Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-03 / 260. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. november 3. KOMMENTÁR Madrid és a folyamatosság Spanyolországról több vonatkozásban is sok szó esik mostanában. Bizonyos nyugati sajtókörökben a jelek szerint összehangolt kampány folyik annak elhiteiésé- re, milyen óriási mértékben különbözik a Franco utáni Hispánia a „generalisszimus” időszakának Spanyolországától. Senki nem vonja kétségbe, hogy bizonyos különbség van A történelem egyszerűen nem tűri el a végtelen egy helyben topogást. Mind több jel mutat azonban arra, hogy a kontinens területileg egyik legnagyobb országában szomorú mértékben van jelen egyfajta, rendkívül káros folyamatosság. Ezúttal csak e megállapítás két legfrissebb bizonyítékára vetünk egy pillantást. A folyamatosság talán leglátványosabb jelére a fővárosban került sor: Madridban rohamrendőrök rontottak rá az immár egy hete jogaikért és jobb életkörülményeikért sztrájkoló buszsofőrökre és egyszerűen szétzavarták tüntető gyűlésüket. Talán nem kell különösebben hangsúlyoznunk, hogy a Franco-korszak elit erőszakszervének, a rohamrendőrségnek puszta látványa is maga a rosszemlékű folyamatosság. Nem kevésbé az az akció mögött meghúzódó politikai döntés, amely egy bonyolult gazdasági-po- litikai-társadalmi problémaszövevényt, ezúttal a buszsofőrök* helyzetét, úgy akarja „megoldani” mint Nagy Sándor azt a sokat emlegetett gordiusi csomót: karddal... A folyamatosság másik friss jele talán kevésbé látványos. de egyáltalán nem veszélytelenebb. Arról van szó, hogy a Franco alatt liberálisnak minősített volt tájékoztatási miniszter, Fraga Iribarne, aki belügyminiszter lett a király első kabinetjében. új koalíciót próbál ösz- szehozni. amely „Spanyolország egységére” hivatkozva — a szélsőjobbtól a centrumig terjed. Ez a formáció nemcsak a kommunistákat hagyja ki, hanem a szocialistákat és más baloldali csoportosulásokat is. Hiába volt Iribarne Franco alatt viszonylag pozitív személyiség, jelenlegi kísérletét ez csak veszélyesebbé teszi: személye tízezreket téveszthet meg. Célja alig leplezetten az, hogy mire eljön a parlamenti választások ideje, az új „jobbközép” blokk eltorlaszolja most már nemcsak a kommunisták, hanem az egész baloldal útját. Minden ilyen kísérlet csak robbanáshoz vezethet — akár rohamrendőrökkel, akár politikai manőverekkel próbálják azt megvalósítani. A libanoni tűzszünet állandósítása Libanonban a hét elején messzemenően tiszteletben tartották a 12 nappal ezelőtt meghirdetett tűzszünetet — jelentette az ADN. Szórványos lövöldözéseket csak Bejrutból és a főváros környékéről jelentettek. A L’Orient-le Jour hétfőn arról adott hírt, hogy Eliasz Szárkisz elnök a helyzet általános rendezéséről tervet dolgozott ki. Ennek végrehajtása az arabközi biztonsági erők Libanonba érkezésekor kezdődik. Az AFP szerint „a kairói arab csúcs döntéseinek érvényesítését célzó általános akciótervről” van szó. E terv első lépésként előirányozza az összes fegyveres .cselekmények beszüntetését, a fegyveres erők visszavonását, a barikádok lebontását, a legfontosabb közlekedést útvonalak újbóli megnyitását, valamiint biztonsági erők állomásozlatását az összecsapások eddigi „forró pontjain". Az An-Nahar című befolyásos beiruti napilap azt írta, Szárkisz elnök elhatározott szándéka, hogy az arabközi biztonsági csapatok segítségével minden áron érvényt szerez a fegyvernyugvásnak, a rijadi és a kairói csúcstalálkozó határozatainak. Szárkisznak átnyújtotta Hafez Asszad Szíriái államfő és Husszein jordániai király üzenetét. A konzervatív keresztény erők vezetőinek pedig — az AFP értesülése szerint — „biztosítékokat adott az arabközi elrettentő erő felfejlesztésére” vonatkozólag. Állítólag háromszakaszos időrendi tervet terjesz: tett eléjük. Ennek értelmében a „zöld sisakosok” Libanonba érkezve először a „forró pontokon” foglalják el állásaikat. A második szakaszban gondoskodnak a nagy közutak, így* a Beirut és Damaszkusz közötti országút újbóli megnyitásáról. A harmadik szakaszban ellenőrzik a palesztin fegyveresek táboraikba való visszatérését. Egyelőre nem ismeretes — állapítja meg a francia hír- ügynökség — hogy a Zaid Rifai által a libanoni konzervatív vezetők elé terjesztett időrendi terv megfelel-e majd a libanoni haladó erőknek és a velük szövetséges palesztinaiaknak. A baloldali tábor ugyanis mind ez ideig azt követelte, hogy a „zöld sisakosok” egyidejűleg és kölcsönösségi alapon fejlődjenek fel a szemben álló felek ellenőrizte mindkét övezetben. TELEX... BELGRAD Amerikai stílusú banditatámadás zajlott le kedden reggel Belgrádban. Két felfegyverzett bűnöző a főváros központjában behatolt egy bankba és 800 ezer dinárt elrabolva megpróbált elmenekülni. A belügyi szerveknek az egyik bűnözőt néhány perccel a bűncselekmény elkövetése után sikerült elfogniuk, a másik a pénzzel együtt megpróbált gépkocsin megszökni. A rendőrség azonban gyorsan nyomára akadt és a bandita, miután bizönyossá vált számára, hogy nem tud egérutat nyerni, öngyilkos lett. BELGRAD Iraki katonai delegáció érkezett hétfőn hivatalos látogatásra Jugoszláviába. A küldöttséget Hamid Sábán, a légierő dandártábornoka vezeti. LONDON Napóleon kardja, pisztolyai és karabélya kerül árverezésre december 14-én Londonban. A francia császár fegyvergyűjteményét egy angol lord vásárolta meg 1833- ban. Az értékes fegyverek várhatólag 40 ezer font sterlingért kelnek majd el. OSLO A norvég fővárosban véget ért a Norvég Kommunista Párt kétnapos szakszervezeti konferenciája. A tanácskozás középpontjában az ország gazdaságpolitikájának megváltoztatásáért folyó harc kérdései álltak. BUJUMBURA A kelet-afrikai Burundi Köztársaságban hétfőn a hadsereg megbuktatta Michel Micombero elnököt és átvette a hatalmat — jelentették be közleményben az új katonai vezetők. A kis ország egész területére érvényes kijárási tilalmat rendeltek el este 6 órától hajnali 5-ig. A helyi rádió jelentése szerint a hatalomátvétel vértelen volt és az országban az élet a megszokott módon zajlik. DELHI Delhiben ítéletet hoztak az Ananda Marg (fasiszta jellegű csoportosulás) terroristáinak ügyében, akik 1975 márciusában merényletet követtek el A. N. Raj, az Indiai Legfelső Biróság elnöke ellen. A vádlottak közül kettőt 17 évi, a többieket 2—10 évig terjedő szabadságvesztésre ítélték. Az Ananda Marg szervezet egészen betiltásáig az egyéni terror módszerét alkalmazva, kormányellenes tevékenységet folytatott. Alapos az a gyanú is, hogy tavaly januárban ők gyilkolták meg L. N. Misra indiai vasútügyi minisztert. WASHINGTONI LEVÉL Miért nem tortával? A z amerikai elnökválasztási kampány tanulságos és szórakoz- • tató volt. Az egyik tanulság, hogy ilyen óriási költséggel, ilyen alacsony színvonalú politikai karnevált rendezni még egy ilyen gazdag országban sem ésszerű. Mindemellett — a szemlélődő számára — szórakoztató is volt a barátságosnak és komolynak nem mondható csetepaté egyes részei a két elnökjelölt között. Különösen a kampány vége felé sokasodtak a szórakoztató históriák, mikor a tévénézők már kívülről tudták a két elnökjelölt programját, mikor már nem volt új mondanivaló és a távlati politikai tervek ismertetése helyett egymás szennyesét kezdték teregetni. Ezek közül említünk még néhány olyat, amit az ilyen jellegű választási kampányhoz szerencsére nem szokott európai „választási gyomor” is elvisel. Ismeretes, hogy a Water- gafe-botrány után törvényt hoztak a választási kampánypénzek gyűjtéséről, adományozásáról, s az új rend szerint a választási költségek egy részét most központi alapból kapják a jelöltek. De nem mindegyik. Csak az uralkodásban egymást váltogató köztársaság és demokrata párt jelöltjei javára van nyitva az adófizetők pénzét tartalmazó központi kassza. A harmadik pártok jelöltjei, mint például a függetlenek nevében fellépő McCarthy, vagy a kommunista Gus Hall egy centet se kapott. Ford és Carter, miután közös kasszából