Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-24 / 278. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. november 24. „Ha leesik a lábáról...“ ip desanyám egyedül r. van odahaza, hat- 55 vanöt éves. Még elég jól tartja magát. Hívtuk többször is: költözne be ide Nyíregyházára hozzánk. De nem és nem! Időnként itt tölt pár napot, aztán hazautazik a faluba. Azt mondja, nem bírna itt lakni a negyedik emeleten... Meg egyáltalán: a városban.” Az eset szinte mindennapos — a falvakban egyre több az egyedül élő öreg. A gyerekek beköltöztek a városba — a mama vagy a papa pedig nem képes újrakezdeni az életét. Mert a városba, a lakótelepre költözés ezt jelentené számára! Nem sok helyen valósult még meg a szép elképzelés: öregek napközi otthona, ahol az egyedül élők eltöltik a napot, s ha betegek, szervezetten gondoskodnak róluk. Számtalan szívszorító esetet kapott szárnyára a hír: elhagyottan, tehetetlenül feküdt az öreg otthon, és amikor... Ez juttatta eszembe a nemrégiben több helyről is hallott értesülés. Megyénkben több ifjúsági parlamenten felvetették a fiatalok, hogy szükség lenne megoldásra: lehetőséget teremteni az idős, beteg szülők ápolására. Azt javasolták az ifjúsági parlamentek felszólalói: találjanak módot az illetékesek arra, hogy az öregek se maradjanak magukra súlyos betegségük esetén. A gyermekápolási táppénzt hozták példának... „Annyit olvastam, hallottam már a szívtelen gyerekekről, akik magára hagyják az öreg szülőt. Lehet, hogy bennünket is efféléknek tartanak a faluban, bár remélem, nem. De egyszerűen arról van szó: ha otthon van, ha nálunk lakik — nincs, aki vele maradjon, aki ápolja! Ha leesik a lábáról, olyan magatehetetlen szegénykém, mint egy gyerek...” A munkahelyi ifjúsági parlamentek lezajlottak, következnek a megyei parlamentek. Ide is elhozzák a küldöttek ezt a javaslatot és bizonyára az országos ágazati parlamentek küldöttei is elmondják majd. Nagyon valószínű, hogy más megyék küldöttségeinek véleményeivel is találkoznak: mivel nemcsak szabolcsi gondról van szó. (tgy) BEMUTATKOZÁS MA ESTE Hűsort sugároznak az első körzeti tévéstúdiók November 24-én este nyolc órakor mutatkoznak be az ország első körzeti tévéstúdiói: a Magyar Televízió szegedi, illetőleg pécsi körzeti stúdiója. A szegedi stúdió, Békés, Bács-Kiskun, Csongrád megye és Szeged megyei város, valamint a Magyar Televízió közös anyagi áldozatvállalásával jött létre. Már készül a november 24-i bemutatkozást követő második műsor is, melyet karácsony egyik napján mutat be a televízió. A stúdió most ideiglenes otthonában, a nemrég épült újszegedi sportcsarnok egyik edzőtermében kezdte meg munkáját. A termet a Magyar Televízió olyan technikai berendezésekkel szerelte fel, hogy máris éppúgy alkalmas különféle politikai műsorok, kulturális és szórakoztató programok, tévéjátékok, kisfilmek felvételére, mint majd az Üttörő téren 1978-ra elkészülő végleges stúdió. Egyelőre a budapesti 1-es programban jelentkeznek saját műsoraikkal a szegediek, eleinte ritkábban, majd egyre sűrűbb időközökben. Az illetékesek később döntik el, hogy a szegedi stúdió milyen arányban ad műsorokat a központi adókon és — a szentesi adóállomás fel- használásával — helyi sugárzással. A körzeti stúdió munkájának helyzeti előnye, hogy szoros, szinte családias kapcsolat, párbeszéd alakulhat ki a nézők és a televízió között. Minden lehetőség megvan ahhoz, hogy a műsorok közel férkőzzenek az itt élő emberekhez, mélyére ássanak azoknak a kérdéseknek, melyek a lakosságot naponta foglalkoztatják. A szegedi