Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

1976. november 21. KELET-MAGYARORSZÁG— VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 Két hozzászólás az „Egyoldalú párbeszédhez” A párbeszéd másik oldala D Szervezetten, folyamatosan MEGYÉNK C S á S Z I Ó TAJAIN A z október 14-i közművelődési tanács­kozáson elhangzottakra s az erről ok­tóber 22-én megjelent cikkre úgy ér­zem szükséges és kell is néhány gondolattal reagálni. A résztvevők világos tájékoztatást kaptak — a városi pártbizottság, a városi ta­nács képviselőitől — eddigi eredményeink­ről, gondjainkról, legfontosabb tennivaló­inkról, melyek egyértelműen meghatározták feladatainkat is. Szerintem a vita elmaradása nem a meg­oldatlan feladatok elhallgatásának, vagy a túlzott szerénységnek tudható be. Egyrészt a tájékoztató konkrétsága, másrészt az, hogy két év munkájáról — csak a lényeget ki­emelve is — hosszan lehetne beszélni, s ta­lán ez hatott visszafogó erőként. Tény az, hogy a közművelődési párthatá­rozat végrehajtása során vannak ma még megoldatlan feladataink, de számos területen léptünk is előre. Pártszerveink — koordinálva a gazdasági és tömegszervekkel — feladattervet készítet­tek tennivalóink konkretizálásával. Ennek időarányos teljesítésére visszatértünk, s meg­határoztuk további feladatainkat. A terv eredményeként vállalatunknál két év alatt 636 fő — a dolgozói létszám közel egyne­gyede — szerzett magasabb iskolai, vagy szakmai képesítést. Ehhez a vállalat minden esetben munkaidő-kedvezményt és tárgyi fel­tételeket is biztosított. A különböző szervezett politikai oktatáso­kon 700-750 fő vesz részt. Az utóbbi időben elért létszámnövekedésen túl, az oktatások színvonalának emelésében is fejlődés tapasz­talható. A különböző oktatási formákban je­lenleg is szervezett, folyamatos képzés van, A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat társadalmi és gazdasági veze­tése mindig nagy jelentőséget tulajdo­nított és tulajdonít a vállalat közel 4300 dolgozójának közművelődésére, a munkás­műveltségre. De az építőipar szétszórt mun­kahelyei és a nagy távolságok bizonyos mér­tékig fékező hatással vannak a művelődés- politika végrehajtásának intenzitására. E- mellett dolgozóink jelentős része naponta, kis hányada hetente vidékről jár a munka­helyekre. Az embereknek csak kis része la­kik ott, ahol dolgozik. így arra sincs nagy lehetőségünk, hogy dolgozóink lakhelyeinek párt- és tanácsi szerveivel felvegyük a kap­csolatot — bár erre tettünk lépéseket, de nem nagy eredménnyel. A lakóhelyek sokasága — három megyére terjed — azt sem teszi egyértelműen lehető­vé, hogy informálódhassunk: dolgozóink mi­lyen mértékben kapcsolódnak be lakhelyük művelődési intézményeinek munkájába, mi­lyen az adott lehetőségük. Csak egy stabil pontunk van, amely eléggé negatív: 1400 dolgozónknak nincs meg a 8 általános isko­lája, melyből 840 fő 45 éven aluli. Jelentős a fluktuáció is — évente mintegy 700-800 em­ber. De úgy véljük, hogy közművelődésünk közvetlen feltételei javultak, kedvezőbbek lettek. A televízió műsorait dolgozóink több­sége rendszeresen nézi, a rádió pedig gya­korlatilag a dolgozók információs és műve­lődési eszközévé vált. Hét letéti közművelő­dési és egy műszaki könyvtárunk van, s mintegy 12 ezer könyvből válogathatnak a dolgozók. Minden évben jelentős összeget fordítunk a könyvtárak kiegészíti ere — be­leértve a legújabb szakkönyveket és segéd­eszközöket is. 1975 októberében közművelődési bizottsá­got hoztunk létre, 1976. január 1-től főfog­lalkozású közművelődési előadót állítottunk munkába. A közművelődési bizottság öt év­re szóló középtávú közművelődési tervet ké­szített. 1976-ban kiemelt feladatnak tekint­jük: a dolgozók általános és szakmai mű­veltségének növelését; a szocialista brigádok­kal való hatékonyabb foglalkozást a közmű­velődési politika megvalósítása érdekében; a munkásszálláson élők és a bejáró dolgozók közművelődési feltételeinek javítását. 1975- ben művelődési célokra 233 ezer forintot, míg sportra és szórakozásra 204 ezer forin­tot áldoztunk. 1976-ban az előbbi összeg már 526 ezer forintra emelkedik. Több mint tíz éve az üzemi akadémia ke­retében ismeretfelújító és -bővítő tanfolyamo­kat szervezünk — évente az alkalmazotti ál­lományból 250, a fizikai dolgozók állomá­nyából pedig 460-an vesznek részt. Nem saj­náljuk az erre fordított összeget, mert tudjuk, hogy vállalatunk tervszerű és dinamikus fej­lődését csak is jól képzett és munkájukat tu­mely szerves részét képezi kádermunkánk­nak is. A szocialista életmód általánossá válása — a munkásművelődéssel összhangban — nagymértékben a szocialista brigádokban fo­lyó munkától is függ. Vállalatunknál 70 szo­cialista brigád működik közel 1000 taggal. Vállalásaik részét képezik munkásművelődé­si feladatainknak is. Igaz, hogy jelenleg a kulturális vállalások egy része még mindig tartalmaz formális elemeket, tendenciájá­ban azonban itt is lemérhető a fejlődés. Ezt a továbbiakban jobban irányítottá kívánjuk tenni. A már hagyományossá vált jó kezde­ményezéseket — író-olvasó találkozók, szel­lemi vetélkedők, brigádvezetők tanácskozása — ki kell szélesíteni, s azt a propaganda- munkán keresztül is népszerűsíteni. A kulturális nevelőmunkában nagyobb szerephez kell juttatni a szakszervezeti szer­veket, a KISZ-t — a kezdeményezéstől a le­bonyolításig. A meglévő lehetőségeink — két KISZ- klub, két sportpálya, a szervezett oktatások, vállalati autóbuszok, a jóléti alap e célra for­dított összege, az írásos agitáció, könyvna­pok, — még jobb kihasználásával közműve­lődési feladataink megoldását segíthetjük elő. Ennek eredményei már ma is mérhetők. Jelenleg egyik legfontosabb feladatunk egy önálló oktatási, művelődési előadó munká­ba állítása, akin keresztül szorosabb kapcso­latot kívánunk kialakítani a város művelő­dési intézményeivel. Ugyanakkor igényeljük a szervek propagandatevékenységének válla­laton belüli kiszélesítését. Fontos politikai feladatként kell kezelnünk a szabad idő va­lóban hasznos eltöltését. datosan, jól végző, közösségi gondolkodású emberek tudják biztosítani. — Közművelődési munkánk sokirányú feladatai közül vállalati viszonylatban ki­emelkedik a 8 általános iskola megszerzését szorgalmazó munka, bár ez nálunk nehe­zebb, mint a zárt üzemekben. Ez év augusz­tus hónapban tájékoztatást küldtünk min­den brigádnak, melyben ismertettük az ál­talános iskola elvégzésének lehetőségeit, ami személyes agitációval is párosult. Eddigi adataink szerint több mint 60 dolgozó vál­lalta a 7—8 osztály elvégzését. Szervező munkánk során megismertettük dolgozóink­kal a „Mindenki iskolája” rádiós és televízi­ós adás adta lehetőségeket. Példaként meg­említjük, hogy Nyíregyházán a Jósaváros építkezésén 30 dolgozó jelentkezett, akiknek hetenként konzultációs lehetőséget is terem­tünk jól képzett tanárok vezetésével. Ezen túl tankönyveket, magnetofonszalagokat vá­sároltunk. A közművelődés terén kiemelkedő szere­pet szántunk a szocialista brigádoknak. Kü­lönösen a pártszervezetek figyelmébe aján­lottuk, hogy a,szocialista brigádok vállalásai­nál a közművelődési feladatok megvalósulá­sát segítsék és ellenőrizzék. A jövőben sze­retnénk élőbbé, tartalmasabbá tenni az „Egy üzem — egy iskola”, „Egy szocialista brigád — egy raj” mozgalmat. Legutóbb 21 szocia­lista brigádunk jelenkezett a városi művelő­dési központ • által meghirdetett „Igaz ez a szép” szocialista brigádvetélkedőre. Itt őszintén szólnunk kell arról is, hogy brigád­jaink művelődési vállalásai sok esetben for­málisak, nem igazodnak az egyénekhez, a le­hetőségekhez. Mivel vállalatunk dolgozóinak közel fele 30 éven aluli fiatal, művelődésük növelése és szabad idejük hasznosabbá tétele érdeké­ben jól felszerelt KISZ-klubot hoztunk lét­re, ahol gondosan összeállított program fo­gadja a fiatalokat. Mint már korábban is említettük, legna­gyobb gondunk a bejáró dolgozók tájékozta­tása, közművelődésük megoldása. Ezen rész­ben úgy segítünk, hogy üzemi hangos híradót állítunk fel, másrészt a várakozó dolgozók­nak különböző rendezvényeket, ismeretter­jesztő előadásokat tartunk. Ám ezt kevés­nek tartjuk. Más szervektől, kulturális in­tézményektől is nagy segítséget várunk. Min­denekelőtt a megyei, városi, járási, községi tanácsoktól, a Hazafias Népfront helyi szer­veitől. Olyan kapcsolat szükséges, amelyben közös nevezőre hoznánk a bejáró dolgozók művelődésének megoldását. Ez csak gondos felméréssel, konkrét intézkedések megtételé­vel lehetséges. Erre egymagunk képtelenek vagyunk. Szabó Gyula pb-titkár SZÄEV „Nekem a Cinterem az áthatolhatatlan dzsungel, ahol jól el lehet bújni, s az egy- szál körtefáról mézédes gyümölcsöt lehet szedni; (nekem a református templom szigo­rú őrtorony, ahonnan nyári tűzőrség ürü­gyén be lehetett látni az egész világot;). Ne­kem a vályogvető a legnagyobb uszoda (a ha­rangláb egy jól megépített vár,) a fúrott kút az első érhetetlen csoda,) a legelő a Népsta­dion,) a Simái csárda romjainál talán még most is szellemek járnak, (a Tóhát a pesti Nagykörút,) az állomás a nagy látványosság, ahonnan Ernő bácsi elzavart, ha Idus néni napozott, (a Galambos tele van őzekkel, nyá­lakkal,) a Csonkáson a vackor csak akkor jó, ha már lotyós, (az első járda egy széles autópálya,) s amikor megjelent az első trak­tor, napokig kódorogtunk utána, s Zserzsán Laci bácsit úgy irigyeltük, ahogy büszkén trónolt a nyeregben!” így vall szülőfalujá­ról Fecser Péter, műszaki igazgatóhelyettes, ma siófoki lakos. „Pár évvel ezelőtt, amikor az árvíz volt, rettentő napokat éltem át. Az újságokban olvastam, hogy a veszélyeztetett falvak kö­zött van Császló. Ekkor értettem meg iga­zán, mit jelent nekem ez a kis falu. Itt szü­lettem, itt élnek szüleim, itt jártam iskolá­ba. Szeretettel emlékszem vissza az iskola­évekre. Buzgó tanító bácsi magyar irodalom és történelemóráira, a kirándulásokra. Ed­digi életem során találkoztam olyanokkal, akik szégyellték, hogy szabolcsiak. Miért kel­lene letagadnom, hogy honnan jöttem, ki va­gyok? Szorgalmas, becsületes emberek kö­zött nőttem fel; igaz-egyszerű parasztembe­rek, de boldog voltam ha ottlétemkor meg­kérdezték: hogy vagyok, hogy élek. Itt va­gyok otthon, csak az a baj, hogy régen vol­tam már kis falumban. Édesanyám mindig megírja, mi történik otthon. Mindig szívem­ből örülök, ha a változásokról hallok.” Rész­let Bognár Ferencné Szoboszlai Julianna Győrből keltezett leveléből. „A tanítvány általában feledékeny, hálát­lan. Mi sem vagyunk mások, egykori csász- lói osztatlan vagy részben osztott kisiskolások. De jó felidézni az emlékeket. Rá kell döb­bennünk, milyen sokat is kaptunk mi volt tanítóinktól, iskolánktól, falunktól. A mi ta­nítóink jó pedagógusok voltak. Feri bácsi is, Baboss Jenő bácsi is. Tudom értékelni, hogy helyesírási versenyen szerepeltünk Rozsály- ban, hogy kísérleteket mutattak be Gacsály- ban nekünk: elektromos kísérletet akkor lát­tunk először. Mátészalkán a gimnáziumban jó­formán nem éreztük, hogy kisiskolából jöt­tünk. Ha osztálytársaim nevét nézem, úgy látom, heten szereztünk felsőfokú végzettsé­get. Igyekszem nem elfelejteni, hogy honnan jöttem ...” Filep László főiskolai adjunktus, ma nyíregyházi lakos tanítójának írt levelé­ből vett részlet. „Szülőfalumról nem sok szépet tudok le­írni. Vannak ugyan gyermekkori emlékeim, de nagyon kevés. Én inkább a nehéz napok­ra tudok visszaemlékezni. Nekem sokkal több jó emlékem van Sümegről, mint Császlóról, bár szüleim ott éltek. Igaz, Édesanyám és Ár­pád bátyám ott laknak, ezért vágyom még Császlóra, de különben semmi más nem fűz hozzá” — így emlékezik vissza Makkal Béla üzemlakatos, Sümegen. „Mindenki által köztudott, hogy szülőfa­lum Császló nem a legszerencsésebb föld­rajzi környezetben helyezkedik el. Sajnos, ez a vidék a felszabadulás előtt nagyon el­hanyagolt terület volt. Ezen a szép Erdőhá­ton sok szegényember élt. Báró Vécsey föld­jén béresként, részesaratóként dolgozva ke­resték meg azt a kenyérgabonát, ami egy éven át szegényesen tartotta el a családot. Fa inkban nem volt egyetlen rádió sem, új- sár^t csak pár ember olvasott. A könyvtár ismeretlen fogalom volt. A kulturális színvo­nal talán még egy tanyáénál is alacsonyab­ba Mit. Kínkeservesen szerzett érettségim­mel másfél évig szüleim földjén gazdálkod­tam. Sok munkám és kudarcom végre jót ho ~tt, s a gyümölcse beérett. Soha nem fo­gom elfelejteni azt a hosszú útat, aminek el­ső állomása Császló volt, és ahonnan a lég­től A®t, az erőt hoztam magammal” — em- lél ^'k Dr. Varjassi Tibor, a fővárosi bíró- sá( bírája. „Hogy mennyit fejlődött hazánk, azt mi egyszerű munkásemberek érezzük talán a legjobban. Évente egyszer hazalátogatok szü­lőfalumba, s itt is látom, mit halad előre a világ. Én nem tudom, miért is van ez? Ne­héz sorbaszedni emlékeimet. Túl elégedett ember lennék? Talán igen? Végigolvasom soraimat, és most veszem észre, milyen szét­szórtan írtam. Pedig nem lenne szabad. Nagy­apámtól tudtam meg, hogy Ady Endre köze­li rokonai vagyunk. Titokban mindig büszke voltam rá, különösen ha versét kellett el­mondanom. Nos, most talán ezért is szé­gyellem, hogy nem tudom kellőképpen le­írni amit érzek. A császlói éveket feledni so­sem tudom!” — idézi emlékeit Papp János­áé Pásztor Anna, óvodai dajka Szentendrén. „Tízévesen maradtam anya nélkül. Engem, aki vézna, ügyetlen testi dolgokra” — édes­apám és idősebb testvéreim elhatározták: taníttatni fognak. Hálából, behomályosult szemmel gondolok vissza Édesapámra, a szegény parasztemberre, aki becsülettel ne­velt fel bennünket. Köszönettel hajtom meg fejem a császlói kisiskola előtt, ahonnan a mindig többet tudás szomjával indítottak út­nak nevelőim. Állatorvos lettem, s gyakorló­évemet a csengöldi tsz-ben töltöttem. Semmi nem törli emlékezésemből a tájat, a földet, ahonnan elindultam” — summázza múltjá­nak töredékeit dr. Kosztya László Lovászpa- tonáról. „1970 tavaszán nagy árvíz pusztított itt a Szamos mentén, s a mi községünket is elér­te. Nekem is le kellett bontanom a házamat, s én is építtettem a dunaújvárosi vállalattal. Nagyon szép, modern, téglás, palás ház, csak még sok rajta az adósság. Sokszor elgondol­koztam azon, hogyha a múlt rendszerben ért volna a katasztrófa, vajon mi lett volna?” — pergeti vissza a keserves napokat Balogh Gyula tsz-tag, Császlón. Gát őrzi már a falut a víz veszedelmétől, és Császló úgy búvik meg a székhelyközség Jánkmajtis közelében, mint kotló mellett a csibe. Utcáin járda fut végig, házain anten­nán át gyűrűzik be a világ híreit hozó hul­lám. A föld alatt vezeték kígyózik, vizet szállít háztól házig. Akik ma itt élnek, lehetnek hatszázan, az esőben cibereföldü Szatmár szorgos és ke­mény emberei. Itt sosem adódott meg sem­mi könnyedén, itt többnyire két traktor húz­za az ekét. Öreg és fiatal szívesen áll az or­szág legöregebb somfája alatt a Rácz-kertben, hogy szétnézzen a kicsi de kedves határon. Az Ürbéres-dűlőn, a Foglárokon, a Tóháton és Gencsi-tagon, a Szepszesen és a Juhkosá- ron, Hatföldesútján és a Comogón, Oltványo­son. Mert így ismerik ezt a gyermekek is, akik bizony gyakorta rákérdeznek: mit is jelentenek ezek a nevek. Gyerekek. Az alsó négy osztályban 25-en vannak, és Buzgó ta­nító úr elé járnak. Aztán majd a negyedik után buszra ülnek, búcsút vesznek a kisisko­lától, hogy Jánkon járják a többi osztályt. Aztán onnan is elindulnak magasabb iskolá­ba, s mind kevesebben jönnek majd haza. Az igazgató-tanító újra készülhet, hogy le­veleket küldjön szét az országba, s kérdez­ze a volt császlói kisiskolást: mi lett veled fiam. lányom? A párttitkár, aki minden ügyet egyma­ga intéz a faluban. Pintye Gábor így össze­gezi a mai életet: „Bekörzetesített falu va­gyunk. Nincs itt már csak az iskola, meg a tsz majorja. Elment a tanács, ÁFÉSZ, tsz, felső tagozatos iskola. Igaz, jönnek a buszok, s így nincs messze a világ tőlünk, talán még sok minden közelebb is kerül imigyen. De mégis nehéz kor ez nekünk, akik itt élünk. Zökkenőkkel teli a haladás útja, s talán nem­zedék kell ahhoz, hogy megszokjuk: saját világunk más szálakkal kötődik a környék­hez, mint régen. De nézzünk ki az udvarra: milyen szépek ezek a gyermekek! És az el­ső lépéseket itt teszik, iff tanulják meg sze­retni a szülőföldet, Császló lesz nekik min­dig az a falu, melyet feledni nem tudnak. És a mi dolgunk, hogy olyan életet és él­ményt adjunk nekik, amely erős kötelék, mely idefűzi őket akkor is, ha elmennek. Mert a legtöbben bizony elmennek ...” A gátról visszanézek Császlóra. És újra eszembe jut a költeménynek is szép vallo­más, Fecser Péter szavai:... nekem a Cin­terem az áthatolhatatlan dzsungel, a vályog­vető a legszebb uszoda, a Csonkáson a vackor csak akkor jó, ha már lotyós ... Bürget Lajos Porteleky Sándor, MÉK-pártvezetőség titkára Munkásművelődés jobb feltételekkel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom