Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-21 / 276. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. november 21. kozásokra, de messze lakunk a klubtól, a gyerekek meg kicsik, így aztán nem mentem el. Az a jó — folytatja, — hogy itt a szövetkezetnél a kisgyermekesek egy műszakban dolgozhatnak, s ha a gyerek beteg, megértik, hogy táppénzre megyünk. Pedig sok gondot okoz, hogy az így kieső munkáskezeket pótolják. Nagyon örültem, mikor visszatértemkor emelték a fizetésemet függetlenül attól, hogy hosszú ideig nem dolgozhattam a szövetkezetben. „Visszahívtak“ Algái Istvánná példája más természetű. Ö nem vette igénybe a teljes három évet. A nyíregyházi 110-es számú szakmunkásképző iskolában tanít vasipari alapismeretet. — Matematika—fizika szakon végeztem el az egyetemet. Ez a két tudományág szinte nap mint nap változik, nagyon nehéz lépést tartani vele. Itt három év kiesés szinte pótolhatatlan lemaradást okoz. Nagyon szeretek tanítani, s mikor hívtak vissza az iskolába, szívesen mentem. Míg otthon voltam, majdnem kevesebbet foglalkoztam a kicsivel, mert mindig akad munka: mosás, vasalás, főzés, bevásárlás, s közben a gyerekkel nem tudtam eleget törődni. Nagyon szépen fejlődött, ezért úgy döntöttünk: vállalom a munkát, hamarabb térek vissza a gyesről, s a gyermeket héthónapos korától kezdve bölcsődébe vittük. Szeret gyerekek között lenni, hamar megszokta új környezetét. öröm nézni, hogyan ügyesedik, okosodik. — A megnövekedett családnak természetesen jól jön az én keresetem is ... Kántor Éva támogatják a tanulni vágyókat, s megkezdhetjük az iskolát a gyermekgondozási segély ideje alatt. Én is jelentkeztem a Nyíregyházi Élelmi- szeripari Szakmunkásképző Iskolába. Konzervgyártást tanulok. Most, hogy már dolgozom, heti két alkalommal nyolctól fél kettőig iskolában vagyok, de ezekre a napokra is teljes bért kapok. Alig várom, hogy meglegyen a szakmunkásvizsgám! Persze, nemcsak a fizetés miatt, hanem azért is, mert sokkal jobban értek ezután a szakmámhoz, s megismerem valamennyi konzervgyártó gép kezelését — mondja örömmel Nagyidainé. Minya Mihályné és Kiss Andrásné, a Nyírség Ruházati Szövetkezet varrónői, öt és fél, illetve négy és fél évig voltak otthon a gyerekekkel, sokat változott ezalatt munkahelyük. — Szinte újra kellett tanulni a szakmánkat — mondja Kiss Andrásné. Ma már másféle ruhákat készítünk, mint annak idején; meg kellett szokni az új gépeket, s megváltozott a munkaritmus is. Ezeket a gépeket újra munkába lépésemkor láttam először, idő kellett, míg megbarátkoztam velük. A KISZÖV ifjúsági házában rendszeresen tartanak klubfoglalkozásokat a kismamák, részére. A fiatal asz- szonyok itt érdekes témákról hallanak előadásokat, s képet kapnak a szövetkezet életéről is. Megtudják, milyen változásokra került sor munkahelyükön, milyenek az új gépek, mit készítenek velük és hogyan. Ezalatt egy másik teremben a gyerekekkel foglalkoznak, vigyáznak rájuk. Minya Mihályné: kaptam meghívókat ezekre a foglalKismamák — „gyes“ után Fél év után Tiszavasváriban A telefonközpontban a távírógépek kopogása, a telefoncsörgés egy pillanatra sem szünetel. Naponta 3- 400 táviratban jelzik a vonatok indulását, érkezését, a szovjet és a magyar határon lebonyolódó árucsere-forgalmat, állandó összeköttetésben vannak az ország valamennyi távírógépcsoportjával. A beérkező adatokat lyukszalagra veszik, a gép táblázatot állít össze, s az adatfeldolgozásra a kibernetikai csoporthoz viszik a szükséges információt. A MÁV záhonyi állomásán évek óta gépi adatfeldolgozással rögzítik és tárolják a tudnivalókat. A távgépírócsoport vezetője Tóth Sán- domé 25 éve dolgozik a MÁV-nál, körzeti nőfelelős, a Zója szocialista brigád Majoros Király Lászlóné Béláné — Eleinte kételkedtek, hogyan tudok majd elsősorban a férfiakkal bánni. Mikor legelőször bementem az órára, beszéltem, de nem tudZáhony: 1500 nő dolgozik Kiss Tóth Jánosné Sándorné Király Béláné, 28 fő munkáját irányítja. Naponta általában negyvenszer a kéziváltót is állítania kell a vágányoknál. — A beérkező vonatok több tucat vágányra jönnek. Egyszerre 26 kocsit húzunk fel a gurítódombra, 9 váltó segítségével továbbítjuk őket. Egy mozdulaton múlik, hogy minden kocsi a megfelelő helyre kerüljön, s ne történjen karambol. Királynét a Mosolygó Antal szocialista brigád vezetőjévé választotta, s a Hazafias Népfront kongresszusára is delegálták. A férje a 2-es raktárban számadó, a lánya raktámok és a fia kocsirendezőnek tanul. \ — Most nagy forgalmi vizsgára készülök, az árufuvarozási, szeméiypénztarí, árupénztári, kocsirendezői után ez lesz az ötödik. Tóth Kornélia Fotók: Hammel József ■» — A záhonyi körzeti átrakóban dolgozó 1500 nő munkáját figyelemmel kísérjük a nőfelelősök segítségével. Az utóbbi években sikerült elérnünk: több területen is bátran kineveznek bizonyos posztokra nőket. Sok esetben jobban „beválnak”, mint a férfiak. Eddig elképzelhetetlen volt például egy női oktatótiszt. Most a hat közül az egyik egy fiatalasszony. A nőbizottságban a lányok, asszonyok az anyagi elismerésen kívül egyre aktívabb közéleti szerepet kérnek. A szociális támogatás, a továbbtanulási lehetőség, a vasutascsaládok munka- és időbeosztása a leggyakoribb témáink az üléseken. Amikor Tóth Sándorné odakerült a záhonyi átrakóhoz, mindössze három mor- zegépen dolgoztak. A 25 év jelentős fejlődést hozott. — A gyorsabb és pontosabb adatfeldolgozást és -továbbítást csak így tudjuk tam, miről. Csak azt láttam, hogy figyelnek rám. Itt főként szakembernek kell lenni, s utána pedagógusnak. A gurítódombi kis házban kezelőasztal, mellette hangosbemondó. A váltókezelő Égy Ígéret és a kíváncsiság vezetett vissza a tiszavasvá- ri Vasvári Pál Termelőszövetkezetbe. Év elején tértek át a munkaegységről a dolgozóknak rendszeres havi fizetést biztosító munkanap elszámolására. A változás felháborodást és kavarodást váltott ki a tagság egy részéből. A dohánypalántákat nevelő asz- szonyok egymás között csak arról beszéltek, milyen rosz- szul jártak, bezzeg amikor a munkaegység még megvolt... A kedélyeket nem lehetett lecsillapítani. Az újdonság erejével ható 10 órás munkanapok szerinti bérezés lényegét és előnyeit sokan nem értették, csak a nehézségeit látták és azt érezték, ők jártak mindenképpen rosszul. Az új rendszerű fizetésnek még nagyon a kezdetén voltak, várjuk meg legalább az első év tapasztalatait. ★ Ezért találkoztam most ugyanazokkal az asszonyokkal, a Kórik Gáborné munkacsapat négy tagjával. Búzavetőmagot csáváztak a magtárban, bekötött fejjel, gumicsizmában és jól, rétegesen felöltözve, hogy ne fázzanak a huzatos helyiségben. A gépek leállítása után ömlött a szó az asszonyokból. — Nem lehet dicsérni ezt az egész menetet — mondja a bőbeszédű Csukerda Jánosné. Tizenhét éve a legjobbak között van a csapatunk, mégsem méltányolták a munkánkat. Egészséges dohánypalántákat neveltünk, mégis azok jártak jobban, akikét a betegség miatt nem nőttek nagyra és most a fizetés súlyra történt. Még erkölcsileg sem ismerték el, hogy mi nagy munkát fektetünk a dohányba. — De nem is rótták meg magukat ezért — vetette közbe Benke Lászlóné agronó- mus, a dohány- és a cukorrépaágazat irányítója, — mert tudta a termelőszövetkezet, milyen gondjaik vannak. A vezetőség a kereset pótlására meszeltette ki a telepet és úgy döntött, ezt az asszonyokra bízza. Mégis, alig jöttek el a munkára... A keresetkiesés pótlásáért más növények betakarításánál kellett többet dolgozniuk. Lippainé a cukorrépánál segédkezett és abban a hónapban több volt a fizetése 3000 forintnál. Ám a csalódást ez sem homályosította el, mert tudják, a rosszul sikerült dohánytermés miatt a csomózásnál is kevesebbet fognak keresni. — Az ösztönzésnek ne legyen prémium a neve, de mindenkit egyformán érintsen, ha megérdemeljük — mondja Paronai Jánosné. Mert hiányzik nekünk az a rész is, amit korábban természetben kaptunk a répa és dohány után. — Ezt az összeget most is megkapják év végén és az egyelést végző gépek munkája ugyancsak a szövetkezet bevételét gyarapítja — érvel Benkéné. — A részesedés elérheti a 20 százalékot is. — Ugyan, drága Katika ... — Igaz, mi itt kritizáljuk a normákat, mert azt szeretnénk, ha többet kereshetnénk, de ha mi lettünk volna a termelőszövetkezet vezetői, tudtuk volna' jobban csinálni? Lippai Andrásné • , Paronai Jánosné Csukerda Jánosné ség megtámadta. Hiszen ők az új palántából, a pálmonos- toriból, több pénzhez jutottak ugyanannyi munkával. A mi dohányunk levelei a szárazA fiatal agronómusnő: kezdetben a norma megfelelt napi másfél munkaegységnek, de azóta már háromszor változtattuk. Figyelembe vettük a rendkívüli szárazságot is. Például nem tettünk különbséget az anya- és a hegylevél között az elszámolásnál és a pórékötés normáját 30 fillérről 60-ra emeltük. A palántanevelés órabéres volt, de amikor láttuk, milyen kicsik a levelek, áttértünk a darabbérre. Erről, sajnos, nem beszéltek az asszonyok. — Tudja, az az igazság, most minden forintért jobban meg kell dolgozni, mint a munkaegységes időben. De akik dolgoznak, nem keresnek kevesebbet. Ezt megállapíthatják az asszonyok is, ha alaposabban utána számolnak. A félreértéseknek az is oka, hogy a természetbeli juttatásokat ingyen juttatásként fogták fel, pedig értékét levonták a munkaegységből. Mégis fájóbb most a keresetből fizetni. Ha a termés jobb lett volna, a hangok sokat változnának. Ez volt a véleménye a tsz főagronómusának is. Van premizálási javaslat, amit a közgyűlés fogad el, csak az a baj, kevesen járnak a közgyűlésekre, s ha ott vannak, alig beszélnek. — Minket megért Katika és jól szól az érdekünkben — mondják. De nem elég, ha csak Ben- kénét kérik meg a közvetítésre. Ezért aztán előfordul, hogy több hitelt adnak az egymás közötti értesüléseknek, mint vezetőik tájékoztatásának. Pedig, mint ez a beszélgetés is bizonyította, sok hasznos ötlete van a Kólik- csoportnak. Van mit megvalósítania belőle a tsz vezetőinek, különösen ami a normákra és az ösztönzésekre vonatkozik. Mert így az látszik, mondanivalójuk csak 21 tagú közösségük érdeke. Azért a kedélyek lassan megnyugszanak. De igaz, ahhoz, hogy a tagság elégedett legyen. többször kell szót váltani az emberekkel és jobban el kell oszlatni a felvetődő kételyeket. Balogh Júlia Kórik Gáborné Benke Lászlóné \T j Megnyugszanak a kedélyek, de... megoldani. Az egy példány ban érkező adatokról öt másolatot készítünk: a körzeti és az állomásirányító, az automata vágányhídmérleg, a széleskocsi-felíró és az átrakásvezető kap belőle. A hatodik a kibernetikai csoportnak megy. Család az átrakóban Kiss Jánosné is nagyon pontosan emlékszik a kezdetekre. Forgalmi gyakornokként kezdte Vásárosna- ménvban, majd telefonközpontos lett. 24 éve van Záhonyban. Mint a legtöbb vasúti dolgozó, náluk is az egész család az átrakóban keresi a kenyerét. A férje vonatmenesztő, szintén 24 éve, az öccse is itt dolgozik, az apja .a vasúttól ment nyugdíjba. — Mint előjelentő táv- írász, a vonatok adatait elemzem, továbbítom. A 8 általános után vasúti szakvizsgát tettem. Soha nem gondoltam volna, hogy egy életre a vasúthoz kötöm magamat. Egy éve a árufuvarozást és díjszabást Majoros Lászlóné oktatja. — Több mint 400 felnőttet tanítok, elsősorban olyanokat, akik most jöttek a vasúthoz. Jó néhányan vannak köztük, akik engem is betanítottak, mikor ide jöttem. A záhonyi vasúti szak- középiskolában óraadó vagyok, érettségire készítek fel 23 tanulót. Lényeges a különbség a felnőttek és a tanulók oktatása között. Tisztképző után Majorosné 10 éve vasutas, rendfokozata intéző. Két éve végezte el á MÁV-tisztkép- zőt Pesten. Jelenleg majdnem minden hatodik dolgozó nő a gyermekgondozási segély kedvezményeit veszi igénybe megyénkben. A főként lányokat, asszonyokat foglalkoztató munkahelyeken arányuk ennél is nagyobb. Nemcsak munkájuk kiesése jelent gondot, hanem az is, hogy távollétük alatt munkahelyükön, sok változás történik. Ezek megismerése, megszokása hosszabb időt vesz igénybe. Ez is sürgeti, hogy a kismamákkal a gyermekgondozás ideje alatt ne szakadjon meg a kapcsolat, hanem tudják, mi történik közben munkahelyükön, s igyekezzenek pótolni a szakmai hátrányt. Tartják-e a kapcsolatot a munkahelyek a kismamákkal? Hogyan lehet pótolni a gyakorlatból való kiesést? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. „Tanulni kezdlenr Nagyidai Jánosné, négy hete dolgozik újra a Nyíregyházi Konzervgyárban, ahol most egyműszakos a kismamaüzemben. Nagy örömmel fogadták, amihez az is hozzájárult, hogy a gyár dolgozói közül több mint ötszázan vannak gyesen, s bizony nagy szükség van a munkáskezekre. — Távollétem alatt gyakran érkezett hozzánk meghívó: gyermeknapra, mikulásünnepségre, nőnapra, ifjúsági parlamentre, társadalmi munkára. Két gyerek mellett nehéz lett volna elmenni, de a szervezők óvónénikről is gondoskodtak, így volt, aki vigyázzon az apróságokra. Ezeken a találkozókon ott voltak a gyár vezetői is, akik beszámoltak a munkahelyen történt változásokról, az elért eredményekről. — Még a gyermekgondozási segély ideje alatt kaptam egy levelet a gyárból, hogy Í JRA KELL TAHULIi A SZAKHÁT