Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-26 / 280. szám

1976. november 26. KELET-MAGYARORSZÁG 3 UTÁNPÓTLÁS ZÁHONYNAK Diákok a daruk alatt Kincsünk: A LEGUTÓBBI MÁSFÉL ÉVTIZEDBEN évente 17 ezer hektárral csökkent az országban a termőföld terü­lete. Ez elsősorban az ipar- telepítés, az útépítés, a vá­rosfejlesztés következmé­nye. Ugyancsak csökkenti a termőföldet az is, ha új ma­jorokat, állattenyésztési te­lepeket létesítnek, gázveze­téket, olajvezetéket építe­nek. Törvény írja elő ugyan, hogy a legnagyobb körültekintéssel telepítsék az új üzemeket, s ne a leg­jobb termőföldeket vegyék igénybe erre a célra, de még mindig előfordul, hogy nem tartják be a törvény előírásait. Emiatt aztán szükségtelenül is csökken az a termőterület, amelyen elő kell állítani a belső ellá­tás és az export növekvő igé­nyeinek kielégítéséhez nél­külözhetetlen mezőgazdasá­gi termékeket, élelmiszere­ket. Nem szorul bizonyításra, mennyire fontos végre meg­nyugtatóan rendezni a par­lagföldek sorsát és olyan szabályozókat és ösztönző­ket kialakítani, amelyek elejét veszik a parlagföldek keletkezésének. Azt, hogy az idén mennyi föld ma­radt műveletlen, csak a mostani, ebben az évben már másodszor történő, ha­társzemlék után lehet pon­tosan megtudni. De hogy a tavalyi csaknem 50 ezer hektár parlagföld nem csökkent lényegesen, azt a szakemberek és a nyitott szemmel járók jól tudják. Lehangoló látványt nyúj­tott ebben az évben is na­gyon sok szántó, szőlő és gyümölcsös. Felverte a gaz, nem adott termést, mert nem volt aki megművelje. Ismert, hogy a csaknem fél­százezer hektár terület nem egy helyen, nem egy darab­ban található. Kialakulásá­nak indokai is igen eltérő­ek. Ennek a területnek mintegy fele a mezőgazda- sági nagyüzemek, a másik fele pedig az állampolgá­rok tulajdonában, haszná­latában van. Mindezen fe­lül sok szükségtelen dűlőút elhagyott tanyahely, a bel­területeken, de még az üdülőövezetekben is elha­nyagolt kertiföld van. MI AZ OKA ANNAK, hogy nem művelik meg ezeket a földeket? Termé­szetesen az objektív okoka meghatározók. Hiszen a megműveletlen földek leg­nagyobb része olyan tája­kon található, ahol elsősor­ban a rossz domborzati és talajviszonyok miatt, vagy pedig gyakori ár- és bel­vízkárok következtében alakult ki ez a helyzet. Sze­repe van benne annak is, hogy kisebb-nagyobb terü­letek távol esnek a nagy­üzemi központtól s a gaz­daság ezért nem műveli meg ezeket a szétszórt, rendszerint gyenge talajú táblákat. Vannak azonban összefüggő, nagy területek is egy-egy gazdaságban, amelyek már évek óta nem adnak termést, mégpedig a termőföld azért, mert az elérhető ho­zamok nem térülnek meg, tehát ha megművelnék eze­ket a földeket, akkor növe­kednének a költségek. A parlagon hagyott föld fele azonban egyéni tulaj­donban van. Különösen sú­lyos a gond, ahol a gyenge talajokon gazdálkodó em­berek megöregedtek, kép­telenek már arra, hogy megmunkálják a földet. Jellemző példa, hogy Sza- bolcs-Szatmárban a szak­szövetkezeti tagoknak csak­nem a fele már 60 éven fe­lüli, 20 százaléka nyugdí­jas és járadékos és 15 szá­zaléka munkaképtelen. Na­gyon sok idős parasztem­ber és munkásember tulaj­donában van még pár száz négyszögöl föld, szőlő, gyü­mölcsös és bizony ha ezek az öregemberek meghalnak, az örökösök már nem vál­lalkoznak ezeknek a terü­leteknek a megművelésére, így is szaporodik a parla­gon hagyott földek terüle­te. NEMCSAK AZ OKOZ KÁRT, hogy ezek a földek nem teremnek, hanem az is, hogy a parlagföldeken nem védekeznek a kártevők el­len, s így a szomszédos föl­dek sincsenek biztonság­ban. Mit lehetne tenni? Most a határszemlék során a minisztérium előírta: a mezőgazdasági üzemek ese­tében el kell érni, hogy ter­mőföldjeiket maradéktala­nul hasznosítsák. Indokolt esetben földhasználati ter­vet kell készíteni, s ezek­ben a tervekben részletesen ki kell dolgozni az ésszerű művelési ágváltozások, te­rületcserék, esetleg melio­rációk ütemét, anyagi és műszaki feltételeit, költség- fedezetét. A nagyüzemek tehát állami segítséget is kapnak ezeknek a földek­nek a hasznosításához, meg­javításához. A jogszabályok előírják azt is, hogy a tanácsi keze­lésben iévő megművelet­len állami földeket lehető­leg a mezőgazdasági nagy­üzemek használatába, a szükséges feltételek hiánya esetén pedig magánszemé­lyeknek, tartós használatra bérbe kell adni. A magán- tulajdonú földek esetében — ha azokat a tavaszi ha­társzemlét követő felszólí­tás ellenére sem művelték meg —, el kell rendelni az állami tulajdonba vételét. Meglehetősen szigorú intéz­kedések várhatók tehát a jövőben azért, hogy min­den alkalmas föld haszno­sítva legyen. MOST IDEJÉBEN MUN­KÁHOZ LÁTTAK az ille­tékesek. Az őszi határ­szemlék után ugyanis van idő tavaszig eldönteni azt, hogyan hasznosítsák a jö­vőben a parlagon hagyott földeket. Ezzel elérhető, hogv a következő eszten­dőkben nagyobb gondos­sággal gazdálkodjék min­denki pótolhatatlan kin­csünkkel: a termőfölddel. Panorámabusz gördült végig a sínek között. Megállt a vágánysorokat átívelő hatalmas daruk alatt, gyerekcsapat özönlött ki belőle. Nyakukat meresztve bámulták az óriási vasszerkezeteket a fiúk-lányok, hallgatták a magyarázatot azok munkájáról. Pályaválasztási bemutató­ra érkeztek a záhonyi átra­kókörzet eperjeskei darus pá­lyaudvarára a záhonyi álta­lános iskola nyolcadikosai. ■ ■ Üzemlátogatás — Már évek óta kapcso­latban állunk a záhonyi ál­talános iskolával az „Egy üzem — egy iskola” mozga­lom keretében — mondta magyarázólag Földvári La­jos, a gépesített rakodási fő­nökség szakszervezeti bizott­ságának titkára, aki maga is elkísérte a hatvannyolc is­kolást a november 23-án tartott körútra. — Idén elő­ször szerveztünk a végzős diákok számára üzemlátoga­tást. Azt szeretnénk, ha mi­nél több gyerek választana olyan szakmát, amelyekkel itt találkoznak. A gyerekek kilencven szá­zaléka vasutascsaládból szár­mazik — nem egészen isme­retlen hát számukra az átra­kókörzet munkája. Mégis nagy élményt jelentett mind- annyiuknak ez a háromórás kirándulás — a vasérccsúsz­da, a daruk, a karbantartó­műhely, az irodák, az irá­nyítóközpont. Sebesen pörgött az eszter­gakés, göndörödtek a forgá­csok. Egy kislány sietve le­Áz első hó E leinte csalóka játék volt az egész. Az üzem főépületének ab­lakára valami két pici fehér lepke telepedett. Ha jól oda­néztél, akkor is csak pár pil­lanatig láthattad, mert rövid gondolkozás után megunták és eltűntek. A kisváros szé­lén attól még ugyanolyan alumíniumszürke maradt az ég, a kocsifeljáró és a kapu, mint azelőtt. De nem nézett oda senki. Bent a frissen felállított rajzasztalok mellett a terv­osztály lányai a gyár első évének tervteljesítési adata­in dolgoztak görnyedve. Pedig a kis lepkék soka­sodni kezdtek. Ez a sok kis fehér lebegő valami már ér- keztében egymáshoz tapadt, párnácskáik már kerekíteni hajolt, zsebre dugott egy jég­csap formájút, odasúgva szomszédjának: „ilyen jég­csap szokott lenni a kará­csonyfán is...” Egy nyurga fiú feszült figyelemmel kí­sérte a fiatal szakmunkás mozdulatait, mintha maga is dolgozna a boszorkányosán bonyolult gépen. Amikor formálódik a vasdarab — Én is esztergályos aka­rok lenni — jelentette ki az­tán határozottan Szabó Im­re. — Igaz, a szüleim azt szeretnék, ha középiskolába jelentkeznék, de... nekem nagyon tetszik ez a munka. Olyan szép látvány, amikor kiformálja a kés azt a vas­darabot! Kifelé {nenet egy másik nyolcadikos fiú oldalba bök­te Imrét: — Ez a gyalu! — mutatta a rendületlenül fémet faló masinát. Arnóth Tibor is esztergályosnak készül. Az osztályfőnökök terelget­ték a gyerekeket a tmk-mű- hely zajában, figyelve mind­egyiket, nehogy kíváncsisá­guk rossz helyre vigye őket. Medve Istvánná a 8. b. osz­tályfőnöke megállította cso­portját: a brigádok faliúj­kezdték fehéren az ablak szögleteit. Csipkét szegtek a főműhely komor körvona­laira. Még az új kazánház alapjai mellett is, a jelzőka­ró, nézd csak, mint egy ka­rácsonyfa! Ilonka, a csoportvezető már éppen meg akarta gyúj­tani a villanyokat, amikor arra figyelt fel, hogy világo­sabb van, mint pár perce még. Kinézett és elsikkan- totta magát: — Itt a hó! A tervlányok felkapták a fejüket. Hát ennek a szigorú kisfönöknek is van szíve? Eddig csak a munkát köve­telte, kifogástalanul. Most meg a havat is meg tudja látni? Futottak az ablakhoz. A munkateremben bugyboré­kolni kezdett az ünnepi nyugtalanság. Ilonka titok­ban megnézte az óráját, mi­kor lehet hazamenni. Az idő becsapta, dél is alig múlt még. Ezt egyébként az udvaron is észre lehetett venni, mert a műhelyek felé már topo­gott a délutáni műszak le­génysége. Jobbára fiúk, ezeket is felforralta a hóesés. Tánclépésbe kezdtek, amikor meghallották a zenét az öreg portás fülkéjéből. Az egyik úgy megrázta a szerszám­üzem vaskorlátját, hogy a Ságjára hívta fel a figyelmet, megmagyarázva gyerekeinek, milyen sokat jelent a szem­nek egy olajos, poros munka­helyen az ízléses faliújság... Dienes Zoltánná, az „a” osztály vezetője két-három diákjától érdeklődött: mi is tetszett nekik leginkább. „A következő osztályfőnöki órán élménybeszámolót írunk, gyerekek!” A műhely után a rakodás­gépesítési csoport tervezői­hez kopogtattak be — itt a lányoknak is kínálkozik mű­szaki rajzolói, tervezői mun­ka. Az ott dolgozók elmond­ták, mivel foglalkoznak, ho­gyan készültek pályájukra. A hosszú, de érdekes séta a nagyteremben fejeződött be, ahol nemcsak megpihen­tek a látnivalóktól eltelt di­ákok, hanem meglepetés is várta őket. Vidám, szőke fiú üdvözölte a nyolcadikosokat, csaknem mindannyiuk isme­rőse. Egyik osztálytársuk bátyja, másodéves szakmun­kástanuló. Beszámolt arról, hogyan választotta a villany- szerelő szakmát, mit tanul, milyen munkát végez... Jó ötlet volt — méltó be­fejezése egy bizonyára haszonnal záruló üzemláto­gatásnak. Mert ha csak né­hány nyolcadikos kapott kedvet valamely szakmához (vagy erősödött meg elhatá­rozásában) a látottak alap­ján, máris megérte. masszív szerkezet belenyö­gött. Társa egy otthagyott pájszert talált, felkapta, odébb hömbörítette, hogy csak úgy kongott. Kenyeres Jancsi, aki utolsónak balla­gott be a kapun utánuk, bár nyugodtan lépkedett, úgy érezte, bukfencezni kellene. Persze, azt nyomban belátta, hogy egy kitüntetéssel vég­zett technikus, aki most vé­gezte el a művezetői tanfo­lyamot, ilyet nem csinálhat. De akkor mit? És akkor vette észre Ilon­ka fehéren világító arcát az iroda ablakkeretében. Hamis- kás arcocska, de most na­gyon elmélyülten nézi az óráját. Jancsi bekopogtatott az ablakon: — Gyere csak ki egy ki­csit! Ilonka felnézett, de nem értette. A fiúnak kézzel-láb- bal integetve kellett megis­mételni a hívást. A lány vég­re egy kis piros sálat kerí­tett a nyakába és már jött is. A fiú azonban hátat fordított a lépcsőnek és pár lépést tett a műhely felé. — Nem akartál valamit? — kiáltott utána a lány. És lelépett a lépcsőről, egy-két tétova lépést tett utána. Jancsi hirtelen megfordult és elkiáltotta magát: Áltakarékosság A nagycserkeszi és a nyírteleki termelő- szövetkezeteken kí­vül nem sok gazdaság ne­vét lehetne említeni akkor, amikor a műtrágya-felhasz­nálás és -tárolás szép pél­dájáról beszélünk. A gon­datlanság árulkodó nyo­mai a földterületeken tá- rolatlanul otthagyott mű- trágyákupacok. Ha a drá­ga tárházak építésére nem is gondolhatnak, de leg­alább prizmába raknák és fóliával letakarnák az idő­járás viszontagságainak ki­tett értékes anyagot, ami egy év során a szabad ég alatt legalább 20 százalékot veszít hatóanyagából. Nem lenne kidobott pénz a 3-4 évenként talajvizsgálaton alapuló műtrágyaigény fel­mérése sem. A vizsgálato­kat a szabolcs-szatmári ter­melőszövetkezetek fele sem végezteti el. Áltakarékos­ság, ha ilyenkor a pénzre hivatkoznak és az idei me­gyei műtrágya-felhasználás a tervezettnél kisebb mér­tékét csak anyagi okokkal magyarázzák. Tenni is kell azért, hogy a mezőgazdaság a növekvő energiaigényét a lehető leg­hatékonyabban használja fel. Hiányos nyilvántartás miatt a gépparkból nem tudják a megengedettnél többet fogyasztókat kiszűr­ni, így a hiányokat az év végén már csak tonnákban mérhetik. A tervszerűtlen energiagazdálkodásról ta­núskodik az is, hogy kevés munkát adnak a TESZÖV mellett működő energiagaz­dálkodási csoportnak. Ezért határozták el, hogy a jövő évben ikét alkalommal di­agnosztikai vizsgálatokat és üzemanyag-beméréseket vé-‘ geznek. A termelőszövetkezetek vagyona tovább növelhető az erőgépek teljes leterhe­lésével és számos egyéb szervezési intézkedés beve­zetésével. Sokat takaríthat­nak meg azzal is, ha lehe­tőségeiket reálisan felmérik és nem vásárolnak nagy teljesítményű berendezése­ket az ötven hektáron alu­li területek megművelésé­hez. Szólhatnánk még a nap­raforgónál a szemvesztesé­gek csökkentéséről, a cukor­répa gondosabb fejezéséről, a kukoricaszár, a cukorré­palevél és -fej, a kukorica- csutka, a szalma hasznosí­tásáról és a takarmánynö­vények jobb felhasználásá­ról. A sor nem teljes, de az biztos, csak a takarékosko­dó termelőszövetkezetek­ben lesz több a bevétel és a tagság jövedelme. — Na, most aztán rajta, fiúk! Ilonka rémülten látta, hogy minden sarok mögül, min­den ládarakás fedezékéből nevető fiúarcok bukkannak elő és a kezek hógolyót gyúrnak. Bekerítették, már a lépcsőn is mögéje kerültek. A lány az ablak felé intett: — Segítség, lányok! — Jövünk — visongta az egész iroda és már Ömlőitek is kifelé a sárga és lila pu­lóverek, szőke kiskontyok és barna fürtök. Egyenesen be­le a vesztükbe. I lonkát már elérte az első lövedék, épp a nyakán. Ha ez a hógolyó csak egy másodpercet késik, a lány bemenekül az újító­iroda ajtaján. De most már nem hátrált, szembefordult támadóival. A lányok is, mind. Nevetve, hajlongálVa gyúrták, hajították ők is a puha golyókat. Állt a hócsa­ta összes szabályos cseleivel és szabálytalan furfangjai- val. A fiú gyöngéden megiga­zította a lány sálját és csak annyit mondott, kicsit reked­tes hangon: — Megfázol. Jancsi elmerülve .nézett utána. Aztán fütyörészve in­dult a műhelye felé. G. N. Z. A Csepel Szerszámgépgyár nyírbátori gyáregységében új ter­mékként gyártják a szerszámgépek alkatrészeit. Tószegi Zol­tán óriás portálmarón speciális fúrógép billenőasztalának megmunkálásán dolgozik. (Hammel József felvételei) Balogh Júlia T. Gy.l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom