlás ismertetése mellett tájékoz­tatták a tagokat az eredmé­nyekről á . legfontosabb mozgalmi és gazdasági fel­adatokról. A közgyűléseken termelőszövetkezeti tör­vény által előírt titkos sza­vazással megválasztották tsz-enként a két küldöttet a megyei küldöttgyűlésre. A KÖZGYŰLÉSEKEN mintegy 45 ezer megjelent termelőszövetkezeti tag­ból igen sokan mondták el véleményüket. A hozzászó­lásokban széleskörűen érin­tették a szövetkezetek gaz­dálkodását, mozgalmi tevé­kenységét. Az elismerő sza­vak, a pozitív vélemények mellett sokan rámutattak a meglévő hibákra, hiányos­ságokra. a termelést gátló tényezők megszüntetésére. A kongresszusi ajánlás vitájában többen tettek ja­vaslatot a mezőgazdasági szövetkezetek működésére vonatkozó jogszabályok to­vábbfejlesztésére, módo­sítására. Javasolták a tagok munkáltatói jogát és köte­lezettségét kétoldali megál­lapodásban rögzíteni. Több közgyűlésen elhangzott, hogy a szövetkezeti demok­rácia megtartása mellett to­vább szükséges növelni a választott vezetők és a szak­emberek felelősségét. Nem egy közgyűlésen szóvá tet­ték, hogy a termelőszövet­kezeteket érintő közgazda- sági szabályzók túl bonyo­lultak. nem egyértelműek, alkalmazásuk nehézkes, gyakran változnak. Java­solták egyértelmű, hosszú távú szabályzók kiadását. Bírálták a beruházást elő­készítő munka túl bürokra­tizálását. emiatt az előké­szítés hosszú időt igényel. A termelőszövetkezetek mind a TOT-tól. mind a te­rületi szövetségektől, a tsz- ekkel gazdasági kapcsolat­ban lévő vállalatokkal szemben — ahol szükséges — szilárdabb és színvonala­sabb érdekképviseleti és érdekvédelmi munkát igé­nyelnek. Választott szer­veiktől az eddiginél rend­szeresebb, megbízhatóbb az illetékes szervekkel egyez­tetett információk kiadásá­ra tartanak igényt. Az eddi­gi szolgáltató tevékenység tovább folytatása mellett több helyen igényelték a piackutatás bevezetését. Szinte valamennyi köz­gyűlésen szóba került a ház­táji és kisegítő gazdaságok tevékenységének folya­matos segítése. Jobb közre­működést várnak a megter­melt áruk értékesítésének szervezésében, a növényvé­dő szerek és kisgépek be­szerzésében. a háztáji állat- állomány takarmánnyal va­ló ellátásban. A FIATAL TERMELŐ- SZÖVETKEZTI TAGOK el­ismeréssel szóltak arról, hogy az ifjúsági törvény végrehajtása során sokat javult helyzetük a termelő- szövetkezetekben. Meg­fontolásra javasolják a kongresszusnak, hogy a ter­melőszövetkezeti fiatalok lakásépítéséhez is biztosít­sák a gyerekenkénti szociál­politikai kedvezményeket. A fiatalok kevésnek és mi­nőségileg nem megfelelő­nek tartják a részükre meg­hirdetett termelési verse­nyeket és kulturális vetél­kedőket. Elmondták: a ter­melőszövetkezeti tagok ré­szére kifizetett földjáradék nagyobb hányada a nyug­díjas és járadékos tsz-tago- kat illeti, ezért javasolják, hogy a földjáradékot ne számítsák be a szövetkezeti tagok jövedelmi szintjének megállapításánál. A közgyűlések többségén munkavállalások szület­tek az idei kedvezőtlen idő­járás hatásának csökkenté­sére. Az aszály miatt keve­sebb és későbben érő ter­més betakarítását most a csapadékos időjárás akadá­lyozza. Ezért határoztak úgy a csengeri Lenin Ter­melőszövetkezet közgyűlé­sén és sok más szövetkezet­ben. hogy a gépek, a foga­tok és a kézimunka leg­jobb összehangolásával nyújtott vagy kettős mű­szakban és ünnepnapokon is dolgoznak. Vállalták a szövetkezetekben: az őszi vetést októberben befejezik, a betakarítást pedig olyan gondossággal végzik, hogy a veszteséget, a legkisebbre csökkentsék. Ebben a munkában — mint ahogy a vállalásokban is — minde­nütt élen járnak a szocia­lista brigádok. MEGYESZERTE JOBB MUNKÁVAL. gazdagabb eredményekkel készül­nek a mezőgazdasági szö­vetkezetek a novemberben tartandó megyei küldött- gyűlésre. majd az azt köve­tő kongresszusra. A megvál­asztott küldöttek az egyes kollektívák véleménye mel­lett munkasikerekről, az V. ötéves terv első évének eredményes teljesítéséről is számot akarnak adni a me­gye, az ország színe előtt. Cs. B. Á herceg szakácsa P resszó és cselédház. Tő­szomszédok. Az előbbi korunk szüleménye, az utóbbi az egyetlen, az egyedül megmaradt cselédlakás Tu- zséron.. Három kőlépcsőn feljutva nyílik a lécajtó, s máris Katkó Imre bácsinak az otthonába jutunk. Régóta él, lakik itt a fagerendás, földes házban. Jobb oldalt a fal mellett sub­lót. Tetején az üvegezett aj­tók mögül fényképek tekinte­nek a látogatóra. Szép, délceg fiú, katonaruhában. Lányai, unokái. A bútor tetején hazai és külföldi márkájú italos­üvegek. Díszek. Régi bútorok, tv-készülék, pusztulásra ítélt, omladozó salétromette falak. Vékony, szikár ember Imre bácsi. Valamikor megváltotta a cselédlakást, így szállt rá, lett a tulajdona. Innen járt évtizedekig szolgálatba, főz­ni a hercegi családnak, az uraknak. Vajon mi lesz a cselédház sorsa? Lebontják, vagy a múltat idézve fennmarad fi­gyelmeztetőként ? Érdemes lenne azon gondolkozni, hogy eredeti módon úgy berendez­zék, mint az egykori cselédla­kásokat. — Én élek már itt csak. Egy új, szép házat építettünk közösen Sanyi fiaméknak a Nyíresre — újságolja. Nyíres. Uj, modern lakóne­gyed. Fiatal házasok építkez­nek itt. Fürdőszobás lakások. — A Sanyiéké is fürdőszobás — mondja Imre bácsi. — Itt nincs. De van egy fürdőkád. Kocsira szoktam tenni, s kéz­zel elhúzom. így szoktam für­deni. Valamikor, a felszabadulás után Katkó Imre, Mikós Ist­ván és a cselédség állt első­nek össze termelőszövetkeze­tet alakítani. — Traktoros kellett. El­mentem iskolára, kitanul­tam. Csakhogy akkoriban sze­gény volt a tsz, nem volt pénz gépre, úgy maradtunk a gép­állomás állományában, s jöt­tünk haza szántani-vetni a körmössel. Azon fáztam ki. Hajtottunk éjjel-nappal. Hol volt még akkor fülkés trak­tor, Rába-Steiger! Zöldséghordóként kezdte az uraságnál, amolyan küld ki, hívd be volt. Őrzött pulyká­kat, bejárt a konyhába, s a herceg akkori szakácsa, a nagybátyja vette maga mellé engedéllyel. Mellette tanulta a mesterséget, az ínyenc fa­latok készítését. — Most a gyerekeimnek csinálok egy-egy ételt, ha Az Űjpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói gyárában folyamatosan szerelik a Svájcból megren­delt nagy teljesítményű, speciális gépeket. Dankó Lászlónak és Racskó Jánosnak Werner Flutsch, a szállító cég szakembere segít az automatikus keresztorsózó gép beállításánál. (Hammel József felv.) „INNEN ÉLÜNK..." Kombájnnal a dombtetőn Lehűlt a levegő, leszállt a köd, a napfény csak ne­hezen tud áttörni a köd­felhőn. Határjárásra