körzeti stúdió munkatársai minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy eleget tegyenek a várakozásnak: érdekes, politikus, szórakoztató, művészi színvonalú műsorokkal mutassák be a Dél-Alföldön élő emberek mindennapjait, az életet szűkebb hazánkban. Pécs megyei város tanácsa díjmentesen bocsátotta a Magyar Televízió rendelkezésére a Sörház utcai épületkomplexumot, amelyet hatmillió forint értékű munkával a pécsi ingatlan- kezelő vállalat alakított át stúdióvá. Az épületben kia-' lakították a szerkesztőségi szárnyat, a műszaki és kiszolgáló egységet, valamint a kilencszer tizenkilenc méteres stúdiót. A pécsi körzeti stúdió Baranya, Somogy és Tolna megyékben készíti műsorait. Feladata, hogy a tájegység gazdasági, politikai és társadalmi eseményeiről, életéről tájékoztassa az ország közvéleményét és hogy a Dél-Du- nántúl művészeti és szellemi életének fóruma legyen. A pécsi körzeti stúdió november 24-én este 8 órakor sorra kerülő első műsora a Dél-Dunántúl szépségeit és értékeit felvillantó, egyben ünnepélyes stúdióavató lesz. A negyvenperces riportmagazin bemutatja a Dél-Dunántúl jellegzetes tájait, s ízelítőt ad a táj iparáról, mezőgazdaságáról, tudományos és művészeti életéről. A műsorban riportot láthatunk a híres dél-dunántúli borvidékekről, a Pécsi Orvostudományi Egyetem tudó mányos kutatómunkájáról, a Pécsett tanuló egyetemistákról és főiskolásokról, a mecseki bányászokról és a kaposvári színházról. Oktatás 52 nyelven... Ma már az egész Szovjetunió területén az alapműveltség kritériuma a tízosztályos iskola elvégzése. Minden fiatalnak, aki az életbe kilép, önálló munkás élethez kezd, rendelkeznie kell a 10. osztály végbizonyítványával, vagy az ezzel egyenrangú szakmunkás oklevéllel. A szovjet iskolák oktatási terve azonos. A nagyvárosokban és a legkisebb falvakban — a tízosztályos iskola tanterve ugyanazt a komplex képzést nyújtja a ta_ nulóiknak. Tanulmányozzák a szovjet és a világirodalmat, a történelmet, matematikát (beleértve a felső matematika elemeit is), a kémiát, fizikát, idegen nyelveket, földrajzot és sok más tudományágat. A tanítás — beleértve a felsőoktatást is — ingyenes. Az egyetemek és főiskolák hallgatói havonta ösztöndíjat kapnak, amelyet a nyári szünet idején is folyósítanak. A rászorulóknak kollégiumi ellátást biztosítanak. Az oktatási rendszer egyik fontos sajátossága a soknemzetiségű lakossággal kapcsolatos. Több mint 100 nemzet E gy pár év előtti névszámlálásban azt olvastuk, hogy hazánkban a legtöbb nőt Erzsébet névre kereszteltek. Mindjárt utána következik a Katalin. Nos, valami változás történhetett azóta. Ezt abból gondolom, hogy családom bájos, Erzsébet nevű tagját sírva találtam a kétnapos családi Erzsébet-ünnepsé- gek után. Körülötte a vendéglátás maradványai — elég egy hétre az egész családnak —, előtte a gyönyörű ajándékok. — Te csacsi, miért zokogsz? Hiszen, ha el is múlt, nagyon szép volt. És nézd, a barátnőid, hogy kitettek magukért. Nem virágot hoztak ám, hanem értékes holmikat. És olyasmit, amire régen vágytál. HEJ, KATALIN...! Erzsébet óriási hangerővel jelhüppögött: — Hiszen éppen ez a baj! — zokogta —, ezek egyenként rám költöttek egy Adyt legalább. De mind a három Katalin! És a sírása fortisszimóba csapott át. — Miért nem választottam júliusi Lenkéket, augusztusi Klárit, májusi Júliát. Csak egyet is. Nem, nekem csupa Kati kellett. Tessék. Most rámegy az egész ... Valóban, kedves Katalinok, utánanézve a nevek naptárának, miért tartjuk össztö- megében november 25-én? Tessék csak nyugodtan megegyezni egy nagy Ka- talin-értekezleten és szétoszlatni, hogy ezek jebruár 15-én, azok március 22-én, amazok április 30-án tartják és csak a negyede maradjon novemberi. Önök is jól járnak. És szegény Erzsébetek is... M indezt elprédikáltam a mi három Katalinunknak. Szombaton. Most hallom, hogy hétfőn összejöttek és elhatározták, hogy ezentúl megtartják mind a négyei. (gnz) él a Szovjetunió területén. Ezért az oktatás nyelve szempontjából a következő elv érvényesül: a nemzetiségi területek, az autonom és szocialista köztársaságok iskoláiban, középiskoláiban, egyetemein az oktatás a nemzeti nyelven és orosz nyelven folyik. Azokon a területeken, ahol több kis nemzet él együtt, a lakosság többségét kitevő nemzet nyelvét használják, összesen 52 nyelven folyik oktatás a Szovjetunióban. Az orosz nyelv tanulmányozása minden középiskolában kötelező. Az ország lakosságának zöme ugyanis orosz anyanyelvű, s ezen túl az orosz nyelv az a kapocs amely a soknemzetiségű országból közös hazát teremt. Tűzoltójubileum Fennállásának 50 éves jubileumát november 20-án ünnepelte a tiszaeszlári önkéntes tűzoltóegyesület. Az évforduló alkalmából jubileumi emlék- serleget, oklevelet és pénzjutalmat kapott az egyesület. Az ünnepségen Pásztor Lajos önkéntes tűzoltó főtörzsőrmester a Tűzbiztonsági érem arany, Bakos László pedig a Tűzbiztonsági érem bronz fokozatát kapta. Az egyesület több tagját pénzjutalomban, illetve előléptetésben részesítették. [JRÁDIÓ 1 ■— MELLETT László Anna hangjátéka, a Megmérettél, sokszor megírt témát vesz elő ismét: a család (itt: a férj és egy gyermek) önzése, zsarnoksága hogyan teszi lehetetlenné, hogy a tehetséges, jó- eszfl, de adottságai kiteljesítéséhez, célja eléréséhez elégséges lelki erővel nem rendelkező munkásasszony továbbtanulhasson. A téma régről ismert, de ma is nagyon időszerű. A nők többségét bizonyosan felkavarta a zaklatott szerkezetű, az érzelmekre jócskán építő rádiójáték, mert sokan saját sorsukra ismertek. Erre már eleve számíthatott a szerző, mégis — éppen a probléma közhelyszerűsége miatt — úgy vélte: hasznos lehet, ha valami újdonsággal, meglepetéssel iparkodik az érdeklődést fölkelteni. Ugyanis az élet bizonyos mozzanatainak, eseményeinek a halál utáni visszapergetése, abból a célból, hogy a meghalt egyén — újra átélve — megvizsgálja életét és megítélje cselekedeteit, nem számít új leleménynek Thornton Wilder, Pavel Kohut, Max Frisch és mások óta, hogy csak az ismertebbeket említsem. Az írónő tehát megalkotott egy „sci-fi túlvilágot” egy komputerizált Magassá- gos Eget, ahol az életekről megőrzött magnószalagok alapján mindenkit minősítenek, besorolnak halála után. Ez a játékos „túlvilág” ad lehetőséget az íróhőnek, hogy hősét szembesíthesse saját sorsa fő motívumaival, s hogy némi érdekességet vigyen a túlságosan is ismert figurákba, sztereotip helyzetekbe. Éva sorsát csaknem biztosra lehetett venni már a darab elején, amikor csak annyit tud róla a hallgató, hogy meghalt, e hogy ki volt, s mit akart az élettől. Igazában csak Szemes Mari (Éva) játékáért volt érdemes végighallgatni ezt a rádiójátékot. Érdekes riportműsort sugárzott vasárnap este a rádió nyíregyházi stúdiója a Együtt Nyíregyházáért címmel. Podráczky Zsuzsa és Szilágyi Szabolcs azokal szólaltatta meg, akik a jelszó szellemében órákat, napokat, vagy éppen heteket áldoztak á város fejlődéséért, jelenéért és holnapjáért, társadalmi munkában, a jó értelemben vett patriotizmustól sarkallva. így, viszonylag rövid időbe sűrítve hogy mi mindent tettek már s még mi mindent terveznek a városért — újabb tettekre mozgósító hatásúvá formálta a műsort az arányokra is ügyelő Samu András szerkesztő. Seregi István A megérdemelten rendkívüli érdeklődéssel kísért Századunk történelmi dokumentumműsor új sorozatának az egyik legnagyobb erénye — a hitelesség, a szigorú dokumentáltság, a bemutató-megelevenítő eszközök és módszerek változatossága és remek egybe- ötvözése mellett — az, hogy újat is tud mondani a tudományosan lényegében már feldolgozott eseményekről. A fátyol föllebben- tése az apróbb, de korántsem jelentéktelen kulissza- titkokról alapvetően nem változtatja meg a korról alkotott képünket, de jóval plasztikusabbá teszi. Bokor Péter, a sorozat írója és rendezője tulajdonképpen saját széles körű kutatást eredményeit is publikálja ebben a népszerű formában. Ilyen értelemben a Századunk egyik-másik részlete a történeti forrásokat egészíti ki, újszerű televíziós dokumentumként. Mint pl. a kedden bemutatott Diplo- maták-ból a Kállay-féle hintapolitika élő tanúinak, egykori közreműködőinek a megszólaltatása, ami igen jellemző momentumokat tárt föl erről a felemás, tétova és eleve kudarcra ítélt kísérletezésről. A tévé legújabb .népművészeti vetélkedője, a To- jáspatkoló korábbi adásainak során néha úgy tűnt, hogy a kitűnően felkészült csapatok (nemhiába hivatásos néprajzosok is vannak tagjaik között, részvételi feltételként talán meg nem határozottan) számára „könnyű” kérdések és a pontozási rendszer miatt mintha nem volna eléggé széthúzva a mezőny. Sokszor kaptak a csapatok megközelítően ugyanannyi pontszámot. A tekintélyes zsűri is kissé liberálisnak hatott néha. Nos, a negyedik forduló hangszeres népzenetémája alaposan rácáfolt a fenti aggályokra. Igencsak megnehezedtek a kérdések, a csapatok jóval differenciáltabb teljesítményt nyújtottak, s ennek megfelelően a zsűri „rigorózusabban” pontozott, ami csak használt a nemes játéknak, mert nőtt a versenyizgalom a nézők körében. (De szemmel láthatólag, meg a reklamációkból ítélve a játékosokéban is...). Más kérdés, hogy a nyíregyházi városi művelődési központ csapata ezúttal mérsékeltebb teljesítményt nyújtott, ám harmadik helyével így is megvan a reménye a továbbjutáshoz. A játékfilmműsorral a múlt héten sem kényeztetett el bennünket a tévé. Az Ilf—Petrov-féle 12 szék jó alapötletének a kommersz- nál is gyengébb francia— olasz feldolgozása sem eléggé ötletes, sem humoros nem volt. Egy másik idegen ötletből, Fellini emlékezetes Cabiria éjszakái című filmjéből készített amerikai musical került még az I-es csatornái filmműsorba, a Charity édes! Ez utóbbi rendezője és koreográfusa, Bob Fosse bővem élt az amerikai filmgyártásban oly gazdag hagyományú és nagy szerepet játszó modern táncbetétekkel. Ezek voltak csak ennek a hosszadalmas és a Cabiria éjszakáival összehasonlíthatatlanul szirupos filmnek az egyedül figyelemre méltó és artisztikumokban bővelkedő, sajátosan kifejező részletei. Merkovszky Pál Hűszaki könyvkiállítás Több, mint 250, az idén megjelent szovjet szakkönyvet vonultat fel az a tudományos és műszaki könyvkiállítás, amelyet most nyitottak meg az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ földszinti halijában. A három hétig nyitvatartó kiállításon a szakirodalom friss kiadványai között találhatók a számítástechnikával, az iparszervezéssel, az elektrotechnikával, a különböző iparágakkal kapcsolatos tudományos munkák. Az érdekességek közé tartozik az automatizálás magasabb fokát jelentő ipari robotok szovjetunióbeli alkalmazásáról Szóló több kötet. □KÉPERNYŐI US
