Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-26 / 280. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. november 26. Elutazott az amerikai kereskedelmi miniszter Elliot L. Richardson ame­rikai kereskedelmi miniszter és kísérete csütörtökön a Magyar Kereskedelmi Kama­rába látogatott, s megbeszé­lésen vett részt a Magyar Nemzeti Bank, valamint a két ország közötti gazdasági kap­csolatokban különösen érde­kelt külkereskedelmi és ipar- vállalatok vezetőivel. Dr. Szekér Gyula, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese és Elliot L. Richardson, az Egyesült Államok kereske­delmi minisztere csütörtökön délután eszmecserét folyta­tott a két ország kapcsolatait érintő időszerű kérdésekről. Csütörtök este elutazott hazánkból Elliot L. Richard­son, az Egyesült Államok ke­reskedelmi minisztere, aki dr. Szekér Gyulának, a Minisz­tertanács elnökhelyettesének meghívására két napot töltött Magyarországon. Elutazása előtt az amerikai miniszter nyilatkozott az MTI munkatársának: — Tárgyalásaink konstruk­tívak, nyíltak és őszinték voltak — mondotta a minisz­ter. Mindenekelőtt azt vizs­gáltuk, hogy milyen módon bővíthetnénk tovább keres­kedelmi és gazdasági kapcso­latainkat. Magyar partnereink szóvá tették, hogy amerikai részről a legnagyobb kedvezmény meg nem adása a kereskedel- nfi forgalomban akadályozza kapcsolataink bővülését. Ezt az aggályukat megértem, és valóban megoldandó problé­mának tartom. E. kérdés to­vábbi vizsgálata az új ameri­kai kormány feladata lesz, amely január 20-án lép hi­vatalba. A Carter-kormány illetékes szerveit természete­sen tájékoztatni fogom ma­gyarországi tárgyalásaimról. Egyébként küldöttségünkben a kereskedelmi minisztérium­nak, a külügyminisztérium­nak és a pénzügyminisztéri­umnak azok a tisztviselői is részt vettek, akik az új amerikai kormányban is megtartják posztjukat, s fon­tos funkciót töltenek be az együttműködés folyamatos­ságának fenntartásában. Plenáris ülés Bécsben a haderőcsökkentésről Csütörtökön megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csök­kentéséről folyó bécsi tárgya­lások 120. pelnáris ülését. A Hofburg nemzetközi konfe­rencia termében ezúttal is zárt ajtók mögött tanácsko­zott a konferencián részt ve­vő 19 állam küldöttsége. Mint sajtótájékoztatón kö­zölték, az ülésen E. Bolland nagykövet, az angol delegáció vezetője szólalt fel. A NATO- országok által a múlt év de­cemberében beterjesztett ki­egészítő javaslat védelmező­jeként az egyenlőtlen arányú csökkentés mellett foglalt ál­lást. A haderőcsökkentési tár­gyalások legközelebbi plená­ris tanácskozását december 2-án rendezik. Feszültség Del-Libanonban Eliasz Szárkisz libanoni el­nök folytatta tanácskozásait legközelebbi munkatársaival, köztük Ahmed al-Hadzs ez­redessel, az arabközi bizonsá- gi alakulatok libanoni főpa­rancsnokával. A tanácskó- záson a többi között az or­szág déli részén kialakult helyzetről és az arabközi biz­tonsági egységek megerősíté­sének kérdéseiről volt szó. Mint ismeretes, az izraeli— libanoni határ mentén rend­kívül veszélyes helyzet ala­kult ki. Az elmúlt napok so­rán izraeli fegyveres alakula­tok, libanoni jobboldali erők­kel együttműködve, többször is támadást intéztek a balol­daliak állásai ellen. Tel Aviv azzal fenyegetőzött, hogy fegyveresen beavatkozik Li­banonban, ha neki nem tet­szőén alakulnak a dolgok. Katonai intervenciót helyezett kilátásba abban az esetben is, ha az izraeli—libanoni határ­vidék térségét az arabközi biztonsági erőkhöz tartozó szíriai egységek közelítik meg. Az arabközi biztonsági erők egyelőre Zahrani mellett tar­tózkodnak, mintegy ötven ki­lométerre a libanoni—izraeli határtól északra. Hírek szerint amerikai köz­vetítéssel diplomáciai csa­tornákon érintkezés kezdődött Izrael és az arab országok kö­zött a -dél-libanoni helyzetre vonatkozó álláspontok tisztá­zására. Hazaérkezett Csehszlovákiából a KISZ delegációja Befejezte csehszlovákiai lá­togatását a KISZ küldöttsége. A delegáció, amelyet dr. Ma- róthy László, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsá­gának első titkára vezetett, tárgyalásokat folytatott a vendéglátók, a Csehszlovák Szocialista Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága tagjá­val, a CSSZISZ elnökségé­nek elnökével. A küldöttséget fogadta dr. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság el­nöke. A magyar—csehszlovák if­júsági tárgyalások eredmé­nyeként dr. Maróthy László és Jindrich Polednik aláírta a KISZ és a CSSZISZ közöt­ti, 1980-ig érvényes együtt­működési megállapodást. A Kommunista Ifjúsági Szövetség delegációja csü­törtökön visszaérkezett Buda­pestre. (Folytatás az 1. oldalról) az RKP PVB tagja, a KB titkára, Ion Dinca, az RKP PVB tagja, az RKP bukares­ti pártbizottságának első tit­kára, polgármester, Iosif Banc, az RKP PVB póttagja, a KB titkára, Aurel Duma, az RKP KB titkára, George Macovescu, az RKP KB tag­ja, külügyminiszter, Traian Dudás, az RKP KB tagja, szállítás- és távközlésügyi miniszter fogadta. Ott volt dr. Biczó György, a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövete, a nagykövetség vezető munkatársai. A különvonatból kilépő Ká­dár Jánost Nicolae Ceauses- cu, s a többi román párt- és állami vezető melegen kö­szöntötte. A magyar kolónia úttörőszervezetének tagjai vi­rágcsokrokkal kedveskedtek Kádár Jánosnak, a magyar delegáció tagjainak. A pálya­udvarról Kádár János és a küldöttség tagjai szálláshe­lyükre hajtattak. TELEX... MOSZKVA Mint ismeretes a santiagói rezsim nemrég nagy hűhóval bejelentette, hogy szabadon bocsát háromszáznégy politi­kai foglyot. A Financial Ti­mes című angol lap most ar­ról ad hírt, hogy a múlt hé­ten szabadon engedett politi­kai foglyok közül vagy hú­szat máris újból letartóztat­tak — „politikai tevékenység” vádjával. PRÁGA Csütörtökön reggel Ostra­va központjában összedőlt egy híd az alatta átvezető gázcső robbanása következté­ben. A Karolina Kokszművek egy bányával összekötő gáz­vezeték robbanásának okát még nem sikerült kideríteni. A robbanás pillanatában egy trolibusz és egy személygép­kocsi haladt át a hídon. A két jármű sebesült utasait azon­nal kórházba szállították, majd nagy apparátussal hoz­zákezdtek a robbanás követ, kezményeinek elhárításához, a városi közműszolgáltatások biztosításához. BELGRAD A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­sága elnökségének végrehajtó bizottsága Belgrádban tar­tott ülésén megbeszélést foly­tattak a párt soron következő XI. kongresszusának előké­születeiről. Mint ismeretes, a JKSZ legutóbbi X. kongresz- szusát 1974. májusában tar­tották meg. A végrehajtó bi­zottság ülésén elhatározták: jövőre ünnepségeken em­lékeznek meg arról, hogy Joszip Broz Tito 40 év óta tölt be vezető tisztséget a JKP, illetve a JKSZ-ben. LUANDA Luandában nyilatkozatot tett közzé a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) he­lyi képviselete. A nyilatkozat szerint november 4-e és 10-e között a namibiai felszabadító harcosok 80 ellenséges kato­nát és tisztet öltek meg, Epinga és Onuno térségében katonai táborokat semmisítet­tek meg és lelőtték a dél-af­rikai légierő több helikopte­rét, melyek részt vettek a hazafiak elleni Namibia északkeleti részén folyó had­műveletekben. MAPUTO A mozambiki hírügynökség tájékoztatása szerint a rhodé- siai fajüldöző rezsim egysé­gei újabb fegyveres akciót hajtottak végre a Mozambiki Népi Köztársaság ellen. Szer­dán reggel légierő és motori­zált gyalogos egységek be­vetésével behatoltak a Mani_ ca tartományban lévő Csirára körzetébe és megkíséreltek elfoglalni több lakott telepü­lést. Több mozambiki polgári lakos életét vesztette. NEW YORK Rhodesia stratégiai fontos­ságú körzeteiben három új repülőteret építenek — jelen­ti az AP „rhodesiai források­ra” hivatkozva. Az építkezés az Egyesült Államokból és más nyugati országokból származó technikai berende­zések segítségével folyik, amelyeket a Dél-afrikai Köz­társaság szállított Rhodesiá­nak. LONDON A londoni Sotheby-cég szerdán 162 000 font sterlin­gért adott el egy Michelan- gelo-krétarajzot. A híres lon­doni aukciós cég történetében most kelt el a legnagyobb összegért egy művészeti al­kotás. Az eddigi rekordot Albrecht Dürer egyik alkotá­sa tartotta, amely 58 000 font sterlingért lelt gazdára. SZOVJET ÉLET A dolgozó nőről folyik a vita. Kell-e dolgoznia, társadalmi munkát végeznie? Hogyan hat ez a gyermek- nevelésre, a családra? És végül az emberi nem tovább­élésére? Hiszen kötatudott, hogy a dolgozó nőknek ál­talában kevesebb gyermekük van. Hogyan látják ezeket a problémákat maguk a nők? Ez a kérdés foglalkoztatott a moszkvai „Trjohgornaja manufaktúra” textilművekben tett látogatásomkor, ahol a dolgozók háromnegyedrésze nő. A férfimunkával egyen­rangú munkáért egyenlő bért, havi 170-200 rubelt kapnak itt a nődolgozók is. Megismerkedtem a gyár­ban egy társadalmi munkát is aktívan végző, kiválóan dolgozó asszonnyal. Meg­kérdeztem tőle, nem zavar­ja-e sok teendője a gyer­meknevelésben? — A munka természete­sen sok időt és energiát igényel. Ugyanakkor sokat is ad — kaptam a választ Valentyina Pogibeleva Le- nin-díjas szövőnőtől. Pogibelevának „sokat nyújt” a munka. De a gye­rekeknek? A serdülőknek — az anya bölcsességét és lá­tókörét, a kicsiknek pedig — az otthoninál nem rosz- szabb kollektív nevelést. — Munkaidőben fiam és kislányom a vállalat böl­csődéjében és óvodájában volt. Tapasztalt nevelők ta­nították őket énekre, zené­re, táncra, rajzra, orvosok vigyáztak egészségükre. Az egésznapos foglalkozás te­hát kiegészítette az ottho­ni nevelést. Nincs arra törvény, hogy a férjes asszonyokat mun­kára kötelezzék. Ugyanak­kor a nők nem szívesen maradnak otthon. A követ­kezmény: a népgazdaságban a szakmák fele elnőiesedett. Ez a jelenség kölcsönhatá­son alapszik: a szovjet gaz­dasági élet rohamos fejlődé­sének eredménye a munka­erőhiány. A n© pedig — a gyár hirdetőtábláját olvas­va — képességétől és ér­deklődésétől függően szak­mát választ. A nehéz fizikai és az egészségre ártalmas munka­körökben azonban törvény tiltja a nők foglalkoztatását. A szovjet munkatörvény­könyv védi a nők egészsé­gét is. A vállalatnál talál­ható 22 szakmában a dolgo­zó nők 50 éves korukban nyugdíjba mehetnek — vagyis a törvényes nyugdíj- korhatárnál öt évvel ko­rábban. Tamara Kucserenko, a vállalat főorvosa elmondta: eltűnt a szövőnők szakmai betegsége, a tüdőbaj. Nem is emlékszik olyan esetre, hogy a gyárból 'valaki emi­att ment volna nyugdíjba. A főorvosasszony büszkén mutatta a gyár korszerűen felszerelt rendelőintézetét és a szanatóriumot. Itt évente munkamegszakítás nélkül ezerkétszáz em­ber vagyis a dolgo­zók egyharmada — pihen vagy gyógyíttatja magát. Elsősorban azok, akik év­közben valamilyen betegsé­gen estek át. Az egyhóna­pos szakszervezeti beutaló ára 80 rubel, de a munkás­asszony csak 16 rubelt fizet, vagy ingyen kapja. Az orvosi munka haté­konyságát bizonyítja :_öt év alatt harmadára csökkent a vállalaton belüli megbete­gedések száma. A „gyengébb nem” rész­vétele a termelés minden területén kétségkívül hoz­zájárult az ország gazdasá­gi fejlődéséhez és az egy főre jutó reáljövedelem nö­vekedéséhez. A népgazda­ságban foglalkoztatott ezer dolgozó közül 767 férfival szemben 769 nő rendelkezik közép- vagy felsőfokú vég­zettséggel. Az önálló kere­settel rendelkező, szociáli­san aktív, széles látókörű, mai nő fontos szerepet ját­szik az ország társadalmi életében. De a demográfusok ag­godalmukat fejezik ki a dolgozó nők szülési arányá­nak csökkenése miatt. Ez talán az emancipáció ára? — Ez a probléma fennáll. Egyébként, már senki sem csodálkozik azon a tenden­cián, hogy a mai családok­ban csak 1-2 gyerek van — jegyzi meg Tamara Kucse­renko orvos. — De van kiút is: a születések ösztönzése mind erkölcsileg, mind anyagilag. A nő egyik legfontosabb szociális szerepe — az anya­ság — iránt a szovjet állam különös gondoskodást tanú­sít. A múlt évben a válla­lat 99 terhes asszonyát he­lyezték könnyebb munka­körbe, anélkül, hogy átlag- fizetésük megváltozott vol­na. (A vállalat fedezte a különbözetet.) Állandó or­vosi felügyelet alatt álltak, és a vállalaton belül szer­vezett „Kismamák egyete­mét” látogatták. Mindany- nyian 112 nap fizetett szü­lési szabadságot kaptak. A tizedik ötéves tervben az anyasági kedvezmények még tovább bővülnek. A központi orvostovább­képző intézet tudósai évek óta figyelemmel kísérik ennél a vállalatnál a dolgozó asszonyok életét. A megfigyelések alapján egyhangúan megállapíthat­ták: „Az orvosi utasítások betartása és a könnyebb munkára való helyezés ese­tén a terhes anya nincs ki­téve a munkahelyi ártal­maknak”. Sztanyiszlav Glukov Szeberényi Lehel i4 vént REGÉNY 80. De még mekkora! Maigret mester pókléptei­vel még helyére sem ért, amikor Sandi a marék kupac­ból kiemelte Terezáék ke­nyérvágó kését. Nézte-nézte, s mind néz­ték, akik ott voltak. És töb­ben felszisszentek, összesúg­tak. De maga Sandi tátotta el igazán a száját. — Bizony úristen az övék!... Ha nem magam hoztam vol­na cseszkóból, mert kérték... Lonci is odajött, ő is látni akarta, hátha ismerős. Kala­pált a szíve, ahogy ujját vé­gighúzta a fényes, rozsda- mentes pengén, mintha ezzel legalábbis bizonyságot szerez­hetne. S afféle érzéki csaló­dása volt, mintha csak az imént szeltek volna vele ke­nyeret. — De hisz ez az éjjel tűnt el! Most, most, az éjjel! ... És már ide is került, a hegy rejtekébe. Hát ez nem lehetséges emberi kéz által. Franyóék a bársonykalapok alatt összenéztek. Most elő­ször emelték feljebb tekinte­tüket. Egyenesen a nagy te­kintélyű nyomozóra: na, eh­hez mit szól? Maigret nem szólt semmit. Rágta a feladvány fölött a pipáját. Variánsokat vett sor­ra. Zsabka, való igaz, aligha fordulhatott meg itt éjjel, hajnalban még kevésbé, minthogy kézben volt. De minek is hozta volna ki ide azt a kést, elorozván a falu­ból? S ebben igazuk van: hol az az emberfia, aki éjjel el­lop egy kést a faluban, s reg­gelre, no jó: délelőttre már el is nyeli azt a Vaskapu szikla ürege? Marhaság. Te­hát a kés vagy nem az éjjel tűnt el, vagy nem az a kés, amelyik eltűnt. S nem is a faluból tűnt el, hanem itt ra­gadhatták él az erdőn, miért lenne kivétel? Akkor pedig ez a sötétben bujkáló csirke­fogó éppúgy tehette. S me­gint csak helyén állt a pillér. Maigret foga közt szilárdan állott a pipa. De Sandi ragaszkodott hoz­zá, hogy Terézáé a kés, és hogy ő vette cseszkóban, ti­zenöt koronáért. Holub Ciprián pedig ahhoz ragaszkodott, hogy Teréza a füle hallatára sírt-rítt, mi­szerint meggyüttek az éjjel a boszorkányok, randalíroztak a házban, ezt meg azt elvit­tek, a kenyérvágó kést is. Maigret mosolygott Holub Cipriánon, de Holub Ciprián nem hagyta magát, s mások is állították, hogy igenis ez tör­tént, és meg lehet kérdezni Terézát. Sandi pedig csak nehezen engedett az igazából, ak­kor is vonogatta a vállát, mintegy kimutatva, hogy nem győzték meg, csak az erőszak­nak enged. Noha Maigret nem tudott az általános ragaszkodással mit kezdeni, szöget ütött a fejé­be. Külső jelek is mutat­ták. Még egyszer végignézte Zsabkát tetőtől talpig. Mint­ha eddig csak felületesen tet­te volna. A pipa meg nem ál­lott oly keményen a foga közt, mint még az imént, ingott- bingott. majd kipottyant a szájából. Odabent kérdést tett ma­gához: „Nem stimmel az egész?” Nekilátott, hogy átvizsgál­ja újra a koncepció pilléreit, melyek kétségkívül stabilnak tetszettek. Zsabka titokzatos, mi több: időzített útjai az er­dőn. éppen errefelé: a búcsú- napi lánykövetés; különös el­tűnés az eltűnés színhelyéről; gyanús alibik. És mindehhez a fickó rettegett híre, bün­tetett előélet, züllött élet­mód .. És közben valami ki­csi mindegyikhez hiánvzik, hogv bizonyítékká váljék... És itt most a hegyen már- már úgy tetszett, az a kicsi is megvan, meglesz. A fickó ma­ga árulja el magát. Szem­mel láthatóan összeroonant; feltűnt már, ahogv közelítet­tek a helyhez. Mindenkinek feltűnt .. S mikor a cél kar- nvúitásnvira sine«;, hirtelen távolabb kerültünk tőle? Távolahhra, mint valaha is voltunk? (Folytatjuk) Nők vállalati — „tükörben”

Next

/
Oldalképek
Tartalom