indul Kékesén az Uj Élet elnö­ke. Nyáriasszögre, s a Cse- téri dűlőbe. Ilyenkor szok­ta meglátogatni a kinn fázlódó kombájnosokat. Földútra kerül a hintó. Homokdombok kísérik utunkat. — Ilyen utakon jobb a ló­fogat — jegyzi meg az elnök, miközben Mihály bácsi, a hajtó most erősebben fogja a lovakat. Mínusz négy fok lehet. Fel­sejlik a ködből egy kombájn a homokhegy tetején. Gazdá­ja Gál József. Alig virradt, köd volt, de ő már ott „kínló­dott” gépével a kukoricásban. Ahol más elakad... — Valójában szerelő, de „másodállásban” kombájnos — mutatja be az elnök a szép szál pirosbarna, jól megter­mett férfit. Korra nem, de idejére ő a legidősebb kom­bájnos Kékesén. És a legruti­nosabb is. Ahol más elakad, ő még boldogul. Itt is. SZK—4- es kombájnra szerelték fel a kukoricaadaptert. — Ezt nem bízom másra soha — mondja Gál. Korán kelt, még álom bujkál a sze­mében. Kerékpárral érkezik reggelenként a tanyaközpont­ba, s ott ül kombájnra. — Két hete kezdtük, azóta me­gyünk estig, míg látunk. — Gépállomáson kezdte Kisvárdán, de már a hatva­nas években is nálunk dolgo­zott bérmunkában — említi Harcsa Imre. — Haza hívtuk, s jól jártunk Jóskával. Ködfelhők között bujkál a nap. — Nehéz az idei ősz. Nyers még a kukorica, nem minde­nütt kombájnérétt. Külön ne­hezíti a munkánkat a domb, s itt a kukoricasort figyelni kell, mert csúszunk a parton, ha meg körbe járunk, s nem figyelünk, fele cső a táblán maradhat. Körkörösen kombájnol, kö­rül „udvarolja” a kukorica- táblát. — Az állandó moraj, gép­zúgás fárasztó. Néhány perc­nyi pihenő felüdít. — Gál Jó­zsef itt született. Ismeri az egész kékesei határt. Nincs egyetlen darab földje, ame­lyet gyerekember kora óta ne szántott-vetett vagy kom­bájnolt volna. Most 40 éves, s 62-től ül gépen, szerelő a műhelyben. — „Loptam” a szerelői szakmát. Erről nincs papírom. Nem vizsgáztam. De amilyen gépet láttam, mindet megér­tettem. Talán azért, mert sze­retem. Akkor örül az ember, amikor látja, mennyi emberi erőt tud megtakarítani. S mekkora öröm, amikor látja a sokasodó búzaszemeket, vagy kukoricacsöveket. Sok­szor egymás ellen verseng az ember, ki mennyit tud beta­karítani. Csak úgy. Olyan jó érzés tudni, hogy például egyedül magam takarítom be a kékesei határban a 110 hek­táron termelt kukoricát. Férfias munka Együtt hallgatjuk a kiváló traktoros-szerelő-kombájnos vallomását Harcsa Imrével. Az elnök büszke rá. — Megtörtént már, hogy nem éreztem olyan jól ma­gam. Inkább eltagadtam a fe­leségem előtt, s betegen is mentem. Hogy mi hajtott? Nem tudom megmagyarázni. Szükségem volt rá. Tudtam, rám vár a betakarítás, s men­nem kell. Állunk a dűlő végén. Szót­lanul ül a bakon Mihály bá­csi. Nem mozdul a csikók mellől. Jóska körbe mutat. Becsülik, tisztelik Gál Jós­kát faluszerte. Kinn a határ­beliek is, s a műhelyben is. Három éve kapta meg a Me­zőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést. Kemény, férfias munka az övé. Helytállást, kitartást igé­nyel. Különösen most, e kö­dös időben. „Kemény” a ke­reset is. Kombájnoláskor megkeresi a havi ötezret. Ha a műhelyben van, keveseb­bet. Három éve új házat épí­tett fürdőszobával. — Igaz, még nincs beren­dezve, de tavasszal már fel­szereljük. Elbúcsúzunk. Felzúg a gép, egy ideig figyeljük, aztán