és egyformán részesedett, kénytelen volt — egymás szennyesében turkálva — a régi pénzügyeket előrángatni, hogy besározhassa a szavazók előtt a másik „fényes választási képet”. így tudta meg az ország Fordtól és a neki dolgozó kampánybizottságtól, hogy Carter ge- orgiai kormányzó korábban mennyi pénzt, ingyenes utazást és üdülési lehetőséget kapott nagyvállalatoktól. De, hogy „visszalőve” bebizonyítsa, hogy Ford se „tiszta kezű”, Carter kiteregette, hogyan élt Ford képviselő korában családjával együtt hét 5 dollárból. Ezzel mintegy bizonyította, hogy Ford költségének lényegében 100 százalékát ugyancsak a nagyvállalatok fizették. Aztán Ford matematikai tudásban jeleskedve kimutatta, hogy Carter a 90 perces vita során tizenötször hazudott, torzított el tényeket, vagyis hat percenként egyszer. Carter emberei viszonzásként igyekeztek „Wa- tergate-színre” festeni For- dot, azt állítva, hogy Ford képviselő korában részt vett a Nixon lemondásához vezető Watergate-botrány el- tussolására szervezett kísérletekben. Erősítésként bekapcsolódtak a „játékba” az alel- nökjelöltek is. Ford al- elnökjelöltje, Dole szenátor szarkasztikus, nyomdafestéket nem minden esetben elbíró megjegyzésekkel gúnyolódott Carter alelnökjelöltjének, Mondale szenátornak politikai múltján, aki — nem lévén rest — visszavágva közölte, Dole nem komoly politikus, hanem bohóc és bohócra nincs szükség a Fehér Házban. (Az Egyesült Államok átugrotta a fejlődés klasszikus feuda- lista korszakát, így az uralkodásban az udvari bohócok által színesített korszakát is.) S ezek az épületes „viták” mind a tévé- képernyőn is, a nagy- közönség előtt zajlottak. Tényleg erős választási gyomor kell megemésztésükhöz. De serkenti-e a szavazók kedvét a választáson való részvételre? Aligha. Az amerikai közvélemény kezd ezen a korszakon túlhaladni, aminek egyelőre csömörével ad kifejezést. Nyilván ezzel és a két pártból való kiábrándulás elmélyülésével függ össze az a példa nélkül álló közömbösség, amellyel az amerikai szavazók tízmilliói fogadták a kampányt és a választást. Bizonyára jobban örültek volna a tévénézők, ha — a régi amerikai filmek nevetést ingerlő trükkjeivel — tortát dobáltak volna egymás arcába. Édesebb és olcsóbb is lett volna a kampány. New York, 1976. október. OCouaes A Biztonsági Tanács előtt a megszállt arab területek sorsa Az ENSZ Biztonsági Tanácsa közép-európai idő szerint hétfő este Egyiptom javaslatára az Izrael által megszállt arab területeken kialakult helyzetet vitatta meg. A felszólalók sorát Jorge E. lllueca panamai ENSZ- nagykövet, a Biztonsági Tanács soros, november havi elnöke nyitotta meg. Az arab országok és a Palesztina* Felszabadítási Szervezet képviselői felszólalásukban rámutattak, hogy az izraeli megszálló hatóságok megpróbálják megtörni a szabadságért és a nemzeti függetlenségért küzdő Palesztinái nép törhetetlen akaratát, s ennek érdekében arabok ezreinek lemészárlásához, letartóztatásához és üldözéséhez folyamodnak. Zehdi Terazi, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet állandó ENSZrmegfigyelője határozottan elítélte az izraeli . megszálló hatóságoknak a békés arab lakosság és a pa- lesztinaiak ellen alkalmazott önkényét. Hasem Nuseibi, Jordánia állandó ENSZ-képviselője azzal a felhívással fordult a tagállamokhoz, hogy nyújtsanak segítséget az izraeli megtorlások áldozatainak. Abdel Magid, az Egyiptomi Arab Köztársaság képviselője a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető irányvonalnak minősítette az izraeli politikát. Muffak al-Allaf, Szíria állandó ENSZ-képviselője kiemelte, hogy a Biztonsági Tanács kötelessége véget vetni az arab területek izraeli katonai megszállásának. A Biztonsági Tanács legutóbb az Izrael által megszállt arab területek kérdését ez év májusában vitatta meg. Akkor az Egyesült Államok kilátásba helyezett vétója meghiúsította az izraeli agresszió határozattal történő elítélését. A Biztonsági Tanács csütörtökön folytatja munkáját. Szeberényi Lehel iA fém REGÉNY 65. — Örült... — nyögött Zsabka. és vigyorgott, és letörölte a vért. S Ferót nem ingerelte már a vigyor. Rádöbbent, hogy takaró, A gyávaságé. — Szeretném magam szem. beköpni — mondta utálkoz- va, — amiért féltem tőled, És köpött. És megtörölte nadrágjában a kezét. — Most mondd meg az igazat! Zsabka Janó felhagyott a vigyorral. — Bizony isten semmit se tudok... Rosszul voltam és eljöttem. Kérdezzétek meg az öreg Holubot. Legjobban azon csodálkoztak, hogy úgy tett, mintha semmi se történt volna köztük. Igaz, bejött az anyja. Némi suttogó tanakodás után (az ajtó előtt) bekopogtak Buda tanítóhoz. Buda tanító megrögzött legényember volt, s ezt lakása is tükrözte. A szüleitől maradt öreg bútorok közt lakott. Csupa kopottság vette körül, sehol egy textil, egy váza, s a csupasz padlón csaknem gyűrűbe göndörödött a por. És por a könyvespolcon, mely háta mögött ma- gaslott, és roskadozott a sok könyv alatt. Ámbár ez csak a fiúk szemében tűnt, minthogy ez volt az egyetlen házi könyvtár, amit láttak. S öreg bútorokat se igen lehetett már látni benn a lakásban, csak a padláson. Buda tanítót azonban megszokták különcnek. Most se volt az asztalán semmi, egy árva terítő. Üres pohár állott csak előtte, abba meredt. S a szék lábánál de- mizson. A fiúk, ahogy meglátták háta mögött a sok összevisz- sza könyvet, előtte meg a poharat, magukban ezt gondolták: „Hátat fordított a könyvnek, s a pohárhoz pártolt.” A fiúk megálltak az asztal előtt, s Buda tanító felemelte üveges teikntetét a pohárból. Akárcsak valami súlyt. S tartotta, tartotta rajtuk. Nehezen, csaknem elejtve. Feró szava zörgött, mint a papír: — Még nem jött meg... Voltunk Zsabkánál is, nem tud semmit. Buda tanító nem szólt rá, lenyúlt a demizsonért. A csendben csak a csobogás hallatszott. Zöldesbarna, zavaros-sűrű nedűvel telt meg a pohár. Árnyak gomolyogtak Buda tanító fejében, az ősök árnyai. Félt, és nem tudta, mit higgyen. A mindenféle beszédeknek, öreg hiteknek, úgy tűnt, alapja van. A polc a könyvek alatt megreccsent, és Buda tanító összerezzent. S mindjárt ijedten a pohárhoz nyúlt. Magától ijedten: az ember hogy el tudja veszíteni magát gyöngeségében. — Jelenteni kellene — nyögte nehéz, zsibbadt nyelvvel. S tudta, hogy nincs ereje jelenteni. Két tenyerébe fogta arcát. A torka összeszorult. Rettenetes... Érezte, hogy felelősségre vonnák. Aztán megint, magával birkózva: — Értesíteni kellene... a rendőrséget. Hallgattak. Senki se tudott ebben okos lenni. — Várjuk meg a reggelt — vélte Hornyák Marci —, s ha akkor se kerülne elő... A többi is helyeslőén bólogatott. S nem tudtak volna felelni rá, miért vonakodtak beavatni a rendőrséget. Talán a szégyen miatt (hiszen amire a felejtés fátylát” szerették volna borítani : hitványságukra a dologban. egy nyomozás az első percben premier plánba hozná.) De az js lehet, egy félelem évszázados beidegződése tartotta őket vissza. (A rendőrség csak nagyobb bajt hoz; jön és megy — s ők itt maradnak védtelen bosszúval szemben.) Buda tanító letette a po- harat. Szája kék volt. Hideg rázta. És szemében az iménti bárgyuság helyén gyermekded kétségbeesés pislogott. Szánni való volt nézni ezt a lélekben összeroppant embert. Kit annyi csodálat és tisztelet övezett a faluban. Kire gyermekségükből felnéztek, az egyedülire, aki e porból valaha is kiemelkedett, a falu fölé, és magasabbra jutott (műveltségben) mint mindenki más. aki itt született, s a homlokán tiszta és szép tágasságát nordia a messzi tájakat belátó értelemnek. Ez az ember romjaiban ült előttük, és azt mondta: — Ti sohase találkoztatok vele? — Kivel tanító úr? — A rémmel... A fiúk nagyot nyeltek. — Nem, nem találkoztunk. S megrendültén, szánakozva nézték őt. Különösen Kosznovszki Feró. Kinek már nem voltak olyan bib- liás ismeretei, mint az idősebbeknek. De most felderengett felületes emlékezeté, ben Mózes. Mózes, ki az ígéret földjéig vezette zsidó népét, de ő már nem léphetett oda be. (Folytatjuk)