el­tűnik a ködben. Újra hintóra ülünk, s Mihály bácsi meg­bíztatja a két szép csikót. Irány a Csetéri dűlő. Kőhají- tásnyira van, ahol egyik ta­nítványa, az alig tizenhét esz­tendős Bartha Sanyi „bajló­dik” a cukorrépatáblában. Harcsa Imre magyarázza: — ő a legújabb generáció­hoz tartozik, ösztöndíjasunk volt három évig. Hajdúszo­boszlón tanulta a szakmát. Havonta 650 forintot fizetett érte a szövetkezetünk. Nem bántuk meg. Irány a másik dűlő! Ápolt, hosszú hajú, nyurga legény ugrik le a gépről. MTZ 50-es erőgéppel .vontat­ja a CB—1-es répakombájnt. — Ez az első répakombáj- nolásom — mondja. — Nem könnyű, de én szeretem a gé­peket. — Dicséri Gál Jóskát, a „mesterét”, akitől sokat ta­nult. — Itt töltöttem a két év gyakorlati időmet. Akkor ta­■» nított kombájnolni Jóska bá­csi. Előfordult valamelyik reggel, hogy elromlott az MTZ világítása. Ilyenkor mit csináljon az ember? Irány a másik dűlő. Tudta is, hallotta is a gép zúgásáról, hol dolgozik Gál József. És az „öreg” szaki jött, segített, megjavította a világítást, és Sanyi dolgozhatott tovább. — Itt nem lehet várni, min­den perc drága. Kinn a ha­tárban magára van hagyatva az ember. És ilyenkor érzi, mit is jelent a segítség. Itt meg különösen meg kell küz­deni embernek, gépnek a dombokkal. Sokszor előfor­dul, két gép húz egy ekét. hogy felkapaszkodjon a dombra — magyarázza. Küzdenek minden nehéz­séggel. — Itt születtünk, innen élünk — vallja Bartha Sán­dor. És talán az is széppé te­szi a mi munkánkat, hogy sokkal nehezebb itt a kenyé­rért megdolgozni, mint má­sutt. Bizonyítani sokszor Sanyi tagja a KISZ-nek, társadalmi munkát is végez. Faggatom, mit csinál szabad idejében. Mosolyogva vála­szolja. — Tanulok. Nyíregyházára járok a mezőgazdasági szak- középiskolába. Érettségizni szeretnék. Utána technikusi minősítést szerezni. S talán még feljebb... Úgy, mint ahogy néhány perc múlva nekirugaszkodik a gép és embere a homok­hegynek Kékesén, s leküzdi az akadályt. Sokszor kell még bizonyítania Gál Józsefnek, Bartha Sándornak, mert mint Harcsa Imre mondja, a két és fél ezer holdas határuk­nak kétharmada ilyen erőt- őrlő terület. Farkas Kálmán kérnek, meg az unokáknak sült fagylaltot — mondja Im­re bácsi. — Régen úgy volt, hogy külön kellett főzni az uraságnak, s külön a sze­mélyzetnek. Nagy vendégsé­gek voltak itt. Emlékszem egyszer a papi báró járt a hercegéknél. Ha tehettem, mindig lecsíptem valami fi­nom falatot a hajtóknak, ko­csisoknak, gépkocsivezetők­nek. Ekkor is az előételből megkínáltam a gépkocsiveze­tőt. Beárult a hercegnél a házvezetőnő, aki észrevette. Másnap reggel leszidott a herceg, hogy merészeltem ilyet tenni, hogy az uraság ételéből adtam a „szolgá­nak”? Nekem jött. f^atkó Imre, és felesége IC hét gyermeket nevelt fel. Négy lányt, három fiút. Sanyi fiáéknál, a tsz gépkocsivezetőjénél volt se­gíteni a házikertből almát szedni. — Jól élnek, szép lakásban laknak. A többiek is. Régen még a kastély udvarába sem tehették volna be a lábukat. Ha összejön a család, most nekik főzök, ami kedvükre való. Éppen tegnap mondta a fiam, főzzek már egy kis bográcsgulyást. Most a gyerekei, unokái di­csérik, a herceg egykori sza­kácsának főztjét. F. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom